ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-03-19 / 34. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Az arany középút a bölcsek útja, — tartj a a közmondás, — a megfontoltaké, a józanoké, a tapasztaltaké, kik cselekedeteiknek a mérséklet s a higgadtság szálaiból fonnak irányitó gyeplőt. A bölcsek útján, az arany középúton azonban a közélet peregrinusai közül ma kevesen járnak, mert a háború óta divatos betegség lett a lejtők szélén s a kard élén való táncolás, a nembánomság, a jöjjön aminek jönni kell, a könnyelmű, máról-holnapra való bizakodás elve. Valahogyan kiesett egy kerék az emberi lelkek finom szerkezetéből s a tömegpszichológia tudósai értelmetlenül állanak a közélet soha sem tapasztalt jelenségeivel szemben, melyek meghazudtolva minden etikai törvényt, a legarcát1 an abb önösség paragrafusai szerint nyilvánulnak meg a társadalmi s közéleti eseményekben. A politikai élet finomabb, disztingváltabb megnyilatkozásai meg pláne teljesen kivesztek állami életünk megszokott rendjéből s a nemrég bezárt nemzetgyűlés két éves ciklusa alatt, — háború előtti polgári életünk nélkülözhetetlen lelki csemegéjétől, — a hírlapok politikai rovatainak olvasásától alaposan megundorodtunk. Sok minden, ami a dunaparti gótikus palotában a lefolyt két év alatt végbement, a háború előtt a szerb szkupstina nívóját jellemző politikai szcénáktól igazán alig különbözött valamiben s méltán szégyenelhetjük magunkat, hogy ennek az érának a köztudat a keresztény kurzus jelzőt adta. Hát ebben az érában igazán csak az volt keresztény és nemzeti, amit a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja cselekedett, mert a másik párt s az apróbb frakciók működése minden volt, csak nem keresztény és nem nemzeti. Az embernyúzás, a falatnak az éhező szájából való kiütése, a nyomor fokozása, az ősi alkotmányos tradíciók egyszerű felrúgása igazán nem keresztényi s nem nemzeti erények. Egyetlen párt volt, mely évezredes tradícióihoz hiven ápolta a közélet tisztaságát, óvta a hagyományos alkotmányhűség erényét a becsületes magyar lelkekben s ez a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja volt. Ez a párt maradt hű első szent királyunk nemzeti egységet hirdető alkotmányos szimbólumához: a magyar szent koronához s annak jogos viselőjéhez s ez a párt iparkodott egyedül ellensúlyozni a gazdasági élet lehetetlen tobzódása s eltolódása által előidézett szerencsétlen és szomorú kilengéseket. Ezeket a megfigyeléseket szükségesnek tartjuk emlékezetbe hozni s publikálni akkor, mikor egy új korszak kezdetén ujabb nemzetgyűlést, mondjuk így: országgyűlést kell teremtenünk a közelgő választások során. Jó ilyenkor megemlékezni a lefolyt két esztendő eseményeiről s az úgynevezett „kisgazdapárt" erényeiről ... A 2600 koronás búzáról, a bécsi vörösöknek kiszállított vágómarhákról, a panamákról, a korrupciókról . . . Ezek igen hasznos elmélkedések igy nagyböjt idején, mert jobb belátásra bírják a lelkeket. . . Bizony most nagyon fontos dolog a jobb belátás. Ha ettől eltávolodunk, úgy örökös nagyböjt, örökös szomorúság vár reánk. Mi esztergomiak véletlenül szerencsések vagyunk, mert nekünk kevés gondot okoz a közelgő képviselőválasztás. A mi szénánk s lelkiismeretünk ugyanis rendben van. Mi szerencsés választást csináltunk a két óv előtti választáson s nekünk nyugodt lehet a lelkiismeretünk. Mi, a mi legszentebb polgári jogunk: szavazatunk gyakorlásával nem járultunk hozzá a mostani nagy-nagy leromláshoz. Mi a bölcsek útján: az arany középúton jártunk s ott járt megbízásunk értelmében nemzetgyűlési képviselőnk is, ki is számot adván a hétfői pártórtekezleten önmaga s pártja sáfárkodásáról, megnyugvással tapasztaltuk, hogy képviselőnk politikai magatartása a lefolyt két év alatt mindenben megfelelt Esztergom város választópolgárai politikai felfogásának. Az arany középutat jártuk s nyugodtak lehetünk, ez volt a mai viszonyok között a legigazabb, a legbecsületesebb út. Sz. A polgárság lelkes tüntetése Mátéffy Viktor mi Az Esztergomi Polgári Egyesület Kossuth-bankettje. — Az ünnepi beszéd. — Az első kortesnóta. A polgárság és katonaság kézszorítása március 15.