ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-09-16 / 73. szám

XXVIII évfolyam. 73 sz. Keresztény magyar sajté. Vasárnap, 1993. szeptember 16. Hegjelenik hetenkint két•ser: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 800 korona. Névtelen közleményeket nem veszünk figyelembe. • • X Két oldalas + X szám 100 kor. X ESZTERGOMI POLITIKAI ÉS TÁRSADALMAI LAP Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30 szám alá küldendők Hirdetések felvétetnek a HUNNIA könyvnyomdában, KoBauth-Lajos-u. 30. • • X Négy oldalas X X szám I

SO kor. X Üres háztelkek. Esztergomban, 1819. szeptember 15. Pár száz tisztviselő és alkalmazott a Ripária és a város egyéb külső részein egyenként 190 — 200 • öles telket kapott az Országos Földbirtokrendező Bíróság jóváhahagyásával. A vonatkozó adásvevési szerződéseket most kapják kézbez a felek és csakhamar megtörténik a telekkönyvi bekebelezés is, amely után teljes lehet az uj telektulajdonosok öröme. Örülhetsz boldog telekbekebelező, de csak addig, amíg nem gondolsz arra, hogy a telekre házat is kellene építeni. Mert a telket azért kaptad, illetőteg neked is azért adták, hogy házat építhess rája. No, mihelyt ez jut eszedbe, a lehető legsötétebb és legreménytelenebb perspektíva nyílik részedre a tulajdon telkedről. Láthatsz onnan sok mindent, csak a családi házépítés lehetőségeit nem és amint bejárod kicsiny telked négy sarkát, érezned kell, hogy te vagy ebben az országban a legszegényebb birtokos. Igaz, hogy az állam nem adhat a háztelek mellé házat is és nem nyújthat a házépítéshez nagyobb anyagi segítséget sem, hiszen maga is a gazdasági bajok ezerével küzd. De talán nagy erkölcsi tekintélyénél fogva valamelyes kölcsönt eszközölhetne a pénzintézeteknél a családi házépítés coljaira ! ? Erre mtsg úgy válaszolnának, hogy magának az államnak is kölcsönre volna szüksége, még pedig sürgősen, saját élete mentésére és a miniszterelnök épen a külföldi kölcsön kieszközlése érdekében járja a világot. De úgy hallatszik, hogy a kölcsönt megkapjuk, sőt majd részletekben a nagy kölcsönt is ! Talán valami jutna ebből a nagy kölcsönből a házépítésre is!.. Mit, hogy ez jámbor óhajtás ? I Hat miben reménykedjünk, ha nem abban a szép jövőben, amikor a sokat^ emlegetett újraépítő akció megindul és a gazdasági élet ismét fellendül a kölcsön és hitel nyomán ?! A jövő zenéje, — mondja a telektulajdonos szomszédom. Igaza van. egyelőre üres telken állunk. Ó Istenem és milyen türelmesek is vagyunk addig ! Krumpli termett és valami kukorica is a háztelkeken. A krumplit szépen zsákbarakjuk és eltesszük télre, a kukoricát meg eladjuk annak, akinek ha háztelke nincs is, de disznója van !. . . Nekünk ugyan a házépítéshez milyen szép őszi időnk is volnál A fundamentumrakáshoz, a malterkeveréshez . . . Vigasatalódjunk ! Türelem ! Csend ! Majdcsak megindul az építő munka ! Aki sajnálja pénzét njságjától, tájékozatlansága miatt százszoros pénzt elveszít! Érintkezés a túloldallal. Úgy hírlik, hogy a körülöttünk alakult ideiglenes államok között megegyezés fog létrejönni a vízumrendszer megszüntetése ügyében s így lehetővé teszik a polgárság könynyebb ériutkezését és megélénkítik a forgalmat. Ez is örvendetes haladás lenne abban az irányban, hogy a MagyaroPázág szétszaggatott testén élő és eddig egymástól alaposan elizolált magyarság végre gazdaságilag