ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-11-11 / 89. szám

Megjelenik hetenkint hétezer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra lűOO korona. Névtelen közleményeket nem veszünk figyelembe. » Két oldalas % szám 2Ó0 kotESZTERGOM Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30 s z á mj alá k ti Ideadok Hirdetések felvétetnek a HUNNIA könyvnyomdában, Kosautli-La]os-u. 30. + Négy oldalas + % szám 250 kor. X Irodalmi élet Esztergomban. Esztergom, 1923. november 10' Hosszú idők óta nem jelent meg Esztergomban szépirodalmi könyv s néma volt az esztergomi tájék, mert esztergomi írók nem zengték bele dalaikat^ Ahol egykor Balassi Bálint utolsó sóhaját lehelte, a vérrel áztatott hősök, művészek, szellemi nagyok taposta föld, amelyen minden kő emlék és minden lomb sejtelmes suttogással ringatja mesék álmaiba a szavát megértéssel figyelőket, az utóbbi időkben mintha érzéketlea lett volna a ielkekhez. Dal nem fakadt, mesék nem születtek, nagy ambíciók letörtek, vagy még felkereke.désük előtt beléhulltak a közöny ürességébe. Mi volt e várossal? Hát itt csak a pénz hevít és ösztökél munkára? Az ember jobb részének itt nincs „arany-álma" ? A nagy, vak éjbe az „Esztergom" néha belekiáltott és a jobb jövő reményében gyűjtögette, lelkesítette mindazokat, akiknek a toll nemcsak, kenyérkereső szerszám, hanem a hangszerek legremekebbje is. Kiesiny írógárdája örvendetesen nőtt s ma már csakis a mostoba anyagi viszonyok miatt nincs abban a helyzetben, hogy minden számában megmutassa, hogy a feldúlt berkekben újra felcsendült a dal és mesék teremnek a várhegy tövében sejtelmes, holdvilágos, méla éjszakákon . . . Mindezek elmondására az adott alkalmat, hogy e napokban lapunk kót kiváló munkatársának jelent meg szépirodalmi kötete. Sávoly Lajos „Tavaszi felhők" c. kedves, hangulatos darabjáról már hírt adtunk s most a tábori fiúnevelő-otthon ismert nevű poétája adta ki Gyermek Béla írói néven „Kétezeréves ember' c. könyvét, amelyben két színdarab és gyönyörű modern költemények zengik bele Esztergom üde levegőjébe, hogy igenis, az első magyar trubadúr itt kiömlött vére a lelkeket ma is termékenyíti ... Az „Esztergom" mindezeket itt, hasábjai élén jelenti, mert tartja eme jelenségeket oly fontosnak, mint bármely más közügyet. A szerény könyvecskék most még csak előhírnökei egy hamarosan meginduló nemes munkának, amely e város falain kívül is csakhamar éreztetni fogja hatását és Esztergom nevét diadalmasan készül meghordozni az országban. Megértő lelkek és áldozatkész mecénások mindig akadnak ott, ahol erőteljes és sikerekkel bíztató munka folyik. Azt hisszük, a kiosiny írói gárda, amely a Irdeg számító ész szerint ma még vakmerő álmodozásokkal néz a jövőbe, csakhamar hódítani fog és Esztergom kies vidékén nemsokára a Múzsák deli vezetője, — Apolló is meleg otthont és barátokat talál! Homor Imre. m wmm \ mm mwm • ••• mmm • $mmmi A Stefánia Anya és Csecsemővédő Egyesület Esztergomi Fiókja december hó 8—8.