ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-02-01 / 9. szám

XXX. évfolyam, 9. szám. Ára SOOO korona* Vasárnap, 1925. február 1 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Jt város uj kölcsöne. — Városi közgyűlés. — Esztergom szab. kir. város kép­viselőtestülete dr. Brenner Antal fő­jegyző, polgármester h. elnökletével január hó 29.-én délután 4 órai kezdettel közgyűlést tartott. A tárgysorozat egyik legfonto­sabb pontja volt a pénzügyi bizott­sági és tanácsi javaslat a m. kir. pénzügyminiszter által engedélyezett ötszázmilliós inségkölcsön felvétele ügyében. A kölcsönt igen előnyös feltételek mellett szerezték meg Mátéffy Viktor nemzetgyűlési kép­viselő és dr. Antóny Béla polgár­mester. A képviselőtestület hozzá­járult a kölcsön felvételéhez és fel­hatalmazást adott a tanácsnak, hogy rögtön át is vehesse. Az úgyneve­zett inségkölcsönt kimondottan a szociális intézmények biztosítása cél­jából nyújtja az állam, a város azonban háztartási állapotának javí­tására is fogja használni. A Közüzemi rt. alaptőkeemelésé­hez szükséges városi részvények jegy­zése tárgyában a közgyűlés hozzá­járult a tanácsi javaslathoz, amely szerint a város a részvényjegyzésre 230 millió koronát áldoz. Dr. Bren­ner Antal polgármester h. kifejtette, hogy noha a város a villamos üzem átvett felszerelése és ingósága érté­kében, amely körülbelül kétszáz­ötvenmilliót képvisel, vesz részt a részvényjegyzésben, mégis, mivei a városnak is érdeke, hogy az üzem fennakadást De szenvedjen, ezt az összeget jelen körülmények között a Közüzemi rt. rendelkezésére kell bocsátania. Nagy csodálkozást keltett a kép­viselők között annak bejelentése, hogy a villamos üzem átvételi költ­ségei aránylag mily horribilis össze­geket emésztettek fel és erre még további hatvan millió koronát is meg kellett a közgyűlésnek szavaznia. I mai nemzetgyűlés kritikája. Zelovich László: Adatok a jelenlegi nemzetgyűlés működéséről. Közre­bocsátja Lyka Döme, a régi pari ment volt tagja. (Pátria irod. váll. rt. Bpest.) A mai nemzetgyűlés működéséről tar­talmaz ez a megcáfolhatatlan számadatok­kal teli füzet lesújtó adatokat. Közre­bocsátója rövid összehasonlítást tesz a régi, különösen a mult század nyolc­vanas éveinek parlamentje és a mai közt. A régi parlament az irányadó külföldnél is nagyban emelte Magyar­ország tekintélyét, mig ma, — amikor leg­szükségesebb volna számunkra egy, fel­adatának magaslatán álló országgyűlés, mert ettől függ hazánk jövője, — minden komoly ember fájdalommal látja a jelen­legi nemzetgyűlés meddőségét. A szerző bevezető értekezésének ezt aj címet adta: „A jelenlegi nemzet­gyűlés mennyi időt fordított munkaide­jéből alkotó munkára ós mennyit meddő viszálykodásra ?" A munka nem ten­denciózus. Nem irányul pártok ellen, sőt tulajdonképen kedvezőbb színben tün­teti fel a nemzetgyűlés munkáját a való­ságosnál. A kérlelhetetlen statisztikai adatokból azonban kitűnjk, hogy 1923. dec. 31.