ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-09-02 / 69. szám

épület valamelyes restaurálása, mert a ház helyenként má» romladozott. Ha mégolyan erősen épült is, ott a magas­ságban, — kitéve a szelek rombolásá­nak, viharok dühének, sűrű felhők ned­vességének, — kellett, hogy a gyönge épületanyag ellenállása megtörjön és itt-ott engedjen az enyészet szemmel nem látható, de kitartó fogarágásának. Minden kis munka odafenn fokozot­tabb nehézségeket gördít a fenntartó egyesület elé. Az építőmunkához szük­séges anyagok felszállítása már maga oly nagy költségeket igényel, hogy ide­lent az egész javítás kifutná belőle. Már-már úgy állott a helyzet, hogy az agilitásáról jól ismert turista egye­sület bicskája beletörik a vakmerőnek tetsző vállalkozásba. Az a rendkívüli közgyűlés, amelyet mult hó elején e tárgyban összehívták, az elhangzott lelkesítő beszédek dacára is eredménytelenül oszlott volna szót ós a megkezdett munka csúfságra fél­ben maradt volna, ha — mint lapunk­ban is megírtuk — fel nem áll az esz­tergomi főiskolás ifjak egy derék vezető tagja, Dudás László, aki maga ós társai nevében felajánlja ingyenes munkáját a kibővítés befejezésére. Az erszények kinyílnak s mint egy­kor Pozsonyban a nagy Széchenyi sza­vára, úgyszólván percek alatt egybegyűl az összeg, amely kellett, hogy a pillanat­nyi csüggedést újból a hit ós tenniaka­rás váltsák fel az egyesületben. A munka e héten már befejezéséhez közeledett s lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a vaskipui Mária­«zobor előtt a dolgukat jól végzett ifjak hálaimája is elhangzott a teljesen bevégzett munka méltó befejezöjeként. B hét egyik enyhe estéjón kimentünk a helyszínére, hogy meglátogassuk a derék főiskolásokat, akiket Esztergom egész művelt társadalma kell, hogy ke­belére zárjon áldozatos nagylelkűségükért. A nap vörös korongja már eltűnt a párkányi síkság lankái mögött, de ifjaink móg mindig kalapáltak, méregettek, va­koltak. Kora reggel, 5 óra tájban, ami­kor az erdő még csendesen szunnyadozik és az elszáradt fűszálakon harmat gyön­gye reszket, ők már megkezdik a mun­kát vidáman, fütyörészve és csekély déli megszakítással folytatják mindaddig, míg a feltünedező csillagok nem jelzik az est letagadhatatlan beálltát. Kifáradtan, verítókes homlokkal, de még a reggeli vidámsággal ülnek le a szerény vacsorához, amelyet a menedék­ház őre tálal elébük. Lelkes turista­családok azonban elég gyakran megem­lékeztek az if jakról és gyümölcsöt, süteményt is küldöttek fel részükre, akiknek a figyelmes megemlékezés lát­hatólag jól esett. Az imbolygó fényű gyertyaszál gyér világossággal árasztja el a hosszú desz­kaasztalt. Odalent már ráborult a kör­nyékre a sötét. Csak a Duna széles szalagja és a Garam felesillanó ezüst foltjai fénylenek az egyre feketébbé váló tájókon. Dorogon, Tokodon felosil­lognak a villanylámpák. Pár perc múlva Esztergomban is. Éi lenn ezen imboly­gó lámpafények, fenn az égen a szeré­nyen mosolygó csillagok valami kimond­hatatlanul bűbájos látvánnyal jutalmazzák a fenn tartózkodókat. ; Ifjaink elpihennek szalmazsákjaikon. Szép jövőről, boldogságról álmodoznak odafenn, a hűs erdő lomjai között... Váljék álmotok valóra, derék ifjak! Mi pedig a felkelő hold fénye mellett jövünk, hazafelé a kellően rendbehozott úton. Úgy érezzük, igen nagy jutalom ért kirándulásunkért. Nemcsak szép vi­déket, hanem szép lelkű ifjakat is