ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-07-01 / 51. szám

ged adta például a fővárosi zsurnalisz­tikának gyors egymásutánban Borostyám Nándort, Enyedi Lukácsot, Gelléri Mórt, Mikszáth Kálmánt, Tbury Zoltánt, Pósa Lajost, Kabos Edét, Lipcsey Ádámot, Gárdonyi Gézát, Kemechey Jenőt és még sok más jeles újságírót. Jó szer­kesztők keze alól s ha az újságújságíró, talán nem is, de az újságot mindent esetre szerető társadalomnak köróbő­kerülnek ki a sajtónak legjobb muukásail A városház tornya Esztergom város régi épületei között kétségkívül a városháza az, amelynek múltjáról legtöbbet tudunk. Tudjuk róla, hogy eredetileg Vak Bottyán, a híres cs. és kir. huszárezredes, utóbb kuruc tábornok kastélya volt. Az 1698-ban már állott, ez évben avatta Lipót király nemesi kúriává. 1701-ben, amikor báró Kuckländer birtokába vette, már „kas­tély "-nak nevezték. 1710 óta földszinti helyiségniben korcsma, rác és egyéb ke reskedök üzlete volt. 1726-ban, Kuck­lender özvegyének halála után a város birtokába jutott a ház, amelyre három óv múlva emeletet húztak. Azóta szol­gál a város céljaira. lfevezetés része az épületnek a Bottyán-utcai épületszárny, amelyben jelenleg részben a városi leány­iskola, részben városi hivatalok vannak elhelyezve. E rósz formailag a legszebb barokk­épületek egyike messze vidéken. Mária Terézia alatt, az 1770-es években épí­tették gimnázium céljaira. Közepén to-' rony van formás, stí'usos rózsisakkal. A torony alatt két szárnyon koszorúval díszített ablaknyílások. A kicsiny be­járat kőragasztóval az akkori idők disz­krét ízlését és a célszerűséget tartja szem előtt. Iskolának nincs szüksége szénásszekereket is befogadó kapunyí­lásra. A torony alatti homlokzatot vörös­márvány emléktábla díszíti, amely latin nyelven hirdeti, hogy ezt az épületet Mária Terézia bőkezűsége hozta létre. E táblát közadakozásból helyezték el e helyütt a hálás városi polgárok. A nyájas olvasó mindezek után cso­dálkozva kérdezheti, mi az oka annak, hogy az „Esztergom" ma mindezeket fel tarja ? Arra szolgál mindez, kedves olvasó, hogy ezt az épületet megbecsüljük, sze­ressük ós megoltalmazzuk — nem az elpusztulástól, mert arról, — hála Isten­nek — nincs szó, hanem a stílszerű Ihn renoválástól. A torony ugyanis alapos renoválásra szorul. A vakolat már veszedelmesen hulladozik róla s rövidesen — a posta­épület sorsára jut. A postaépülettel már idestova nem sokat törődünk. Sok tinta ós nyomda­festék pazarolódott érdekében sikertele­nül. De mégis szégyennek tartanok váro­sunkra, ha egymás közelében két érde­mes épület állana csupaszon, dísztelenül. A barokktorony a város belsejének értékes műemléke és charakterisztikonja, amelyet nem bí/.hatunk a kereskedelem­ügyi minisztérium jóindulatára. Itt ma­gunknak kell cselekednünk, de — hozzáteszem — okosan! Ismerjük a renoválások mai módját. A jobbik eset az, hogy a kőműves a régi. épület egykorú cirádáit leveri és az egészet simára vakolja. A rosszabbik, amidőn az évszázados épületre újból alkalmaz díszítéseket — de valami sze­cessziós-ultramodern-kubista stílusban. Erre — sajnos — már van példa váro­sunkban — a szóbanforgó helytől nem is olyan messze. Ennek megismétlődésé­től akarjuk jelen figyelmeztető szavunk­kal