ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-10-28 / 83. szám

XXX. évfolyam. 83. szám Ára 1500 korona Szerda, 1925. október 28 Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetésiára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Megfontolandó terv a vízvezetékhez Hogyan építik meg a rákospalotai vízvezetéket és csatornarészt ? ! — Esztergom város képviselőtestülete a jövő heti közgyűlésen tárgyal a vízvezetékről Esztergom szab. kir. váro3 képvise­lőtestülete a jövő héten a víz­vezeték megépítésének ügyében érdem­leges határozatot fog hozni. Vác város is, amelynek a városok kölcsönéből 12 milliárd jutott, most akar vízveze­téket épiteni és ezzel kapcsolatban egy érdekes cikk jelent meg a Váci Ke­resztény Újságban, amely egy előnyös­nek mutatkozó tervet tár a vizvezetók­épitkezés ügyével foglalkozók elé. A tervet, amely mellett dr. Csorba pol­gármester, Rákospalota ujjáteremtője foglalt állást ós amelyet Rákospalotáu el is fogadtak, mi is megismertetjük olvasóközönségünkkel és azokkal, akik az ügy felelős intézői. Tudomásunk sze­rint egy angol érdekcsoport Esztergom­ban is ajánlatot tett az építkezésre ós mivel e tervben is angol érdekeltség szerepel, nem lesz érdektelen a tervet még a közgyűlés előtt megismerni. * „Egy nagyobb angol érdekeltség köz­benjöttóvel alakult érdekcsoport hajlandó megépíteni a rákospalotai vízvezetéket ós csatornázást, — irja a nevezett lap legutóbbi száma — amennyiben a város ötven óves koncessziót biztosit neki, amely esetben a város minden meg­terhelése nélkül a viz- ós csatornamű amortizálódik is ós ötven óv múlva tel­jesen ingyen a város tulajdonába megy át. Az ajánlat szerint a vállalkozó cso­port a viz köbméterét — napi ötezer köbméter vízfogyasztást számítva — 0.15 sillingért (kb. 2600 magyar ko­ronáért) hajlandó szállítani. A víz használati dijába bele van szá­mítva a törlesztési összeg is, úgy, hogy hozzávetőleges számitások szerint sze­mélyenként 100 liter vizet számítva, egy-egy személyre havi 12.000 korona esuék, ami minimális megterhelést jelen­tene, annál is inkább, mert aki keve­sebbet fogyaszt, az természetesen keve­sebbet fizetne s a többet fogyasztók fizetnék a nagyobb összegeket. Az aján­lattevő vállalkozók köteleznék magukat ezzel szemben egy ötvenhat kilométer hosszú vízvezeték hálózat megépítésére, önálló vízművekkel, amelyeket mély furású kutak táplálnának. A majd 5000 köbméteres víztermelést egész 7500 köbméterig lehetne fokozni. Az ajánlat szerint a város semmiféle kötelezettséget nem vállal magára, a várost semmi különös megterhelés nem éri, csupán néhány kisebb területet en­ged át a vizmű, illetve szennyvíztelep felépítésére — a vállalkozó használatára. A vízvezeték angol font tőkével épülne, nagyobb •• londoni érdekeltség bekapcsolásával. Éppen erre való tekin­tettel a számitások is font sterlingben történnek, ami azonban csak kedvező, mintán a magyar korona és a font ki­egyenlítődése révén a fizetendő összegek jelentékeny csökkenése is várható." Természetesen ezzel nem akarunk elébe vágni a városunk vezetősége eset­leges'jobb tervének. Mindenesetre gon­dolkozni lehet rajta. A társaság jöve­delméből bizonyos részesedés is köthető ki, ami jelentékeny jövedelmet jelent­het, továbbá nem kis dolog az sem, ha a város minden megterhelés és a husz milliárd kiadása nélkül amortizáció ré­vén