ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-02-26 / 25. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők, Hirdetések felvétetnek BuzárovitsGusztáv könyvnyomdájában. A nagy csataló. Esztergomban, 1922. február 25.-én. Mialatt odafönn a választási rendelet születése körül bábáskodnak, addig idelenn már hallatszik a közelgő választási karc előkészületeinek moraja. A különböző pártok csatasorba állitják érveiket és már itt is, ott is felütik fejüket azok, akik a küzdő nép hátán akarnak előbbre jutni és teli torokkal toborozzák a népet — mint ahogy ők mondják — az igazság zászlaja alá. A jövő választási küzdelmek legsajátságosabb jelensége a keresztény irányzat és a letűnt keresztény politikai élet vak bírálata lesz az uj politikai érában feltűnni kivánó pártok, politikusok és kortesek ajkán — a különböző elvekre és politikai árnyalatokra való tekintet nélkül. Ez a va*k bírálat harsogni fog az elégedetlen liberális ós szociáldemokrata torkokból épen úgy, mint az ébredő magyar és hirtelenkeresztény politikai tömörülések táborából. Ezzel a sajátságos választási jelenséggel lépten-nyomon találkozni fog a választópolgár a következő hónapokban s akár megsüketülhet bele. A keresztény irányzatnak és politikának ez a vak bírálata lesz a választási harcok nagy csatalova. Erre a nagy csatalóra fognak többé-kevésbé kopott elveikkel felülni különösen a kétes politikai irányzatok harcosai, mert gondolják, hogy igy ezen a lovon ülve talán többre becsüli őket a magyar nép. Ezt a nagy csatalovat fogják agyonhajszolni a választások idején, ezt a szegény csatalovat fogják nyeríttetni és agyonsarkantyúzni céljaik szolgálatára. Azonban a magyar választópolgár nagyhamar észreveszi a lovast, aki nem való a lóra, mert nem tudja megülni a paripát és nagyokat fog mosolyogni azon a tréfás tüneményen, amint az agyonsarkantyúzott csataló a földre fogja hemperiteni nagy torkú lovagját. A kereszténymagyar népnek már nagy tapasztalatai vannak ezen a téren, megérzi a sötét lelket, bármily formában közeledik is feléje s nagyon jól tudja, kinek a szájába való, illetve nem való a kereszténymagyar politika bírálata. Lehet, hogy az ő embere csak úgy gyalog, a nagy csataló nélkül állj a a választási harcot — kezében a talán már nem annyira szalmalángot szító, de két év után is ugyanazon keresztény-magyar elvek és igazságok meztelen kardjával. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni őrök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. Emlékezés Róma nagy napjáról. Irta: Dr. Meszlényi Zoltán. A koronázás napja. Valami lázas lüktetésben rezeg egész Róma. Az utcákon szokatlanul korán nagy már a forgalom. A magánházakban korán kigyulladtak a lámpák. A szállodákban a sok idegen már 5 órakor reggelijét sürgeti. Húsz év óta nem volt a Sz. Péterben koronázás. Mint régen nem ismételt ünnepségre várnak XI. Pius koronázására. S az első pápai áldás, melyet az uj pápa a bazilika külső erkélyéről adott a Sz. Péter-tér felé, még többet enged sejtetni. Suttogják, hogy XL Pius újra megjelenik, mint megválasztása után s áldásában fogja részesíteni azokat a tömegeket is, melyeket a templom befogadni nem képes. Bár a pápa szándékáról a közönség semmi biztosat nem tudott, mégis tömegesen özönlöttek az emberek a térre, ha nem is volt jegyük a templomba. Negyed nyolc után kocsira ülünk. A piazza Barberini-n a Triton mintha elevenebben lövellne magasba a vizsugárt. A jégcsapok, melyek a zord napokban különös díszt adtak hal formájú testének, eltűntek. Az idő egy kissé megenyhült. A piazza Spagna gyönyörű körvonalai még nem bontakoztak ki a maguk pompájában a reggeli szürkületből. A via dei Condotti-ból lekanyarodva a Tiberis partjára, az Angyalvár tolakodik elénk rettenetes tömegével. Olyan, mintha még egyszer akarna dacolni a normannok erejével s mesél az alatta elvonuló tömegeknek a régi időkről, mikor annyiszor magába fogadta és megvédte annak tiarás elődeit, akinek koronázására ma felvonulunk. A Borgo Vecchio előtt már torlódnak a kocsik ós automobilok. Csak lépésben haladhatunk. Jó negyedórába kerül, mig a katonaságtól megszállott Sz. Péter-téren keresztülvergődünk s a nagy templomot megkerülve, hátulról behajtunk a Damasus udvarba. A hercegprímás korán érkezik. Előtte csak Dougherty philadelphiai érsek jött, akit tengeri vihar késleltetett útjában s a választásra nem érkezett be. Gyors egymásutánban érkeznek a többi kardinálisok s fél kilenckor megadják a jelt az indulásra. A biboros kollégium levonul a Szent Péter templom jobboldali kápolnájába (szentségkápolna). A pápa egy oldalajtón jön be legszűkebb kíséretével, elfoglalja trónját s fogadja a bíborosok és a vatikáni