ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-06-27 / 48. szám

A főgimnáziumi és a förealiskolai érettségi vizsgálatok eredménye. A fő­gimnáziumban jegesek: Bogyó Józs r f, Bordás Tibor, Jankovics Miklós, Ja­szovs/ky József, Keszthelyi Miklós, Leimetczer Róbert, Machácsek Alajos, Nóvák János, Sas László, Schmidál István, Schön Vince, Ternák Miklós, Zebán János. Jók : Aprily Lajos, Bandii Imre, Gál János, Göndör Sándor, Ham­vas Ödön, Jakovics Mihály, Kottler Nándor, Kántor Miklós, Miklóssy Pál, Molnár György, Mótász Pál, Sarkady Béla, Schaub Zoltán, Schmidt Mihály, Szalay József, Szerei esés József, Uhlyá­rik Nándor, Verbóy József. Elégségesek: Brogli Ferenc, G-efin Béla, Kempny József, Kőry László, László István, Mihálovics Ödön, Paczolay Imre, Tóth István, Weisz József, — A főreálisko­lában jelesek: Kó^a Lajos, Róthnagel Ferenc, Schréder Jenő, Szarvas Zoltán. Tóth István, Schwarz Etel és Szántó Magda. Jól érettek : Berger Imre, Ma­rosi László, György Ida, Markovics Vilma. Érettek : Fischer Sándor, Kósik Kornél és Weiter Ferenc. Az elnöklő tanker. kir. főigazgató örömmel állapí­totta' meg a szép eredményt. Ez volt — kijelentése szerint — tankerületének legszebb érettségije. Tizéves találkozó a zárdában. Fel­kérem az. Érseki Felsőbb Nőnevelő 1916. évben IV. polgárit végzett növen­dékeit, hogy a f. évi július l-én tar­tandó úi éves találkozón megjelenni szíveskedjenek. Részvételükről értesít­sék Walter Margitot, Csarnok-u. 4. sz. Találkozás a zárdában d. e. 9 órakor. Turista kirándulás Vácra. A M. T. E. Esztergomi Osztálya július 10-én (szombaton) kirándulást tervez Vácra. Utiprogramm : indulás déli fél egy óra­kor a MFTR propellerrel Nagymarosig, onnan vonaton Vácig. D u. 5 órakor rósztveszünk a váci osztály közgyűlé­sén. Indulás visfizá este 8 órakor a bécsi hajóval. Kellő számú jelentkező esetén másnap reggel kirándulás a Nagyszál-hegyre a váciak kilátótornyá­hoz (ez esetben Vácott éjjeli szállás). Vissza d. u. vonattal, Nagymarostól a helyi hajóval, esetleg az esti bécsi hajó­val. Gyaloglási idő 5 óra. Étkezés hátizsákból. Akik a közgyűlés utáni társasvacsorán is részt óhajtanak venni (egy teríték ára 25.000 K), jelentkez­hetnek július 3-ig bezárólag és kötele­zően Kemény Miklós túravczetőnól. Kisemberek munkakiállitása. Az esz­tergomi Deák Ferenc-utcai elemi iskola tantestülete az intézet növendékei által készített rajz-, irás-, továbbá fa-, papir­ésanyagmunkáiból kiállítást rendezett, az emeleti rajzterem helyiségében, mely­nek megtekintésére tisztelettel kéri a nagyrabecsült szülőket és érdeklődőket. A kiállítás vasárnap (27), hétfőn (28) ós kedden (29)tekinthető meg d. e. 9— 12 és d. u. 2—6 óráig az intézetben. Belépődíj nincs ! Ne feledkezzenek meg a találkozóról az 1920-ban az érseki polgári leány­iskolát ós 1921-ben a kereskedelmi tan­folyamot végzett növendékek, 5 óves találkozónk emlékére, 29 én d. e. fél 12 órakoi a belvárosi plébánia-templomban szent misét hallgatunk. Dóiután 3 óra­kor pedig a Fürdő-szálló alsó kistermé­ben találkozunk. Rendezők. Meghívó. Az Esztergom vidéki Régé­szeti ós Történelmi Társulat f. évi június 27-én (vasárnap) tartja évi rendes köz­gyűlését, amelyre a társukat összes tag­jai tisztelettel meghivatnak. Tárgy: Megemlékezés a mohácsi veszedelemről, ennek 400 éves fordulója alkalmából. Tartja : Dr. Waiter Gyula c. püspök, nagypépost, elnök. Évi jelentések, ja­vaslatok. Uj tanitók. Az esztergomi érs. tanító­képző-intézetben f. hó 22—23 án vol­tak a szóbeli képesiiő-vizsgálatok, ame­lyeken Számord Ignác c. kanonok, főegyházmegyei h. főtanfelügyelő