ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923
1923-05-06 / 35. szám
ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 150 korona. Kétoldalas szám ára: 15 K, négyoldalasé 20 K. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lorinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Ä debreceni kath. nagygyűlés. mint a lapok jelzik, impozáns részvét mellett folyt le, amelynek üdvös gyümölcsei előreláthatólag rövidesen észlelhetők lesznek Debrecen városának és környékének katholikus hitéletén, társadalmi mozgalmaiban. A katholikusok egyetemes megmozdulása bármely irányban csak jót teremthet. Sok hasznos intézmény köszönheti létét ily nagyarányú összejöveteleknek, ha azok megfelelő módon elő voltak készítve és nem szórták szót az erőket, nem igyekeztek egyirányban már lefoglalt és eredményesen működő közéleti munkások vállaira újabb terheket rakni, hanem lehetőleg új embereket állítottak új működési terekre. A nagygyűlések ugyanis rendesen bele szoktak esni egy közös hibába, hogy tudniillik túlságosan sokat ölelnek fel és a lelkesedés, fellángolás után kevés a maradandó ! Altalános irányeszmék, bármily nagy retorikai művészettel is hangozzanak el, rendesen nem hagynak mélyebb nyomot a lelkekben, mig ha gondos előkészítés mellett csak egy-két praktikus feladatot világítunk meg ily nagygyűléseken, azok üdvös eredménye szemmellátható és születési dátumai lesznek egy-egy új, korszerű társadalmi szükségletnek, vagy pedig felfrissitői álomba merült régi, üdvös törekvéseknek. Ha Esztergomban is akarnánk a debrecenihez hasonló katholikus nagygyűlést rendezni, két feladat megoldását kellene gondosan előkészítenünk, teljes részletességgel megbeszélnünk és azok elfogadására, megszeretésére, azok mellett való kitartásra kath. közönségünket buzdítanunk. Az egyik'a keresztény sajtó újbóli fellendítésének nehéz feladata. Nehéz feladat, mert világosan látjuk, hogy ide nemcsak szép szavak, hanem kitartás és áldozatos tettek is kellenek. Tennivalóink e téren oly tisztán állanak előttünk, hogy fölösleges e dologban több szót pazarolni. A másik feladata volna Esztergom katholikus közönségének új keresztényszocialista munkásszervezetek megalkotása és a meglévők megerősítése. E téren teljesen töretlen még az ugar. Nincs hozzá lelkes emberünk, aki ezt az ügyet teljesen magáévá tenné s e kérdésben apostolként szervezné meg jóakaratú, de kellő vezető hiányában a szociáldemokrácia tárt karjai felé szódülő munkásainkat, akiknek száma városunkban is egyre szaporodik. Az e téren eddig vógaett kísérletek mind meddők maradtak, pedig ha van tér, amelyen legtöbbet használhatunk hitnek ós hazának, az csak ezen a fontos helyen lehet. Talán nem is volna olyan nehéz a feladat, mint amilyennek látszik, ha a szakemberek felvilágosításait kikérjük és a másutt mutatkozó szép eredmények okait tanulmányozzuk. Olvasva a debreceni kath. nagygyűlés imponáló lefolyásáról szóló tudósításokat, az imént vázolt sürgős feladatok megoldására Esztergomban is óhajtandónak véljük, hogy az illetékesek gondolkoznának valami hasonló katholikus megmozdulásról. Talán tettek is követnék az elhangzó igéket! Azon kevesek, akik e kérdéssel már foglalkoztak, e nagygyűlés, vagy inkább „katholiJcusnap" határidejéül azon júniusi vasárnapot szeretnék kitűzni, amelyik a belvárosi blébánia-templomban tartani szokott Szent-Szív körmenettel záródik. E körmenet volna igy az „esztergomi kath. nap" záró mozzanata, amely után az említett működési tereken az eredményes munkát kivánó dolgos hétköznapok következnének. Rothnágel Ferenc A szab. kir. város képviselőtestülete f. é. május hó 2.-án tartott rendkívüli közgyűlésében — f. ó. augusztus hó 1.-től kezdődőleg — nyugalomba helyezte egy régi, a város nemes közönségét csaknem négy évtizeden keresztül a legnagyobb buzgalommal, odaadással és lelkiismeretességgel szolgáló tisztviselőjót, Mothnagcl Ferenc tanácsnokot. Amikor Nothnagel Ferenc a város szolgálatába lépett, az ifjú sziv természetszerű nemes ideálizmusával aligha látta előre azt a sok nehéz munkát, pihenésűző aggodalmat s munkában töltött éjt-napot, mely később osztályrészévé jutott s amelynek közepette csak egy vigasztalása, egy reménye volt: a vergiliusi „forsan et haec olim meminisse iuvabit u , annak a reménye, hogy egykor kellemes, örömet adó lesz számára e nehéz munkára, sok aggodalomra és munkában töltött éjszakára való visszaemlékezés ; ma pedig, midőn negyven év munkája után nyugalomba vonul s e négy évtizedre visszatekint, bizonyára megérti a római nép lelkét, mely a költőt vates-nek, jósnak tekintette, mert ime rajta is beteljesült Vergiliusnak fentebb idézett jóslata: bizony kellemes tudat e negyvenesztendős, munkában töltött múltra való visszaemlékezés. Mint alig húsz éves ifjú lépett a város szolgálatába dijnoki minőségben. Az elismerés ós méltánylás első jele nem késhetett soká: 1892. májusában egyhangú határozattal pénztári segédi állásra választják. Az idő ugyan, melyet e minőségében tölt, rövid, de hogy e pár hónap alatt is használhatóságának bizonyítékát adta, annak igazolásául az állandóan szerény embernek egy kérvényére utalunk, melyben szerénysége ellenére is el kell mondania magáról, hogy e kisebb állása mellett csaknem folytonosan számfejtési, ellenőri, sőt számvevői teendőket végzett. 