ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-03-29 / 25. szám

ESZTERGOM mm [egjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós |asárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. levtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő:Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. :sztergom kultűrOnnepe. Százmilliós adomány az esztergomi múzeumnak. Az „Esztergom-vidéki Régészeti és förtónelmi Társulat" folyó hó 25-én, Jyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén ártotta megalakulásának harmincadik [•fordulóját ünnepies keretek között a ^gimnázium nagytermében s eme ünlepót egybekapcsolta egyik alapitójának [s legrégibb tagjának, az arauymisés )r. Csernoch János bíboros-hercegprilásnak meleg ünneplésével. Az ünnepi közgyűlésen ott láttuk lilén a bíboros-hercegprímással városunk ílőkelősógeit é3 intelligens közönségének legnagyobb részét. A díszközgyűlést Dr. Walter Öyula 3. püspök, nagyprépost, egyesületi dísziloök nyitotta meg a következő beszéddel : Főmagasságú Bibornok, Hercegprímás és Érsek Úr I Mólyen Tisztelt Közgyűlés! Társulatunk jellege kimentheti talán lómileg azt a ránk látszólag árnyatrető késedelmet, hogy közel egy félév itán vagyunk csak gyönge szavú tollácsai a magasra csapkodó örömnek, lamelynek szinte csillapíthatatlan hullámIzása főmagasságod aranyáldozata alkal[mából az egész országot ujjongó lelkesedésbe ringatta. Jelen közgyűlésünket ós a tudomáInyok e szentelt csarnokát véltük azonban a legalkalmasabbnak arra, hogy főmagasságod, mint a tudományok hivatott művelője, nagylelkű pártfogója és bőkezű mecénása előtt ünnepélyes zálogát tegyük le a mólyen gyökerező tisztelet, elévülhetetlen hódolat ós meg nem tántorítható ragaszkodás azon őszinte érzelmeinek, amelyekkel magas személyét övezni, körülrajongani szerencsések vagyunk. K imerithetlen tudományszeretetónek legújabb ékesen szóló bizonyítéka azon nemeslelkű elhatározása, amelynél fogva a kegyetlenül szóttépett, megcsonkított, régi fényétől megfosztott főegyházmegye egykori dicsőségének tanúsítása és megőrzése tekintetéből európaszerte ismert okmánytárának folytatása ós a III. kötet milliókra menő költséggel törtónt kiadása iránt kegyesen intézkedést tenni méltóztatott. Ritka áldozatkészségének minden ércnél maradandóbb ez emléke önkéntelenül lopja ajkainkra az égbe törő fohászt, hogy főmagasságod e nagy munka teljes befejezését abban a viruló erőben és egészségben, abban a testi ós szellemi üdeségben élhesse meg, amelyet mindnyájan elragadtatva csodálunk, amelyért a jóságos Istennek naponként buzgó hálaimákat rebegünk! A tetszéssel fogadott beszéd végeztével Sinka Ferenc Pál, a társulat régészeti osztályának igazgatója nyújtott alapos tanulmányjzásra valló, kimerítő jelentést az egyesület megalakulásának előzményeiről. A hercegprímás beszéde. Sinka Ferenc Pál előadása után a bibornok hercegprímás lépett az elnökségi asztalhoz. Mindenekelőtt megköszönte az egyesületnek megemlékezését aranymiséje alkalmából, majd elmondotta, hogy már mint fiatal pap e városnak — melyben élete legnagyobb részét töltötte — minden Ügye iránt szeretettel érdeklődött. Amily fájó szívvel vált meg a várostól, amidőn a pápa őszentsége és a nagy magyar király akaratából az ország másik részére kellett mennie, épp úgy félt a reáváró sok gondtól, midőn visszajött. Jelenleg e város legrégibb lakosai közé tartozik, aki elmondhatja, hogy tett is a városért, többek közt midőn Simor prímás halála után mindent elkövetett, hogy e város a primási széktől meg ne fosztassék. Sajnos, hogy a legutóbbi gyászos események miatt elveszítette birtokait, nagy anyagi erőit, de azt az erkölcsi erőt nem, amely a primási szókben rejlik. Ha visszatekintünk a múltra, látjuk, hogy