ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-03-15 / 21. szám

non 1 Juli ijUIVI Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában Esztergom szab. kir. város közönségéhez ! A trianoni békeokmány ránk kényszeritette szomorú napok és válságos idők közepette ismét felvirradt a dicső mult emlékünnepe : március Idusa. Amikor nyögünk a csonkaságtól, mikor felénk sir az elszakított részeink jajjá és ezer sebtől vérzik a maradék ország, akkor a szebb jövő reményét hirdetve feltűnnek emlékezetünkben a márciusi ifjak s azok élén a magyar mult aranyszavú megéneklője, Jókai Mór, Kinek százéves születési fordulóját oly büszkeséggel s szeretettel ünnepelte ország-világ. A negyvennyolcas nagy napok, a márciusi ifjak s a márciusi Jókai emléknapján Esztergom szab. kir. város közönsége, hagyományos emlékezéssel siet leróni a kegyelet adóját s meghatott szívvel zarándokol el a hős honvédek Birjához. Az ünnepség sorrendje a következő : Március 15.-ón (vasárnap) d. e. 9 órakor a városi kegyúri plébánia-templomban ünnepies istenitisztelet lesz, melyet Mátéffy Viktor prépost-plébános, nemzetgyűlési képviselő mond. Délután a honvódtemetőbe vonulunk Gyülekezés d. u. 2 órakor a Széchenyitéren. Az intézetek ifjúsága saját zászlói alatt, a nagyközönség pedig a város zászlajának elővitele mellett pont fél 3 órakor indul az ünnepély színhelyére. Az ünnepély sorrendje: 1. Himnusz. 2. Alkalmi beszéd, mondja Ocskó Ferenc np., főgimn. VIII. o. t. 3. Petőfi: „Nemzeti dal." Szavalja Drozdy László főreálisk. VI. o. t. 4. Komócsy—Mosonyi: „Szentelt hantok." Énekli az érs. tanitóképzŐ-intózet énekkara. 5. Ábrányi Emil: „Petőfi és Jókai." Szavalja Laczkó Sándor: IV. é. tanítóképző-intézet i növendék. 6. Tóth Kálmán: „Előre." A földmives leventék részéről szavalja Kiss Imre. 7. Bajza—Gaál F.: „Sóhajtás." Énekli az érs. tanitókópző-intózet ónokkara. 8. Ünnepi beszéd. Mondja Németh Romua'd bencósrendi főgimn. tanár. 9. Hajdú István: „Szent Igazság." A keresk* dő ós iparos leventék részéről szavalja Schneider Pál. 10. Ima, mondja Perger Lajos esztergom-szentgyörgymezői esperes-plébános. 11. Szózat. Este 8 órakor a Magyar Király vendéglőben a Polgári Egyesület tartja összejövetelét, melyen az ünnepi beszédet szenkviczi Palkovics László alispán mondja. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepség d. u. fél 3 órakor a vármegyeház nagytermében fog lefolyni. Mind az Istentiszteletre, mind pedig a délutáni ünnepségre a város tisztikarát, képviselőtestületét, egyesületeit, intézeteit, s egész hazafias közönségét tisztelettel meghívom, a háztulajdonosokat pedig felkérem, hogy házaikat az ünnep napján nemzeti zászlóval feldíszíteni sziveskedjenek. Esztergom, 1925. március 9.-én. Dr. Antóny Béla s. k. polgármester. Stefánia-egyesületi előadások. Folyó hó 22., 25. és 29.-én d. u. 5 órakor nyilvános előadásokat rendez a Stefánia-egyesület, hogy feladatait, céljait minél jobban megvalósíthassa. Az előadások minden belépődíj nélkül látogathatók és tárgyukat a kedves apróságok első gondozása, ápolása köréből merítik. Kiváló szakférfiakat sikerülvén az előadásokra nyerni, különös nyomatékkal hívjuk fel rájuk a m. t. közönség és főleg az érdekelt anyák figyelmét. Az első előadás programmja a következő : 1. Elnöki megnyitó. Tartja: dr. Walter Gyula egyesületi elnök. 