lát­tunk ... Lelkesedésünk és a jobb jövőben való hitünk nagyban erősbödött! H. I. Vissza a gyermekekhez! A gyermekvédelem letagadhatatlan veszedelme juttatja eszünkbe, hogy most van tíz éve a Szalézi Szent Ferencről nevezett rend Magyarországba költözé­sének s a XIX. század legnagyobb gyermekbarátja — a rendalapító Don Bosco utódai most kezdik el mentő­munkájukat az erkölcsi és anyagi rom­lás által sújtott magyar gyermektársa­dalom soraiban. A világháború és a nagy összeomlá­sok tíz éve alkalmatlan volt arra, hogy a szalézi rend szélesebb érdeklődési és anyagi áldozatokat jelentő szimpátiát ébresszen a folytonos politikai és gazda­sági válságoktól háborgatott társadalmi tömegeknél. S miután Don Bosco köve­tői maguk is olyan szegények, mint a társadalom árvái, eddig szó sem lehetett arról, hogy nálunk is megvalósítsák a rendalapító nagyméretű gyermekvédelmi programját, mely az általános prevenció elvén épül fel. Olasz-, Spanyol-, sőt Lengyelországban már egész védelmi hálózatát építették ki annak a történelmi fontosságú munkának, amely különben az összes kontinenseken rendelkezik gyermekvédelmi állomásokkal. Szalézi Szent FerenG ós Don Bosco már az egész emberiség kincse volt, mikor Ma­gyarország még mindig nélkülözte, pedig ma nincs több olyan zúzott nemzet, ahol elvitázhatatlanabb volna a szalézi rend pótolhatatlansága. A magyar gyer­mektársadalom soraiban leírhatatlan pusz­tulás folyik. A napilapok szinte egy­ségesen fordulnak vészkilátásaikkal a társadalom felé, hogy megtörjék azt a dermesztő közönyt, amely megállítja az utcára került ós bűnözésre vetemedett gyermekek felé induló kezet. A kataszt­rofális méretű gyermekromlás magával hozza az egész ifjútársadalom elrotha­dását, mivel a jelek azt bizonyítják, hogy a veszedelem már átvándorolt a középosztály mindkét nembeli fiatalsá­gához is s megdöbbentően tragikus ará­nyokban mutatja továbbfejlődését. Az állam és a társadalom az egye­temes korrupció mélységeiből nem hallja meg a pusztuló gyermekek segélykiál­tásait ; az állam legfeljebb megtorló intézkedésekkel áll útjába a bűnöző gyermekek ezreinek és mindenért a tár­sadalmat teszi felelőssé; á társadalom pedig az államélet lelkiismeretlenségében találja meg a romlás okait. A valóság az, hogy az államnak a gyermekvéde­lemben sürgősen át kell térnie a meg­torlás ós javítónevelés elvétől az álta­lános anyagi éi erkölcsi prevenció elvé­hez és gyökeresen reorganizálnia kell az összes gyermekvédelmi intézeteket; a társadalomnak pedig, amely teljesen elfordította tekintetét a gyermekvédelem­től — vissza kell adnia legalább azokat a mecénásokat és pártfogókat, akik háború előtt a Kath. Patronage intéze­teit oly behatóan támogatták. Mert nem az a szerencsétlenségünk, hogy gyer­mekvédelmi keretek és szervezetek hiány­zanak, hanem az, hogy a társadalom még erkölcsi támogatását is nehezen adja e legideálisabb feladathoz. A Szalézi rend tíz évi magyar földön való tartózkodása alatt csupán saját káderének kiépítésével foglalkozhatott s csak a legutóbbi években nyithatta meg az első kapukat Szent-Kereszten és Budán a szegény munkás- ós közép­osztálybeli gyermekek számára. Meg­érdemelnék, hogy szívós és kitartó munkájuk után, amellyel fö adatukra készültek, — legalább most találnának jóbarátokra. E< a rend a leghivatottabb arra, hogy úgy az állam, mint az egyház a legnagyobb bizalommal támogassa a megindulás nagy munkájában, hogy a magyar gyermekek ezreit végre biztos födél alá vezethessék. 