ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-08-30 / 67. szám

ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában, » un in i-m mii mii ii in •• IIIIIIIIIIII m IIII iiiiiiiiiiiinMii'MiBiiiiiiiitiiMiiiiiii'iMiiiiii.iiiii iiwrMwrnfrnrrii FT nwn < iy •—imiriwinr un im«r •Mwtjiiyn Szülők és szakemberek helytelenítik a kétszeri beiratást A beiskolázás célját nem szolgálja ez a rendelkezés Ujabb törvényrendelkezés szerint — mint ismeretes — nemcsak szeptember­ben, hanem az óv végén, júliusban is te­hát kétszer kell a beiratásokat eszkö­zölni. A kultuszkormányt ebben az in­tézkedésében az vezette, hogy ezzel az iskolakötelezettség végrehajtásának ós ellenőrzésének ügyét segíti elő, amennyi­ben a törzskönyvvezetö, aki a város minden iskolaköteleséről személyi lapot turt nyilván, már július végén, a vaká­cióban hozzájut a beiratkozottak szá­mának nagy részéhez s igy október vé­gére elkészítheti az ellenőrzési statisz­tikát és a be nem iratkozottakkal szemben a hatóság rövidesen végrehajt­hatja a beiskolázást. A kultuszkormány úgy képzelte, hogy július végén az iskolások legnagyobb része beiratkozik s a szeptemberi be­iratkozást csak pótbeiratásnak nevezie el. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy mivel senki sincs arra kötelezve, hogy gyermekét már ju hibban beírassa s a szülök a régi szokáshoz hiven job­ban szeretik csak szeptemberben föl­keresni az if kola kapuit, az iskolaköte­les gyermekeknek oly kicsiny hányada iratkozik be óv végén, amely a szep­temberben beiratkozottakkal szemben elenyészően csekély. Esztergomban 5000 tanköteles korban levő gyermek közül júliusban csak 600 gyermek iratkozott be. A legnagyobb rósz szeptemberben iratkozik be és mivel a középiskolák­ban és iparostanonciskolában már nem is tartaiiak az óv végén beiratást, s ezen intézetek, küiönösen a középisko­lák, csak október végén küldik el a be­iratkozottak személyi lapját, emiatt a törzskönyvvezető az ellenőrzésre alkal­mas statisztikát kellő időre össze­állítani nem képes. Ha nevezett inté­zeteit októberre is küldenék el a sze­mélyi lapokat, még akkor is a nagy anyagtorlódás miatt alig tudná a törzs­könyvvezető munkáját terminusra elvé­gezni s a beiskolázás nagy nehezen csak novemberre volna keresztülvihető, amikor az iskolában már a legnagyobb szorgalmi idő van. A kétszeri beiratással szemben a szülők is a legnagyobb zavarban van­uak, mert bizony pl. júliusban a leg­nagyobb mezőgazdasági dologidő van, pedig Esztergomban is a földműves gyermekek beiratásával van a legtöbb baj. A szülőknek pénzbe is kerül a beiratás ós pénze inkább szeptem­berben van a földműves embernek, mint júliusban. De a más társadalmi osztály­be iek is jobban szeretik a szeptemberi beiratást. A kétszeri beiratkozást mind a szülő, mind a szakember célt tévesztett intéz­kedésnek tartja. A beiskolázás végre­hajtását pedig az egyszeri beiratkozás jobban szolgálja, mint a kétszeri. Le­gyen beiratkozás szeptember első nap­jaiban, mint eddig. Fődolog az, hogy minden intézet számára tétessék kötele­zővé a személyi lapoknak pár nap alatti beküldése — mondjuk — szeptember 6-ig. Igy tiszta munkát lehetne végezni ós a teljes beiskolázást október l-re végre lehetne hajtani! Kiké legyen az első hely? A kiállítást rendezők figyelmébe Az idő gyorsan pereg. Rövid pár