káptalan hódolatát. Előlép Merry del Val. Mint mindig, nyugodt, előkelő. Még mindig a fiatalok közé tartozik, jóllehet X. Pius már uralkodása elején tette meg bíborossá. Sajátságosan előkelő arc, melynek vonásaiban szinte meg lehet különböztetni a spanyol ós angol szülőktől örökölt elemeket. Mint a Szent Péter templom főpapja üdvözli a pápát. Az első hódolás után a biboros kollégium megindul, utána megy a pápa. A menet a bazilika jobboldali hajójában halad, ahová idegeneket nem engedtek be, sőt a főhajótól magas deszkafalak zárták el a templomnak ezt a részét. A mellékhajó végén, ott, ahol Michelangelo Pietá-ja áll egy kis kápolnában, megáll a menet. A Piéta előtt sötét kárpit függ. A függöny előtt vár a pápára a sedia gestatoria. A pápa ráül s a vörösruhás szolgák vállaikra emelik. A sediát nemesi testőrök veszik körül, közvetlen mellette és utána vonulnak Mgr. de Samper, a majordomus, Mgr. Caccia maestro di camera, a szolgálattevő kamarások, Mgr. Borgongini Duca ós Mgr. Pizzardo, az államtitkárság főhivatalnokai. A fohajóban elhelyezett tömeg már sejti, hogy a pápa a közelben tartózkodik. Néhány percen belül a sedia gestatoria befordul a főhajóba, a pápai katonaság tiszteleg, a kürtök megszólalnak. A tömeg ujjongásba tör ki, mely leírhatatlan, sőt elképzelhetetlen. Eredője ós megnyilatkozása ez az örömrivalgás az olasz temperamentumnak, az eleven hitnek, a lelkekben dolgozó hagyományoknak s annak a ragaszkodásnak, mellyel a római nép zöme minden politikai változás mellett is csügg a tiara viselőjón. Érzi, hogy a cézárok után a pápák tették igazán naggyá s a régi dicsőség szeretete növeli benne a hitből fakadó ragaszkodást Krisztus helytartója iránt. A pápa a gestatoria magaslatáról komoly arccal néz le az ujjongó tömegre. Áldását oszta a római népre, mely már csaknem kétezer éven keresztül osztozott a pápaság minden bánatában és örömében s ha néha-néha el is feledte a történelmi hagyományokat, alapjában mindig megőrizte szivében a fiúi ragaszkodást szent Péter utódaihoz. Az áldást osztó pápa lassan halad tovább a hivők ezrei között. Sűrűn t emeli fel kezét, hogy ismételje a kereszt jelét. Áldása, ugy tűnik fel ebben a pillanatban, Urbi et Orbi, az egész világnak szól. Komoly tekintete mintha egy mély fohászt tükrözne vissza s ez a tekintet az áldó kézmozdulattal párosulva azt sejteti, hogy a pápa imádkozik. Mig lassan közeledik a Békefejedelem első helytartójának haló porai fölé, fohászkodik, hogy a béke nagy művét munkálhassa nagy lelkének egész energiájával, ehhez kéri annak az áldását, akinek kegyelméből és rendeléséből ma, mint a katholikus egyház feje, lépte át a Sz. Péter-bazilika küszöbét. Lelke végig tekint a szétdúlt világon, megsajnálja mint a Jeruzsálem felé közeledő Krisztus a sok árvát, özvegyet, nyomorultat, rokkantat, áldását adja ennek az egész meggyötört világnak, Urbi et Orbi. • A bazilika baloldali hajójában, a Sz. Gergely kápolnában leteszik a sedia gestatoriá-t. A pápa felölti a miseruhákat s fogadja a biboros kollégium ujabb hódolatát. Hosszú leeresztett uszálylyal járulnak a bíborosok a pápa elé, letérdelnek előtte ós megcsókolják kezét. Egyik-másik közöttük soha nem muló benyomást tesz a szemlélőre. Vannutelli, a dékán, öles ember, nyolcvanhat éves, de még mindig katonásan egyenes és rugalmas, mintha csak negyven éves volna. Logue, az irek prímása, a legidősebb a papok rendjében. Kis összetöpörödött ember, de mégis tiszteletet parancsoló. Mikor látom, próbálom átélni örömét, melyet ez az agg főpap ma érez, mikor annyi elnyomatás után népét szabadnak láthatja. A szelidarcú Richelmy turini érsek után Merry del Val járul a pápa elé. Utána Cagiano, XIII. Leo majordomusa, Lualdi palermói érsek, majd Mercier, a belga primás, azzal az összedettséggel, mely minden kézmozdulatát és tekintetét jellemzi. Gasparri államtitkár, Luc^on reimsi érsek, az amerikai 0' Connel, a nyolcvanéves Begin québeci érsek és a magyar primás, egyik a másik után ereszti le biboruszályát, hogy hódoljon a Szentatya előtt. Példájukat követi valamennyi biboros a legfiatalabb diakónusig, a nemrég kreált Laurentiig. Mire a pápa az oltárhoz ért, fél kilenctől csaknem . két óra mult el. Megkezdte a misét, elmondta a lópcsőimát és utána elfoglalta trónját, mely a Confessio Petri-től (a szent Péter sir ja fölé épített főoltár) körülbelül 30 méter távolságra volt fölállítva. Az oltár és a trón között lévő nagy térségen kellett sokszor keresztülvonulni a pápának is és a misében segédkező papoknak is. Ez a szertartás időtartamát természetesen erősen meghosszabbította. Maga a koronázási miseszöveg különben is hosszabb a rendes miséknél, mert benne a sz. leckét és az