ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-02-19 / 22. szám

POLITIK A I ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő : Momor Imre. Felelős szerkesztő : Gabidéi István. Kéziratok és előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek B'zárovit s Gusztáv könyv­nyomdájában. Két tanulság a jövő hónapokra. Esztergomban, 1922. február 18.-án. A józan gondolkozású magyar nép már körülbelül visszanyerte a viharos idők lezajlása után a maga szentséges nyugalmát, amelynek alapfeltétele a jó lelkiismeret és a dolgok világos meg­ismerése. A földmivesgazdának a legfőbb gondja most a tavaszi szántás előkészí­tése, a nép többije pedig a mindennapi kenyér előteremtésén töri a fejét s ret­tegve gondol a közeledő tavaszra, amely a hirek szerint még nagyobb drágaságot hoz. A legkisebb gondja pedig az az úgynevezett politikai sötét bizonytalan­ság, amelybe a nemzetgyűlés felosz­lása után jutott a nemzet. Ettől pedig egy cseppet sem fél a magyar nép, mert a politikai mozgalmak ós parlamenti élet két esztendeje után megvan a maga nyugodt lelkiismerete, a történtekről megvan a maga Ítélete és konzekvenciája s talán tisztábban látja a viszonyokat idelenn, mint az ország professzorai oda­fönn. A nép belátta,, hogy a keresztény Magyarországot nem lehet két-három év alatt szalmaláng-politikával megalkotni és haragszik azokra, akik eme szent ide­álnak nevét a divatos politikai jelszavak sorsára akarták juttatni. De ezenkívül a keresztény magyar nép két esztendő poli­tikai és parlamenti életéből két igen hasznos tanulságot zárt meggyőződésének tarsolyába, amellyel a következő hónapok politikai mozgalmai között forgolódni fog és amellyel majd a választási urna elé járul: 1. tudja, hogy ki való és ki nem odavaló a magyar parlamentbe s tisz­tábban áll szeme előtt a nemzetgyűlési képviselő eszménye; 2. disztingválni tud a demagógia és az elvek komoly hirde­tése, az ország és társadalom viszonyai­nak a bajokon való orvoslás céljából való őszinte feltárása között. Ha a jövő hónapok alatt eme két fontos tanulság felhasználása alapján végzi állampolgári kötelességeit és gyakorolja jogait, akkor valóban nem olyan bizony­talan és sötét az az idő, amely alatt a kormány törvényhozó testület, nemzeti képviselet nélkül vezeti az ország ügyeit. Jöjjön bár a politikai gjmlések sora, zúgjon bár fülébe a kortesbeszédek özöne: a nyugodt lelkiismeretű és meggyőződésű magyar nép szépen meg fogja hallgatni valamennyit ós meg fogja mérni a maga emberét tudás, tehetség, jóakarat és mun­kabírás szempontjából és meg fogja is­merni nemzetgyűlési képviselőjét főképen arról, hogy nem igér semmit, hanem ereje megfeszítéséig dolgozik, — hiszen a mai kemény időkhöz inkább minchryájunk kö­zös munkája, mint egyes társadalmi osz­tályok délibábos jövőjének hirdetése illik. Mert a nép nyugodt biztonságot kivan saját és nemzete jövője felől, amikor egy talpig embert a parlamentbe küld — komoly munkára. Esztergom irgalmas társadalmához! — A szenttamási gyermekvédelmi akció. — Bensőséges kéréssel fordulok a megértő lelkekhez. Nem szükséges indokolni, hogy Szent­Tamás városrészben mily nagy a nyomorral ve­gyes szegénység és mennyire sinyli ezt az el­hagyatottságot első sorban az ártatlan gyermek­világ. Azzal is fölösleges ma foglalkozni, hogy ennek okait és körülményeit, a mulasztásokat keressük vagy bárkitől számon kérjük. Most már csak egy kiáltás áll előttünk: tenni és tenni, hogy amennyire lehet, enyhítsünk ezen a nehéz és sivár állapoton. A gyermekvilágot kell, hogy mindnyájan magunkénak tekintsük, mert hisz az a gyermek a család és a társadalom jövője, maga a haza. megújulása az embernek a maga virá­gában. Az a gyermek „res sancta", azaz szent dolog, szent ügy, összes reményeink hordozója, küzdelmeinknek s boldogulásunknak kiindulása. Mikor Krisztus Urunk a gyermekről beszél, meg­csap bennünket egy forró, egy édes lehelet, amelytől önként átérezzük annak mély értelmét, hogy mennyire „szent ügy" a gyermek sorsa. —• „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni." — „És aki befogad egy ilyen kisdedet az ón ne­vemben, engem fogad be." — „Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet e kisdedek közül." — „Nem akaratja Atyátoknak, hogy egy el­vesszen e kisdedek közül." — Ilyen magaslatról kell tehát néznünk a gyermeklelket, hogy a gyermekvédelembe belekapcsolódjunk. — Esz­tergomban is a mostani farsangban annyi a mu­latság, hogy aránylag a háború előtti, megélhe­tésben s aggodalmakban, a mai viszonyokhoz mérten úgyszólván gondtalan békebeli farsangot is fölülmúlja. Sok a mulatság otthon s a nyil­vánosság előtt egyaránt. Mit bizonyít ez ? Első sorban azt, hogy a sok panasz dacára, még min­dig van fölösleges pénz az emberek tekintélyes részénél ; másodsorban pedig azt, hogy