8. B. Kis hírek mindenfelől. A kultuszminisztérium megállapította a tankönyvek árait. A legolcsóbb tan­könyv 1350 K, a legdrágább 9000 K Budapesten. Bécsben Vaugoin hadügyminiszter, aki keresztényszocialista, a régi mintára szervezi a szövetséges köztársaság nép­hadseregét. Legutóbb egy új rendelete j jelent meg, amely a katonai zenekarok-1 nak kötelezővé teszi, hogy a régi csá­szári marsokat, a Deutschmeister in­dulót, a Prinz Eugen-marsot és a Radetzky-marsot játsszák. A dohányjövedék igazgatósága a dohánybeváltási árakat szeptember a.-ától kezdve átlag 150 százalókkal fogja új­ból felemelni. Szabolcs vármegye gazdatársadalma mozgalmat indított, hogy a vármegye szegónysorsú főiskolai hallgatói számára tanulmányaik folytatását önkéntes ter­ményaáakoz|tssal lehetővé tegyék. Alig kót hete, hogy a gyűjtést megkezdték és máris 5 vagon búza és rozs folyt be ós még további 6—7 vagon kenyér mag összegyűjtésére van kilátás. Ausztriában az 5000 koronás és annál kisebb értékű bankjegyeket bevonják a forgalomból, mert azoknak nyomtatása költséges ós három-négy hónap multán elrongyolódnak. Legközelebb már for­galomba kerülnek az új réz- ós vas­pénzek. Az aggteleki barlang Petőfi-ünnep­ségén mintegy négyezren vettek részt. Egy perkupái suhanc ez alkalommal betévedt a barlang úgynevezett Retek­ágába, ahol három napot töltött korom­sötétségben. Szomját a barlangon át­folyó patak vizével csillapította, de ennivalója nem volt. Amikor híre ter­jedt, hogy valaki bennrekedt a barlang­ban, egy kiszolgált ezredtrombitás vógigkflrtölte a járatokat. Igy találták meg az eltévedt suhancot, aki egészen elgyengülve vánszorgott elő a barlangból. HÍREK. Krónika. — A divatról. — Egy drága, illatos levélke Került az asztalomra ma. Ő irta, ő !... és tartalmáról Biztos, hogy nem tud a mama. Utóirat — négy volt a végén. \. Hiány is volt a bélyegen ... A dupláját kérte a postás — Mégis örültem végtelen. Azt írja: „Drága Szerkesztő Úr! Panaszkodom, óh, hallja meg.... Úgy félek ezt leírni, félek, Szivem itt belül úgy remeg. Énáltalam kérik a lányok, S én különösen kérem Önt, Egyszer már a divatról írjon Egy hosszú-hosszú szóözönt" „Jaj, úgy várjuk erről a cikkét; Divatlapot rég nem veszünk, Borzasztó az, hogy milyen drága. Hej, ezért mennyit könnyezünk. Hanem, hisz itt van lapja, kérem, Erről is írjon olykoron ... Óh irjon erről drága Mester, Kivel a lelkem rég rokon!" No ilyen szép levél!... S az írás ? Csak itt-ott egy-egy kis hiba .., Rögtön meg is írom a cikket, Segits múzsám, Uránia! Eddig, ha csillagot szemléltem, Mit bántam mily ruhát kapott, Ma a ruhát fogom leírni S lefőzöm a divatlapot! Tehát elkezdjük: Kalap nem kell; Frizurát fodros-bodrosat, Kimegy divatból már a sárga, Kékes hollószin a divat. A nyakra nem kell semmi-semmi, Kivágni jól a nyak körül, Igen sok kelmét spórolunk meg,! Minek apuska megörül. A karra nem kell ujj, de semmi, — A kar, a kéz szabad legyen! » A himlőoltás jól kilássék S kis ráncok a könyökhegye/i. A dereknél a kombinénak Feljebb felérni nem lehet S csak áttetsző grenadin fedje Lágyan a hátat s melleket. Szoknyát ki hord ma ? Mégis, hogyha Szükséges ilyen öltözet, A térdnél lejjebb le ne érjen, Valamiképen a szövet. A szél hogy jobban lengethesse, Szintén könnyű és lenge, lágy... Hozzá a testszinű harisnya S pici cipőben sír a láb. Amig e cikket irom, ilyen A divat szerte-szerteszét. Lehet, mire a lap leközli. Már más divatról lesz beszéd. Kényes dolog divatról irni Nem is csodálom a lapot, Hogy annyi mindenről beszélt az, Csak a divatról hallgatott! H. I. Bérmálás Tokodon. F. hó 9.