ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-07-12 / 53. szám

ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok *ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Harmincéves az egyesitett Esztergom E héten mult harminc esztendeje, hogy Viziváros, Szenttamás és Szentgyörgyme'ső községek Esztergommal közigazgatásilag egyesültek. A keddi közgyűlés napirendje előtt az egyesitési közgyűlés egyik illusztris résztvevője, Perger Lajos szentgyörgymezői esperes-plébános a következő beszédben emlékezett meg az egyesítés jelentőségéről : Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Kevesen gondolnak arra, hogy holnap, július 8.-ával 30 éves évfordulója van annak a közgyűlésnek, amelyet a megyeháza termében tartottunk s ahol a városrészek egyesítése ünnepélyesen kimondatott. Hogyha a mai időket, amelyekben élünk, jellemezni akarnók, egyben a jubileumok korszakának is mondhatnánk. A lelkes ifjúságnak találkozói mindmegannyi jubileumok s ez dicséretes szokás, mert az ilyen találkozás kegyeletes ragaszkodás intézményekhez és eseményekhez és nemesebb érzelmek megnyilvánulása. Most ez a 30 óves évforduló is jubiláris nap, mert ha nem is tartunk ünnepélyt, örvendetes eseményről emlékezünk. Ha a történelmet olvassuk, csodálkozunk azon, hogy 200 óv előtt Londonban azon vitatkoztak, kivilágitsák-e a várost ? Majd a jövő nemzedék csodálkozni fog azon, hogy voltak nálunk emberek, akiket büntetéssel kellett arra kényszeríteni, hogy gyermekeiket a művelődós áldásaiban részesítsék, iskolába járassák. Ép igy csodálkozhat ma is valaki azon, hogy vo'tak egyesek, akik a város egyesítését is ellenezték. Különösen csodálkozhatnának akkor, ha eléjük állítva, előttük megjelenítve lennének azon visszás helyzetek, sokszor komikus jelenetek, melyek a széttagoltságból származtak. Azonban a dolog mégsem oly sötét, mint gondolnánk, mert hisz az egyesülés ellen elfogadható komoly okot senki sem tudott mondani s ha voltak is ellenvetések, azok csak a legáltalánosabb emberi gyöngeségnek, az önérdeknek voltak egyes kifakadásai. Országos érdek az, hogy a vidéken is legyenek központok, ahonnan a művelődés, haladás, nemesebb gondolkozás kihat a vidékre. Esztergom arra van hivatva most, habár határszéli város is, hogy számos tanintézeténél fogva egyrészt kulturális központtá legyen, másrészt természeti kincseivel, gyógyerejűnek talált hévizével üdülő- ós fürdővárossá fejlődjék. A város jövendő boldogulásáról különbözők lehetnek a vélemények, de én ágy gondolom, nem okvetlen szükséges, hogy itt a gyárak kéményei ontsák a kénes füstöt. Franciaországban — amint tudjuk — 100 kilométereket meghaladó vonalon mindig szőlők között megy a vonat, ott sincs mindenütt gyár, pedig iparilag a legfejlettebb ország. A mi népünk nagy részének foglalkozása, amely úgyszólván vérévé vált, a szőlőművelés. És az a szőlő kellő szorgalommal teremhet többet, jobbat, és gondos kezelés által előállíthatnak a szőlőművesek jobb bort is. A múltra vonatkozólag sokszor fel volt említve, hogy lakóinak politikai viselkedése miatt nem részesült Esztergom állami támogatásban. Ha ezen állítás igaz volna is, ezen a viselkedésen nincs mit megváltoztatni, mert a haza javát nagyobbnak tartani az önérdeknél, diadalra segíteni azt az eszmét, amelyet meggyőződésünk a hazára üdvösnek tart, múló sikerért meg nem alkudni, azok mellett kitartani ós küzdeni; dicséretes hazafiság. Esztergomot úgy képzelem a jövőben, mint egy csinos várost, amelyet benépesít a tanulóifjúság nagy száma és nyári időben az üdülők nagy tömege. Ebben a városban a békés polgárok megtalálják a maguk boldogulásának útját, amelyet, hogy a jövő nemzedék minél előbb, minél teljesebb mértékben elérhessen, adja Isten erre áldását! Esztergom város igénybe veszi a nagy kölcsönt A városi közgyűlés. — Jubiláris megemlékezés a városegyesítésről. — Vízvezetéket és a villanyvilágításnak a vidékre való kiterjesztését tervezik a kölcsönből. Esztergom szab. kir. varos képviselőtestülete f. hó 7.