ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-08-19 / 65. szám

Megjelenik hetenkint kétéier: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy kénapra 400 korona. Kérteién közleményeket zen veszünk figyelembe. Két oldalas + szám 4LO kor. * TERGOM Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 39 szám alá küldendők Hirdetések felvétetnek a HUNNIA könyvnyomdában, Kossuth-I»a}os-u. 30. • • + Négy oldalas X szám SO k i ; o r. _a^jr^_r~M\.rii. * ij~un "if i * u*"i n" — 'i * • Sk<SM^SkK|S%^»^»kl^*b»> Mária-képek a házakon. E*zt<rgombnn, 1923. aug. 18.-án. A fáradt magyar ezredek népe, amely 1917. év őszén masírozott az összezúzott tagliamentói hídon át és a cividalei széles országúton keresztül, elesett katonák, felborított autók ée szekerek, elszórt felszerelések és döglött lovak között, most itthon hordozza tovább az élet nehéz keresztjét és naponta kezet fog veled egy-egy szomorú családapa, naponta találkozik tekinteteddel az a lázas *2empár, amelyből kitükröződik a magyar nemzetre zúduló tragédiák kétséges küzdelmeit vívó lélek. Akkor reggeltől-estig, sötéttől hajnalig vezetett az ezredek fáradságos útja s — emlékezem — amikor elcsigázva imbojyojtunk az éj sötétjébe burkolt országúton, apró fényességeket vettünk észre hol messzebb, hol köi el ebb. — „ Látod ?" — „Látom*

4 — felelte a pajtásom s a kicsiny esillagocskákból tündéri kép bontakozott ki, amely vonzott s olyan könnyen, mintha nem is a test és a terhek alatt nyögő ezred, hanem csak a szem repült volna, elérkeztünk a fény forrásához. Kis olasz falu, faluban ház és a ház falában Mária-kép, amely előtt kis mécs égett... A távolban új fény csillogott s haladtunk tovább mécstől-mécsig, a sötét országúton, a háború, a kegyetlenség, rombolás, halál, sírás és küzdelem közepette, ahol csupán a házak falain égő kis láDgocskákfényében megvilágított Mária-kép volt a béke, melegség, pihenés, élet és vigasztalás. Mária-kép a házak falain; bizonyosan sokan voltak ott a bazilikában Nagy-Boldogasszony napján, akik hálásan gondolnak reá, és hallották Magyarország hercegprímásának beszédét. Annyi bizonyos — mondotta az ősz bíboros főpáBztor — hogy amikor nagy és bensőséges volt hazánkban a Mária-kultusz, amikor Mária képe a házak falait díszítette, a szent olvadó az eke szarván és a kard markolatán volt, Magyarország nagy, egységes volt és nem nyomorult, csonka és széttépett, mint ma. Soha ilyen szerencsétlenek és elhagyatottek nem voltunk, mint most és fájó igazság, hogy sok magyar ember többször veszi káromkodás közben ajkára Mária nevét, mint imádság közben. Pedig de sokat köszönhet ez a nemzet a Magyarok Nagyasszonyának, kinek első szent királyunk felajánlott minket! Hiszen igaz, van itt rengeteg bölcseség a politikában, korrupcióba fulladt gazdasági küzdelem, tülekedés az életben, nagyzolás a szegénység körül, díszbeszéd az ajkon és ünnep, mulatság, — de jaj, hallgassunk arról, amit mindez takar... Élet ez, amelyből valaha nagyság és feltámadás lesz ? Hová vezet ez a fullasztó, süppedékes út, amelyen sehol sincs világosság ? ! Ha pedig ezen az úton rabul ejti a magyar embert a reménytelenség sötétsége, mennyire hiányzanak a szív mélyén azok az új életet adó melegségek, a kis Mária-képek, a Magyarok Nagyasszonyának lelki miniatűrjei, amelyek előtt a hit mécse ég ! . . . Esztergomban is láttam a minap valahol egy félreeső utcában Mária-képet a báz falába építve! Vajmi ritka jelenség mostanában. Előtte eiténkint kis lángocska ég. Talán