-én a vármegyeház nagytermében karácsonyi vásárt rendez. Akt ott vásárol, jót tesz, sok könnyet törül le is emellett olcsóbban vásárol, mint bárhol. Javaslat a földvaluta bevezetésére. Hanzély Gyula nagyjelentőségű előadása a Magyar Gazdaszövetségben. Hanzély Gyula nógrádmegyei földbirtokos és takarékpénztári igazgató nagyjelentőségű előadást tartott a Magyar Gazdaszövetség pénzügyi bizottsága előtt, ahol a földvaluta kérdésével foglalkozott, némileg ahhoz a német pénzügyi tervhez hasonlóan, amely a teljesen elértéktelenedett márka fedezetéül a német földet szeretné a hiányzó arany helyett felhasználni. Hanzély azonban nem kötelező földvalutát, hanem kisegítő pénznemet ajánl, amely csak a belföldi forgalomban lenne használatban és amelynek kivitelei tilos volna. Hanzély eszmemenete egyébként! a következő : A labilis korona talpraállítása, ha nem is lehetetlen, de belátható időn belül nem remélhető. Gondoskodni kellene tehát olyan belsí fizetőeszközről, amely mint kisegítő valuta a korona mellett szerepeljen és ha idők folyamán beválik, esetleg a korona, mint valutária alap is megszűnhetne. Ehhez pedig az szükséges, hogy a bankjegy kibocsátási-jognak elméletét a gyakorlatban is valóra váltsák. A bankjegy kibocsátási jog ugyanis privilégium tulajdonkép, osupán Magyarországon volt monopólium mindig. Ha tehát egy uj bankérdekeltség bankjegykiboosátási privilégiumot kapna, annak semilyen alkotmányjogi akadálya nem lenne. Az a bankérdekeltség, amely az uj földbankjegyet kibocsátaná, önkéntes társulás alapján gazdáktól és telektulajdonosokból alakuljon. Törvény biztosítsa részükre a bankjegy kibocsátás jogát és állapítsa meg annak kényszerforgalmát a belföldön és ugyancsak törvény szabályozza a koronához való értékviszonyát. A terv szerint a bankjegy egysége az öl lenne, vagyis minden négyszögöl föld nyújtana egy-egy bankjegyre fedezetet és aranyértéke egyenlő volna ilyenformán 0'5 aranykoronával, vagy ugyanannyi svájci frankkal. A társuló telektulajdonosok ezért birtokuk egyharmadát megterheltetnék bankjegy fedezetként a telekkönyv A) lapján a szőlődézsma váltság mintájára azzal az ölmenynyiséggel, amelyért ők, illetve földjük szavatol. Az „öl" tehát így teljes fedezetet nyerne és sokkal értékállóbb pénzegységet adna, mint akár a német tarvezetű buzabankjegy. A Magyar Gazdaszövetség pénzügyi bizottsága az eszmét komoly tárgyalás alapjául alkalmasnak minősítette, araiért Hanzély földbirtokos egész előadását minden részletében közölni fogja a Gazdák Szemléjében azért, hogy az érdeklődőknek módjában álljon a nagyszerű tervhez hozzászólni. • Felhívás a Stefánia Egyesület tagjaihoz ét az esztergomi anyákhoz! A Stefánia Egyesület 1923. évi december kó 8—9.-én a vármegyeház nagyAz „Egztap" tárcája. Árvíz. Irta ; Simándi Béla. Ázon a februáron az Isten napsütéssel büntette az embareket. Mindent hó fedett, sűrű hólepel simult a mezőkön és a távolból" hozzánk fehérlő hegyek olyan szépek voltak, hogy mi gyerekek azt hittük, hogy túl rajtuk már Meseország van. Hogy néztük a hegyeket! .. . Apró elemista gyerekek, hétévesek, kevesen, akik a városvégen laktunk, megálltunk ott, ahol a mezők kezdődnek és néztünk a messzibe, oda, ahol anyánk meséinek törpéit meg tündéreit hittük. És egy napon ezüstösen esi,lógott a hegyek hava és a mező is, mint egy földre fektetett nagy-nagy tükör fénylett. Hófehérke fogadására készülnek a törpék, — gondoltam, de édesanyám az ebédnél azt mondta, hogy a Tavasz, a Nap fényt