1892. decemberében más új állásban találjuk : ugyancsak egyhangú határozattal aljegyzővé választja a képviselőtestület. És .ezen állásában befejezte a magasabb állás betöltéséhez szükséges önképzést, dijnoksága alatt elsajátította az ügykezelés példaszerű rendjét; mint pénztári segéd, a számszéki teendőkben szerzett jártasságot ; három évi aljegyzői munkájával pedig a szorosan vett általános közigazgatás teendőit sajátította el, úgy hogy miután közbeesőleg hat hónapon át jegyzőként szolgált, mint alig 28 éves ember, nyugodtan nézhetett az 1896. évi választás elé. Az elismerés nem maradt el, ellenfelével szemben ismét közfelkiáltással választja meg a főjegyzői állásra a képviselőtestület 1896. július hó 2.-án. Hogy pedig minden fiatalsága mellett is beváltotta a hozzáfűzött várakozást, bizonyságul legyen elegendő arra hivatkoznunk, hogy midőn 1908-ban a gazdasági tanácsnoki állásra pályázik, a szavazás alkalmával csaknem kétszer annyi szavazatot kap, mint az ellenjelölt. Ezen állásban maradt meg — miközben átmenetileg a pénzügyi osztályt is vezette — a most történt nyugdijazásig. Ám amily könnyű volt előhaladásáról számszerű adatokkal beszámolnunk, ép oly nehéz felsorolni mindazt, amit Rothnagel Ferenc ezen állásaiban véghez vitt. VJ ugyanis nemcsak szerény, hanem a mások méltánylásának embere is; igy ha a gondolat tőle jött is, a megvalósítás érdemét nem sajnálja másnak átengedni, vagy legalább tan ácstársaival megosztani. Hogy mit tett az egyesítés körül, hogy mennyi része van a kaszárnya, a gimnázium jelenlegi épülete, a Szentháromság-szobor, a közkórház, a tűzoltó-szertár, a vasút, a villanyvilágítás, a kövezés, az aszfaltozás és még annyi más, városfejlődést jelentő ujabb intézmény létesítésében, hogy mennyiben működött közre a maradandó közigazgatási alkotások, a legnagyobbrészt az ő idejében kiépített s igazán elismerésre méltó városi szabályrendelet-rendszer kiképzésében, arról az akták alig mondanak biztos szavakat, de Rothnagel Ferenc még ennyit se akar mondani. Pedig hogy része volt mindezekben, arról rajta kivül csak a már legnagyobbrészt elköltözött munkatársai adhatnának számot; arról azonban, hogy mily nyugalommal látta el éveken át a polgármester-helyettes nehéz szerepót, hogy állandóan mily igazszivű barátja volt, — még akkor is, ha korholt — tisztviselőtársainak és alantasainak, hogy mily egyenességgel ós igazságérzettel igyekezett elintézni mindent, kórelmet, vagy panaszt, melyet az általa csaknem kivétel nélkül személyesen ismert esztergomi közönség bármelyik tagja eléje terjesztett, arról felesleges régi bizonyítékokat keresni, azt tudják azok, kik együtt dolgoztak vele, azt ismeri a nagy közönség, melynek alkalma volt vele érintkezni. De e szerénységébe takart munkából kettőt mégis ki kell emelnünk. Amikor kitört a világháború s a férfiak java hadba vonult, hozzátartozóik pedig kereső nélkül maradtak, felettes hatósága reá bizta a talán legkényesebb, legnehezebb feladatot: a hadi segélyek szótosztását. Es jöhetett hozzá közbenjárás, irányulhatott ellene felsőbb helyen emelt alaptalan panasz, ő rendületlenül egy irányelvet tartott és követett maga előtt: csak azt a kórelmet teljesítette, melyet igazságosnak talált, de azt azután úgy teljesítette, amint igazságosnak találta. S ha akkor talán érték is méltatlan támadások, ma a nyugodt szemlélet elismerheti, hogy többet ós jobban tennie nem lehetett. Azonban nem szabad megfeledkeznünk egy másik nagy, éveken át végzett munkájáról sem. Az emberiségnek legszánalomraméltóbb s gondoskodásra leginkább reászoruló teremtései azok, kik az apát, vagy édesanyát elvesztették, avagy kiket a sors teljes árvasággal, netán azzal sújtott, hogy mint bűntelen számkivetettek, a még netán élő természetes szülőiktől elhagyattak. Árvák és gyámolásra szorulók ügyét nagyobb lelkiismeretességgel, odaadással, pontossággal ós gyorsasággal ellátni, mint ahogyan ő tette éveken át, mint a városi árvaszék ügyeinek vezetője, alig lehet; ezt az az áldás fogja majd bizonyítani, melyet a fáradságos munkájában részesültek fognak neki mondani, ha majd önálló gondolkodásra képesek lesznek, de bizonyítani fogja az a hatalmas munka is, melyet utódjának kifejtenie igyekeznie kell, ha nem akar az ő eredményei mögött messze elmaradni. Ára 20 korona