nap multán elérkezik szeptember 10 ike, az a. határidő, ameddig a kiállításon rószt­venni óhajtók erre vonatkozó szándéku­kat bejelenthetik. Ennek a határidőnek pontos betartása úgy a rendezőségnek, mint a kiállítók­nak egyaránt fontos érdeke. Előbbinek azért, mert a rendezőség a kiállítás anyaga felett egységes áttekintést csak ekkor nyerhet, utóbbiaknak pedig azért, mert a rendezőség a kiállítás alá kerülő tárgyak részére csak ezután képes a természetüknek legmegfelelőbb helyet kijelölni ós biztosítani. A későn jelentkezők csak önmagukra vethetnek, mert azt minden józanul gondolkodó ember belátja, hogy egy, már céltudatosan ós egy egységes el­helyezési terv szerint összeállított ki­állítást folytonosan átrendezni egyértelmű a művészi összhatás tönkretételóvel, de ami egyszersmind jelentékeny többki­adást is idéz elő. Nem kis feladat az, hogy ezt a kér­dést közmegelégedésre ós főleg a cél által megkívánt keretben lehessen meg­oldani. Tudjuk, hogy ez az érdemes rendező­ségnek nagy gondot ad ép úgy, mint a jóakaratú versengés igazságos ós méltá­nyos elintézése is. Mindenki a maga által legjobbnak vélt helyre szeretne jutni. Mindenki a maga kiállitanivalóját tartja a legjobb helyre érdemesnek. Kié legyen tehát a legjobb hely ? A legjobb helyre a legérdemesebbek­nek kell kerülniök. Azoknak, akik a kiállításon a legtöbbet és a legszebbet nyújtják. Azoknak, akiknek ezt az égess kiállítást köszönni lehet. Neveiket nem tudjuk hiánytalanul felsorolni. Sokuknak csupán mint név­telennek áldozunk a kegyelet oltárán. Nem ékesíti őket földi die-ősegek érc­jelvénye ; rajtuk nem ragyog a bibor éke. Az ő érdemeikről az olasz fensik kőtengerei beszélnek. Az orosz mocsár­világ kéklő-imbolygó lángjai az ő haló poruknak örök mécsesei. A francia sí­kok pirosló virágai az ő dicsőségük koszorújának gazdag ékességei. A szerb harcmezők sziklaszirtjei az ő nevüket visszhangozzák a jövő történetének em­lékezetébe. Az ő érdemükből csak nagyobb haza születhetett vo'na, de kisebb soha! Te­kintsünk azonban magunkra! Bűnbánó lelkünk be kell hogy lássa, a hősök babérkoszorújába mi fontuk a könnyek komor fátyolát s tegyünk meg mindent, amivel legalább a nálunk érdemesebbeknek hálánk adóját lerójuk. Kétségtelenül Övék az érdem ! Legyen tehát övék a legszebb hely mindenütt, — a kiállításon is. Esztergom városa büszke lehet fiaira. Ok fényes tanújelét adták a hősök iránti nagyrabecsülésüknek akkor, mikor azok tiszteletére 200 milliós emléket állítanak. Ne hagyjuk azonban ezt a kiállítási alkalmat sem tovaszállani. A legszebb, a legvirágosabb, a legművészibb, a leg­ragyogóbb ós legfenségesebb helyet, ahol egy város ós két megye által egy ország is póldátadó hódolatteljes kegye­lettel áldozik, szenteljük itt is a leg­érdemesebbeknek — a hősök emlókónek I Tóber Samu. Foederafio Praeparandiae Strigoniensis Az Esztergomiján képesítést nyert tanítok országos egyesülése Augusztus 25-én — mint megírtuk — az esztergomi tanítóképzőnek 1905-ben képesítőzött növendékei 20 éves talál­kozóra jöttek össze. Megjelentek 15 en. Akik nem jöhettek el, azoknak nagy részét a trianoni béke áldástalan meg­szálló országbontása szakította el az összejöveteltől. Da azért ezek is össze­jöttek Pöstyénben. A találkozó itt Esztergomban kegye­letes, meleg ós szerető kollegiális han­gulatban