-én, kedden délután négy órakor közgyűlést tartott rövid, de rendkívül fontos tárgysorozattal, melynek első pontja a pénzügyi bizottsági és tanácsi javaslat volt a városi közművek, úgymint vízvezeték és villanyüzembővités stb. létesítésének elhatározása ügyében, — második pontjául pedig ugyanannak javaslata szerepelt a városok részére a kormáuyhatóságilag engedélyezett külföldi kölcsönnek a közművek létesítése céljából leendő felvétele tárgyában. A tárgysorozat előtt Perger Lajos esztergom-szentgyörgymezői esperes-plébános szép beszédben emlékezett Szentgyörgymező, Viziváros és Szenttamás községeknek Esztergom szabad kir. várossal való egyesítéséről abból az alkalomból, hogy ez évben van a városegyesítésnek harmincadik évfordulója. A nagy hatást keltett jubiláris beszédet lapunk vezetőhelyén közöljük. Elénk érdeklődés közepette vezette be Dr. Antóny Béla polgármester a közgyűlés tárgysorozatát. Előadta, hogy bármilyen nyomasztó gondokkal küzködik is Esztergom városa és bármily nagy is polgárságának adóterhe, mégsem követhetjük a teljes passzivitás politikáját, amely csak rosszabbítaná és reménytelenné tenné helyzetünket. Esztergomnak a vidék kulturális gócpontjává kell lennie ós úgy Játszik, hogy a jövőben mint fürdő- és iskolaváros fog leginkább boldogulni. Esztergom, a jövő iskolaváros és fürdőváros, mint primási székhely történelmi kincseivel és gyönyörű, egészséges fekvésével valóban a környék kulturális központja lehet, amely a vidék lakosságának és az idegeneknek művelődést és egészséget vagy gyógyulást, polgárainak pedig kenyeret, szebb életet és boldogulást nyújt. Ezért a fürdő- és iskolavárosért azonban nekünk magunknak is áldoznunk kell valamit, mert a jövő Esztergom csakis a mi gondoskodásunknak, fáradozásainknak és áldozatainknak gyümölcse lehet. A fürdő- és iskolavárosnak higiénikus szempontból is kifogástalannak kell lennie és ehhez szükséges a vízvezeték. Hiszen Esztergomban nagyon sok helyen nélkülözzük a jó ivóvizet. Az „Egzíergom" tárcája. Hajósegyletünk szereplése a bécsi nemzetközi regattán Az EHE megnyerte első külföldi nemzetközi versenyét. Az osztrák evezős szövetség 40 óves fennállása alkalmából június 27—28.-án tartotta nemzetközi jubileumi regattáját, amely a nevezések és az azon résztvett csapatok qualitása tekintetében messze felülmulta az eddigi versenyek nívóját. A verseny méreteiről legjobb képet adnak a következő adatok: Nevezve volt 1360 evezős, 71 nyolcas, 16 kormányos nélküli négyes, 120 kormányos négyes, 7 dubio és 31 egyes. ! A bécsi regatta nemzetköziségét a nagyszámban megjelent magyar, német és cseh csapatok tették. A magyar egyletek közül a Pannónia, MAB, Noptuo, Nemzeti, Rendőrtisztek Athletikai Clubja és a Move Esztergomi Hajós Egylet csapatai jelentek meg a startnál. Nem lennénk tárgyilagosak, ha elhallgatnók, hogy az idegen csapatok közül a közönség, az osztrák evezős szövetség vezetősége ós az osztrák evezős bajtársak rokonszenve feltűnően a magyar csapatok felé irányult. Különösen ki kell emelnünk az esztergomiak