megóvni a várost, midőn az illeté­kesek komoly figyelmébe ajánjuk, hogy a torony kijavítását szigorúan mai díszí­téseinek épségben tartásával eszközöl­tessék, hivatásos műértők meghallgatá­sával ós jóváhagyásával. Színházi levél. Irta : Simándi Béla. Nagyon kérek mindenkit, aki ezt a cikket elolvassa, ne akarja azt senki és semmi ellen irányulónak magyarázni, úgy, ahogy nem is irányul senki ellen. Egyéni szeropoutok ezek, az ón állás­pontom és hogy e lap néhány sorát veszem a cikk alapjául, ez nem jelent semmit. A kritika szabadsága nem zárja ki ezt, sőt, meg vagyok győződve róla, hogy megkívánja. A multheti színházi tudósításban a „Bajadér"-ral kapcsolatban azt olvasom, hogy a közönségnekvalóbbaknak tartja a „Nórák"-nál az operetteket (hogy milyen jelzőket írt róiuk, már nem em­lékszem rá). Hát kérem Nórák nincse­nek ós Ibsenek sincsenek, úgy, ahogyan nincsenek Schak^spearesok, Petőfik, Danték és Szent Ágostonok. A Nóra és Ibsen még egynéhány darabja épp olyan jelentős pontok a modern dráma fejlődésében, mint a Hamlet, Rómeó és Júlia, Leár király és mások a röneszánsz­drámánál voltak. De Bajadórok, azok vannak. Zeneszerzö-bajadérok is, meg író-prostituáltak és az a háromfel voná­sos förtelem, amit Bajadér címen hoz­tak forgalomba, o^an meggyalázása a színháznak, hogy nem tudom azt az apagyilkosságot elképzelni, ami nagyobb merénylet lenne, mint amilyen ez a be­csületes művészet és a jóízlós ellen. Az esztergomi előadást nem láttam, amit írok, csak a darabra vonatkozik, mert Pesten keresztülundorodtam azt a sok lóhaságot, bujaságot, a tökfilkó hindu herceg buta történetét, a bárt, symmit, jazz-bandát, házasságtörést, kivénhedt primadonnák félmeztelen sze­mérmeílenségét: rothadt, döglődő kor­szellemünk ezt a hű tükörképét. Az operett nagyon fiatal eredetű a színház történetében, amely azóta tart, amióta egyáltalában emberi kultúra van. Az elején megtűrték „szórakoztatásra" alkalmasnak tartották és olyan muzsi­kus, mint Offenbach is írt operetteket. És napjainkban is akad néhány, töké­letes operett, amely szórakoztat. A „Lili bárónő", „Hamburgi menyasszony", „Marinka, a táncosnő", „Levendula" például. De a romló korszellemmel együtt züllött az operett is. A pénzt hajszoló, gondolkodástól undorodó, kabzsi, szőrös­szívű embernek csakugyan kellemetlen volt, ha komisz élete elé a tökéletes, az igazi életet tárták, lehangoló volt saját hitványságára döbbennie. Á kabaré, az operett ellenben hízegett neki, mo­rálja közönségének pénzimádó morálja volt, a tömeg, a nagyközönség pedig jót nem kapva, „megszokta" ezt. A Bajadér iskolapéldája ennek, a művé­szethez pedig annyi köze van, mint a korcsmai cógérfe ütőnek a festőművé­szethez. A „Peer Gynt" előadása, amely ünnepe volt egy nagytehetségű színész­nek, nagykultúrája, a szépért lelke­sedni tudó igazgatónak : Alapi Nándor­nak, igazat szolgáltat nekem. A telje­sen megtelt színház közönsége olyan lelkes komolysággal nézte végig ezt a költeményt, hogy ha valaki azt meri mondani, hogy ez mó^ nem való a kö­zönségnek, nem érti meg, vagy más efajta gazságot, hát az hazudik. A jó operett kell, ma még okvetlenül kell, nagyon sok okból, amely közé a közön­ség szórakozni vágyása is tartozik, de számoljon mindenki a színház nagy