ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-03-25 / 24. szám

POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP Megjelenik S2erdán és vasárnap. Előfizetési ara helyben és vidékre: Egy hónapra 50 K. Kétoldalas szám ára: 10 K, négyoldalasé 15 K. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : G&briel István. Kéziratok és előfizetések Szent Löríne-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. *9 A nép legnagyobb szerencsétlensége a gyönge Rozi Az uj főispán beiktatása. — Gryönyörü ünnepi es keretben, a békeidőkre emlékeztető fénnyel, mintegy a jobb jövőben való erős bizalmát jelképezve, iktatta be csütörtökön Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága és közönsége a főispáni székbe baráti Dr. Huszár Aladár nagybirtokost, aki ezen első bemutatkozásával mindenki rokonszenvét megnyerte. A szavaiban megnyilvánult törhetetlen hazafiság és belső keresztényi érzés megnyitotta részére a szivek agáját azok előtt is, akik a haza és e csonka vármegye jövendő sorsát már csak pesszimista szemmel nézik. Kétségtelen, hogyha a vezető állásokban uj főispánunkhoz hasonló tetterős és meggyőződéses keresztény hazafiak működnek, számíthat arra az ország, hogy még kijut a mai zűrzavaros helyzetből és hogy azok a láztünetelv, amelyek épen a beiktatás napján a főváros utcáin észlelhetők voltak, nálunk soha be nem következnek. A beiktató ünnepségek lefolyásáról a következőket közöljük: A beiktató ünnepség csütörtökön délelőtt fél 10 órakor a város kegyúri plébániatemplomában tartott szentmisével kezdődött, mely után ä megyeháza nagytermébe vonult fel az ünneplő közönség, ahol 10 órakor a törvényhatósági közgyűlés kezdődött ineg. Egyedüli tárgya a főispáni beiktatás volt. A vármegyeháza Ízlésesen diszitett nagyterme ez alkalommal zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel. A karzatot Esztergom szép hölgyei foglalták el, mig a zöld elnöki asztal előtt a főkáptalán, a helybeli és megyebeli papság, a honvédség tisztikara, valamint diszmagyarban a vármegyei és városi előkelőségek, továbbá a környékbeli törvényhatóságok küldöttségei foglaltak helyet. A vidéki vendégek. Az utóbbiak sorában ott láttuk Komáromból Asztalos Béla alispánt, Karcsay Miklós vármegyei főjegyzőt, Závody Albin II. főjegyzőt, Molnár Imre gazdasági felügyelőt, Reviczky István főszolgabirót és Kiss Miklós árvaszéki ülnököt. Hont vármegyét Keve Károly főszolgabíró, Dr. Madarassy G-yula márianosztrai plébános, Huszár Tibor nagybirtokos, Nógrád vármegyét pedig Hanzóly Gyula kormányfőtanácsos, nagybirtokos és Huszár Miklós nagybirtokos képviselték. A beiktató közgyűlést Palkovics László alispán nyitotta meg. A kinevező okirat felolvasása ós tudomásulvétele után Dr. Kohl Medárd püspök vezetésével küldöttség ment az új főispánért, akit a terembe való bevonuláskor harsány éljenzés fogadott. Dr. Huszár Aladár helyének elfoglalása után nyomban letette a hivatalos esküt. A főispán székfoglalója. Az eskü szavainak elhangzása után az új főispán megtartotta szókfoglaló beszédét, amelyben mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy működésében a történelmi tradíciók alapján áll, mert csak a múltba kapcsolódva lehet az összeromboít, megcsonkított hazát újra a régi erejében és nagyságában megteremteni. Kijelentette, hogy ragaszkodik a jogfolytonossághoz, elsősorban pedig az apostoli magyar királyság eszméjéhez és ahhoz a ?nagyar szent Koronához, amely immár közel ezer esztendőn át királyt ós nemzetet egy erős egységbe foglalt. (Lelkes éljenzés.) Midőn főispáni szókét elfoglalja, e helyről mindenekelőtt e vármegye örökös főispánját, Magyarország biboros-hercegprimását köszönti, I akit most ugyan hivatalával járó kötelességei j székvárosától távoltartanak, de aki lélekben ós szeretetben együtt él e vármegyével és annak minden lakójával. Köszönti továbbá közvetlen hivatali elődjét Dr. Czobor Imrét, aki a legnehezebb időkben ült a főispáni székben s akinek bölcs vezetése mellett a rombolások utáni új talpraállás e vármegyében is a leggyorsabban és legeredményej sebben ment végbe. A szónok mint idegen jött e vármegye élére, mert nem itt nőtt fel, de előnyére szolgál, hogy a megyei talajból nőtt ki s mint a szomszédos vármegyének is főispánja, a vármegyei tradíciókhoz teljes erejével ragaszkodik. A főispáni székből szive egész melegével üdvözli ezen ünnepélyes pillanatban Nagybányai Horthy Miklós kormányzó Úr Ofőmóltóságát ós az általa megteremtett magyar nemzeti hadsereget. Lelkes szavakkal adózik a magyar nemzeti hadseregnek, amelyet mindnyájunknak szeretnünk kell, mert benne a magyar jövendő lángol. Üdvözli gróf Bethlen István kormányát is, mint a pozitív munka kormányát. S most, hogy hagyományos szokás szerint a főispáni székbőL programmot kell adnia, csak egy programmot adhat, rövidet, de amelyben minden benne van: Mindent megtenni, amit csak ember tehet a hazáért, az egységes nagy Magyarországért! Osztja a demokratikus gondolatot és meggyőződése, hogy