folyt le s úgy az itt levő régi tanárok a volt növendékek ber, mint a már becsületes múlttal biró tanítók a volt tanáraikban a régi mesgyón ismer­tek egymásra. A hálaadó raise és exhor­táció, a tisztelgések a tanároknál, az ünnepi bankett, mindannyi alkalmak vol­tak a bensőséges megnyilatkozásra. A volt tanítványok régi ragaszkodásának, tiszteletének s szeretetének hatása alatt a banketten Keményfy Kálmán vízi­városi plébános, a jubiláló tanítók 20 óv előtti magyar irodalmi tanára indít­vány alakjában egy szép eszmét vetett fel : az esztergomi tanítóképzőből ki­került s oklevelet szerzett volt növen­dékek szövetségét. Beszédében megindokolta ennek ideá­lis szükségét s amint a nagy tanitó­szerzetek tanítványai szövetségbe, föde­rációba tömörülnek, épugy kegyeletes ós egymásra tali ló cselekedet lenne, ha az ország egyik ősi s legrégibb tanító­képzőjének volt növendékei szövetségbe forranának össze: „Foederatio Praepa­randiae Strigoniensis" néven. Az ilyen iskolás szövetségeknek messze kiható s gyönyörű céljuk van. Elsősor­ban az önérzet, a hála ós kegyelet ^emelése, hogy az illető abból az inté­zetből kikerült s az élet, a pálya nagy útjára az látta el útravalóvel. Egy örö­kös emlékeztető kapocs az intézet ós növendéke között, nehogy azt az élet küzdelmei megszakítsák. Amint a szülői ház a legalapvetőbb emlék ós jel a mi lelkünkben, hasonlóképen a második állomás lelkünk jövőjére nézve az az iskola, az a h ly, ahonnan a hivatás és pálya nagy útjára megindultunk. Az ősi helyhez, mint a hantokhoz időnkint visszatérni mindenkor erőmeritést jelent annak emlékeiből s múltjából. Másodsorban célja az ilyen föderá­cióknak maguk között a volt növendé­kek között a testületi szellem erősítése, a pályatársak egységes tömörítése s az Alma Matertől eltévedőknek vagy el­maradóknak összeterelóse, az együvé tartozásnak öntudatos fejlesztése, hogy ne legyünk szótszórt kéve s az össze­tartozás is jelentse erőnket. A volt tanárnak, Keményfy plébá­nosnak eme aktuális indítványát a 20 óves találkozón resztvettek nagy lelke­sedéssel fogadták, volt tanáruk szavait szivükbe vésték s kimondották, hogy megvalósítása iránt a mozgalmat megindít­ják. Mint halljuk, a közeli időkben ismét lesz találkozás a tanítóképzőben, a 25 óv előtt végzettek találkozása, akiknek annakidején Keményfy plébános volt osztályfőnökük. Ez a találkozás már bizottságot is fog kiküldeni az alap­munkálatok megkezdésére, karöltve az imént lefolyt 20 óves találkozás részt­vevőivel. A Faluszövetség esztergomi kiállításának országos sikere lesz Az Iparművészeti Társulat is rendez permanens kiállítást városunkban A Faluszövetsóg esztergomi kiállítá­sának előkészítő bizottsága kedden dél­után látogatott értekezletet tartott Antóny Béla polgármester elnökletével, amelyen az Országos Faluszövet­ség kiküldöttje is megjelent. Az értekez­leten a kiállítás egyes csoportvezetői sorra beszámoltak az előkészületek ed­digi állásáról ós vázlatosan megállapo­dás történt több csoport elhelyezésére vonatkozólag is. Az egészségügyi ós bányászati cso­port, mely utóbbi egyedülálló lesz a maga nemében, a vármegyeházán nyer elhelyezést. A bányászati kiállításra, mely Dorog, Tokod, Tatabánya. Piszke ós SüttŐ bányáinak működését is ismer­teti, nagy ambícióval készülnek a bá-

Next

/
Thumbnails
Contents