ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922
1922-12-31 / 135. szám
Hiába kerestem a terjedelmes költségvetésben az elszámolást, az egyházi birtokokról, az esztergomi érsekség, káptalan, szeminárium, vallási és tanulmányi alap, valamint a Szent Benedekrend lefoglalt javairól. Sem a bevételi, sem a ,kiadasi részben egy szó emlités nincs róla téve. Állitólag 50—60 ezer holdnyi fekvő birtokról van szó. Azt halljuk, hogy a pozsonyi egyházügyi referátus utalványozgatott belőlük. Azt is halljuk, hogy az egyházi referátus beolvasztatott a tanügyi referátusba. Hogy most ki kezeli, nem tudjuk. Ki számol róla, hol számol, kinek számol, mind ismeretlen ! Mi törtónt ezen javakkal az elmúlt négy év alatt ? Ily nagy cólvagyont felelősség nélkül kezelni nem lehet és nem szabad. Nyilvános számadást kérünk, annál inkább, mert a kezelésről nyugtalanító hirek szállonganak. Találtam a költségvetésben tóteleket, melyekben a szűkebb ellátású alsó papság kongruájának kiegószitésóre ós a drágaság enyhítésére bizonyos összegek vannak felvéve. Ebből kitűnik, hogy ezen segélyek törvényhozási úton vannak megállapítva. Hogyan történhetik meg mégis, hogy azok felett egy ember, a volt egyházi referens, akinek a hivatalát feloszlatták, teljesen önkénnyel rendelkezik ? Akinek tetszik, kiutalja, akitől tetszik, megvonja. Egy ember, bárki legyen clZ j cl törvény felett nem rendelkezhetik. Akinek a törvény szerint jár, a segély kiutalandó; elvonni pedig csak fegyelmi úton, vizsgálat, bizonyítás ós ítélet után lehet. Mély megbotránkozást kelt országszerte, hogy a katolikus papság, akár a túloldalra megy, akár onnét jön, a volt egyházi referens külön vizumát tartozik kérni, aki ezt rendszerint megtagadja. Ily basáskodás alkotmányos államban nem tűrhető. Befejezésül arra kérek felvilágosítást, hová f ordittatik az az 57,808 korona, mely a pozsonyi cseh-szlovák kat. teológiai fakultás cimén van a költségvetésbe felvéve, holott Pozsonyban sem kat. teológiai fakultás, sem teológiai hallgató nincs ós nem volt 1918. október 28-dika óta. Ezek után érthető, hogy nem is viseltethetünk bizalommal a kormány iránt ós a költségvetést nem szavazzuk meg." Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország i Velük szembe jött Gizike, Margitka asszony leánykori barátnója. Csinosan volt öltözködve és kecsesen lépegetett. Csak nem ez ?! Margitka asszony majd megölte a szemével szegényt. De Béla csak elrohant mellette. Jött Ilonka, akitől levelet talált nála. No, most rajtavesztett gondolta Margitka asszony. De nem úgy volt. A férj csak rohant és meg sem állott az órásig . . . — „Pedig milyen gyönyörűen van az kipucolva ! Tessék csak idenézni!" — szólt az órás sajnálkozó hangon és levéve az óra fedelét, odatartotta a belsejét Béla úr orra elé. Kerekes Béla úr megnézte. Ez igaz volt elvitathatatlanul. Ragyogott. — „Nagyon finom, de nagyon gyenge órácska," — folytatta az órás — „jobban kell erre vigyázni. Hát kérem, most aztán egészen elromlott a szerkezet!" — állapította meg, mint egy vizsgálóbíró. Majd ránézett Béla úr kétségbeesett arcára s résztvevő hangon ezt mondta: — „Nézze, én adok magának ezért a rossz zsebóráért egy jó vekkert! Beleegyezik ?" Kerekes Béla úr arcán elsimultak a redők, mint az olyan ember ábrázatán, aki valami hosszas játszma után az a szerencsés másik lesz, aki utoljára nevet. — „Tessék csak becsomagolni, majd megmutatom a feleségemnek!" Kerekes Béla örömében, hogy itt a jó óra a rossz helyett, nem is ütődött meg azon, hogy a bolt előtt a feleségével találkozik. — „Édesem, itt a jó óra!" Margitka asszony azonban oda se figyelt erre, csak jóízűen nevetett magában. Odahaza pedig megveregette a férje arcát és belesúgta a fülébe : — „Jól van Bélám! Az új esztendőben is csak az maradsz te : az én drága kis szamarkám." Az új óra pedig mestere műhelyének titkait : az óracsinálás ördöngös mesterségét nem árulta el, vógigketyegett a szilveszteri