is könnyebben lélekzethez jusson. Ámde nemcsak az a kívánatos, hogy Csehország leigázott magyarjai összejárhassanak a Románia által leláncolt erdélyi magyar néppel, hanem az is, hogy Csonkamagyarország polgársága is könnyebben érintkezhessen elszakított testvéreivel. Mi tudjuk és érezzük legjobban, hogy mennyi baj származik reánk az elszakítottságból és hogy menynyire megbénítják gazdasági életünket azok az erőszakos határok, amelyeken keresztül saját hazájában csak nehezen megszerezhető vízumokkal és átlépési jegyekkel járhat a magyar ember. Különben nekünk, Esztergomiaknak, akik tapasztalatból ismerjük a párkányi hidat, nem kell erről külön beszélnünk. Esztergom vármegye élete felét veszítette el azzal, hogy a párkányi járást elszakította a Dunán áthaladó trianoni határ. Addig, amíg az ország visszaszerzésének ideje elérkezik, meg kell elégednünk azzal, hogy valamiképen könnyebbé tegyük a vármegye életét és legalább lélekzetet vehessünk. A félig holt gazdasági élet Csonka Esztergom-vármegyében oly mértékben támadhat fel újra, amily mertékben a közlekedés a hídon keresztül könnyebb lesz és a forgalom Esztergom és a túloldal között megélénkülhet. Ugyanazon tudósítás hírül adja azt is, hogy az úgynevezett kisantant államai felszólítják Ausztriát és Csonka-Magyarországo' is a vízumrendszer közös megszüntetésére a könnyebb közlekedés érd^kéb^n. Reméljük, hogy a magyar hatóságok megragadjak az alkalmat arra, boxy az érintkezést yyikoribhá tegyék magyar és m igyn között s hozzájáiulnak ahhoz, hogy frissebb, uj elet indulhasson meg Magyarország területén a trianoni határokon keresztül. Hiszen ebből reánk nézve csak jó származhatik, mert ba valamiképen ismét megindulhatna Magyarország területén az a gazdasági élet, amelyet a trianoni szerződés fojtott meg, osakhamar kialakulhatnának a régi magyar gazdasági gócpontok és természetszerűleg megnyílnának a magyar feltámadás útjai. Polliikat szemle: A külpolitikában e héten az olaszgörög konfliktus állt az érdeklődés központjában. Olaszország az Albánjába küldött határbizottság tagjainak meggyilkolásáért Athént hibáztatta ós Görögországtól elégtételt kórt. Követelésének biztosítására megszállta Korfut. Az albánok* határaikat megerősítették. Majd az olasz kormánynak a délszláv Az „Esztergom" tárcája. l,dU,ÜHHIMIMU.H«llft,UMgfflBI A mezőőr Irta: Simándi Béla. Olyan hosszú volt, hogy a fejét le kellett hajtania, amikor befordult a korcsmaajtón. Csizmában járt, barnára kopott zöld vadászruhában, zsíros kalapján búsan fityegett a toll, a mellén meg egy nagy pajzsforma jlvény lógott sárgarézből ; ez azonban mindig fénylett. Három esősz volt a kisváros határában, pajzsukon a városi címer körül ott állt, hogy „mezőőr", alul pedig a izámuk. Ő volt az egyes számú. Ha valaki idegen, aki nem ismerte a helyi viszonyokat, csősznek szólította, önérzetesen felelte: — Csősz, az nem vagyok. Mezőőr! Móg pedig az első! Erre büszke volt. Féltek is tőle a mezőn szaladgálni szerető gyerekek, de a krumpitolvajok is! Vastag, hajlítottvégű bottal járt, puskát nem hordott soha. — Minek az ? — magyarázta. Elér a lábam is oda, ahová- a golyóbis, ha valakit megkergetek. És ha bottal odavágok, az ha fáj is, de mégse vérzik tőle senki. A gyerekek, ha féltek is tőle, a címét, mégse akarták elismerni. Nekik nem volt me/őőr, nekik csak „a Viszoky" volt. Ha