ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-07-18 / 54. szám

XXXL évfolyam, 54. szám. Ára 3000 huroiiu Vasárnap, 19 2 6. j üli us 18 mamm Megjelenik hotenkint kétszer: szerdán ós rasárt &p. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában Városi párt Esztergom, 1926 július 18. Nagy élvezettel olvaßtam e lap mult vasárnapi számában a „Partéiét és visszavonás" cim alatt megjelent vezetőcikket. Bizony úgy van az nálunk, hogy az ezer bajjal küzdő polgár saját ügyeinek, saját előrehaladásának vagy sérelmeinek megtárgyalására nem talált még alkalmas helyet; egymásközt monfordál, panaszkodik, bosszankodik, de óhajtásainak, követeléseinek kellő formában kifejezést adni nem tud. Városunkban az alkotmányosság helyreállítása óta sem az országos, sem pedig a várospolitika terén egészséges állapotok nem voltak, mindenkor csak személyek érdekében vagy ellen vivták meg a közéleti harcokat s természetes, hogy ennek következtében magának a városnak érdekei elhanyagoltattak. Meggyőződéses, minden érdek nélkül való politikai felfogás, pártmeggyőződés nálunk úgyszólván ismeretlen fogalmak. Minden egyes képviselőválasztás ad hoc összeverődött klikkek összecsapása volt, amelyek a maguk kis — sokszor piszkos — harcainak megvívásához országos nevű emberekre vadásztak, idegenből hozott jelölteket állítottak, akik legfeljebb is politikai ugródeszkának használták fel a várost, de egyébként vele többé nem törődtek. Ha voltak is a múltban pártszervezeteink, azok sem fejtettek ki a város érdekében olyan tevékenységet, amelynek maradandó nyomai vagy alkotásai lettek volna. A politikai véleménykülönbségek apró kis villongásokban élték ki magukat s legfeljebb is kisebb-nagyobb demagógokat és korteseket tudtak produkálni, akik felkavarták a lelkeket, de alkotni soha semmit nem tudtak. Körülöttünk és az egész országban mindenütt feltörekvő városok alakultak, céltudatos munkával kifejlesztődött minden helyi kincs és érték; jólétben valamint gazdasági előhaladottságban bennünket a legtöbb város túlszárnyalt, pedig nekünk nemcsak ezeréves multunk, hanem nagyon sok természetes elő nyünk ís volt más helyek felett, mégis 40—50 év óta megdermedt nálunk minden. Kecskemét és Gyöngyös hatalmas gyümölcs- és szőlőkultúrát teremtett, Győr és Vác gyárváros lett, Szombathely és Kaposvár jelentéktelen kis községekből ipari és kereskedelmi centrumokká fejlődtek s az utolsó 20— 30 esztendőben lakosságuk megkétszereződött-háromszorozódott. Mit tettünk mi s mit értünk mi el ugyanebben az időben ? Bortermelésünk egyharmadára esett vissza, sör- és bőrgyárunk megszűnt anélkül, hogy más iparvállalatok létesültek volna, lakosságunk elszegényedett és megmaradt 18.000 lélekszámmal (még ez is kétséges, mert a legutóbbi összeírás csak csak 17 ezret mutatott ki.) Érthetetlen ez a stagnálás, hiszen a mi lakosságunk intelligencia és életrevalóság szempontjából nem áll mögötte más városok lakosságának. Hol keressük tehát a hibát ? Megpróbálom, hogy némi magyarázatát adjam elmaradottságunk okainak. Az utolsó évtizedek hatalmas gazdasági erőkifejtése idején polgárságunk teljes szervezetlenségben tétlen nézője volt mások előrehaladásának. A magunk kebeléből kitermelt gondolkozni tudd és cselekedni akarókat a kaján irigység és kisvárosi malicia érvényesülni nem engedte. Bátor, erős és invenciózus férfiak helyett középszerűségek jutottak vezető állásokb a, a cselekvés helyére a szónoklás lépett. Kiváló szónokaink voltak, de nagyon kevés épitő munkásuuk. Fájdalmas ezt megállapítani, de mégis igaz, hogy a város tanácsában és képviselőtestületében a mult évtizedekben jóakaratú, de szűk látókörű emberek ültek. Feladatok, amelyek annak idején könynyűszerrel lettek volna megoldhatók, elodáztattak és ma a rohanó idők ijesztő tükörképet mutatnak a mai városi vezetőség elé a mult mulasztásairól és a jövő feladatairól. Lesz-e bennük elég bátorság, erő és okosság az elénk tornyosuló feladatok megoldására ? Kishitűség és kényelemszeretet semmiesetre sem alkalmas tulajdonságok városunk megrekedt szekerének a kátyúból való kiemeléséhez. Okos, előrelátó elszántság és mindenekfelett munka kell ahoz, hogy előbbre jussunk. Ebben a munkában részt kell vennie városunk minden jóérzésű polgárának. Nem elég az a munka, amelyet a város tanácsa és képviselőtestülete végez, hanem ki kell vennie a munkából mindenkinek a maga ré szét, aki itt él és boldogulni akar. Ne várjunk mannát az égből, sült galambok sem fognak röpködni; a magunk kemény munkájával kell sorsunkat megjavítani. A polgári öntudat és felelősségérzet, hála Istennek, kifejlődésben van, a haladniakarás érzése sohasem volt olyan nagy, mint most, csak az erők egyesítése van hátra és az eredmények nem maradhatnak el. Lépjen tehát be minden önérzetes és a városa sorsát szivén