-én To­kodon bérmálás lesz, mely alkalommal Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás osztja ki a bérmálás szentségét. Plébánosi beiktatás. Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás szombaton délelőtt iktatta be hivatalába Bodnárs Róbert budapest-belvárosi plébánost a primási palota házi kápolnájában. Főegyházmegyei hírek Dr. Csernooh János bíboros-hercegprímás Tyúkoss Gyu­la, Dr. Harza Lajos, Dr. Zsámboki Pál és Almássy József áldozópapokat buda­pesti hittanárokká, Török Zoltánt buda­pest-krisztinavárosi segédlelkósszó, Já­szénak Gábort pedig budapest-belvárosi segédlelkósszó nevezte ki. Személyi hír. Szini Gryula, a népszerű író, e hét folyamán városunkban tartóz­kodott, amelynek nevezetességei és kies környéke igen lebilincselték. Bírjuk igéretót, hogy legközelebb felkeresi egy értékes novellájával lapunkat. Az iskolaszék ülése. A városi iskola­szók kedden este ülést tartott, amelyen a tanszemélyzet beosztásának ügye volt napirenden. Mindenekelőtt az I. kerü­leti gazdasági ismétlőiskolának eddigi, érdemekben gazdag vezetőjót, Szölgyémy Gyulát váltotta fel Burány Ferenccel, aki azonban az i>métőben csak a gaz­dasági ismereteket fogja tanítani. A közismereti tárgyak tanításával a tanító­testület kót legfiatalabb férfitagját bizta meg az iskolaszók. Vitái István a Kos­suth Lajos utcai el»mi iskola igazgatói állását az iskolaszék fe kérésére továbbra ia megtartotta, tekintve, hogy régebben beadott lemondásának elfogadásával több tanító beosztása nagy változást szen­vedne. Az egyes osztályok vezetése nagyjában a mult évi rend szerint ma­rad meg, kivéve, hogy Pach Jolán a városi leányiskola VI. osztályát, Gáb­riel István a Kossuth-u. iekola I, osz­tályát, Márkus Ferenc A Deák Ferenc utcai iskola V. osztályát fogja vezetni, míg a szenttamási iskolában a kir. tan­felügyelő javaslatára csak három tanerő fog működni a tanulók csekélyebb lét­számához képest. Az iskolaszók végül jegyzőkönyvileg mondott köszönetet Szöl­gyémy Gyula igazgató-tanítónak az I. ker. gazdasági ismétlő iskolának hosszú időn keresztül nagy buzgósággal és lel­kesedéssel folytatott vezetéseért. Áthelyezések. A vallás és közoktatás ügyi m. kir. miniszter Högye Margit sárisápi állami tanítónőt a csévi, Bub­regh Valéria sárisápi állami tanítónőt a sttttői, Szibner Fanny esztergomtábori állami tanítónőt a kunszentmiklósi, Kmzslevitz Mária békési állami tanító­nőt a sárisápi, Tóth Anna csornai áll. tanítónőt a lábatlani áll. el. iskoláho.; Kukorelly Jú ! ia nyergesújfalui állami tanítónőt a fiatalkorúak budapesti felü­gyelő hatóságához áthelyezte: — Fe­kete István lábatlani áll. tanítónak ós Térynó Andróka Ilona piszkei áll. taní­tónőnek beosztását áthelyezéssé minő­sítette ; Michels Ádám és Meszóna Jolán esztergomi beosztott áll. tanítók beosz­tását pedig az 1923/24. tanév tartal­mára meghosszabbította. Esztergom- és Komárom-vármegyék egyesítésének ügye a parlamentben. A parlament szerdai ülésen a tisztviselői létszámcsökkentésről szóó javaslat vitá­jában Szíjj Bálint képviselő is felszó­lalt s a javaslatot általánosságban el-

Next

/
Thumbnails
Contents