valami árva remény csillagocska?... Szelíd fénye oly jól esik a munkából hazatérőknek. G. I. A város közönségéhez! Esztergom szabad királyi város, — Szent István első koronás magyar király szülővárosa és a kereszténység bölcsője, mint minden évben, úgy az idén is hagyományos fénnyel óhajtja megülni a nemzeti hagyomány két gyöngyszemét, az első szent királynak ünnepét. A nemzeti megpróbáltatás nehéz napjaiban, amidőn a dicső mult egy-egy emlékének felidézése feledteli a sivár jelent s erőt ad a jövő küzdelemre, kétszeresen kötel§jj0günk mindazon hagyományok époMl^ melyek a jobb napokból ránk maradtak. — És talán a felsőbb rendelés következménye, hogy a régi fényből reánk maradt ünnep méltó megülése oda illik a rab magyar nemzet mai bús lelkületéhez. — Szent István napja uem a könnyű vigalom és mulatság napja, hanem az ájtatos felbuzdulásé, mely biztosan várja a szebb idők adventjét. Felkérem tehát Esztergom szab. kir. város közönségét, adjon megnyilatkozást hazafias és vallásos lelkületének azzal, hogy Szt. István napján a főszékesegyházban d. e. 9 órakor tartandó ünnepélyes istentiszteleten részt vesz; a háztulajdonosokat pedig felkérem, hogy ezen napon az ünnep külső jeléül házaikat felíobotrózni szíveskedjenek. Esztergom, 1923. augusztus 12. Dr. Brenner s. k. polgármester h. Kis hírek mindenfelől. A Szentszék tiltakozott a jugoszláv kormánynál az egyházi javak elkobzása ellen. i\ómából jelentik: A vatikáni államtitkárság a Vajdasági katholikus egyházkerület felirata alapján sürgős jegyzéket küldött a jugoszláv kormánynak, amelyben a legerélyesebben tiltakozik húsz zárda, 900 holdnyi földbirtok egyházi vagyon elkobzása, az újvidéki római katholikus főgimnázium kisajátítása és 60 katholikus felekezeti tanító lakásának lefoglalása ellen. A jegyzékben élesen szembeszáll a Vatikán a szerb egyház részéről képviselt azon ál'ásponttal, amely ezeket az egyházi javakat a maga számára igényli. A jugoszláv kormány a jegyzékre még nem válaszolt, de megígérte, hogy érdemleges válaszadás végett komoly vizsgálat tárgyává teszi a Vatikán panaszát. Ausztria Jugoszláviában vásárol gabonát. Páratlan rekordtermése vo t eziJ déo Bácskának, amelyre rávetette magát úgyszólván az egész környező külföld. Igy leginkább Au-ztria az, amely óriási i gabonakvantumokat vásárol itt össze, j különösen azóta, hogy hírek száltak arról, hogy Magyarország csak feldőlAz „Esztergom" tárcája. Az esztergomi vár. (Mutatvány a most megjelent r

Esitergomi Kalauzából.) A várhegyre ve7ető gyalofút nyugati útfordu'ójánál a Boldogságos Szűz szobra áll, amelyet 1710.-ben bsró Kuckländer várparancsnok neje, Truchlin Anna állíttatott. Eredetileg a mostani bazilika és a víztorony között a vár nagy díszterén állott. Majd a mostani egyházmegyei könyvtár helyére s onnan az útfordulóra került. A gyalogúton a várhegyre érve azon a talajon állunk, amelyen valamikor a Sunt István által épített, Jób, Telegdy Csanád és Szécby Dénes érsekek által bővített és átépített székesegyház volt. De a hegynek ez a része 1762.-ig 17 méterrel magasabban feküdt. 1763 —65.-ig Barkóczy prímás s folytatólagosan 1823.