ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-08-30 / 67. szám

ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában, » un in i-m mii mii ii in •• IIIIIIIIIIII m IIII iiiiiiiiiiiinMii'MiBiiiiiiiitiiMiiiiiii'iMiiiiii.iiiii iiwrMwrnfrnrrii FT nwn < iy •—imiriwinr un im«r •Mwtjiiyn Szülők és szakemberek helytelenítik a kétszeri beiratást A beiskolázás célját nem szolgálja ez a rendelkezés Ujabb törvényrendelkezés szerint — mint ismeretes — nemcsak szeptemberben, hanem az óv végén, júliusban is tehát kétszer kell a beiratásokat eszközölni. A kultuszkormányt ebben az intézkedésében az vezette, hogy ezzel az iskolakötelezettség végrehajtásának ós ellenőrzésének ügyét segíti elő, amennyiben a törzskönyvvezetö, aki a város minden iskolaköteleséről személyi lapot turt nyilván, már július végén, a vakációban hozzájut a beiratkozottak számának nagy részéhez s igy október végére elkészítheti az ellenőrzési statisztikát és a be nem iratkozottakkal szemben a hatóság rövidesen végrehajthatja a beiskolázást. A kultuszkormány úgy képzelte, hogy július végén az iskolások legnagyobb része beiratkozik s a szeptemberi beiratkozást csak pótbeiratásnak nevezie el. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy mivel senki sincs arra kötelezve, hogy gyermekét már ju hibban beírassa s a szülök a régi szokáshoz hiven jobban szeretik csak szeptemberben fölkeresni az if kola kapuit, az iskolaköteles gyermekeknek oly kicsiny hányada iratkozik be óv végén, amely a szeptemberben beiratkozottakkal szemben elenyészően csekély. Esztergomban 5000 tanköteles korban levő gyermek közül júliusban csak 600 gyermek iratkozott be. A legnagyobb rósz szeptemberben iratkozik be és mivel a középiskolákban és iparostanonciskolában már nem is tartaiiak az óv végén beiratást, s ezen intézetek, küiönösen a középiskolák, csak október végén küldik el a beiratkozottak személyi lapját, emiatt a törzskönyvvezető az ellenőrzésre alkalmas statisztikát kellő időre összeállítani nem képes. Ha nevezett intézeteit októberre is küldenék el a személyi lapokat, még akkor is a nagy anyagtorlódás miatt alig tudná a törzskönyvvezető munkáját terminusra elvégezni s a beiskolázás nagy nehezen csak novemberre volna keresztülvihető, amikor az iskolában már a legnagyobb szorgalmi idő van. A kétszeri beiratással szemben a szülők is a legnagyobb zavarban vanuak, mert bizony pl. júliusban a legnagyobb mezőgazdasági dologidő van, pedig Esztergomban is a földműves gyermekek beiratásával van a legtöbb baj. A szülőknek pénzbe is kerül a beiratás ós pénze inkább szeptemberben van a földműves embernek, mint júliusban. De a más társadalmi osztálybe iek is jobban szeretik a szeptemberi beiratást. A kétszeri beiratkozást mind a szülő, mind a szakember célt tévesztett intézkedésnek tartja. A beiskolázás végrehajtását pedig az egyszeri beiratkozás jobban szolgálja, mint a kétszeri. Legyen beiratkozás szeptember első napjaiban, mint eddig. Fődolog az, hogy minden intézet számára tétessék kötelezővé a személyi lapoknak pár nap alatti beküldése — mondjuk — szeptember 6-ig. Igy tiszta munkát lehetne végezni ós a teljes beiskolázást október l-re végre lehetne hajtani! Kiké legyen az első hely? A kiállítást rendezők figyelmébe Az idő gyorsan pereg. Rövid