ötven év múlva gépestől, épületes­től, vízvezeték ós csatorna-hálózatostól együtt két hatalmas vizmű birtokába jut — teljesen ingyen. A mű 18 hónap alatt üzembe he­lyezhető. Esztergomra alka'mázva bizonyosan valamelyest módosulna a tervezet, de — igy is lehet vízvezetéket építeni. Süttő nyolc uj harangja Az Amerikába kivándorolt süttőiek áldozatos szeretete a szülőfalu iránt Süttő községben vasárnapra virradó hajnalban aggódva nézték az egyre jobban permetező őszi esőt, amely csak­hamar záporrá növekedett. Az a gyö­nyörű őszi nap, amelyre számítottak, elmaradt, pedig ezen a napon a község nagy ünnepre készült. A bérmálás ós nyolc uj harang felszentelése, amelyet a biboros hercegprímás e napon szemé­lyesen végez, Süttő apraja-nagyját talpra állította.! A zápor reggel 8 óra tájban alább hagyott, amelyre nyomban lázas készü­lődés indult meg a községben. A már elő­zőnap felállított diszes diadalkaput fel­díszítették, a templom előtt díszsátort emeltek. Röviddel 10 óra után megérke­zett az esztergomi vonat, amelyen dr. Csernoch János biboros-hercegprimás jött dr. Drahos János prelátus-kanonok, főegyházmegyei irodaigazgató kisóretóben. Ugyanekkor érkezett Palkovics László alispán, Reviczky Elemér főszolgabiró, dr. Divéky István, vármegyei főügyész ós több előkelőség, akiket a vasút­állomáson Klein Endre plébános, Müiier Ernő kormányfőtanácsos ós Vargha Győző jegyző fogadtak. Az egyház­fejedelmet szép beszéddel Vargha jegyző üdvözölte. Az érkezettek ekkor a község ifjúságából álló diszbandériumot követve hosszú kocsisorban vonultak be a köz­ségbe. A község elején felállított disz­kapunál a hercegprímást a tábori fiú­nevelő zenekara a Himnusszal köszön­tötte. Itt a község és a járás közönsége nevében Reviczky Elemér főszolgabiró üdvözölte a főpásztort a község lakos­ságának ós Piszke község kath. hívei­nek jelenlétében, majd Kicsindy Ilonka II. é. tanitónőjelölt kedves felköszöntő keretében diszes csokrot nyújtott át a hercegprímásnak, Kicsindy Kálmán tűzoltófőparancsnok padig a kivonult helybeli tűzoltóság hódolatát tolmácsolta. A menet itt terjedelmesen megbővült. A harangokat vivő, pompásan feldíszí­tett szekér, a zenekar, a tűzoltóság és az egybesereglett nép valóságos diadal­menetben kisérte a főpásztort a plébá­niára, ahol a primás egyházi ruhába öltözött ós csakhamar megkezdette a harangszentelósi szertartást a templom előtti díszsátornál, előbb azonban ma­gyar ós német nyelven szentbeszédet mondott a bórmálás'í.ós a harangszente­lés jelentőségéről. Kiemelte különösen az Amerikába kivándorolt süttőiek nagy szeretetét szülőföldjük iránt, amelynek az általuk készíttetett nagy harang mindenkor kedves hirdetője lesz. A többi adakozóról is igen dicsérőleg em­lékezett meg. A szentelós alá került harangok a a következők voltak: „Szent Lipót"-harang 409 kg. az amerikai süttőiek adományából. „Nagyboldogasszony" 217 kgr. a süttői hivek adománya. „Szent Flórián" 132 kgr. Reviczky Elemér adománya. „Szent József" 52 kg. vitéz Sághy Antal és neje adománya. „Szent Ilona" 32 kg. Süttő község képviselőtestületének adománya. „Szent István" 17 kg. Az Órsz. Közp. Hitelszövetkezet ós a „Hangya" szövet­kezet helyi fiókjának adománya. Temetöharang 9V 2 kg. Szlezák László harangöntő-mester adománya. Iskolaharang 8 kgr. Szlezák Lászlóné adománya. Ezek közül á a plébániatemplom tor­nyában, 