ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925
1925-01-25 / 7. szám
XXX • évfolyam, 7. szám. Ára korona* Vasárnap, 1925. január 25 ESZTERGOM nsKsam Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetésiára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában, Pusztulunk, veszünk! Esztergora, 1925. január 24. Nincs okunk farsangolásra és az idén nem is mutatkozik városunkban olyan őrjöngő bálozás és mulatozás, mint az elmúlt esztendőben. Viszont nem is akarjuk célzatosan rontani az esztergomiak kis farsangját, mert hiszen van annak jó oldala is. Nemcsak a kedélybetegek gyógyitója, de sokszor a lányok férjhezsegitője is a farsang. Igaz, hogy egyszeriben belénkfojtja a jóakaratot, oly döbbenetes, szomorú és fájó annak minden betűje, amiről most irunk, de le kell Írnunk, hogy hirdessék a mérhetet len bajt, hogy sikoltsák a bajból származó legszomorúbb és legszerencsétlenebb következményeket egy nemzetre, hogy segítségért kiáltsanak a betűk : Magyarországon 1924-ben a született gyermekek ötven százaléka meghalt, a másik ötven százaléknak a fele nyomorék. Az 1924. esztendőnek van-e ennél búsitóbb mementója, mint ez a rövid statisztika és az 1924. évnek van-e szivettépőbb öröksége, mint ez a sok ezer apró koporsó ? ! Nincs, — nincs, mert kétségbeejtő annak a nemzetnek a jövője, amelynek gyökerébe beleveszi magát a halál férge ! . . . Pusztulunk, veszünk ! — és hamarjában nem is tudjuk megjelölni a menekvés módját, annyira bonyolult és nehéz. Mert naiv az a parlamenti beszéd, amely egyszerű tornával és testneveléssel akar segíteni a bajon. Dehogy, dehogy ! Ennek talán fogalma sincs arról a nagy gazdasági leromlottságról és nyomorúságról, amely a kis koporsók halálos miliőjét alkotja és arról a nagy erkölcsi züllöttségről, amely a nyomornak segítőtársa vagy — a meg nem született gyermekekről is szó volt a parlamentben — versenytársa a magyar élet fakadó bimbóinak lehervasztásában ! Azt hisszük, hogy elsősorban az államnak és társadalomnak olyan viszonyokat kell teremtenie — akár anyagi áldozatok árán is — hogy a családi erények virágozhassanak, a bűnök pedig ostoroztassanak. A törvény szigorú ostora és a megvetés legyen osztályrésze azon bűnöknek, amelyekről jobb a bűnbánat idején, mint a farsangban elmélkedni ! Több ezer magyar zarándokol a szent évben Rómába. Ma jelent meg a nemzeti bizottság felhívása. — Nagy nemzeti zarándoklás in dul az örök városba. — Megjelent a zarándokiások részletes programja. Budapest, 1925. január 24 Az „Esztergom" budapesti tudósítója jelenti: Mint ismeretes, az ős/.i püspöki konferencia megbízta ós delegálta Rott Nándor dr. veszprémi püspököt, bogy az Országos Katholikus Szövetség zarándoklást rendező bizottsága mellett működő, a szent évi nemzeti zarándokiásokatrendező bizottság elnökségét vállalja, amely bizottság a veszprémi püspök aláírásával a kővetkező felhívást bocsájtotta ma közre: „Magyar Katholikusok ! Szentséges Atyánk hiv benneteket az örök városba, amelyet az emberiség Megváltója — Jézus Krisztus — egyházának középpontjává és földi helytartójának székhelyévé választott. Jöjjetek minél többen abba a városba, ahonnan felétek a szent tanításnak és az égi kegyelemnek üde és tiszta forrásai folynak, ahol az ősi katakombákat, az apostol fejedelmek sirjait, a dicső mártírok földi maradványait láthatjátok, ahol Szentséges Atyánk várja szeretett magyarjait, hogy áldását adja rátok, mindnyájunkra ós összetört szegény hazánkra!" E felhívással kapcsolatban jelentjük, hogy az Országos Kath. Szövetség most tette közzé a szent évi nemzeti