szuggesztív hatásával ós álljon munkába mindenki, akinek ereje van rá, a hit­teljes művészetért, mert ha az emberi­ség hitét, embarvoltára találását nem szerzik vissza, hát egy évezredes kul­túra romokbaheverésének lesznek tanúi és okozói! ww mow I u« \»wm\ i • ."Ii «wn» • » ****** Ajánljuk és terjesszük mindenütt az „ ESZ TERGOM"-ot. HÍREK. Olvasóinkhoz. Jált us hó elsejétől új előfizetést nyi­tunk az Esztergom-ra. A minden té­ren tapasztalható folgt ónos drágulás mellett is azon vagyunk, hog// ólra sóiul; a lehető Ugoleéőbfyan juthassanak helyi újsághoz s Ha időnkint leni)telének is vagyunk a% árakat emelni, mind elő­fizetési, mind, hirdetési áraink messze elmaradnak a: ország más, hasonló ter­jedelmű vidéki lapjai mögött. Számo­lunk axxal, hogy méltányos árszabás mellett tudjuk csak lehetővé tenni egyéb kötelezettségekkel is agyonterhelt olvasó­inknak a további előfizetést, amelynek meg áj) iá sál hazafias lis; /elei tel kéri az „Esztergom" kiadóhivatala. Krónika. E héten a magas kormány Tudomásul adta: Komáromot Esztergommal Összefoltizgatja. Mindkét megye csonka, béna — Kettő eggyé légyen, Addig is. míg helyreáll majd Országunk egészen. Kíváncsian nézünk Össze — Húzódozunk okkal; Nem szerelem hoz majd egybe, Testvér-Komárommal. Megvalljuk, hogy Párkány a mi Igaz ideálunk, Szívünk mindig felé hajlik, Másra mi nem vágyunk. Kezet fogunk Komárommal; Közös a búbánat. S mindaketten túlpartjára Nézünk a Dunának. Megmentjük az átkok alól Vármegyénk határát, Mint királyfi a mesékben Tündér Ilonáját! H. Szent Péter és Pál ünnepe. A város kegyúri plébánia-templomának búcsúja pénteken folyt le hagyományos egyházi fénnyel. Az ünnepi nagy misét Mátéffy Viktor prépost-plébános mondotta nagy papi segédlettel préposti díszben. A szentbeszédet dr. Trink 1 Kálmán fő­székesegyházi karkáplán tartotta. Az isteni tisztelet alatt Hajnali Kálmán tanító vezetése mellett a templom al­kalmi vegyeskara gyönyörű magyar- ós latin egyház énekek előadásával emelte az áhítatot. Az ünnepi istenitiszteletet a pápai himnusz eléneklése zárta be. Halálozás. Peramartoni Virágh László m. kir. nyug. csendőr-ezredes a Ferenc­József-rend lovagja, a hadiékítmónyes katonai érdemérem stb. tulajdonosa f. hó 25.-én déli 12 órakor, hosszas szen­vedés után, életének 52-ik évében Nyársapáton elhunyt. Temetése f. hó 27.-én d. u. 3 órakor az I. számú honvédkórház halottasházából volt. Az elhunytban Virág Raymund szentferenc­rendi áldozópap, főreáliskolai hittanár testvérbátyját gyászolja. A virivárosí r. k. polgári leányisko­lában hétfőn d. e. 8—12 óráig tartat­nak még beiratások. Szükséges adomá­nyok : Születési, iskolai ós újraoltási bizonyítvány. A női kereskedelmi sz8p'ember havá­ban kezdődő egyéves tanfolyamára július hó első napjaiban lehet jelentkezni az igazgató lakásán (Bottyán János u. 11.) Felvehetők elsősorban oly növendékek, akik a polgári iskola IV. osztályát sikerrel végezték, másodsorban olyanok, akik legalább a polgári iskola IL, vagy az elemi iskola VI. osztályát sikerrel végezték és a 15-ik életévüket betöl­tötték. Zászlószentelés. A régi Esztergomi Dal- és Zenekedvelő Egyesület felosz­lásának* nemrégen történt kimondása alkalmával a még életben levő alapsza­bályaik értelmében úgy