ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-04-26 / 32. szám

XXX. évfolyam, 32. szám. Vasárnap, 1925. április 26 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Revíziót! A világsajtó legaktuálisabb kérdése ma már a békeszerződés revíziójának kérdése. E probléma körül alakulnak, szövődnek a világpolitika összes kérdései, mert ettől függ Európa jövőjének sorsa, ez a sarka, a fundamentuma a világbékónek is. \ Az első nagy lépés megtörtónt már a békeszerződés revíziója felé. Ez az első lépés semmi más, mint azoknak a felelős államférfiaknak, kik a békeokmány létrehozása körül szerepet játszottak, őszinte beismerő nyilatkozatai, melyekkel a békeszerződést elhibázottoak jelentik ki s következményeit katasztrofálisaknak bólyegzik. Baldwin, Lloyd George, Sydenham lord, Nitti,dQ& vezető francia államférfiak is, nemcsak azt hangoztatják ma már, bogy Európa békéje akkor sxünt meg, mikor a békeokmányt aláirtak, de a békeszerződés sürgős revízióját a világbéke érdekében a legégetőbb fontosságú politikai kérdésnek is mondják. Mi sem természetesebb, minthogy azoknak a nemzeteknek, melyeket a bókeokmány alapján tönkretettek, megraboltak, feldaraboltak s amelyek elfojtott keserűséggel tűrték a reájuk zúdult reménytelen idők keserűségeit, azoknak lelkében új reménység csillaga gyúl ki s várva-várják sorsuk jobbrafordulását. „Elsősorban rólunk, magyarokról van szó. i Hiszen ennek a csúfosan megcsonkított országnak, ennek a nyomorúságba döntött árva nemzetnek minden baja, minden fájdalma a trianoni békeszerződésből származik. Amit eddig visszafojtott keserűséggel, gyászbaboralt lelkünkben éreztünk, ma már nyíltan kiönthetjük szívünkből s követelhetjük a revíziót! Követelhetjük s követelnünk is kell, mert ez a nemzet életét jelenti! Vezető politikusaink, legkiválóbb államfórfiaink, tudósaink ós íróink értékes nyilatkozatai hangoztak el a fórumon ós a sajtóban a revízió sürgetésére, olyan súlyos szavak, melyeket ellenségeink zajos tiltakozása sem tudhat ma már túlharsogni. Apnonyi Albert gróf, Berxeviczy Albert, Hercxeg Ferenc, Andrássy Gyula gróf, Lukács György, Kaas Albert báró s aktív politikusaink legkiválóbbjai az objektiv igazságra támaszkodva jelentik ki, hogy a magyar igazság győzelmének, a békeszerződés revíziójának ideje elérkezett. A Magyar Nemzeti Szövetség, mely a magyar nemzet kívánságainak elsősorban adott hangot a revízió követelésével, nemes feladatát lelkes buzgalommal, újult hittel, bízó reménységgel folytatja tovább a teljes győzelemig... Dr. Varga Béla. A nemes verseny. A Katholikus Népszövetség elmúlt esztendeje. Feltűnő a katholikus közéletben, hogy ezidőtzerint igen sok katholikus központ igen nagy tevékenységet fejt ki. Ez csak vigasztaló. Igaz, hogy a közönség itt-ott zavarba jön, hogy kihez csatlakozzék, kinek a munkáját karolja fel, de ez csak kisebb baj, valóban jó, ha sok mindenféle történik a katholikus élet élesztősére. Valóban a verseny igen nemes, midőn a munkásmozgalmak, a politikai pártok, a társadalmi egyesületek, a hitbuzgalmi társulatok minden erejüket megfeszítik, hogy a közönséget meghódítsák, ügyüknek minél több munkatársat szerezzenek. Nullum verbum otiosum, semmi sem vész el végképen, semmi jószáudók ÓJ buzgalom nem párolog el nyomtalanul, a kimondott szó talajra talál s meghozza a maga gyümölcsét, néha tetemes idő múlva. Az utolsó időkben ez a jelenség, a nagy verseny igen feltűnő, nómelyekuek nem tetszik, sok kifogásolni valót találnak rajta, de ez csak az első