zarándoklások programját, me ! y szerint: az I. országos zándoklás a szombathelyi egyházmegye zarándoklása Mikes János gróf püspök vezetésével március 20-án indul Budapestről, illetve Szombathelyről. A különvonat érinti Velencét, Páduát, Bolognát, Firenzét és Rómát. Rómából visszautazás április 1-én. Az utazás időtartama 12 nap. Részvételi dijak: I. osztály 5.500.000 K, II. oszt. 4.500.000 K, Ill/a oszt. 2.700.000 K, Hl/b oszt. 1.600.000 K. Erre a zarándoklatra január 31-óig lehet jelentkezni. A II. országos zarándoklás, amelyet Csernoch János dr. bibornok, Magyarország hercegprímása vezet 2 csoportban utazik Rómába. Az A) csoport április 21-ón indul Rómába. A külön vonat érinti Velencét, Bolognát, Firenzét, Rómát, Nápolyt, Pompeit, E\>ggiát, Lorettót, Anconát, Rimioit, Ferrát, Páduát ós Triesztet. Ez a zarándoklat május 4 én érkezik vissza Budapestre. Részvételi dijai: I. oszt. 8 000 000 K, II. oszt, 6.000.000 K, III. oszt. 3.500.000 K. A B) csoport április 23-án indul el Budapestről. Ez a különvonat közvetlenül indul Rómába. Részvételi dijai: I. osztály 5,000 000 K, II. osztály 4,000.000 K. III. A) o. 2,500.000 K. III. B) o. 1,500.000 K. Ez a két csoport találkozik Rómában az amerikai zarándokcsoporttal. A III. zarándoklást Zichy Gyula püspök, adminisztrátor vezeti június végén vagy július elején a tanuló ifjúság részvételével. Útiránya ugyanaz, mint az áprilisi A) csoporté. Részvételi dij a tanuló ifjúság részére 3,500.000 K. A IV. zarándoklás szept, 10. és 15-ike között indul el Budapestről. Programmja ós részvételi dija ugyanez, mint az áprilisi zarándoklás A) sportjáé. Az V. országos zarándoklást Szmrecsányi Lajos egri érsek vezeti. Indulás Budapestről október 14-ón. Programmja és részvételi dija megegyezik az áprilisi A) csoport zarándoklatával. Az összes zarándoklatokra az Orsz. Katholikus Szövetség Budapest IV, Ferenciek-tere 7, III. lépcső I. emelet 8. lehet jelentkezni, ahol minden érdeklődőnek készséggel adnak felvilágosítást. A tisztességfelen versenyről szolé törvény ismertetése. Közli: Dr. KARIKÓ IMRE kereskedem és iparkamarai titfcár. A tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. t.-c. tudvalevőleg már 1924. évi május hó 15-ik napján életbelépett, mely törvénycikk alapján Budapesten már több Ítéletet is hoztak. Mivel a vidéki kereskedők ós iparosok is állandóao érdeklődnek a tisztességtelen versenyről szóló törvény fontosabb rendelkezései Iránt, ezen törvénycikk tartalmát röviden a következőkben ismertetem: Az 1923. évi V. t.-c.-ben foglalt ós a tisztességtelen versenyt Magyarországon legelőször szabályozó törvény főcélja az, hogy ne fejlődjók ki oly üzleti verseny, amely az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütközik. A tisztességtelen versenyről szóló törvény öt csoportot különböztet meg, Az „Esztergom" tárcája. Kép és közönség. Irta és az esztergomi karácsonyi művészeti kiállítás alkalmával tartott műsoros előadáson felolvasta: KÁRPÁTI AURÉL. II. A naturalizmuson nevelkedett uj generáció, a hatvanas, hetvenes években tehát más irányba fordult, más problémák iránt kezdett érdeklődni. Mariét, akinek felléptétől az impresszionizmust számítják, már nem puszta hűségre, aprólékos rószletábrázolásra törekedett, hanem a fölvett téma karakteres jegyeinek összefogására, araiut azt Goya, vagy a japánok tették. A pillanatnyi benyomást, impressziót vetette vászonra, mert észrevette, hogy a világítási effektus a szabad természetben szinte fólóránkint változik. Ezt a pillanatnyi hatást kellett hát megragadnia, gyorsan, leegyszerűsített