Esztergom városának ós a megyének a primási szék volt mindig a középpontja. A hercegprímás úgyszólván az egész világgal összeköttetésben áll s ebből a városra is sok jó háramlott. Ragaszkodjunk tehát továbbra is a primási székhez, ez ide vonz sok érdeket, melynek Esztergom is hasznát látja. A régészeti ós történelmi társulat iránt is melegen érdeklődik. Diákkorából eszébe jutnak Garay sorai: A lelkes eljár ősei sirlakához S gyújt régi fénynél uj szövétneket,.. E szomorú időkben a múlthoz forduljunk. A történelmet az ókorban az élet filozófiájának mondották. Ez betekintést enged a jövőbe is. Lacordaire mondotta, hogy amely nemzetnek nincs történelme, az még meg sem született. Ki kell használnunk tehát azt az erőt, amely történelmünkben van. Az esztergomi rég. ós tört. társaság üdvös feladatra vállalkozott, amidőn az ősök sirlakához elvezérel ós erőt ad, hogy bízzunk abban, hogy a magyar nemzet nem fog elpusztulni. A történelem tanít meg arra, hogy a természetellenes alkotások fínn nem tarthatják magukat. A nemzetiségeket, akiket a magyar nemzet Szent István óta mindig szívesen látott, mindig megbecsültük ós meg fogjuk becsülni akkor is, amikor a tör* ténelem erejénél fogva visszatérnek hozzánk. Tiszteljük ós becsüljük a királyság intézményét is. Ne feledjük el, hogy Habsburg-házbeli királyainknak köszönhetjük 150 esztendős török iga alól való felszabadulásunkat, akik idegen származású katonáikkal jöttek segítségünkre, mint azt a Bakács-kápolna falain látható egykorú nevek is hirdetik. Járjunk a történelem iskolájába! Ne legyen köxtünk vissxavonás, első' legyen Magyarország ügye! Szorítsunk mindent vissza, ami minket szétválaszt, még a felekezeti érdekeket is, egyeilett gondunk ma Nagy-Magyarország visszaszerzése legyen 7 Esztergom határában sokszor elnézi a helybeli földmívesek szorgalmas munkáját. Ily szorgalommal kell dolgoznia mindenkinek elsősorban hivatásszerű munkájában, mert csak munkával, hittel ós lelkesedéssel állhatunk ismét talpra! Oeminenciája élénk ovációval fogadott szavai után Sinka Ferenc Pál átnyújtotta a főpásztornak az „Esztergom Évlapjai" díszkötóses példányát, majd Walter c. püspök köszönetet mondott Öeminenciájának gondolatokban gazdag beszédéért. A díszközgyűlés szenzációja azonban ezután következett, midőn a díszelnök a következő hozzá érkezett levelet olvasta fel: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úri Nem Esztergomban születtem, mégis idekötnek a férfikor küzdelmének ét hála Isten, némi sikerének emlékei, melyeket' őszinte szeretettel őrzök lelkemben. Úgy gondolom, hogy nemcsak egy embernek, hanem egy egész váróinak is kedvesek a mult küzdelmeiről szóló emlékek és igy sajnálattal láttam, hogy a Múzeum, mely Esztergom város Az „Esztergom" tárcája. A pápa félhivatalosa a „Monumenta Ecclesiae StripniensiY'-rol Az „Osservatore Romano" március 18.-i számában érdekes cikk jelent meg az esztergomi primási levéltárról és a .Monumenta Ecclesiae Strigoniensis" nemrég megjelent 3. kötetéről, melyet, ime, szószerinti fordításban közlünk: „Az esztergomi érseki levéltár igen fontos történelmi anyagot tartalmaz. Az érsekséget a XI. században Sz. István király alapította ós az érseknek, kit később Magyarország hercegprímásának neveztek, a magyar egyházak szent alapitójának szándéka szerint kezdettől fogva különös elsősége volt. A szent király azt akarta, hogy székhelye, Esztergom, az ország első főpapjának is legyen lakóhelye. Úgy ő maga, mint utódai az ország minden fontos ügyében kikérték az érsek tanácsát; az érsek idővel Magyarország első világi móltóságává is lett és mint ilyennek, az ország politikai kormányzásában is mindenkor főrésze volt. Azért nem csoda, bogy a prímások az utókornak értékes