tekintetre van igy, ám történjók minél több, végre is az élet Ura egyesíti a folyamatokat nagy hömpölygő áradattá, mely ellenállhatatlanná vál hátik. Azonban nagyon természetesen arra kell törekedni, hogy a mozgalmakban mindig nagyobb egységesség domborodjék ki. Az egységesség hiánya sok hátránnyal jár. Sokszor alkalmat ad mindenféle kalózkodásokra s nem tiszta, egyéni célok érvényesítésére. Csakhogy az egységesség célja nem könnyen valósitható meg, részint vannak e ténynek objektiv, taktikai akadályai, részint mesterséges úton ez a cél nem érhető el, ez csak természetes úton fejlődhetik ki. Sok emberben mindig él a remény, hogy azon esetre, ha egy kiválóan vallási érdeket komc'.y veszólyjfenyegetne, komoly meggyőződésű keresztény férfiak mindnyájan, azonnal csatasorba állanának. A mozgalmak ólén valóban kifogástalan jellemű, vallásos férfiak álljanak. Nem lehet a mozgalmakon az Isten áldása, mig nem világos a közönség előtt a vezérek hivatása. Katholikus mozgalmakat csak izig-vórig katholikus férfiak vezethetnek. Nehéz napokban heroikus jellemekre van szükség, de mindenesetre mindig kristálytiszta jellemek kellenek. És ha nincs minden kedvüűk szerint, azért van az, mert nem találunk kedvünkre elegendő tiszta jellemet. A német katolicizmusnak a mult században dicső jellemei voltak, gazdagon, nagy számmal, azért volt oly dicső a XIX. század küzdelme. Nem minden érték, ami annak látszik, a közvéleménynek joga van a vezérekről Ítéletet mondani. Da legyen is bátorsága a közvéleménynek s tartsa kötelességének ítéletet mondani azok felett, akik az első sorba kerültek, mert az értéktelen emberek sohasem fogják dia* dalra vezetni ügyünket. Nem a gáncsoskodásnak s a szertelen okvetetlenkedósnek, az alacsony irigykedésnek akarunk kaput nyitDÍ, csak a szükséges szigorúságot követeljük. A közéletben a katholicizmusnak nagyobb befolyásra van szüksége, ezt csak a nagyobb egység, nagyobb mozgékonyság, nagyobb munka hozhatja meg. Es ezt meg kell szívlelnie minden tényezőnek, munkálkodni kell, mig nappal vagyon, mert eljöhet az idő, amikor nem lehet munkálkodni. Ezek a gondolatok ötlöttek eszünkbe, midőn a Kath. Népszövetség egy óvi jelentését kézhez vettük. Egy év eredménye. A magyar közélet forr, ez rendkívül válságos idő, ilyenkor oly tényező, mint a katholicizmus, rendkívül nagy tevékenységre van hivatva. Legyen a katholicizmus múltjához hű ós múltjához méltó, ezt tartja legfőbb hivatásának a Katholikus Népszövetség. A legnagyobb figyelmet ós elismerést Az „Egzíergom" tárcája. Látogatásaim. Irta: Dr. HALÁSZ GYULA. I. Paulai Szent Vince sírjánál. Paris, 1926. ápr. hó. Vasárnap reggel. A langyos, lágyan simogató tavaszi szellő gyorsan felszárítja a hajnali zivatar bőséges esőcseppjeit, amidőn a kergetődző felhők között kibúvik a nap s meleg sugaraival megaranyozza a nedves háztetőket és a fáknak már-már zöldbe boruló büszke koronáit. Sietve szelem át Paris egyik legszebb és legnagyobb parkját, a Luxemburg kertet, amelyben a mai szobrászati és festészeti irányokat tartalmazó értékes múzeum és a renaissance-stilusú senatus palota emelkedik, a kertnek végén pedig a ragyogó nap aranyos ködében most bontakozik ki teljes nagyságában az Observatorium (csillagvizsgáló intézet) hatalmas épülete. Néhány perc múlva a kath. Diákszövetség kápolnájában hallgatom a 9 órai zenés misét, amelyet egy lazarista páter nagyböjti beszédje szakit meg az evangélium után. Mise után zajos a szövetség nagy ebédlője, mert az ifjúság közös reggeli