ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-01-01 / 1. szám

ÍXX. évfolyam, I. szám.. Ára £000 koron». Csütörtök, 1925. Január 1 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő:Gábriel István. mm A jubiláló Palkovics alispánt impozáns módon ünnepelték a megyegyűlésen. — Karcsay főjegyzőt ós Troykó szolgabírót is melegen üdvözölték. — Esztergom-Komárommegye rendkívüli közgyűlése. Esztergom-Komárom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottsága mult év december hó 29.-én, hétfőn délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek hosszú tárgysorozatában szerepelt Palkovics László alispán, Karcsay Miklós főjegyző és Troykó Béla tatai főszolgabíró üdvözlése abból az alkalomból, hogy 25 esztendeje vannak a vármegye szolgálatában. Á. tárgysorozat ezen számának szólt az a szokatlan nagy érdeklődés, amely a megyegyűlésen tapasztalható volt. Nemcsak az egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottsági tagjai jelentek meg nagy számmal, de Esztergom és Komárom város tisztviselői kara és különböző küldöttségei, a járások jegyzői kara és sokan a községek vezetőférfiai közül is sorakoztak az ünneplő törvényhatósági bizottsághoz, hogy úgy zsúfolásig megtelt a vármegyeház nagyterme és a karzat is roskadoott az odaszorult közönség súlya Jatt. Esztergom-Komárom vármegye oly melegséggel és oly impozáns módon ünnepelte három jubiláló tisztviselőjét és különösen Palkovics László alispánt, hogy ez a megyegyülések történetében a ritkaságok közé tartozik. Olyan egyetértés és Kölcsönös tisztelet és szeretet nyilvánult meg főispán, alispán és a tisztviselői kar között és a vármegye annyi elismeréssel, megbecsüléssel és szeretettel adózott jubiláns tisztviselőinek, annyi felemelő jelenetnek voltunk tanúi, hogy meggyőződhettünk róla, miszerint a vármegye vezetése jó kezekben van és minden remény megvan a megcsonkított vármegyék jobb jövője iránt és minden biztosítékunk meg van arra nézve, hogy a vármegyék integritása és Magyarország "feltámadása felé vivő úton haladunk. Az ünnepi közgyűlést dr. Huszár Aladár főispán nyitotta meg. Palkovics László alispánt a törvényhatósági bizottság nevében Thaly Ferenc bizottsági tag üdvözölte szép beszéddel, amelyben kiemelte, hogy Palkovics Lászlónak rövid idő alatt sikerült megnyernie Komárom vármegye rokonszenvét, tiszteletét és szeretetét is. A 25 fáradságos és küzdelmes óv után boldogabb esztendőket kivan, amikor a két csonka vármegye leghőbb vágya, az integer Magyarország be fog teljesedni. Örömmel ós lelkesedéssel járult hozzá törvényhatósági bizottság Thaly Ferenc azon indítványához, hogy az alispán édesatyjának, az utolsó magyar táblabírónak, Esztergom első alispánjának, Palkovics Károlynak arcképét megfesteti — Palkovics László alispán 25 éves jubileuma emlékére. Palkovics László alispán az alább következő költői lendületű szép beszédben válaszolt az üdvözlésre : Méltóságos Főispán úr! Tekintetes, Törvényhatósági Bizottság! Alig volt itt a tavasz, már is jött a nyár, nyomában int már az ősz, hogy átlépjünk a hideg, dermesztő télbe . . . Alig volt itt a május, melynek rózsáiból az ifjúnak oly kevés jutott, alig volt itt a nyár, amelyben a férfinak oly kevés virág nyílott, mikor int az ősz ... levelek hullása! S ime, most a mindennapi élet sárguló száraz avarja között kinyilik egy késői virág számára, egy mindennél szebb, színesebb, ragyogóbb : a megbecsülés, a szeretet virága, ós én ezt a virágot, mely ma