-ig munkaidejének kétötöd vészét a nemzetgyűlés meddő viszálykodásra és idapazarlásra fordította. Ez a tár­gyalási időnek 38 %-a. Ezzel szemben 1885-ben ez a százalék mindössze 1'7 °/o volt A mai parlament J923. dec. 31-ig 1051 órán át tanácskozott; ebből az időből 336 órát a saját és az ország tekinté­lyét romboló viszálykodással töltött. A tudós st atisztikus ezt az eredményt a nemzetgyűlési napló hasábjainak össze­gezéséből merítette, amely az időt ille­tőleg megközelítőleg pontos eredményt ad, mert mindössze annyi a különbség, hogy egyik szónok gyorsabban, a másik lassabban beszél s a közbeszólások is hosszabbítják az időt. Á füzet kiterjed annak megállapítására is, hogy ezek a viszálykodások az országnak másfél­milliárd koronájába kerültek akkor, amikor folyton arról beszélünk, hogy kiadásainkat kell csökkentenünk. Az erkölcsi veszteség pedig kiszámíthatat­lan. A nagyérdekességű könyvből álljon itt egy kimutatás annak feltüntetésére, hogy a viszálykodásból ós időpazarlás­ból az egyes pártok mily arányban vet­ték ki részüket: Egysógespárt 8'9 %. Ker. szocialista ós Wolf-párt 4*5 %. Fajvédők 8'8 %. Egyéb polgári pártok . . . 39'7 %. Szociáldemokratapárt . . . 38'1 %. A füzet második fele ülésről-ülésre menve tünteti fel az Ülések időtartamát, tárgyát és az elfecsérelt idő mennyisé­gét, pontos utalással a nemzetgyűlési napló megfelelő hasábjaira. H. I. HÍREK. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünne­pén d. e. 9 órakor a főszékesegyház­ban a gyertyaszentelósi szertartást dr. Csernoch János biboros-bercegprimás, az ünnepi szentmisét pedig dr. Klinda Teofil prelátus-kanonok végzi. Dr. Ernszt Sándor nagyváradi kano­nok. Fraknói Vilmos c. püspök halálá­val a nagyváradi székeskáptalanban meg­üresedett az u. n. „irodalmi stallum", amelyet most — nagyváradi jelentós szerint — Bjelik Imre, a nagyváradi latin szertartású egyházmegye apostoli kormányzója Ernszt Sándor dr. apos­toli protonotáriusnak, a budapesti köz­ponti szeminárium kormányzójának ado­mányozott. Az ismert nevű keresztény politikus, akit legutóbb az ipolysági kerület választott nemzetgyűlési képvise­lőjévé, a magyar keresztény politika ós szociális mozgalmakban mindenkor a legelsők között dolgozott. A parlament­ben különösen a pénzügyi, gazdasági ós az általános politikai jellegű kérdések­kel foglalkozik. Ö volt Haller Istvánnal együtt megalapítója a Kath. Népszövet­ségnek, amely a magyar katholikusok legnagyobb társadalmi szervezete. A régi néppártnak titkára, a Keresztény Szoci­ális Gazdasági Pártnak, a későbbi Ker. Nemzeti Egyesülés pártjának s a Ker. Nemzeti Gazdasági Pártnak vezórférfia, akinek véleménye ma súlyt jelent s a neve fogalom a magyar parlamenti élet terén. Kanonoki kinevezése természet­szerűleg magában foglalja az eszter­gomi főegyházmegyóből való kikapcso­Az „Egzlsergom" tárcája. A csuszamlós parlag. Irta: Fülöp Ferenc. Nem olyan könnyű dolog ám ismeret és miegymás nélkül megállapítani, váj­jon melyik föld jobb talajú? A szamár­hegyi-e, vagy, a kusztusi, esetleg a bá­nomi föld ? Ambátorság az iskolaszagú földkóstoló, azaz városiasán nevezve a kultúrmérnök, tán másirányú felfogással iparkodna ez igazság megállapítására tónylegeskedni. Dehát a valódi paraszti szaktudás gyakran épen az ellenkezőjére támaszkodik. Farkas uram, akinek hat kapás sző­lője a szamárhegyi oldalhoz rugaszko­dik, váltig azt vitatja, hogy az ő szőlő­földjének primaságától bátran röstelked­nénk úgy a kusztusi, nemkülönben a bánomi televény. Hát ekkora fenhójázás nem maradhat csa k úgy suba alatt. Ennek alapos meg­kötésére ujabb egy-egy literecske szük­ségeltetik. Ennek folyományakópen na­gyobb lészen