alatt közli egymással az elmúlt hét kiemelkedő eseményeit. Innen szólit el néhány percre az ifjúsági elnök, mert be akar mutatni a szentbeszédet tartó lazarista atyának. Örömmel sietek el hozzá, ki melegen szőrit velem kezet s mindjárt feltárja az irántam való érdeklődésének okát. Magyar rendtársait emliti rögtön, akik együttlétük alatt alaposan megismertették vele a magjar nép múltját ós jelenét, ezért azóta állandóan figyelemmel kisóri a magyarság sorsát s minden alkalmat megragad a magyar nép fiaival való érintkezésre. „Magyar rendtársaimmal töltött idő életem legszebb részét képezi", mondja a páter elfogódott hangon. Még néhány percet töltök véle, mire búcsúzik tőlem abban a reményben, hogy öt délután a központi házban felkeresem s itt megmutatja a rend alapitójának, Paulai Szent Vincének sir ját. A váratlan, de kedves meglepetésből felocsúdva még néhány órát töltök barátaim körében, végül elhatározom, hogy délután feltétlen meglátogatom ezt a magyarbarát, lazarista pátert. * * * Délután 4 órakor csengetek a rendház főkapuján s az ajtót nyitó tisztelendő atyával közlöm jövetelem célját. Barátságosan vezet be a kolostor nagy vendégszobájába, ahol meglepő kép tárul elém. A nagy terem egyik sarkába húzódva, érdeklődve figyelem az itt végbemenő eseményeket. A fogadó tele van tisztelendő atyákkal ós növendékekkel, mindegyik mosolyogva, megelégedett arccal halkan beszélget szüleivel, rokonaival, hozzátartozóival. A theologusok, kiknek szemében a tiszta fiatalság élénk tüze lobog, pozsgás arcukon a lelkiélet varázsos üdesóge tündöklik, ölükben kis csomagot szorongatva társalognak vendégeikkél. Elmerengve bámulom ezt a bájos képet s lelki szomem előtt önkéntelenül feltárul szemináriumi életem hasonló része, amidőn vasárnaponkint litánia után fogadtam a bókét ós szeretet árasztó falak közt szüleimet ós ismerőseimet. Én is boldogan szorongattam az ölemben a kapott kis csomagokat ós iparkodtam kellemesen kihasználni a látogatási időt. De a sorsom, az ismeretlen jövőm varázsos ereje nemsokáig hagyott e csendes falak közt, kiragadott az élet mezejére küzdoni, harcolni, de az itt magamba szívott szellem megerősített, megedzett a harcra, hogy a küzdelemben el ne essem ... Már a kezemet szorongatja as ón páterem, amidőn még mindig multamba mélyedve, mereven nézek magam elé. A pillanatnyi zavarom leküzdve, gyorsan megindul köztünk a társalgás. Először is a magyarság vallási, politikai, szociális ós gazdasági viszonyai iránt érdeklődik, válaszaiban irántunk való nagy megértést és jóindulatot árul el. Majd az itteni életem, céljaim és munkaköröm rövid vázolása után megragadom a társalgás fonalát és a kérdések egész halmazát zúdítom felé. Előbb főbb vonásokban vázolja a rendalapitó Paulai Szent Vince életét. A szegények ós árvák iránt tettekben megnyilvánuló szeretete talán jellemének legszebb vonása. Mint Franciaország egyik falujának plébánosa egy gazdag' hölgy földbirtokán missiókat tartott. E missiók bámulatos síkere adta a szentnek a gondolatot az erre a célra szervezendő szerzetesrend megalapítására. E gazdag hölgy Mme Gondi anyagi támogatásával sikerült ezt 1625. ápr. 17.-ón megteremteni. A rend szabályait 1627ben a király helyeselte, 1632-ben pedig VIII. Orbán pápa elfogadta s a rend szókhelye Saint Lazare (Szent Lázár) lett, Innen kapták a tagok a lazarista nevet. A rend azóta virágzik s egész világon elterjedve nagy sikereket ér el főleg a pogányok megtérítésében. Ma a Május 2.-an megnyílik a Duna Kioszk