2. Dalok. Énekli: Magyarászné— Kersch Etelka úrnő. 3. Előadás. Tartja : dr. Horeczky Géza úr. 4. Párbeszéd. Előadja: Hamza Magdika és Ilike. 5. Dalok. Zongorán dr. Pékh Gyula. előadja: Felhívás Esztergom müveit közönségéhez. „Segits magadon, az Isten is megsegít!" Trianon átkát különösen súlyosan érezzük mi esztergomiak, mert ép úgy, mint a török hódoltság korában, véghellyé váltunk. Éléskamránktól ós főforgalmunktól el vagyunk szakítva s igy minden eszközt meg kell ragadnunk, ho?y enyhítsünk szomorú jelenünkön. Legszebb fürdő- ós üdülőhelyeink megszállott területen vannak, ahová most már sem elszegényedett voltunk, sem pedig hazafias érzésünk miatt nem mehetünk, iparkodnunk kell tehát, hogy magyar véreink a csonka-hazában! is megtalálják azt a helyet, ahol pár hónapi tartózkodás után megerősödve, küzdhetnek majd a szebb jövőért. Esztergom fekvése igen kedvező a nyaralás céljaira. A Takarékpénztár tulajdonát képező artézi fürdők a gyógyulást keresőknek szolgálatára állanak, de hogy a nyári idény alatt sokan tartózkodhassanak itt, csak akkor érhetjük el, ha minél több — e célra megfelelő — bútorozott szobát bocsátunk az ide kivánkozók rendelkezésére. A Balaton melletti falvak, közelünkben pedig Nagymaros, Visegrád, Verőce lakosainak szép jövedelmet biztosítanak a nyaralóknak kiadott szobák bérei. Ugyanígy Esztergom város polgárai is megtalálnák számításaikat, ha fölös szobáikat a nyári idényre móltányos áron kiadnák. Az „Egzíergom" tárcája. Bújócska. Szeretek néha — csinyt tett kis gyerek — önmagam elől egy biztos, meleg kuckóba bújni. Két gyerekszemem kerekre tárom. Lopva úgy lesem, hogy hol kutat, hogy kukk! most [merre van büntetni vágyó, zordon Önmagam. A biztonságos kuckó íenekén rám nem találhat a boszorka : Én ! A seprőjével hiába matat szekrény, ajtó mégett, vagy ágy alatt, mert hogyha lépte közelbuen kopog, szemem behunyom — s falnak ford*lok. Ez biztos. Láthatatlanná tevő esodasapka. Varázsszer. Büverő. Szeretek néha — csinyt tett kis gyerek — önmagam flöl egy biztos, meleg kuckóba bújni. Ott rám nem talál s a seprőjével már ha messzejár, a biztonságos kis kuckó megett csufolón öltöm rá a nyelvemet. Walter Margit, Egy fiatal író A háború utáni magyar sajtóban és a könyvesboltok kirakataiban uj meg uj nevek tűntek fel. Fiatal emberek soha nem hallott nevei kéredzkedtek szemünkbe újságok tárcái, versei mellől, kisebb-nagyobb könyvek majdnem mindig bántóan kiabáló címlapjairól. Legtöbbjüknek a háborúkat és forradalmakat normálisan követni szokott tömegpszihotikus lirizmus nyomta kezébe a tollat. Ezeknek nagy része, a lelkek pacifikálódása után, jobb belátásra jutott és hagyja az irodalmat az arra hivatottaknak, a másik — hála Isten, kisebb rész — születésénél fogva beteg lelkével, elárvult zsenisógébe vetett hitével mindig jobban ós jobban eltűnik a józan, munkás hétköznapok tipró kerekei alatt. Csak kevesen maradtak meg nz uj nevek közül, de ezeknek tulajdonosai igazán értéket, művészetet, irodalmat jelentenek. Egy ilyen fiatal ember könyvei kerültek kezembe a minap. Egyszerű, józan külsejű könyvek. Az utolsó esztendők reklámcirkuszában edzett, a díszes kiállítás hatása alól felszabadult idegzet nyugodt bizalmával vettem kezembe