házigazdáinak, a derék Deutscher Ruderverein „Friesen" egylet tagjainak kedves vendégszeretetét ós előzékenységét. A búcsúzásnál olyan lelkes ovációban részesítették csapa!uokat, amely csak a legjobb barátságban lévő egyleteknél szokásos. Amennyire kedve? ő és barátságos volt a fogadtatás, ópoly rideg, szeles, esős és hűvös volt az idő a két napos verseny alatt. Az egyébként derűs ós nyugodt álló-vizű Gänsehäufel haragosan felborzolt hátán a vitorlások száguldottak, ami semmi körülmények között sem kedvező jel egy készülő regattaversenyhez. Ez a kellemetlen idő pedig nem hogy javult volna, hanem naprólnapra fokozódott, úgyhogy hétfőn, az osztrák bajnokság napján orkán dühöngött, szakadó esővel súlyosbítva. A magyarok, — mint minden évben — az idén is kivették részüket a győzelemből. A két versenynapon nyolc első dijat vittek el a magyar csapatok, bebizonyítva, hogy a magyar evezős sport mily magas fokon áll. Az EHE-nek két csapata szerepelt ezen a nagy nemzetközi regattán. Marosi Tibor skiffben ós Philipp—Marosi kettős párevezősben. Tekintettel a nagy számban megjelent evezősre, elöversenyeket kellett tartani az egyes számokban. Igy Marosinak is már szombaton reggel fél 8 órakor starthoz kellett állnia, hogy a benevezett 12 ellenfelével megmérkőzzék. Az előverseny fényes sikerrel végződött, mert bár a hires nehéz bécsi pályát (1000 méternél éles kanyarulat) alig ismerő Marosi, a pályát vógig'szegélyező bólyák egyikét evezőjével érintve, erősen visszamaradt, a célnál mégis elsőnek érkezett be, messze maga mögött hagyva ellenfeleit. A délutáni döntő mérkőzésbe a 13 közül hárman kerültek be és ezek között is kettő magyar. Már 1000 méternél, a veszélyes fordulónál messzelátóval látni lehetett, hogy Marosi vezet az érte aggódok legnagyobb örömére. Azonban ez az öröm nem tartott sokáig, mivel Marosi ugyanazon bolya felé evezett, ahol délelőtt megakadt. Csakugyan, a következő pillanatban már látni lehet, hogy megáll és lapátjával szabadítani • igyekezik, ami rövidesen sikerül is. Újból evezni kezd ós örömmel látjuk, hogy ismét az élen van, behozva a kényszerű megállás következtében előnyomu'ó ellenfelét. Már alig választja el a céltól 300 méter, mögötte evező ellenfele lankad, mindenki biztos Esztergom győzelmében. Ebben a pillanatban ismét egy erős hivás a bal lapáttal ós a jobbal újra bolyát ér. Ezt látva ellenfele, új erőre kap ós másfél hosszal megelőzve áthalad a célvonalon, második helyre szorítva Marosit. Mi, parton izguló esztergomiak, szomorúan kesergünk sorozatos balszerencsénken és csak az vigasztal, hogy a győztes mégis magyar evezős lett. A második nap Philipp—Marosi dubio állt starthoz Ausztria egyik legkiválóbb egyletével a „Wiking"-el szemben. Amint később hallottuk, ez a dubio volt a favorit és senki sem gondolt „Gran" győzelmére. A startnál olyan erős szél volt, hogy a starternek hosszú ideig tartott a versenyt elindítani. A célnál szócsövön jelentik, hogy a startnál Esztergom kiugrott ós egy hosszal vezet. Ugyanezt jelentik 500, 1000 és 1500 méterről. Most már szabad szemmel is látni, hogy az esztergomi dubio egyenletes, nyugodt, hosszú csapásokkal biztosan vezet, gyönyörű stílust evezve. A

4

tribünök elé érve finischelni kezd, csapásról-csapásra eltávolodva ellenfelétől, áthalad a célvonalon. A körülbelül 10.000 főnyi nézőközönség megmozdul ós dublónkfelé integetve kiáltja : „Hoch Gran!" A győzelmet hirdető árbocra e pillanatban fölrepül a város címerével ékesített ÉHÉ zászló, hirdetve, hogy a MOVE Esztergomi Ha-