pár nap multán elérkezik szeptember 10 ike, az a. határidő, ameddig a kiállításon rósztvenni óhajtók erre vonatkozó szándékukat bejelenthetik. Ennek a határidőnek pontos betartása úgy a rendezőségnek, mint a kiállítóknak egyaránt fontos érdeke. Előbbinek azért, mert a rendezőség a kiállítás anyaga felett egységes áttekintést csak ekkor nyerhet, utóbbiaknak pedig azért, mert a rendezőség a kiállítás alá kerülő tárgyak részére csak ezután képes a természetüknek legmegfelelőbb helyet kijelölni ós biztosítani. A későn jelentkezők csak önmagukra vethetnek, mert azt minden józanul gondolkodó ember belátja, hogy egy, már céltudatosan ós egy egységes elhelyezési terv szerint összeállított kiállítást folytonosan átrendezni egyértelmű a művészi összhatás tönkretételóvel, de ami egyszersmind jelentékeny többkiadást is idéz elő. Nem kis feladat az, hogy ezt a kérdést közmegelégedésre ós főleg a cél által megkívánt keretben lehessen megoldani. Tudjuk, hogy ez az érdemes rendezőségnek nagy gondot ad ép úgy, mint a jóakaratú versengés igazságos ós méltányos elintézése is. Mindenki a maga által legjobbnak vélt helyre szeretne jutni. Mindenki a maga kiállitanivalóját tartja a legjobb helyre érdemesnek. Kié legyen tehát a legjobb hely ? A legjobb helyre a legérdemesebbeknek kell kerülniök. Azoknak, akik a kiállításon a legtöbbet és a legszebbet nyújtják. Azoknak, akiknek ezt az égess kiállítást köszönni lehet. Neveiket nem tudjuk hiánytalanul felsorolni. Sokuknak csupán mint névtelennek áldozunk a kegyelet oltárán. Nem ékesíti őket földi die-ősegek ércjelvénye ; rajtuk nem ragyog a bibor éke. Az ő érdemeikről az olasz fensik kőtengerei beszélnek. Az orosz mocsárvilág kéklő-imbolygó lángjai az ő haló poruknak örök mécsesei. A francia síkok pirosló virágai az ő dicsőségük koszorújának gazdag ékességei. A szerb harcmezők sziklaszirtjei az ő nevüket visszhangozzák a jövő történetének emlékezetébe. Az ő érdemükből csak nagyobb haza születhetett vo'na, de kisebb soha! Tekintsünk azonban magunkra! Bűnbánó lelkünk be kell hogy lássa, a hősök babérkoszorújába mi fontuk a könnyek komor fátyolát s tegyünk meg mindent, amivel legalább a nálunk érdemesebbeknek hálánk adóját lerójuk. Kétségtelenül Övék az érdem ! Legyen tehát övék a legszebb hely mindenütt, — a kiállításon is. Esztergom városa büszke lehet fiaira. Ok fényes tanújelét adták a hősök iránti nagyrabecsülésüknek akkor, mikor azok tiszteletére 200 milliós emléket állítanak. Ne hagyjuk azonban ezt a kiállítási alkalmat sem tovaszállani. A legszebb, a legvirágosabb, a legművészibb, a legragyogóbb ós legfenségesebb helyet, ahol egy város ós két megye által egy ország is póldátadó hódolatteljes kegyelettel áldozik, szenteljük itt is a legérdemesebbeknek — a hősök emlókónek I Tóber Samu. Foederafio Praeparandiae Strigoniensis Az Esztergomiján képesítést nyert tanítok országos egyesülése Augusztus 25-én — mint megírtuk — az esztergomi tanítóképzőnek 1905-ben képesítőzött növendékei 20 éves találkozóra jöttek össze. Megjelentek 15 en. Akik nem jöhettek el, azoknak nagy részét a trianoni béke áldástalan megszálló országbontása szakította el az összejöveteltől. Da azért ezek is összejöttek Pöstyénben. A találkozó itt Esztergomban kegyeletes, meleg ós szerető