a vitatkozási andung a füstös korcsmaszobában. Az iddogáló társaság az ujabbi lite­recske bekebelezése után újból neki kezd a talajmineműség alaposabb meg­vitatásának. Olyannyira terjeszkednek hangszálaik fejlesztésére, hogy egyik a másik szavát se érti. Az eddig csendesen iddogáló és ma­gában ülő Kamillor János bátyám is fészkelődni kezd a hangos szócsaták miatt. Merthogy amúgy is roppant be­szédes természetű lóvén, aki nem tartja véka alatt a nyelvét, igen nagyon fúrta oldalát a beleszólás ördöge. Hiszen jól tudta, hogy zsellér ember létére teljes képtelenség ós főbenjáró bűn a jómódú szőlősgazdák eszme cse­rélésébe kontárkodni. Jódarabig csak gombolygatta a türelem fonalát. De lám, végül is elszakad. Az egynéhány spriccer ösztökélésére csak kiszalad ám pipacsutkás száján a szó. — Én meg amondó vagyok, hogy a barátkúti szőlőnek párja se találkozik. No hiszen meg is járta Kamillor uram ezzel a merész és ebrudra enge­dett kiszólásával! A gazdák súlyos és megvető pillantásokkal mérték végig a fogadatlan prókátort. Ellenben Farkas uram pufók arca rögvest lángvörösbe festődött a hirtelen méregtől. Ráadásul még a cserép pipája is kisiklott ha­rag'ól remegő agyarai közül ós a pad­lón darabokra tört. Kamillor uram titokban már röstelte is előbbi hebehurgyaságát. Dehát a kiszalajtott szót ópúgy nem lehet visz­szaszívni, akár a bodorintott pipafüstöt. Farkas uram elkészülve az asztal alatti ós asztal feletti pipaaktussal, pulykamórges hangon ripakodott Kamil­lorra. — Kendnek pedig coki! Kend hat­ökör a főldmivelós célirányosságában ! Hiszen még egy rongyos darabka par­lagja sincsen! Kamillor uram minden más goromba­ságra számított, csupán erre félére nem. Valósággal torkán akadt a szusz. Nagy erőlködés után esak annyival válaszolt elég meggondolatlanul. — Majd lesz! Bárha nehezére esett is ennek a két rö­vidke szó kimondása, de a hevenyében kiszalajtott oktalansággal nagy fába vágta a fejszéjét. Jóllehet dátumszerűleg nem nyilvání­totta, vájjon mikor is lesz neki akár egy körömnyi parlagja is, dehát a vég­telenségig se lóghat szögön a fogadko­zás teljesítése. Igen zavaros gondolatokkal terhelten bandukolt haza. Otthon az asszonyának egy szóval sem említette az ő furcsaságoa helyzetét. Töprengéssel feküdt le és ébredt fel. Mignem fölöstököm közben jó ötlete támadt. Ünneplőbe bújt, noha péntek volt s egyenesen a telekkönyvnek vette útját. Mivelhogy még korán reggel volt, csu­pán az irodaszolga ténfergett a nagy folyosÓD. A jó Ötlete irányában szorgalmasan átböngészte a táblára kifüggesztett ár­verési hirdetményeket, hátha kerülközik valami olcsó parlagocska. Hát talált is. Nem hiába esett az eső álmában ! A barátkúti dűlőben el­adó egy szőlő. És nem is holmi parlag. Kikiáltási ár; húsz korona. Csettentett is jó cuppanósat a nyelvével, hogy a szegény irodaszolga ijedten nézett ki a Villamos főzőedények bámulatos olcsó áron!! A Sieraens-Schuckert Művek egyedüli gyári lerakata, villamos ágymele&itők, kávé, thea, átmelegitők, hajsütővas-melegítők, hajszárító-készülékek, enyvfőzők és vasalók a legtartósabb kivitelben. Megtekinthető bármikor, használati bemutatása azonban inkább a délutáni órákban, teljesen díjtalanul ós vótelkónyszer nólkül[ MAROSI JÓZSEF és FIA vaskereskedésében, Esztergomban.

Next

/
Thumbnails
Contents