elnö­költ, a kultuszkormányt pedig Dr. Saly László egyetemi magántanár, a budapesti központi szeminárium pre­fektusa képviselte. A képesítő vizsgá­latot a következők végezték el sikere­sen és nyercek tanítói oklevelet: Bá­lintffy Bsla, Hulya István, Kiss Sán­dor, Kovács Feröíic Flórián, Laczkó Sándor, Lábady Lajos, Luspuy Endre, i'Mitter Ferenc, Puchardt Győző, Tóth Árpad, Zajda Lajos F. hó 24-én kán­torképesitő volt az intézetben, amelyen az ország minden részébői számosan vettek részt. Beírás a Deák Ferenc-utcai eiemi fiúiskolába. Esztergom szab. kir. város iskolaszékének határozata alapján az 1926—27-ik tarrívre szó : ó elemiiskoiai beírások jún. 29-én — Péter Pa! nap­jár, 30-án — szerdán ós júi. l-én — csütörtökön tartatnak délelőtt 8—12-ig az intézet II. osztályának tantermében. A tankötelest szülője vagy gyámja tar­tozik a beíráshoz kisérni. A beiratási dij úgy a rendes, mint *a magántanuló után 70 aranyfillér vagyis 8500 papír­korona. Mii. den jelentkező tanköteles tartozik magával hozni születési tanú­sítványát vagy keresztlevelét, továbbá az utolsó tanévről szóló bizonyítványát értesitőkönyvét. Figyelmeztetés: Az „Utasítás" 36. §-a, valamint a helyi iskolai hatosig rendelkezése szerint minden tanköteles a szülő vagy gyám lakhelyének megfelelő körzet iskolájá­nál jelentkezhetik, ez alapon a Deák Ferenc-utcai elemi fiúiskolához az I. IL, III., és IV. osztályába csak a kir. város területén lakó szülők gyermekei vétetnek föl ós pedig a Kispiactól Horánszky-utca útirányának megfelelő körzetrészig ; az V-ik osztályba az egész kir. város területéről, a Vl-ik o.-ba pedig Esztergom város összes fiútankötelesei fölvétetnek. Igazgatóság. Orvosi hir. Dr. Scheiber Győző sza­badságáról hazaérkezett, urvosi rende­lését hétfőn elkezdi. A Balassa Bálint társaság szépiro­dalmi osztálya f. hó 28-án hétfőn dél­után 5 órakor értekezletet tart a fő­reáliskolai tanári szobában. A tagok pontosan jelenjenek meg és Írásaikat lehetőleg hozzák magukkal. Előnyös lakházópités. Az „Országos Többiermelósi Szövetkezet" központjá­nak felhívása szerint a szövetkezet egy külföldi tőkecsoporttól olyan aján'atot szerzett meg, mely szerint különösen a I közalkalmazottak számára a lakház­! építkezést igen könnyű feltótelek mellett előnyösen megvalósítja. Az előkészítő •bizottság ezúton felhívja az építtetni szándáközókat, hogy aa ájlnlat, a fize­j tósi feltételek és az amortizációs törlesz­tés ösmerteiese valamint beszervezés j céljából ez évi június hó 27. napján (vasárnap) délután fél 3 órakor a vá­rosháza közgyűlési \elmében — minél nagyobb számban megjelenni szíves­kedjenek. Szünidői tanfolyam. Lehetőleg szabad­ban való tartózkodással, játékszert! de hasznos foglalkoztatással júl. 5-én tanfolyam nyiiik az eleinis! i fiák ré­szére. Tand.j havi 100 ezer K. Jelent­kezni lehet Nemónyi Károly Daák F. utcai fiúiskola igazgatójánál naponkint d. o. 9—12-ig az intézetben. Népmozgalmi statisztika. Esztergom­ban f. óvi június 19-től 25-ig bejelen­tett születések: jGrúber István Lajos \k. vizvezetekszerelő fia. Etter Jenő Ödön Kálmán rk. városi főügyés„fiia, ßreuer Magdolna Emma rk. háztartás­beli leánya. Pándi Gyula rk. földm. fia. Galambos István izr. kereskedő fia. Nyéki László rk. vármegyei hivatal­szolga fia. Lugosi Margit rk. állam­rendőr leánya. Cliuj>cz Ferenc rk. bá­nyamunkás fia. Skrováu Emma rk. la­katossegéd leánya. — Halálozások: Szabó Rácz József rk. 85 óves földm. Polacsek Tóbiásnó sz. Rabi Borbála rk. 32 óves. Sliz Istvánnó sz. Sárközi Borbála rk. 60 éves, Szitás Imre rk. kertész 35 óves. — Holttányüvánitás : Czuczor Lajos őrmester rk. 26 óves. Burgonyavész. Már több éve mind­inkább terjed Magyarorországon, de küöhösen a Dunántúlon. A bajt egy gomb t okozza ép úgy, mint a szőlőnél' a perenos/pora. A burgonyavész ellen ép oly rendszeresen kell védekezni, mint a peronospora ellen, mert külön­ben óriási károkat okoz a gazdinak az­által, hogy a burgonya lomhozata túl­korán leszárad, a gumó fejlőd..