viselő polgár és munkás az esztergomi keresztény gazdasági és szociális városi pártba és állítsa be a maga tudását és erejét a közös munkába. Lsgyen mindenki előtt szent a cél : városunk gazdasági és kulturális fejlődése. Egyesült erővel előre ! vitéz SZÍVÓSWaldvogel József Perger Lajos aranymiséje 1876—1926. Mr A jóságos Isten szent kegyelméből eljutott éíetónnk egyik legszebb időpontjához. Az 50 óv szolgálata az Úr oltáránál már magában is felette magasztos tény, amely bearanyozza egész életének történetét. Mindegyik pályán dicső tény a félszázados ernyedetlen, kitartó, buzgó munkásság; mennyivel inkább az az oltár önmegtagadó, szerény, csendes ós nem hivalgó önzetlen szolgálata. Amikor a csendes tettek, a néppel, a lelkekkel való foglalkozás, az apró-cseprő napi kicsinyes munka, sok lelki sebnek meggyógyítása, sok lelkiismeretnek megnyugtatása, a népnevelés, az iskola sziszifuszi munkája az évek hosszú során át majdnem feledésbe megy az emberek előtt, akkor az életnek egy-egy nevezetes évfordulóján ez a sok csendes, nem kiabáló munka hangos érdemmé ós magasztos sikerré tömörül, hogy reá tegye a dicsőség méltó koronáját egy hosszú élet fáradhatatlan küzdelmére, s bearanyozza az Úr szolgálat ötvenedik évfordulójának napját. A pap életében kót napnak van csak igazi szépsége: a primicia napjának, amikor a fiatal pap először lép az oltár elé, hogy gyenge kezébe vegye az Urat; ós az arany mise, amikor hálatelt lélekkel nyúl az Úrhoz, hogy jóságának minden kegyelméért hálát zengjen. Az első nap goudterhes, mert a fiatal pap előtt a jövő sötéten, a remény csillámával csak némikép beszórva tűnik fel; a fiatal pap sokat remél s ez izzítja tettre erőit: az ötvenéves pap a maga munkáját látja már, a maga.lelke ideáinak megvalósulását nézi, sikerekről, eredményekről számolhat be ós Isten kegyelmeinek- hosszú élvezetét köszönheti meg: ezért hull hálásan térdre az Úr oltára előtt. Perger Lajos, szentgyörgymezői esperes-plébános, az aranyraisós áldozár is ma hálatelt szívvel hull térdre az Ur előtt. Mindig az ő dicsőségét ós népe boldogságát kereste ós lelkének tudásával azt szolgálta is. Túlszeróny egyénisége minden ünneplést került eddig, még azokat a sikereit is, amelyeket más emberek nagyokká tudnak reklámozni, még azokat is el tudta palástolni. Csendben dolgozott, mint a serény méhecske, de a lelkeket telerakta a Megváltó szeretetével. A szeretetnek, feltűnést nem kereső, csendes munkának, a békének, a lelkek megnyugvásának volt egy emberöltőn át a lehető legpontosabb munkása. S ezt nagyon alá kell húznunk: a lehető legpontosabb munkása. Ernyedetlenül munkálkodott az élet napjának perzselő hevében csak úgy, mint most, amikor az alkonyban megelégedéssel szemlélheti az élet szépségeit, sikereit, eredményeit. Sokat fáradt, vesződött, munkálkodott az Ur szőlőjében, de soha panasz szó, nem hagyta el ajkait; sokat másképen remélt, de mindig meg volt elégedve a sikerrel. Ráillik az Ur szava: „Jöjj, hűséges, jó szolgám, mivel a kicsiben voltál hűséges hozzám, sok felé rendellek téged!" Az Úr rendelése az ötven évnek mai dicső hálaadása. A jó Isten adjon még sok erőt neki, hogy szakadatlan, csendes munkájának eredményét örömmel szemlélhesse! * * * Perger Lajos 1853. január 3-án született Alsószemeréden, de már mint kis gyermek városunkba került ós a Belvárosban nevelkedett. Városunkban végezte minden iskoláját. 1876. júl. 16-án szentelték pappá. Négy évig káplánkodott Ipoly var bón; 1880-ban került Kemencére, majd onnét Dunamocsra, 1881-ben Gutára, a Csallóköznek 10.000 lelket számláló legnagyobb községébe; 1885-ben Esztergom-Belvárosba. 1886. október 28-án, épen Simor János hercegprímás aranymisóje alkalmával foglalta el a szentgyörgymezői plébániát. Alig volt itt néhány hétig, máris alkotáshoz fogott. Küldöttséget szervezett ós kérte a jubiláns hercegprímást, hogy az építtetni szándékolt óvodát bővítse ki elemi leányiskolával, ami később leányárvaházzá fejlődött. Évek múlva az ő utánjárása folytán megépítik a gyönyörű elemi fiúiskolát. Ó volt kezdeményezője a szentgyörgymezői kath. körnek. Negyvenéves plóbánoskodása alatt kétszer renováltatta a templomot. Kifestette, Üvegablakokkal di3zittette; új orgonát szerzett, lurdi oltárt ós szobrot állíttatott bele. Restauráltatta a temetői ós szent János-kúti kis kápoluákat. A temetőt kétszer rendeztette. Az istentisztelet pontossága ós az iskolai tanítás mindig főambiciója volt. Az iskolát különösen szerette, azért 1906ban Vaszary Kolos biboros hereegprimás PelCZIMM LáSZlÓ 16

1 phenyl Áruház ^^^^^ 1 UlV/íilllUllil JJttUUlV n vászon, karton, delén, kanavász, zéfir, flanel, barchet, törülközők, zsebkendők stb. —— A Biboros Hercegprímás udv. szállítója. » Keztyűk, harisnyák, nyakkendők, kósz gyermekruhák. Papirosztály. írószerek.