éjfélen ós Margitka asszonyóknál boldog uj esztendőt mutatott. A párkányi villanyvilágítás ügye. Dr. Frühauf Béla a magyarság érdekei ellen agitált a párkányi képviselőtestületben. — A párkányiak még 15 fillért sem akarnak fizetni Esztergomnak hektowattóránkint. — Hazafiatlan közgyűlési határozat. Még a jobb időkből kelt szerződós szerint Esztergom városa ugyanazon árért szolgáltatja a villanyáramot a párkányi lakosságnak, mint saját polgárainak. A szerződés kötelmeit a város mindenkor örömmel ós testvéries hazafiassággal teljesítette a legnehezebb időkben is. Azonban idővel a megváltozott körülmények olyan helyzetet teremtettek, hogy a párkányiaknak is bekellett látniok, miszerint Párkány részére a villanyáramnak a szerződósszerinti árban való szolgáltatása Esztergom város megterhelése ós ráfizetése nélkül lehetetlen. Igy aztuán először 10, majd 20 ós most legutóbb 80 fillérrel fizettek többet hektowattóránkónt, mint az esztergomiak. A cseh koronának a magyar koronához viszonyított hallatlan nagy volta miatt azonban igy is méltánytalanul alacsony árat fizetnek a párkányiak a világításért. Amig a többi felvidéki városokban 70 — 90 cseh fillérbe kerül a villany hektó wattórája, addig a párkányiak csak körülbelül 10 fillért fizetnek. Erre való tekintettel és főképen azért, mert a cseh megszállás folytán amúgy is nyomorúságos gazdasági helyzetben levő Esztergom az átviteli vám ós a drága cseh koronával ellátott üzemi költségek miatt az említett alacsony ár mellett határozottan ráfizet a párkányi világításra, a város polgármesterének vezetése mellett tárgyalások indultak meg a párkányiakkal abban az irányban, hogy Esztergom ós Párkány lakosságának érdekeit szem előtt tartva valamikópen segítsenek a bajon. Párkány villanyos-bizottságot küldött ki a tárgyalásokra, amely elég jóindulattal kezelte a kérdést és amellyel meg is törtónt a megegyezés, amely szerint 1923. január 1.-től a párkányiak az esztergomi villanyárhoz még 60°/o-os felárt fizetnek hektowattóránkónt. Igy is nagyon olcsón, körülbelül 15 fillérért jutottak volna villanyosvilágításhoz. Ez a megegyezés a párkányi képviselőtestület elé került, ahol azután — mint értesülünk — Dr. Frühauf Béla agitációja folytán a megegyezést nem fogadták el ós csak 30 °/o-os felárt voltak hajlandók fizetni. Ez pedig a mai viszonyok között az ideáti magyarság kiszipolyozásával volna egyenlő. Ezt a hazafiatlan határozatot pedig annak a Dr. Frühauf Bélának javaslatára hozta a párkányi képviselőtestület, aki annak idején mint a magyar függetlenségi elvek hirdetője kivánt pozícióra szert tenni. TJgy látszik azonban, hogy amint az idők ós körülmények megváltoztak és ez a független magyarság sanyarú sorsra jutott, Dr. Frühauf előtt ezek az elvek egyszerre nem olyan fontosak ós bizonyos jobb gyümölcsözéssel kapcsolatos érdekek kedvéért lehet a magyarság ós testvériség ellen, a magyar Esztergom és Párkány s a kettő jóviszonya ellen is véteni. Ez pedig annyi, mintha a magyar integritás érzelmi kötelékeit tépnénk, szaggatnánk itt a szomorú trianoni határon. Abban a reményben, hogy a párkányi képviselőtestület belátja félrevezetettségót ós a hazafiatlan, méltánytalan határozattól eláll, Esztergom városa minden lehetőt megtesz a párkányi villanyvilágítás ügyének sikeres megoldása érdekében. HIREK. Krónika. 1923-ra. Ez új esztendőben mi a kívánságom ? Elsorolni nehéz, ámde megpróbálom: Magyar ember magyart becsüljön, szeressen Es hibát legelsőbb magában keresBen! Esztergom városnak ugyan mit kívánjak? Szeretném már látni boldognak e tájat. Legyen vágóhídja és vízvezetéke 8 a közgyűlésein egyetértő béke. Hogyha kívánságom beválik mind sorra, A vasúti úton sár se lesz akkorra, Sőt a piacunkon olcsó tejet mérnek S új paloták tornya meredezik égnek. Lakáshiány nem lesz. Drágaságnak vége. Újra tiz fillér lesz bélyeg a levélre. Lisztre, húsra, zsírra alig leszen gondrnk, Sőt cipőt is olyan — húszkoronást hordunk. Párkányba a hídon a vám négy fillér lesz, Melynek törléséért a város kérvényez S a kérvény — mint régen — elintézést nem nyer. . . Bajunk csak ez legyen majd a miniszterrel! Újra nekünk termel a párkányi róna, Idegen megszállás egy rossz álom volna . . . Magyarország népe nem szidná — csak Bécset! Es csak átaludtuk volna e tiz évet! H. I. * Szilveszteri ájtatosság. A főszékesegyházban, valamint a belvárosi plébánia-templomban az óvvógi hálaadó istenitisztelet vasárnap d. u. 5 órakor kezdődik. A főszékesegyház ünnepi szónoka ezidén Kemónyfy D. Kálmán szentszóki tanácsos, vizivárosi plébános lesz. * Aranymise. Pehátsek Arthur dorogi plébános f. hó 2.-án, kedden délelőtt 9 órakor mutatja be aranymisójót a Mindenhatónak a dorogi plébánia-templomban. * Szentségimádás a bazilikában. Jan. 1.-én, ujóv napján lesz a főszékesegyházban^ a szentsógimádás. Szentsógkitétel a Bakács-kápolnában reggel 6 órakor, a főoltáron pedig a 9 órai ünnepi nagymise után. Délután 5 órakor szentbeszéd, melyet Dr. Lepold Antal prelátus-kanonok tart, ntána pedig a szokásos istentisztelet keretében a szentségbetótel. * Szentsógimádás a belvárosi plébánia-templomban. F. hó 3.-án a belvárosi plébánia-templomban szentségimádás lesz, amelyre a hivek figyelmét ezúton is felhívjuk. * Eljegyzés. Fehórváry Gizellát Budapesten eljegyezte Dr. Radványi Kálmán főgimnáziumi tanár, a „Zászlónk" ifj. lap szerkesztője. * Irredenta tüzek a hegyormokon. Mint lapunkban megírtuk, a Magyar Turista Egyesület Budapesttől a magyar-cseh határig tüzeket gyújt a kimagaslóbb hegyormokon ez t óvi Szilveszter éjfelén. A legközelebbi ilyen „irredenta tüzek" a Vaskapui kilátónál, Hegyeskőn (Tokod felett) és Dobogókőn lesznek. * A Fogyasztási Szövetkezet a Horthy-akcióra természetbeni adományt nyújtott olyképen, hogy 120 pár cipőt osztott ki a városi iskolákba járó szegénysorsú gyermekeknek. * A belvárosi templom uj harangjaira megkezdték a gyűjtést a hivek körében, amely már az első napon is szép sikerrel zárult Reméljük, hogy mindegyik belvárosi kath. család meghozza kegyeletes adományát Isten nagyobb dicsőségére! * A Move EHE január hó 2-án d. u. 6 órakor a Kaszinóban választmányi ülést tart. * Néhány szó az Esztergom városi ós vármegyei Történelmi ós Régészeti Társulat ügyében. Esztergom nagy múltjának felkutatására, emlékeinek feltárására ós megőrzésére, a magyar művelődós fejlesztésére alakult meg kát évtizeddel ezelőtt az Esztergom városi ós vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat. Kiadott azóta több évkönyvet, rendezett néhány ásatást ós legfőképpen létesített régészeti anyagban egy viszonyainkhoz képest bővelkedő muzeumot. Ámde jött a háború s a nyomában járó nyomorúság s a bajok rászakadtak a társulatra is. Tagjai — köztük Vaszary hercegprimás, Knauz ós Pór a hires történetírók ós a város színe-java — jórészt elhaltak vagy elköltöztek s a múzeum ügye is mostoha sorsra jutott. Csak a legutóbbi hónapok munkája tette lehetővé a múzeum új rendezését és megnyitását s a társulat újra megkezdte régi programmjának munkálását, előkészíti egy modern kölcsönkönyvtár létesítését s a történeti tudományok, útján általában a nemzeti művelődós intenzív terjesztését vette tervbe. Ellenségeink megalázhattak, nyomorba dönthettek, de nem vehetik el kultúránkat ós multunk emlékét, hacsak mi magunk el nem dobjuk őket. Pedig a mult megbecsülésén épül a nemzeti erő és öntudat s a műveltség a fáklya, mely útat mutat a jobb jövő felé. Ezeknek a nagy nemzeti értékeknek vódelmezósére, nevezetesen Esztergom régi dicsőségének feltárására ós megbecsülésére kéri az újjáalakuló társulat Esztergom minden polgárának közreműködését, aki szereti szűkebb hazáját, becsüli magyarságát, aki érzi, mit jelent a múltból táplálkozó nemzeti önérzet. Hisszük, hogy végvár Esztergom odaadással karolja föl az egyetlen tudományos társulatot, amely csak Esztergomért van és lehetővé teszi