ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-06-28 / 50. szám

XX. évfolyam, 50. szám. Arm 3000 korona Vasárnap, 1925. június 28 ígjelenik hetenkint kétszer: szerdán és sárnap. Előfizetésiára egy hónapra 15.000 K. ivtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Arat Irta: Bársony István Az istenáldotta magyar földön ik már a kenyérnek való és rentájt, Péter Pál napja körül, ndszerint kezdődik az aratás. A fecske sem érkezik pontoin április negyedikén, ahogy az •nitológiai megfigyelések középámitása szerint érkeznie kellene; ;m is megyén el tőlünk épen September nyolcadikán, sem a jlya augusztus huszadikán, mégis enne van a köztudatban, hogy isasszonynapján indul a fecske, zent Istvánkor pedig elhagy ennünket a minden vándorló íadarunk közt legmesszebbre öltöző gólya. Az aratás is keződhetik előbb vagy később, mint hogy Péter Pál beköszönt. De magyar gazda már csak ehhez hagyományos gazdaünnephez azitja azt a reménységét, hogy éter Pállal érkezik hozzánk eres-istenasszony, és meglenetve aranykalászos koszorúját, it vele a föld hű robotosainak, ogy kezdhetik a legáldottabb lunkát, az aratást, amely minen emberi munkának a koronája, ert a mindennapi kenyerünket dja a kezünkbe. S ime, Péter Pál itt van. Kezdődik az aratás. * * * A szépséges magyar rónasáon aranyhullámai ringanak ilyenor a lecsüggedt kalászok tengeének. Gyöngéd szárnyával simoatja a szellő a halkan megzizeno lengeteget, amely szőke ündérleányok hajából összefonva >oritja be az édes jó anyaföldet. A sok-sok szőkeség közt, a arka mesgyéken piros pipacs :acag; ábrándos kék szemével nosolyog a búzavirág; fehér >okrétáira csalogatja a méhet a izékfű; nefelejtstől lopott színével tetszeleg a katáng; hiú pornóját fitogtatja a duzzadó arcú ;zamárrózsa; sárgaszakállú, pi-osszájú gyujtovány bujkál a szivárványos virágszőnyeg redői cözött ... A fényes ég nevet nindennek a földi gyönyörűséglek a láttára, s az örök Isten dterjeszti felette az ő áldó kezét. Aki elé ez a kép tárul, nem tud az egyebet, csak imádkozni. Azt mondják: aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre, ott majd megtanul. De ott a haragos Isten félelmetes ereje előtt kell összegörnyedni és megalázottan rettegni — a fenyegető halált. —• A magyar föld kenyértermő diadalmas szépsége ellenben az irgalmas Isten jósága előtt késztet leborulásra és olyan imádságokra tanit, amelyek még leirva, elmondva nem voltak; amelyeket csak átérezni lehet hittel, reménnyel és szeretettel megtelt szivvel, amikor az egész felséges Természet halk orgonaszóval kiséri öntudatlan imánkat és túlvilági harangszó hív a nagy áldozásra, oda, ahol a szent ostya terem. Nincs annyi imádság a világon a könyvekben, amennyivel a lelkem megtelik a Fényes Egyedülvalóval átélt négyszemköztjeim gyönyörétől. Te vagy itt, Uram, mindenütt ezen a termo magyar földön, ahol benne lakik a lelked a drága buzaszemben, amelyre rávésted fiad arcát! A Te éltető erődből fakad a mi életünk, amikor utána nyúlunk a kenyérnek, amely a Te testté vált istenséged. — A Te mézeddel van tele minden ártatlan virág és végtelenségednek csak parányi jele a minden virágnak más-más illata. — A nap a Te fényed, s a mi kereső elménk tikkasztó vággyal siet Feléd. Ezen sorsverte és mégis áldatlan áldott magyar földön a Te műved a mi aratásunk. Semmink sem maradt már egyebünk ezen kivül. Ős magyar hegyeink, zúgó nagy erdeink, kincses bányáink mind álommá váltak. A Te segítséged a mi utolsó reménységünk. Erős várunk vagy, hogy kétségbe ne essünk, ó Uram! Hallgasd meg a magyar pacsirtát, hogy viszi a mi imádságunkat hozzád. Felfúrja magát erről a szomorú magyar földről a Te csillagos templomodba, hogy közelebb legyen a trónodhoz, amikor imádságunkat