határoztak, hogy az egyesület megmaradt vagyona az Esztergomi Turista Dalárdáé legyen, mint amely testület ma a leghívebben és legsikeresebben ápolja a régi Dal­os Zenekedvelő Egyesület hagyományait. E határozat folytán több becses műtárgy, hangszer, könyv,, zenemű ós egy gyö­nyörű aranyhímzésű kék selyem zászló jutott a Turista Dalárda tulajdonába. A zászlót, amely remeke a mult század hatvanas éveiben még teljes virágzásban lévő műiparnak, a turista dalárdisták f. hó 22-ón nagy ünnepélyességgel fel­szenteltetik és új szalaggal látják el, amelyen ezen aktuális felirat fog ékes­kedni: „Fiaim, csak énekeljetek!" (Tompa: „A madár fiaihoz" c. költe­ményéből.) Az ünnepélyre már folynak az előkészületek. Beiratások az elemi iskolába. Eszter­gom sz. kir. város elemi népiskoláiban a beiratások ezidén nem szeptember elején, hanem június 30., július 1. és 2.-án d. e. 9—12 óráig tartatnak. Bő­vebbet az iskolák kapuin kifüggesztett tájékoztatások nyújtanak. Kerti mula ság. Az Esztergomi Ipar­testület hazalapja javára f. évi július hó 1.-én saját helyiségébeu (Kossuth Lajos u. 40.) díjtekézóssel és tánccal egybekötött zártkörű kerti mulatságot rendez. Díjtekézés d. u. 2 (14) órakor. A három legjobb dobó értékes jutalom­ban részesül. A kerti mulatság kezdete este 3 (20) órakor. Belépődíj nincs. Adományokat az Ipartestület házalapja javára köszönettel fogadnak. Szünet alatt nagy amerikai árverés. Hideg és meleg ételekről ós italokról gondos­kodva van. Az ipariskolai és kereskedő-tanonc­iskolái tanszemélyzet méltányos díjazást kér. Tudvalévő, hogy városunkban az iparos- és kereskedőtanonciskola tan­személyzete nevetségesen csekély ösz­szegért tanít ós úgyszólván hazafias buzgalomtól végzi nehéz kötelességét. Igy van ez Budapesten is, ahol most az ipariskolai tanszemélyzet memoran­dumot nyújtott át a polgármesternek a válságos helyzetben levő iparoktatás megmentésére. A tanszemélyzet; amely az elmúlt évben hazafias; áldozatkész­ségből csaknem ingyen tanított rend­kívüli segítséget kért. Szeptember 1-től pedig békebeli fizetésüknek 50%-át kér­tóka megfelelő értékben. Sipőcz polgár­mester melegen méltányolta a tanítói kar kérelmét. Ugy tudjuk, hogy az esztergomi tanítói kar is munkájának móltányos díjazását fogja kérni a város­tól és pedig évenkint egy-egy óráért fél métermázsa búza árát kívánja. Esz­tergom szab. kir. város a tanügynek a jelen viszonyokhoz mérten minden eset­ben támogatója volt és így a tantestü­letnek minden reménye megvan arra, hogy kérelmét teljesíteni fogják. Hangverseny Nagymaroson a hont­megyei hadiárvák javára. Az Eszter­gomi Zineegylet ének- és zenekara ós a dorogi bányászzenekar a hontvár­megyei hadiárvák javára Csompó Eíh alispán és Karaffiáth Jenő ny. állam­titkár nemzetgyűlési képviselő védnök­sége alatt Büchner Antal zeneegyleti igazgató karnagy vezetésével június hó 30-án, szombaton este 8 órakor Nagy­maroson a „Korona Szálloda" kert­heiyiségeben jótékonycólú szimfonikus hangversenyt rendez gazdag műsorral. Hangverseny után tánc, melyre a zenét a dorogi bányászzenekar szolgáltatja. Beléptidíj: személyjegy 500 K, család­jegy (3 személyre) 1200 K. Felülfize­téseket köszönettel fogadunk és hírlapi­iag nyugtázunk.

Next

/
Thumbnails
Contents