-én. Aranyszegélyes lapra kellene feljegyeznünk az emlékezéseket és tanulságokat arról a pár óráról, amelyet Esztergom város polgársága szerdán, március 15.-én este a fehér asztalnál töltött. Az Esztergomi Polgári Egyesület hagyományos szokásához hiven ekkor gyűjtötte egybe a város polgárait Kossuth szellemének megünneplésére a Magyar Király termébe. S ami itt a hosszú fehér asztalnál történt, valóban beleillik a márciusi eszmekörbe, mert az a testvériség ós megértés ünneplése volt. Szájról-szájra járt a Kossuth-serleg s lélekben megtalálták a helyes utat ós szövetkeztek azok, akik ennek a hazának és Esztergom városának komolyan javát akarják. Lelkes éljenzés közben emelkedett szólásra Mátéffy Viktor c. prépost, v. nemzetgyűlési képviselő, akit Draxler Alajos, a Polgári Egyesület elnöke kért fel ünnepi beszédének megtartására. Mátéffy Viktor nagy igazságokkal teli beszédében különösen azt a kitartó, lankadatlan munkásságot hangsúlyozta, amely Kossuth Lajos lelkének tulajdonsága volt és amely napjainkban olyannyira hiányzik az emberekből. Nagy bajunk az, hogy a legtöbb ember magára öltötte a kereszténység és hazafiság tógáját, de lélekben megmaradt durvának, közömbösnek és keresztónytelennek. Igy forgolódnak a közéletben, igy akarják a mai súlyos problémákat megoldani s csak természetes, hogy ezek vagy ellankadnak, vagy elhagyják a zászlót, ha látják, hogy a nemzetépítő munka súlyos kitartást is követel. Szűnni nem akaró éljenzés és taps kisórte szavait, amikor a Kossuth-serleget ajkaihoz emelte. Draxler Alajos megköszönte Mátéffy Viktornak az ünnepi beszédet, majd Tátus János és Horvát Mihály Mátéffyra, mint Esztergom leendő képviselőjére emelte poharát. A lelkesedés nőttönnőtt ós Dr. Antóny Béla tüzes köszöntője nyomán csakhamar kedves nóta hangzott fel a jelenlévők ajkán, amilyet csak a háború előtt hallottunk : Jaj de magas ez a vendégfogadó, Van-e benne Mátéffyra szavazó ? Ha nincs benne Mátéffyra szavazó, Dűljön össze ez a vendégfogadó! Az első kortesnóta . . . De nem olyan, amilyen a régi választások szenvedélyéből termett. Ez a polgárság bizalmának spontán megnyilatkozása volt. Dr. Frey Vilmos vármegyei főjegyző a barátságra ós szeretetre, Hajdú István a vármegye népének személyesítő j ere, az alispánra, Palkovics László alispán pedig szintén Mátéffy Viktorra mondott köszöntőt. Mint emiitette, nem maradhat el az üdvözlők sorából ő sem, a vármegye, amely jólesően érzi Mátéffy Viktor közéleti működésének áldásos hatását. Mátéffy Viktor válaszolt az üdvözlésekre ós kijelentette, hogy beszéde során készakarva kerülte a politikát, de mivel többen céloztak képviselőségére, ismét hangsúlyoznia kell, hogy a mandátumot tisztán a bizalom kérdésének tekinti. Ha a választópolgárság mindig és minden téren lelkiismerete tiszta szavát követi ós azt választja bármely állásra, aki iránt legtöbb bizalmat érez, a város és haza boldogulása biztosítva van. Annak a bizalomnak — mondotta — amelyet Esztergom polgársága belém helyezett, fáradságot nem ismerő munkámmal akarok megfelelni. Beszéde végén a nemzeti hadsereg jelenlévő képviselőjét, Waldvogel József ezredest köszöntötte fel, mint aki a város szülötte ós polgára lóvén, a polgársággal karöltve a város javán dolgozik. Ma már a katonaság is együtt örülhet a polgársággal a szabadság ünnepén, hiszen március 15-ike a Nemzeti Hadsereg születése napja. A csonka vármegye e szerencsétlen székhelyén, Esztergomban ezekben a nehéz időkben igazán csak a polgárság megértő, egymás iránti szeretete, komolysága és a jövőben való reménye tarthatja fenn a lelket. A nemzeti újjászületés márciusának megünneplésébe nagyon szépen beleillik az a felemelő jelenség, amikor egy város polgársága a súlyos időkben egy szívvel-lélekkel megtalálja a maga nagy, mankás embereit. Ekkor — amint Mátéffy Viktor ünnepi beszédében mondotta — megcsappan az önzők ós gáncsoskodók tábora ós a közélet buzgó napszámosainak építéseit nem lerombolni, hanem felsegíteni törekszenek.