levéltárat hagytak hátra. Simor bíboros, aki 1882-ben a Duna partján a várhegy tövében, mely a gyönyörűséges bazilikával a vidéket uralja, a prímáshoz méltó palotát építtetett, székházában a kultúra, tudomány és irodalom iráuti finom érzékétől ösztönözve értékes levéltárat rendezett be. Midőn belépünk, az a benyomásunk, hogy teljesen modern, csak az imént készült levéltárban vagyunk. A vasajtók és vasállványok az érdekes gyűjteményt a tűzvésztől feltétlenül megvédelmezik. A nagy terem három emeletes oly módon, hogy az iratok létrák nélkül elérhetők. A könyvállványok teljesen vasból készültek, Közel 4000 iratcsomó van ebben a levéltárban, ezenkívül több száz pergamenre irt okmány egy nagy szekrény rekeszeiben. Az értékes iratok sok viszontagságon mentek keresztül. A török megszállás idejében az egész irattárt többszőr ideodaszállitották, mégis a XI. századtól fogva a jelentékenyebb dokumentumok megmaradtak, bizonyságául annak, hogy minő buzgalommal törekedtek az irattár őrei a drága irattárat megőrizni. Utoljára a bolsevikiek akarták a féltve őrzött kötegeket elszállítani. Egy napon beállítottak kiküldötteik és kijelentették, hogy birtokukba veszik az irattárt ós felsőbb utasításra Budapestre fogják szállítani. Azt mondották, hogy az egyház hanyag a történeti okmányok megőrzésében, melyek különben is az államéi, mert nagyrészt világi történelmi adatokat tartalmaznak. A levéltáros szótlanul hallgatta a szemrehányásokat, de aztán nem maradt adós a válasszal: „ Uraim, ö'ök jól tudják, hogy a magyar királyok levéltára elpusztult, viszont ez a levéltár, melyet az egyház őrzött, amely önök szerint nem felelt meg kötelességének, még mindig megvan és bőséges forrása a történettudományoknak." A küldöttség hallgatott, semmit sem válaszolt, de a következő napokon mégis megkezdték az iratokat hatalmas ládákba csomagolni ós mikor a kommunista kormány megbukott, már két, teljesen megtelt vagon állt az állomáson, hogy tartalmukat legközelebb Pestre szállítsák. A bolseviki vihar megszűntével az iratokat visszavitték a primáspalotába és a levéltárba helyezték. Ötven évvel ezelőtt kezdték az irattár legrégibb anyagát közzétenni. Knauz kanonok, korának kiváló magyar törtónettudósa, két hatalmas kötetre valót gyűjtött össze ós adott ki 1874-ben és 1882-ben. Knauz kanonok halála után vagy 30 évig szünetelt a munka, mig végre Csernoch bíboros, hogy az utókornak aranymiséje nemes emlékét hagyja hátra, megbízta Dedek-Crescens Lajos prelátus-kanonokot, hogy készítse el a „Monumenta Ecclesiae Strigoniensis

w harmadik kötetének anyagát. A tudós kanonok, aki már tíz év óta dolgozik ebben az ügyben, befejezte kutatásait és az aranymise előestéjén, mult óv november 17.-én átadta érsekének a 777 oldalas, az esztergomi Buzárovits-cóg kiadásában megjelent kötetet. A bíboros, aki a kiadás költséget nagylelkűen fedezte, megelégedéssel fogadta a könyvet ós néhány nappal később maga matatta be a budapesti katholikus tudományos Szent István Akadémiának. E legújabb kötet 1321—1349 évekből való okmányokat tartalmaz. Legnagyobb részük az esztergomi levéltárból való, de a tudós főpap Magyarország más levéltárából is gyűjtött öszsze az esztergomi egyházmegyére vonatkozó iratokat. Nemcsak a magyar, hanem az olasz, francia és lengyel történetírók is nagy hasznát veszik majd e gyűjteménynek. Ismeretes dolog, hogy ezen időben, amelyből a nevezett iratok származnak, Magyarországon az Anjouk uralkodtak, akik Nápolyból jöttek és az egész XIV. századon keresztül élénk összeköttetésben voltak Nápolyban ma^ radt rokonaikkal. Károly Róbert 1308ban lett Magyarország királya. Úgy ő, mint fia Nagy Lajos állandó politikai kapcsolatban voltak Olaszországgal és köztudomású a történelemben jártasak-