nekem kivirágzott, forró szeretettel tűzöm hálás szivem fölé, hogy megőrizzem, ápoljam, hogy velem maradjon ... a télben is ! . . . Tünő, muló évek! — Egyenként oly gyorsan peregnek le, csak mikor megállunk egy bizonyos határpontnál, hogy visszapillantsunk a befutott útra, akkor látjuk csak, hogy a tünő muló évek száma, a bennök átélt események újra való átérzósóvel, — mily hosszú időt jelent... A sziv első dobbanása! Apám, Anyám, Testvéreim ! A gyermeki játékok, — mint megannyi poézisai a majdan elkövetkezendő komoly munkának. A naiv képzeleten szárnyaló gyermeki vágyak s velők máris apró csalódások. Az iskola, a tulajdonkópeni munka kezdete s vele az első gyermeki gondok, — mint csipkerózsa tövisek, — melynek szúrása fájó ugyan, de múló pillanat csupán . . . Még az első 25 évbe hasit bele maga az igazi élet, a mai 25 év! A küzdelem a létért, a nehéz megpróbáltatások nehéz pillanatai annak, ki küzdelemhez szokva nem volt... De ezek nem tartoznak ide! Ide taztozik azonban az első kenyér, melyet magamnak kell keresnem, amelyet az a vármegye nyújt nekem, hol családom fája élt, küzdött és boldogult ... Ez & kenyér, ez az első kenyér örökre feledhetetlen lesz előttem! — Gyökere soha el nem múló hálámnak, hatványozója annak a ragaszkodásnak és szeretetnek, melyet családom tradíciói révén úgyszólván az anyatejjel szívtam magamba szülővármegyóm iránt! S most, 25 éves szolgálatom évfordulóján csak úgy, mint annak kezdetén, most is elsőnek jelenik meg lelki szemeim előtt 81 éves agg atyám képe, az egykori nagy idők kormánybiztosáé, a 61-iki I-ső alispáné — mint ő szokta mondnai: — „az utolsó táblabíró", aki először tanított Hazát szeretni s benne a vármegyét . . . Ősz Anyám képe, ki már akkor úgy tudott a Haza során aggódni, mint ha a „Má

M-nak minden fájdalmát élte volna át! Megjelenik előttem szelidtekintetű képe első főispánomnak, Kruplanicz Kálmánnak, a szeretve tisztelt kiváló alispánomé, Andrássy Jánosé, ki a most is élő atyai barátommal, bessenyői Szabó Mihály akkori főjegyzővel valának első tanítómestereim s' mind a többiek, a régiek, a tiszteletre méltók ! ... Kísérje őket az utód soha el nem muló hálája, soha meg nem szűnő ragaszkodása és szeretete ... ... 25 év f. .. Mennyi elmúlás ! Nyomában mennyi új alkotás s aztán ? Egyszerre összedőlt világ! A gyávaságot leplező diadal orgiák közt, rombadőlt országok, összeomlott trónok, — elhaló vágyak, összetört remények, — s ami nekünk a legrettentőbb: Csonka Magyarország, csonka, szárnyaszegett vármegyékkel!.. . A 25 évből 10 év esik a nagy háborúra s az azt követő még szomorúbb időkre ! . .. A világháború a párkányi járási főszolgabírói székben talál. Az ottani működésem nyomán nyílik meg számomra az alispáni szék. Életem legszebb napja, mikor elfoglalom. Tele alkotási vággyal, még bizakodóan nézek a jövőbe, mert bár még tart a nagy háború, mi bizunk ós hiszünk, ... s rá nem egészen két évre kitör az őrjöngök forradalma ! ... Egész multam, szivem, lelkem ellentmond s mégis próbálom kezemben tartani a hatalmat s levezetni a tömeg szenvedélyét, az ellentmondás már késő, de legalább mérséklettel, 2—3 napon át sikerül is, mert a katonaság, — hol először robbant pedig, — mégis hallgat még a szóra! — S aztán jön az tíj jelszó: köztársaság, vele a katonatanács. Csendes ember leszek s mentem a közigazgatásból ami még menthető. Árulók akarják befészkelni magukat a városházára is. A szocializmus egyre nagyobb erőre kap, de még távol tudom