ezeket a könyveket. Bizalomkeltő, becsületes, őszinte betűk mondták a címlapon a címeket: Tél és egyéb elbeszélések, Szomorú könyv, Arany kereső', Kisvárosiak, novellák, elbeszélések, versek ós az iró nevét: Simándi Béla. Olvasgatni kezdtem; eleinte csak unaloműzés kedvéért, de azután mind nagyobb ós nagyobb érdeklődéssel. Közben eszembe jutott: ezt a verset, ezt az elbeszé é4 már olvastam valahol, valamelyik folyóiratban, napilapban. És ez az érdeklődés adja kezembe a tollat, hogy irjak valamit az „Esztergom" olvasóinak Simándi Béla könyveiről. Tudom, itt az olvasók előtt nem kell felfedeznem Simándit; hisz' ismerik ezekrő! a hasábokról. Nem is akarom. Csak néhány gondolatot mondok el, amelyek ma, ezen a havas, napsütéses, bolondos márciusi napon tollam alá tolakszanak. A végén kezdem. Simándi nem kiforrott iró még, de a legjobb úton halad, hogy azzá váljék. Határozottan tehetség ; őszinte, meleg szive van; nagy, reális meglátó képessége, csendes, derűs humora ós el nem vesztett, gyermeki hite csillog sorai között. Fiatal még. Ez magyarázza azt a néhány hatásjelensóget, ami önkéntelenül is szemünkbe ötlik. De egyéniség ós ez az egyéniség mihamar levetkőzi magáról az egészen fölösleges idegen tollakat, hogy azután önmagát adva megtisztult, [határozott világnézeti alapon az uj magyar irodalom egyik.legjobbja,lehessen. Határozott mondatok, ítéletek ezek. Meg is kell őket okolni. Azt mondtam, nem kiforrott Lite, Kiforrott művész az a művész, akinek — tehetsége mellett — határozott, biztos és hittel vallott tudatos világnézete, biztos kézzel kiválasztott kifej sző eszközei vannak. Simándi még nem tisztu t meg egészen. Olyan, mint a forrásban levő bor. Tudjuk, ha valami váratlan dolog nem történik, jó vagy rossz lesz-e. Simándi a jelek — munkái ize — után ítélve, jó, üditő, tiszta itala lesz az irodalom borát áhitóknak. Nem tudom, de valószínűleg nem annyira gondolkodás, mint inkább intuitív reveláció útján alakult ki költészetének lényege: a bor, búza, békesség új életet teremtő szeretete. (L. Szomorú könyv • Esti ima' vagy Aranykeresó': Megint, vidéken : Kenyérre], borral akar áldani. S mikor a Nap bék élten leáldoz, fáradt fejét öledbe hajtani. és másutt : Pohár bor mellé lágy kenyér S nem folyna többé soha vér! — és még igen sok helyen.) Mert bor, buza, békesség kell, hogy legyen az uj magyar költészet alapja és célja. A vér és arany misztériuma tízesztendős vad delíriumban még a legpesszimisztikusabb pesszimizmust is meghaladó képekben lobogott fel körülöttünk. A vér ós arany lángja elpusztította azt a világot, amelynek lehettek pesszimista bánat-költői. Ma már a nyomorúság, a szenvedés annyira általános, olyan mindennapi, mint — mondjuk, — a hortobágyi ciframónes csikósának a délibáb; nem ad esztétikai élvezetet senki bánatköltószete, senki szenvedóspanaszkodása. Mert az életrevaló fajták lelkéből újra kihajtanak a hitnek, a szeretetnek, a békességnek, a munka örömének virágai, hogy az elpusztult értékek helyett új értékeket teremjenek. Az az ember, akinek lelkében ól az új egyszerűség reneszánszának a napja, nem lehet a bánat, az egyéni kis szomorúság költője. Simándiban sokatigórőn mosolyog ez a nap, és ezért tisztán csak külső, lelkétől távol álló hatásnak tekintem a versein itt-ott át-