-ban Rudcay piímás a régi bazilika, magas dombját 17 méter mélységben lelordatta s a földet részben az északkeleti széles fel jói ó lejtő készítésére, részben a kanonoki házsor talajának feltöltésére fordította, részben a Víziváros felé eső vároldalra hányatta. Igy a régi székesegyház a>apjai is eltűntek. A földlehoidá^ előtt még fölvették a régi templom alaprajzát. Hartmann Antal (1763.) és Máthes János (1823.) fölmérése szerint a templom 57 méter bosszú és 19 méter széles volt (oldalkápolnák nélkül). A templom szentélye keletnek nézett és közvetlenül a belső várfalra támaszkodott. Tornyai nyugatnak a Duna felé néztek. Déli oldalán állott Demeter érsek oldalkápolnája (1380.) és Bakács , Tamás kápolnája (1507.) Az érseki oldalon Kanizsay János kápolnája (1396.) és Vitéz János könyvtára (1465). A templom 1543—1683.-ig a törők ostromok alatt teljesen elpusztult. Egyedül a déli oldalon álló Bakácskapolna maradt meg. Barkóczy érsek alatt a délnyugati csőn ka-torony is állott, amelyet a törökök minaretnek használtak. Azonkívül a nyugati főkapu és a tornyot a Bakács-kápolnával összekötő íal egy része. Ezek a lalajegyenlíiési munkálatok idején összedőltek. A Bakács-kápolnát 1823.-ban vitték át mostani helyére. (Azelőtt 17 méterrel magasabban és 11 méteirel délebbre feküdt.) A belső vár magassága 66 méter, szélessége 136 m., hosszúsága 326 m. volt. JtÜLden oldalról meredek hegyoldal vette körül. A belső fal a Duna fölött most is meglevő két körbástyát kötötte össze. Kivéve a bazilika mögött föltöltött részt, a fal ezen hosszúságban most is látható. A mostani víztoronytól kiindulva a fal a szeminárium kertkerítése mentén futott keleti irányban, azután a mostani bazilika lépcsői előtt déli irányban haladt a fölvonó híddal ellátott körbástyáig. Ez a körbástya most már eltűnt. De a belye könnyen megtalálható, ha a Szent István kápolnától kelet felé menő várfal romjain végigmegyünk. Ahol a fal végződik, ott állott a báslya. A sziklán épített déli bástya, amely fölött a zászlórúd áll a szólkakassal, mostani alakját I. Lipót király alatt nyerte. A belső része azonban ősrégi. Alatta hosszú kazamaták húzódnak. A kazamaták fölött található egy oszlopos csarnok, a nevezetes Szent Istvánkápolna, és egy hosszúkás terem. A csarnok orombolíozaia és oszlopai a XI. század/a vallanak. Úgy tartja a hagyomány, hogy ez az épület még Gé*za fejedelem várának alkotói észé s itt, született Szent István. Szent István állítólagos- születési helyet az idők folyamán kápolnává aíal ították át, amelyet Simor János 1874.-ben restauráltatott Lippert József tervei szerint. A festést Jobszt Károly és Ferenc, a műmárvány ozást De Torna végezte. A bástyától a templom felé vezető épület valamikor tiszti és legénységi kaszárnya, a templom mellett látható nyitott boltozat a lőportár és fegyverraktár romja. A bazilika északi oldalán is történtek nagyarányú talaj egyenlítések. Mostani legmagasabb része is legalább $ méterrel alacsonyabb, mint azelőtt. A várőr mostani lakása valamikor a főőrség kaszárnyája volt. Előtte nyílik le a lépcső az ú. n. macskaútra, amely a várból a Vízivárosba vezetett. A várőri lakás és a templom között a várfalhoz közel állott a hajdani királyi palota, amelyet először Imre király, majd IV. Béla véglegesen a prímásnak adományozott. A palotát Vitéz János prímás átépíttette a Dunára néző terraszszal és a vároldalon függő kertekkel* A török hódoltság után a várparancsnokok laktak benne. Rudnay prímás, lehordatta. Ezen primási palotától keletre, feküdt Szent István első vértanú temploma,, amely valószínűleg még a IX-ik században épült s így a magyarok bejövele ekor mar fenuállott. Ebben a templomban keresztelték meg Szent Istvánt, aki nevét a templom védőszeütjétől nyerte. E templom körül állott valamikor a káptalan közös lakása. Később a templomnak külön káptalan