elzengi Előt ted. Miatyánk Isten, ki vagy a mennyekben, nézz le reánk és áldd meg a mi aratásunkat, a mi kenyerünket. Szenteltessék meg a Te neved a mi imádságunkban, amely minden kalásznak minden szeméért Téged dicsőit és Neked mond köszönetet. Jöjjön el a Te országod békéje erre a boldogtalan földi világra, amelynek legszerencsétlenebb népe a magyar. Legyen meg a Te akaratod, amely nem hagyhatja cserben az igazságot, hogy Benned újraéledhessünk és feltámadhassunk. Miképen a mennyben, ugy legyen itt a földön is diadala a jóságnak, veresége a rosszaságnak, amelyről Előtted le kell hullania a bűnök leplének. És ó, Uram-Istenem, ha már megadtad a mi mindennapi kenyerünket, add vissza nekünk a Hazánkat is, hogy kétségbeesésünkben meg ne kisérthessen a gonosz, aki hazátlanságot hirdet s gúnnyal koibácsolja a csüggedő lelkeket. * * * Már fenik a kaszát a magyar aratók és az erős karok suhintására ledőlnek a gabonarendek, hogy kévékbe, keresztekbe, asztagokba gyűjtve, maholnap pirosacélos őrlenivalót kínáljanak. A gabonatermő magyar föld felé tekint most a régi magyar Felvidék is, ahonnan a mi derék tótjaink ilyenkor leszármaztak a sík Magyarországra és innen vitték szűkebb hazájokba a nehéz aratással megszerzett kenyeret. Mert nehéz munka a mi aratásunk, amikor megszállja az Alföldet a kánikulai hőség; de az aratással csak annál kevésbbé szabad késlekedni, hogy meg ne szoruljon a kalászban a szem, vagy túléretten ki ne peregjen a gazda keserves kárára. Hajnalban már suhognak a kaszák s rézsútosan egymást követik a rendet vágó kaszások; nyomukban a marokvető viganós népséggel, akikről leolvad a nagy munkában a rékli. S mint a katona, akinek ha rövid a kardja, megtoldja egy lépéssel: az arató is sokszor megtoldja a hosszú mivoltában is röviddé váló nappalt az éjszakával. Hisz

4 holdvilágos, hűvös estéken legkönynyebb ez a máskülönben legnehezebb munka. Napvégeztével azután danoló kedvvel szállingózik haza az arató nép ; vagy elvonul a közös külső szállásra, ahonnan közelebb éri reggel a sorra kerülő vetéstáblát. Hányszor hallottam csendes nyári estéken az ilyen aratószállásokra gyűlt „bandák" nótázását, amikor fütty- vagy énekszóra is táncraperdült a fáradhatatlan fiatalság s ha harmonikájuk volt, akkor meg épen alig Tűzoltóverseny és országos tűzoitószövetségi gyűlés Esztergomban Mint jeleztük, ma, vasárnap tartja városunkban az Esztergom-vármegyei Tűzoltó-Szövetség XVI. óvi rendes közgyűlését szokásos iűzoltóversennyel kapcsolatban, amelyen egész csonka vármegye vezetőemberei és tűzoltói találkozót adnak egymásnak. Az ünnepségek sorrendje már szombaton d. e. 9 órakor megkezdődött a városunkban lefolyt tűzoltói szaktanfolyam szépen sikerült záróvizsgájával. A vasárnapi programm a következő: D. e. 8 órakor szentmise a belvárosi róm. kath. plébánia-tomplomban. A résztvevő csapatok a tűzoltószertár előtt gyülekeznek. D. e. 8 óra 40 perckor gvülekezós a Széchenyi-téren tartandó díszszemléhez ugyancsak a tűzoltószertár előtt. D. e. 9 óra 30 p.-kor kezdődnek a tűzöl tó versenyek. Déli 1 órakor az Esztergom-Vármegyei Tűzoltó Szövetség óvi közgyűlése a primáskertben. D. u. 2 órakor társasebéd a „Magyar Király" szálloda éttermében. D. u. 4 órakor a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökségi ülése a Városháza tanácstermében. Este 9 órakor ismerkedési est a DunaKioszkban. Étkezés étlap szerint. A hétfői programm : Június 29.-én d. e. 10 órákor a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség országos' ^választmányi ülése a vármegyeház nagytermében. Déli 1 órakor díszebéd a Fürdő Szálloda éttermében. ft Szent István hévviz fürdőtelep uszodai és kőíürdői f. évi május 10-tol (vasárnap) a közönség rendelkezésére állanak!