formákban, vonalakban és színfoltokban, majdnem vázlatszemen. Azonkívül felfedezte, hogy a ermészet nem ismeri a hideg, levegőtlen szürke színeket, ezeket tehát eldobta palettájáról. Ellenben annál inkább figyelte, tanulmányozta a valeurt, vagyis a színeknek azt az elváltozását, amelyet a néző szem ós a nézett tárgy között lévő levegőréteg okoz. Egy piros kendő ugyanis nem egyforma piros, ha iíz, harminc, vagy ötven lépés távolságról nézzük. Szinereje lefokozódik a távolsággal s ez nagyobb jelentőségű a képhatás szempontjából, mint a vonaltávlat. Amellett szabadban a különböző színű tárgyak reflexeket vetnek egymásra s kivált a lombok zöldje okoz érezhető elváltozásokat. A fény pedig iágyan folyja körül a dolgokat s az árnyék nem jelentkezik olyan éles egyoldalúsággal, mint a műteremben. E'.t Courbet, bár észrevette, nem tudta eléggé felbecsülni. Kó'töró'k című híres képét például félig szabadban, félig műteremben festette. S ez meg is látszik a képen. A kőtörő munkások figuráinak árnyéka koncentrált világításra vall, mig a háttér dombja, vegetációja szétszórt fényben úszik. Igy a kép kétfelé esik. Manetnál s általában az impresszionistáknál már ilyen lapszus nem fordul elő. Ok nagyon is érezték az egységes hatás fontosságát, a kép összbenyomásának titkát. Egyben padig teljesen megszabadultak a kép novellisztikus elemeitől. Nem a téma, a táigy, az eszme érdekelte őket többé, hanem a tiszta festői probléma, a szin, a vonal ós forma szentháromsága. Mindegy, hogy a festő mit fest. Az a lényeges : hogyan adja elő. A pillanat benyomásait hajszoló impresszionizmus azonban szükségszerűen elhanyagolta a kompozíciót. A kép belső, önálló kompozicióját, amely ugyan független a természettől, de mégis az állandóság kifejezője. A mozgás visszaadása továbbra is főszempont maradt, de ehhez csatlakozott a lényeg redukált kifejezése, a legkifejezőbb módon: az expresszióval. Már Cézanne elkezdte ezt s a mai expresszionista festészetnek csakugyan ő is a hivatalos őse, ha nem is felelős minden túlzásért. Ime: ez a nagyvonalú, futólagos áttekintése az utolsó száz óv három legfontosabb festői irányának arról győz meg bennünket, hogy a piktúra tulajdonkópen két világot fejez ki: egy külsőt és egy belsőt, A természetet, amely körülöttünk van s a lelket, az egységet, amelyeu keresztül tükröződik ez a valóság. S ez a második fontosabb, mint az első. Az ég, a folyó ós domb, a fa, levegő, rét, állat, ember ugyanaz volt a naturalisták körül, mint az impresszionizmus fénykorában, vagy ma, az expresszié idején. A szemlélő művész lelke, egyénisége azonban korok ós egyedek szerint változik. Mind más és mas módon lát, mind mást és mást lát a természetben s mind más ós más kifejezési eszközökkel adja elő a látottakat. S éppen ebben rejlik a művészet örökkévalóságának titka: az örökös fejlődós lehetősége. Ha ez nem igy lenne, a műrészét megállana s a művészek mind egyforma képet alkotnának. Mégis ez az, amiről legszívesebben meg szoktak feledkezni. A közönség túlnyomó része azt szeretné, ha a ma. festők is olyan képeket festenének, mint a régiek, amelyekben a festői elemet novella igyekezett népszerűsíteni. De hát ez lehetetlen kívánság: minden kor művészete önmagát fejezi ki, ezért más, mint előzői. Azok a képek, amelyeket ennek a teremnek falán látnak, mai művész egyéniségén keresztül átszűrődve mutatják a valóságot. Tipary, a naturalizmusból indult ki s az impresszionizmuson keresztül jutott el önmagához, egyes képein már az expresszió eredményeit is alkalmazva. A maga zárt egyéniségében ugyanazt a fejlődési utat