kollegiális hangulatban folyt le s úgy az itt levő régi tanárok a volt növendékek ber, mint a már becsületes múlttal biró tanítók a volt tanáraikban a régi mesgyón ismertek egymásra. A hálaadó raise és exhortáció, a tisztelgések a tanároknál, az ünnepi bankett, mindannyi alkalmak voltak a bensőséges megnyilatkozásra. A volt tanítványok régi ragaszkodásának, tiszteletének s szeretetének hatása alatt a banketten Keményfy Kálmán vízivárosi plébános, a jubiláló tanítók 20 óv előtti magyar irodalmi tanára indítvány alakjában egy szép eszmét vetett fel : az esztergomi tanítóképzőből kikerült s oklevelet szerzett volt növendékek szövetségét. Beszédében megindokolta ennek ideális szükségét s amint a nagy tanitószerzetek tanítványai szövetségbe, föderációba tömörülnek, épugy kegyeletes ós egymásra tali ló cselekedet lenne, ha az ország egyik ősi s legrégibb tanítóképzőjének volt növendékei szövetségbe forranának össze: „Foederatio Praeparandiae Strigoniensis" néven. Az ilyen iskolás szövetségeknek messze kiható s gyönyörű céljuk van. Elsősorban az önérzet, a hála ós kegyelet ^emelése, hogy az illető abból az intézetből kikerült s az élet, a pálya nagy útjára az látta el útravalóvel. Egy örökös emlékeztető kapocs az intézet ós növendéke között, nehogy azt az élet küzdelmei megszakítsák. Amint a szülői ház a legalapvetőbb emlék ós jel a mi lelkünkben, hasonlóképen a második állomás lelkünk jövőjére nézve az az iskola, az a h ly, ahonnan a hivatás és pálya nagy útjára megindultunk. Az ősi helyhez, mint a hantokhoz időnkint visszatérni mindenkor erőmeritést jelent annak emlékeiből s múltjából. Másodsorban célja az ilyen föderációknak maguk között a volt növendékek között a testületi szellem erősítése, a pályatársak egységes tömörítése s az Alma Matertől eltévedőknek vagy elmaradóknak összeterelóse, az együvé tartozásnak öntudatos fejlesztése, hogy ne legyünk szótszórt kéve s az összetartozás is jelentse erőnket. A volt tanárnak, Keményfy plébánosnak eme aktuális indítványát a 20 óves találkozón resztvettek nagy lelkesedéssel fogadták, volt tanáruk szavait szivükbe vésték s kimondották, hogy megvalósítása iránt a mozgalmat megindítják. Mint halljuk, a közeli időkben ismét lesz találkozás a tanítóképzőben, a 25 óv előtt végzettek találkozása, akiknek annakidején Keményfy plébános volt osztályfőnökük. Ez a találkozás már bizottságot is fog kiküldeni az alapmunkálatok megkezdésére, karöltve az imént lefolyt 20 óves találkozás résztvevőivel. A Faluszövetség esztergomi kiállításának országos sikere lesz Az Iparművészeti Társulat is rendez permanens kiállítást városunkban A Faluszövetsóg esztergomi kiállításának előkészítő bizottsága kedden délután látogatott értekezletet tartott Antóny Béla polgármester elnökletével, amelyen az Országos Faluszövetség kiküldöttje is megjelent. Az értekezleten a kiállítás egyes csoportvezetői sorra beszámoltak az előkészületek eddigi állásáról ós vázlatosan megállapodás történt több csoport elhelyezésére vonatkozólag is. Az egészségügyi ós bányászati csoport, mely utóbbi egyedülálló lesz a maga nemében, a vármegyeházán nyer elhelyezést. A bányászati kiállításra, mely Dorog, Tokod, Tatabánya. Piszke ós SüttŐ bányáinak működését is ismerteti, nagy ambícióval készülnek a bá-