a demokratikus eszmék ós a szociális megértés lehetnek jobb jövőnk felé biztos kalauzaink, de ezek alatt nem a szociáldemokráciát érti ós azt az áldemokratizmust, amelyek a magyar nemzetet szinte megölték, hanem azt, ami ezt a nemzetet felemeli; azt a szocializmust és azt a demokráciát, amely keresztény és magyar. Az ezen eszméken alapuló új uralom az igazaknak, a hazájukat szeretőknek az uralma legyen, ne pedig a proletárdiktatúra ! Kereszténynek lenni nem üres jelszó, a kereszténység nem kurzus és múló politikai irány. Kereszténynek lenni jelenti a lélek belső hatalmát, amely alapos belső átalakulásban és kifelé nagyszerű tettekben nyilvánul meg. A hazaszeretetet sem puszta szólamnak tekinti, hanem a haza javáért hozott szüntelen áldozatnak s csak ha az áldozatos hazaszeretet lesz úrrá mindnyájunkban s ha nem az arany borjú körül táncolunk s nem egymás hullájára felkapaszkodva keressük a köz háttérbeszoritásával egyéni érvényesülésünket s ha nem visszavonást ós ellentéteket szitunk, hanem önzetlen, áldozatos, megértő lélek él bennünk, lehet reményünk a jobb jövőben. Amig nincs meg nálunk a lelki integritás, addig nem lesz területi integritás sem t Az elmondottak alapján kéri a maga részére a törvényhatóságnak, a vármegye egész közönségének meleg támogatását. A szókfoglaló beszéd, amelyet a fentiekben csak vázlatosan közölhettünk, percekig tartó lelkes óljenzést keltett. Utána Dr. Lepold Antal prelátus-kanonok mondotta el a törvényhatósági bizottság és a vármegye közönsége nevében a következő, szintén csak vázlatosan közölt üdvözlő beszédet, amelynek súlyos szavait gyakran kisérte megértő helyeslés: A vármegye közönségének üdvözlete. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága nevében mély tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat az Esztergom vármegyei törvényhatóság ólén. Méltóságod a belügyminiszter előterjesztésére, Magyarország kormányzójának akaratából a központi végrehajtó hatalom képviselője lett, hogy itt alkotmányunk értelmében szervezési, ellenőrző, rendeleti és fegyelmi jogát gyakorolja. De mi kérjük Mól lóságodat, hogy szókfoglalása pillanatában gondolatainak távlatába necsak a főispáni hatóság föladatait ós egy törvényhatóság közönséges szükségleteit állítsa be, hanem a pillanat ünnepiességének átérzése céljából tekintse át Esztergom megszentelt földjének nagy múltját és szomorú jelenét, nyissa meg szivét azoknak a benyomásoknak a számára, amelyek Magyarország egyházi és valaha állami központjáról leszakadnak. Képzelje el, hogy e csupasz falakon még ott függnek dicső elődeinek, köztük Magyarország hercegprímásainak képei, amelyeket a proletárdiktatúra barbársága összetépett; gondolja el, hogy a csendes fájdalommai borult esztergomi várban még királyi udvartartás él s ott árpádházi dicső királyaink mellett szolgálatát teszi a magyar főispánok legelseje, a nádorispán ; idézze föl emlékezetében az esztergomi várnál a tatár, a török, a kuruclabanc ostromokat ós az elhullott magyar vért, nézze meg Szent István születési helyén az oszlopfőket, amelyeket Szent István is látott, a Nagy boldogasszony és Szent Adalbert székesegyházát, amely mint egy kifaragott hegy mered az égnek s érezze át azt a megilletődóst, amely Mózest elfogta a csipkebokor előtt: Szent a hely, ahol állott. Esztergom a hely, ahol az állami és az egyházi hatalom barátságos összhangja Magyarországon kialakult, mert mindkettőnek közös az eredete : az isteni akarat, közös a célja : az alattvalók ideiglenes ós örök boldogulásának munkálása. Az állami hatalom is örök erkölcsi törvényeken alapul s az erkölcsi erők nélkül nem boldogul a puszta fizikai kényszerítő eszközökkel. S azért az állam saját létföltételeit védi, midőn az erkölcsi értékek fölött őrködik s azok figyelembevételével gyakorolja hatalmát. Szent István állambölcselete itt alakult ki s államfenntartónak bizonyult egy ezredéven át. Szent István glóriás egyénisége meghajolt az isteni tekintély előtt, de azután hajthatatlanul megkövetelte és kierőszakolta a meghódolást az állam tekintélye előtt. Amidőn a modern filozófia elvetette az isteni tekintélyt s az állami mindenhatóságot hirdette, az államot áilitotta oda, mint minden jog forrását, akkor épen az állam alapjait ásta alá, mert a független filozófia nevében jöttek forradalmárok, akik magát az államot támadták s az emberi erőkre hagyatkozott állam gyöngének bizonyult a forradalommal szemben. Ha vissza akarjuk állítani az állami tekintélyt ós az állami erőt, akkor ismét az örök isteni törvényekbe kell belekapcsolódnunk, amelyekben a jogosultság ós energia lakik. Az isteni akaratba kapcsolódó közhatalom garanciát nyújt minden visszaélés ellen, mert korlátja maga a hatalom célja: a nép jóléte s korlátja minden fennálló jog. Az ilyen közhatalom tisztviselői tiszteletet követelhetnek és tiszteletet is nyernek, mert hivatalukat tisztességnek, nem egyszerűen megélhetési alkalomnak nézik. A demokratikus fejlődés szükségessé tette