jótékony célra szívesen mulatunk. Csakis a jótékony célra időnként rendezett előadásoknak s hangverse­nyeknek van létjogosultsága Csonka-Magyaror­szág mai siralmas helyzetében. Ezen jótékony célok között első sorban, a kis gyermeknek s utána a diák ifjúságnak segítségére sietnünk, ha a jövőt- igaz lélekkel konszolidálni s ezzel a gyermekifjúság züllósi veszélyét feltartóztatni akarjuk. Mint a szenttamásiak plébánosa, együtt érzem azok bajait s éppen azért lelkiismeretben kötelességemnek tartom Esztergom mindenkor irgalmas szívű társadalmának figyelmét eme vá­rosrész felkarolására felhívni. Kérem Esztergom társadalmát minden vo­nalon, egyénileg s testületileg egyaránt, hogy legyen segítségemre a megindított szenttamási gyermekvédelmi akcióban. A gyermekvédelem, jövőnk fejlődése szempontjából, ma a legalap­vetőbb, a legfontosabb szociális feladat. Nem kéregetünk házról-házra, hanem önkéntes szív­ből fakadó adományokat kérünk, hogy egyrészt a zsenge korát élő szenttamási napközi gyermek­otthont erősíthessük, másrészt a többi rászoruló gyermekeket valamelyest istápoljuk. Az adomá­nyok a nyilvánosság előtt lesznek nyugtatva. A természeti adományokat az Imaház-utcai kápolna melletti otthonba, a pénzbelieket a vizivárosi plébániára kérjük Isten nevében küldeni. Keményfy K. D. Vármegyénkben is kötelező a patkányirtás. A pestis Olaszországban, Franciaországban szór­ványosan, Kisázsiában pedig sűrűbben fordult elő. — Patkányok terjesztik. — A patkányirtás kötelező az összes háztelkeken, lakóépületekben és építményekben. A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ternek a patkányirtás tárgyában 3040/1922. szám alatt kiadott körrendelete alapján Esztergom vármegye alispánja rendeletet adott ki, amely­ben a patkányirtást az egész törvényhatóság területén kötelezőleg előírja. Mivel e rendelet igen sokakat érdekel, annak közérdekű részeit a következőkben közöljük olvasóinkkal: A köztisztaságnak a háború óta bekövet­kezett elhanyagoltsága miatt a patkányok egész Európában és igy hazánkban is módfelett elsza­porodtak. Eltekintve azoktól a jelentős gazdasági károktól, amelyeket ezek az állatok a lakóházak ós más épületek rongálásával, terményeknek, élelmiszereknek megrágásával ós bemocskolásávaí, baromfiak pusztításával stb. okoznak, elszaporo­dásuk a közegészséget és a háziállatok egészségét is veszélyezteti, mert igen veszedelmes emberi ós állati betegségeknek (pestis, bányafóreg, trichinabetegsóg) hordozói ós terjesztői. Ezen betegségek legveszedelmesebbike, a pestis, az elmúlt év őszén Olaszország több váro­sában és Parisban szórványosan jelentkezett, Törökországban, különösen Kisázsiában pedig sűrűbben fordult elő s attól kell tartani, hogy országunkban behurcolása esetén az itt tömegesen élő patkányok utján könnyen elterjedhet. A patkányok elszaporodása révén a közegészséget fenyegető különféle veszedelmek elhárítása végett az 1876. évi XIV. törvénycikk alapján arra kötelezi az alispán a törvényhatóság terüle­tén levő háztelkek, lakóépületek, továbbá ipari és gazdasági célokra szolgáló mindennemű épü­letek és építmények, csatornák, pöcegödrök, tartányok stb. (szemétlerakó helyek, valamint bányák) tulajdonosait, hogy a tulajdonukban levő emiitett ingatlanokon tartózkodó patkányokat rendszeres és következetes eljárással irtsák ki. A patkányirtásra különösen faluhelyen elsősorban oly eljárásokat kell alkalmazni, amelyek az emberre vagy más állatokra nem veszedel­mesek. A patkányirtásra használatos mérgek vigyázatlan alkalmazásából már sok veszedelem származott. Emberre és háziállatokra nem vesze­delmes patkányölő szer az úgynevezett tengeri hagyma (Bulbus Scillae) amely gyógyszeráru és füszerkereskedésekben külön hatósági engedély nélkül beszerezhető. Közveszélyes mérgek hasz­nálata csak oly körülmények között szabad, amelyek biztosítják azt, hogy alkalmazásukból kellő elővigyázat mellett emberre vagy állatra kár nem származik, tehát épületek elzárható helyiségeiben történő irtásnál, ha azt értelmes, a méreggel való bánásra kioktatott ós minden tekintetben megbízható emberek, hatósági közeg, orvos, vagy állatorvos ellenőrzése mellett végzik. Ily esetekben a mérget az 1898 évi 194.455. szám alatt kelt belügyminiszteri rendelet értel­mében az elsőfokú rendőri hatóság engedélye alapján szabad a gyógyszertáraknak és drogé­riáknak kiszolgáltatniuk s alkalmazásakor az óvóintózkedóseket szigorúan be kell tartani. Grondoskodni kell nevezetesen arról, hogy a mé­reghez a vele való bánáshoz nem értő emberek, gyermekek, vagy házi állatok hozzá ne férhes­senek, hogy az irtási eljárás befejeztével a csal­étek megmaradt része gondosan összegyűjtessék és árnyékszékbe vagy háziállatok számára hozzá­férhetetlen pöcegödörbe vettessék. A méregtől

Next

/
Thumbnails
Contents