-, M el­marad. A gazda legtöbbször az időjá­rásnak tulajdonítja ezt^a száradást, pedig azt a burgonyavész okozta. Káros ha­ciek, az Esték, a Cicognák nevét a művészet őrizte meg számunkra, halha­tatlanná tette őket az a megértés, amellyel a művészétét életük egyik fö céljává tették. S az olyan szellemi lég­isörben, mely a művészetet a ku! túréit t (-gy ma gátol értetődő részévé fokozta, igazán nera kellett sem művészeti szak­iskola, sem tár^ad-ilmi propaganda abho , hogy a művészen nevelés intézményesbe tótessék. Ennek a szüksége akkor kezd fel­lépni, amikor a francia forrada'om után kezdődő társadalmi átrétegeződés elpoí­gáriasitja Európa erkölcsi képét és el­polgáriasitja magát a művészetet s a művészeti nevelést is. Az aláhanyatló feudalizmus helyébe, az emberi jog­egyenlőség győzelmeként, a polgári de­mokrácia kerül, egy az előbbinél szám­belileg is jóval hatalmasabb társadalom, mely a maga kicsinyes életnívóját és anyagias világnézetét rákényszeríti a művészetre is. Ezzel a művészet a pol­gári szórakoztatás és gyönyörködtetés egyik eszközévé vauk. Azt nyújtja mindenben, amit kora kivan : felváltva színpadi pátoszt és édes romantikát. Világnézeti harcok nagy szenvedélyei nem tombolnak többé s a középkor alkotó hitének misztikus mélységeit is betömi az anyagias éiet számtalan tör­meléke. Az egykor mesterek és iskolák szerint tagolt, de lelkileg egységes művészet hagyományainak letéteménye­seivó és őrzőivé a művészeti akadémiák lesznek. Sajnos, ezek a hagyományok nem annyira szellemi és erkölcsi, mint inkább formai ós technikai természetűek voltak és csak a klasszikus nagy idők nagyságát bizonyítja az, hogy még a törpe utódokra szállott tradíció is közel száz éven át gazdag energiaforrása le­hetett a különféle stilus-alkotó törekvé­seknek. A művészeti nevelés egyik kritikus időpontja akkor következett el, araikor a mult század végén az impresszionista világnézet forradalmasí­tani kezdte Európa művészetét. A mult és jövő e harcából, mint mindig, úgy ezúttal is a jövő került ki győztesen, de győzelme örömét nem soká élvez­hette. Pedig' két pozitív öröme volt. Az egyik, hógy az akadémiát, mint ortho­dox szellemű intézményt, sikerült az új művószgeueráció szemében életképesség tekinteteben rosszhirűvó bélyegeznie, a másik, hogy a művészi látás érzékeny­ségét a reflexes- levegőfestós tónus­gazdagságával sikerült felfrissítenie. Ami e kettős örömnek oly gyorsan vé­get vetett, az az a tény volt, hogy ezek a magukban értékes eredmények nem a művészet egészének életszükség­letét szolgálták, hanem csakis a 'festé­szetnek — ennek a technikailag leg­mozgékonyabb művészetnek — voltak aktuális létkérdései. Az építészet, a szobrászat és részben a művészi ipar is, ezalatt a klasszikus hagyományok learatott mezőin tévelyegtek tovább. A nemzeti stílusnak szórványos kísérletei nem tudtak mélyebb gyökeret verni, talán azért, mert hiányzott akkor az érzésbeli visszhang, vagy még inkább, mert nem egy egységes érzésbeli szük­séglet volt az, mely ezeket a kísérlete­ket megindította. A XX. század egy új stílus tétova vágyával s a százéves stiluskórdés meg­oldatlanságával indult meg. A művészet a művésznek magánügye lett s a kö­zönséggel való