2 az ottani Szt. Ilona kápolná­ban, 1 pedig a temetőben nyer elhelye­zést. A templomtoronyba új harang­állvány is készült vasból, melyet a Szlezák-cég a ceglédi kiállításon tett előzőleg közszemlére. A harangok megszentelóse után a biboros-hercegprimás 250 süttői és piszkei hivőt részesített a bérmálás szentségében Klein plébános ós a kör­nyékbeli papság segódkezóse mellett. Bérmálás után az ünnepi szentmisét dr. Drahos János prelátus mondotta, amely alatt a tábori fiúnevelő zenekara játszott, offertoriumkor pedig Hazen­fratz Micike szép szólóénekkel emelte az áhítatot. Mise végeztével Schenkengel János vendéglőjében ünnepi díszebéd volt a hercegprímás tiszteletére, amelyen a főpásztor Palkovics László alispán ós Müller Ernő kormányfőtanácsos közt foglalt helyet. Az ebéden az egyetlen felköszöntőt Klein Endre plébános mon­dotta, megköszönve Őeminenciájának hogy a kedvezőtlen idő dacára szivesen viselte a bérmálás és a harangszentelés, fáradalmait, miáltal hiveit Örök hálára kötelezte. A hercegprímás megjegyezte, hogy nyolc harangot még egyszerre se­hol sem szentelt, ebben a tekintetben Süttő az első község egyházmegyéjében. Az idő a bérmálás alatt teljesen meg­javult s délben mosolygó napsugár ara­nyozta be a szines őszi"tájat, a süttőiek és vendégeik legnagyobb örömére. A hercegprímás az esti vonattal tért ismét vissza szókvárosába. Tóth Rózsi beismerte 9 hogy ő volt a , 9 szeüem" Mulatott az emberek hiszékenységen Lapunk legutóbbi számában röviden már megemlítettük, hogy Tóth Rózsit, akit jogosan gyanúsítottak avval, hogy a Német-utcai rombolások tettese, de aki azideig állhatatosan tagadott ós az egé­szet a szellemek munkájának tulajdo­nította, — szombaton délután megfigye­lés céljából a Kolos-kórházba vitték. A kórház csendje, a szenvedések látása, a kedvesnövérek szelid, szeretet­teljes szava mély hatással voltak a leányra, aki ott az idejét varrogatással, hímzéssel tölti s akin az eddigi orvosi megfigyelések alkalmával semmiféle rend­ellenességet nem állapítottak meg. Hát­főn a detektívek ismét kikérdezték Rózsit, aki az átélt izgalmas napok után lecsillapulva beismerte, hogy az összes rombo­lásokat ő követte el részben a cseléddel, részben egyedül. F. hó 18-án este nagyanyja lakásán spiritiszta szeánszon vett részt, ahol meg­lepetéssel látta, hogy komoly, meglett urak ós hölgyek mennyire izgulnak, remegnek, amikor szellemekről van szó. Másnap reggel a kamrában véletlen­ségből leesett egy fedő. Pleváné meg­rettenve a zajtól, kérdezte Rózsit, hogy mi volt az ? — Szellem! — mondotta hirtelen Rózsi, mintegy az előző estén tapasz­taltakra gondolva. Erre kisórletkópen odanyúlt a jégszekrényre, ahol egy üres félliteres üveg állott s azt a földre dobta. Az ujabb csőrömpölósnól már Rózsi határozottan állította, bogy ehhez nem nyúlt senki, magától leesett. A halálrarémült nagyanya ijedelme volt az első siker. Ettől kezdve egymás­után verte le az üvegeket s hogy a gyanút magáról elterelje, még maga futott a szomszédokhoz jelenteni a rendkívüli esetet. A kiváucsi emberek csakhamar sere­gestői jöttek, mind ijedtek, mind szelle­mekben hivők, akiket egy-egy elfordu­lásukkor könnyű volt megrettenteni, annál is inkább, mert a ház spiritiszta ismerősei is növelték a hatást titokzatos magyarázataikkal. — Soha senki szemeláttára nem ütöt-

Next

/
Thumbnails
Contents