csillogtat Télapó öreg szemébe és az majd elmenekül előle. Másnap is néztük a havat. A közelünkben néhány úr is nézte, de azoknak gondterhes volt az arca ós többször a hegyek felé mutattak. Ebéd után Lackót, az öesémet, az ablakhoz vittem, hogy ő is lássa a havat. Édesapám valami fontos dolgot mondhatott anyámnak, de én csak két szót hajlottam meg beszédjükből. — Árvíz fenyeget, — mondta atyánk. Én nem tudtam akkor még, hogy mi !az, de elfelejtettem a törpéket, HófehérI két ós akkortól csak ez a két szó járt ! az eszemben. Másnap móg szebben ragyogott a I Nap és azon az estén megjött az ár1 víz . . . ' Este korán feküdtünk le. Öcsi édesanyánk mellé, — ő kicsi volt, kétéves — én pedig apánk ágyába. Az este sötét volt, de néha fáklyák fónylettek be az ablakon és állatok bőgése hallatszott, amelyet a város felé hajtottak. Édesatyánk többször bejött és halkan mondott mindig valamit anyánknak, de én mindent hallottam. — A Novákók istállóit már elöntötte az árvrzj — Már a mögöttünk levő házakat is elérte. Azután Erzsivel, öreg cselédünkkel jött, aki a ruhánkat hozta. — Gyerekek, hamar öltözzetek, - mert be kell mennünk a városba — mondta. — Az árvíz elől, — mondtam magamban. Öltözködtünk. Lackót Erzsi öltöztette, j Szegényt álmából kellett felkelteni. 1 Az udvaron nagy szekér várt ránk. j Atyánk, meg a kocsis dunnákat, vánkoI sokat meg ruhákat raktak fel rá. Aztán |mi is felültünk. Anyám az ölébe ültette \ Öcsit, én melléje ültem és bozzásímul! tam. Erzsi a kocsis mellett ült. Az utcán már hosszú sorban mentek I a koesik. Gyerekek sírása, lónyerítés, I emberek kiabálása hallatszott ós a kocsik között fáklyás emberek világítottak. Testvérke aludt édesanyja ölében, ón pedig néztem a fekete mezőt, amely ; tegnap még havas volt és a nap ragyogott rajta. Most a fáklyák fénye ragyo; gott a vízben. A kocsi bedöcögött a városba. Egy I ház előtt megálltunk. A kapuban emberek vártak ránk, leraktak és egy nagy szobába vittek, amelyet csak egy rossz pstróleumlámpa világított meg haloványan. A földön szalmazsákok hevertek egymásmelleit, ezekre rárakták a szekérről az ágyneműt és lefektettek minket rájuk. — Fiacskám, nekem dolgom van kint, apát kell megvárnom, vigyázz Lackóra. Te már nagy fiú vagy, rád bízom öt, — mondta nekem édesanyámöcsi fázott. Egészen melléje feküdtem, hogy a testemmel melegítsem. Egyedül voltunk a szobában, ahova csak az uteáról a kiabálás hallatszott be. Lackó mélyen aludt és ón figyeltem lélegzetét. Soká feküdt így, aztán mozogni kezdett; fölült a szalmazsákon, megdörzsölte szemecskéjét, körűinézett, aztán megremegett testecskéje és sírni kezdett. Soká és keservesen sírt. Magamhoz szorítottam, betakartam a dunnával és csittítani kezdem. Meséltem neki, soká és nagyon sokfélét. Kihallgatott, figyelt a mesére és elaludt. Tovább tartottam magamhoz ölelve. Ketten voltunk az idegen szobában ós Lackó kicsike, gyenge. Én voltam az erősebb, nekem kellett vigyáznom rá, nekem kellett őt megvédenem. És azon az éjszakán erősnek hittem magam, mintha férfi lennék. Először életemben. HINDI SÍREMLÉK A KORONA MOZGÓBAN Az előadások kezdete: szombaton este 6 és 9 órakor, vasárnap d. u. 3, este 6 és 9 órakor. — Kéretik a pontos megjelenés l Mindkét rész 1 előadáson!