kapcsolat a vevő ós el­adó szimpla kalmárviszouyává fakult. A megalkuvóbbja beállt vásári szóra­koztatónak, a dacosa meg nem értő el­lenségnek tekintette és valósággal kó­jelgett sorozatos megdöbbenésein, me­lyeket a sokféle „izmusok" kierőszako­lásával mesterségesen idézett elő. Az esztétika s a művészeti irodalom, fel­borulva a művészet tanácstalanságán, szilaj felelőtlenséggel vetette reá magát a közönség művészi nevelésére. Minden hangosan elkurjantott jelszóaak közön­sége akadt, mert mindenki az új jel­szótól várta a káosz tisztulását és min­den jelszó csalódást okozott. A művé­szeti nevelés intézményei is sok elvi hányattatáson mentek keresztül ; ugyan­egy iskola tanítómestereinek pedagógiai felfogása között világnézeti ellentétek meredtek a magasba és ezeket csak az adminisztráció kereteinek megszokott fegyelme enyhítette némileg. Ilyen körülmények között érte Európa művészi nevelését a világháború. Az az elmúlt tizenkét esztendő, az emberi vi­talitásnak e szörnyű erőpróbája, rette­netes áldozatok árán megindította azt a morális tisztulási folyamatot, mely a világnézeti ellentéteket kót pólus köré csoportosította és ezzel egyszerűsítette a hadszinteret. Az arany középút állás­pontja, mely szigetelő rétegeként áll­hatna az egymás ellen fegyverkező tá­borok között, színvallásra kényszerült: jobbra vagy balra. Ezzel azonban a tisztulási folyamat még nem ért véget. Az igazi harc, a lelki, csak most van elkezdődében. A világnézeti ellentétek összecsapásábú! kell megszületnie az új életnek és egy új művészetnek. A művé­szet az élet lüktető, harcos forgatagá­ban fogamzik meg és táplálója a hit, az élet, az igazság és a győzelem hite. A keresztény világnézet mélységes igazsághitóvel győzött az antik kultúra felett és megteremtette a középkor mű­vészetét ; a humanizmus ólethite győzött a középkor felett ós megteremtette a renaissance művészetét, az ellenreformá­ció harcos gesztusa megteremtette a retorikus barokkot ós igy tovább, min­den nagy korszak és nagy stilus szüle­tése órájában ott halljuk a világnézeti összecsapások harci lármáját. Ezért kell hinnünk abban, hogy ma, amikor ismét polarizálódott a világnézeti tago­lódás és érezzük magunkban a felzúgó életharcot, az új világkép ós az új mű­vészet inkarnálódása előtt állunk. Ez a helyzet okozza, hogy ma súlyosabb és felelősségterhesebb egy művészpeda­gógus munkája, mint volt tizenöt évvel ezelőtt. Akkor beérkezett igazságokat közölhetett, úgyszólván személyes fele­lősség nélkül, mert munkája mögött ott állott egy csorbíthatatlan köztüdáti tekintély, saját korának hivatalos állás­pontja, a beérkezett igazságok döntő ténye. Ma a tunitómesbi nek mág azt a tekintélyt is sajátmagának kell meg­teremtenie, mely munkáját igazolja ós védi. Minden igaz erkölcsi értéket át kell mentenie a múltból s életképes energiává kell azt transzformálnia. De ugyanakkor éber, nyitott szemmel kell figyelnie az élet minden rezzenését és mérlegelnie a haladó élet tüneti jelen­ségeit, mert egész élete munkája össze­omlott, ha egyszer arra eszmél, hogy amit a reábizottaknak nyújtott, az egy a mu ] t fájáról tépett lomb volt csupán, mely virágba szökni nem tud. Egy nép jövője, élete, boldogulása tanítómestereinek kezében van. És tegyük hozzá: a művészete is. Az új művészetet az egyes művészeknek még oly nagy erőfeszítése sem fogja meg­teremteni, ha nem él körülöttük egy arra neveit, műveit, lelkes, áldozatkész társadalom, melynek szívós és gondos munkával való megteremtése a művé­szeti pedagógia legnagyobb és legmaibb feladatai közé tartozik.

Next

/
Thumbnails
Contents