meglátta valamelyik a távolban felfenyleni rézpajzsát a mellén, vagy ha fittyentett egy nagyot feléjük, csak azt kiáltották : — Jön a Viazoky! — ós egy pillanat alatt úgy megtisztult tőlük a rét, mintha sohsem érte volna azt gyerekláb. Fogalom volt a gyerekek előtt. Egyszer a kettős számú csősztől azt kérdezte az egyik gyerek : — Bácsi, maga a kőmalmi Viszoky ? A egész napot keresztül járta a határban, őrködött a szántóföldekre. Jól és még jobban. Aszerint, melyik gazda juttatott több pálinkát neki. — Meg kell mindenkinek a földjét őriznem: méghozzá jól, hisz ezért fizetés jár nekem. De hogy némelyikét még jobban megőrzőCŰ, ez már az ón dolgom. Kemény feje volt, nehéz volt az eszén tú járni Azért mégis voltak, akik túljártak rajta. ... Már késő estére járt és a határ csendes volt. Csak a városvégi korcs mákban bor mellett jókedvűen dalolgatok énekét lehetett hallani, meg Viszoky lépteinek tompa kopogását. A határt járta. Néha élesu és hoss/út fütyült. Hogy tudott fütyülni két ujjával a szájában! Aztán káromkodott, nagyon cifrát, majd futó* epések zaja hallatszott. Mert sokszor akadt ke/dő tolvaj, aki a/, ú'jába került, de az nem is szabadult meg tőle. Galléron fogta, néha hármat is egymáshoz spárgázott, aztán gyerünk, vitte őket a városháza felé. u nem bántott senkit, csak amikor utolérte, húzott rá euyet a botjával. Ez a puskalövés helyett volt. A többit a városházára bizta. Dolsra, vóere'.tevel aztán betért a korcmaba. Ott eldicsekedett vele, hogy kit csípett el az este. Mert az egész városban mindenkit ismert a neve szerim, az urakat épúgy, mint a tolvajfóléket. Gyakran akadt a korcsmában ilyenkor egy-két ember, akik összenevettek ós beszélgetésbe kezdtek vele. Él lentmondtak, vitatkozni kezdtek, neki meg nem kellett sok, hoery belemelegedjen a beszélgetésbe. Dicsekedett, hárijánoskodott, katonakoráról beszólt, elmondta a kukorica-, krump itolvaj-fogás minden fortélyát, azok meg esak nevettek hoz/á. É> amikor megitta a másfeldeci pa Unkáját ós énekelni kóazüit, az egyik azt mond.a neki: — No, igyék m-g még egy fóldecit, ezt én fizetem. Kelőbb m^g a másik fizetett egy fé d"cii es Viszoky ot< marad hes/ólt^im. Ezalatt ketten meg zsákokha kisétálták a fö'dekre. Oit megrakták azokat a ul krumplival, ami érett épp akkor; fö ülre babot, zödsóüret rákiak, meg amire épp^n kedvük volt. Szép las>.an, kóíiyelmesHn loptak, senki se zavarta őket, hisz Viszoky a korcsmában magyarázta ezalatt, hogy hogyan fogdossa ő el mindég a tolvajokat. Aztán meg a vállukra rakták a zsákokat és elindultak »zepen hazafelé. — Most aztán mar ón is hazamegyek, — szakíiotta meg az egyik Viszokyt meséjében, amikor azok mar hazaérhettek. — Későre jár már az idő. — Gyerünk hát — felelte Viszoky. Azt az esetet, azzal a m iktol vajjal, majd holnap mondom el. Kiértek a korcsmából. Elbúcsúztak. — No, jójcakát, — búcsúzott Viszoky. Én meg végzem tovább a hivatalomat. Ez abból állt, hogy végigjárt még eery jókora darabot a szántóföldekből. Időnkint mey-metélt. — Ez a Kovács fő dje, ez fizetett nek ra tegnap egy deci púinkat. No, itt fütyülünk ngyet * mondta magában és fütyölt. Tovább ment, megint megállt. Megint exy deci kapott páiinki jutott az eszébe és megiui fü yü i egy tol vaj riasztót. Ezek voltak azok a szanóföidk, amely kre jobban őrködött. D- »oit ueki Ht;y lizenheieves leányt