tartani tőlünk, dacára a nagy nyomásnak. A hadügyminiszter vizsgálatot rendel el ellenem, mint főreakcionárus ellen, ügyem azonban már nem nyer befejezést, mert kitör a kommün s nemsokára rá a vármegye ősi zászlajával együtt magam is földönfutóvá leszek! . .. S ime most ujrá itt állok a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság előtt s egy vármegye helyett — kettőt adott végzetem! . . . Egy árva megtépett anyának a megKóziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. maradt kevésből — két árva gyermeke került gondozásom alá! Az egyiket már rég szivemre öleltem, miközben rajta a testvéren keresztül megtanultam szeretni és becsülni valamennyit. A közös sorsban, a közös fájdalomban, az összefolyt könnyek közt kétszeresen enged föl a sziv,—csak természetes tehát, hogy annak kétszeres melegével öleltem magamhoz a legközelebbi testvért — Komárom vármegyét! . . . Egy Istent imádunk, egy hazát szeretünk, egy a dicsőséges mult, amelyből származunk, egy az út, amelyen járunk ós egy a cél, amelyért küzdünk: újra a boldog, büszke Hazában régi megyékben éljen a Nemzet önadta jogán! . .. Mellette el kell törpülnie minden szárnyaló vágynak, mert a rideg való, mely számolni kényszerit a mával csak egy feladatot ismer, egy feladatot jó ránk, ajnegmáradt országra, népére s vele az egész közigazgatásra s ez a szent kötelesség, a nagy feladat: „restitutio in integrum"! .. . A jogfolytonosság visszaállítása minden vonalon, megerősítése a törvények és tekintély tiszteletének s velük a közigazgatásnak, mint az ország tengelyének olykópen való beágyazása, mely befelé nem tűr harcot, de részrehajlatlan, tehát igazságos szigor mellett a munka becsületét megértést, belátást és szeretetet hirdet. Ezért dolgozni, ha kell küzdeni elsőrendű feladatomnak tartom és vallom a jövőben is! . .. Ezek után pedig Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, engedtessék meg nekem, hogy a hála és köszönet szavaival azok felé forduljak, akik a mai napot nekem örökre feledhetetlenné tették. Igaz tisztelettel és ragaszkodással tekintek szeretett Főispánomra, ki annyi hozzáértéssel és megértéssel könnyítette meg eddigi munkámat. Méltóságos Főispán Úr! — Vannak bizonyos traditiók, melyeknek kölcsönös tudatában szó nélkül is összedobban a sziv és megérti a férfi a férfit, — s ha most mégis olyan jól esik szivemből mondanom Méltóságodnak, hogy számítson reám a főispáni székben s azon kívül is mindenkor búban, bajban, őrömben, akkor ennek oka, hogy csordultig van szivem oly érzésekkel, melyek utat kérnek azok szivéhez, hol mindenkor megértésre és ártórzósre találtak és találnak, így köszönöm a hála igaz érzetével Thaly Ferenc megyebizottsági tag urnák hozzám a Törvényhatóság nevében érdememen felül intézett gyönyörű szavaiért, minthogy lelkemből hálás vagyok az egész Törvényhatóságnak együtt és minden egyes tagjának egyenként azért a nagylelkű határozatért, mely fiúi szivemnek oly végtelen jól esett. Bízom a Mindenhatóban, hogy amint erőt adott arra, hogy 25 éven át becsülettel szolgálhattam a vármegyét, úgy a hátralevő véges időben lesz még erőm, akaratom, szivem hozzá, hogy Hol tfllthetjllk el legkellemesebben a Szilveszter-estét? Aki igazán jól és kellemesen akarja eltölteni IfHynnnti Uáuáhá'wU'i menjen családjával vagy társaságival. amf nűnconi/amohAAÍ a Szilveszter-estét ós bevárni az újévet, az a i\Ufc|fUIIII I\dVüild£Ud z^gra reggel 4 órakor. Kisorsolnak "IJj jJöböCliyGllIdldUU l.