ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-11-26 / 126. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 K, vasárnap 8 K. Borongós novembervégi nap. A kora reggel ködbeburkolja a Vaskapu-begyet ós a Bazilika ormát. Az utcákon pár nap előtti hó olvadoz. A házak tetején csepeg az eresz. Munkás hétköznap,— csütörtök van. Esztergom népe e napon mégis ünnepi díszt ölt. A város házain lobogók lengenek. A Széchenyitéren ós a Kossuth-Lajos utcán nagy nemzetiszínű zászlók, mint hajdan, békeidőben. A bágyadt őszi szél meg-meglengeti a zászlók leplét a járókelők feje fölött. A távolból mozsárdurrogások hallatszanak. Délelőtt 10 óra tájban már megélénkülnek az utcák. A Kossuth Lajos utca és a Dorogi-út környéke szinte feketéllik a kíváncsi embertömegtől. Kicsiny iskolás gyermekek kezükben nemzetiszínű papirzászlócskákkal sietnek az iskolák felé. Szemükben felcsillan az öröm ós boldog várakozás. Lelkesedésük mindjobban ráragad az öregekre is. A köd enged. Világosul a tér ós felcsendül valahonnét a katonazenekar vidám muzsikája. A csöndben várakozók megmozdulnak. Az egykedvűség élénkséggé válik. S amikor a délceg budapesti lovasrendőrök lovainak patkói felcsattognak az utcaköveken, zászlókat lengető kicsiny gondtalan gyermekek és a haza sorsán búsuló öregek ajkáról egyaránt hangzik a lelkes „éljen !" Kocsik robogása, zászlók csattogása, szivek megmozdulása, ajkak felharsanó kiáltása Ünnepet jelent mindez akkor is, amikor odaátról áthangzanak az idegen kürtjelek, cseh vezényszavak s áthallatszik elnyomott véreink sóhaja, segítséget kérő jajkiáltása. Bízzatok, reméljetek tulsófóli szegény véreink ! Hogyan is mondja a turista énekesek remek dala ? Vitéz Horthy Miklós szétnéz a liazában, Villámot szór szeme jogos haragjában. A szent magyar földet bitorlók tapodják, A jó magyar népet rabigába hajtják. Résen legyünk vitézeim, Ütni fog az óra! Résen legyünk, résen, Ha hív számadóra. Egyesül majd lelkünk egy közös imában : Hiszek Magyarország feltámadásában! Fogadtatás. Az udvari különvonat már jóval 10 óra előtt a vármegye területére érkezett s az első vármegyei állomáson, Leány vár-Cséven Szenkviczi Palkovics László, a vármegye alispánja üdvözölte a Kormányzót és nejét a környékbeli nép élén. A Kormányzó Úr Őfőméltósága néhány szives szóval válaszolt, majd a különvonat tovább robogott és pontban 10 órakor érkezett meg az Esztergom-tábor vasútállomásra. A főméltóságú pár kíséretében ott volt vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka, báró Thán Károly tábornok, Magasházy László őrnagy és Hardy Kálmán sorhajóhadnagy szárnysegédek, Denk Gusztáv ezredes, a katonai iroda főnöke, Görgey György alezredes, a katonai testőrség parancsnoka, Flandorfer Róbert kabinetirodai tanácsos s a kabinetiroda valamint a MÁV kisérő személyzete. A tábori állomáson a katonai előkelőségek jelentkezése után Dr. Czobor Imre főispán a vármegye nevében, Dr. Antóny Béla polgármester pedig a város nevében üdvözölték mély hódolattal fŐméltóságát, aki az üdvözlésre a következő beszéddel válaszolt: Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. A kormányzó válasza. „Köszönöm meleg üdvözlő szavaikat. Három óv telt el azóta, hogy megállítottuk az országot azon a lejtőn, ahová kalandorok rombolása taszította s azóta egyre erősebb a nemzet újjáébredóse. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a munkát még nem fejeztük be. Nem elég megállítani a nemzetet a romlás utján, hanem újra fel kell emelni, újra meg kell erősíteni. A céltól még messze vagyunk és még soká lesz szükség a magyar szivek lelkes odaadására és a magyar kezek kitartó munkájára. Megilletődéssel gondolok arra, hogy Esztergom ma a magyarság egyik végvára. Arra kérem mindnyájukat, ne felejtsék el, hogy a végvárak sorsa a küzdelem ós a végvárak kötelessége a példaadás. Meg vagyok győződve róla, hogy a dicső múltú, kincses Esztergom mindenkor a magyar kultúra ós a magyar munka bevehetetlen erőssége lesz." A kormányzó azután a fiúnevelő ifjúságának sorfala közt a katonai táborba, ment, ahol szemlót tartott. A Fiúnevelő-Otthonban. A katonai,táborban tartott szemle után a kormányzó az Állami Fiúnevelő-Otthonba ment át négyszáz Hortky-sapkás intézeti növendék sorfala között. Az intézet bejáratánál emelt diadalkapu alatt Bauer József igazgató, a „magyar Don Bosco" fogadta a tanári és tiszti karral, majd egy fehérruhás kis növendék üdvözölte Őfőrnéltóságát „A kormányzóhoz" címzett alkalmi költeménnyel, őfőméltósága meghatottan cirógatta meg a csöpp darutollas legény két. Ezután a növendékek díszszázada vonult el a kormányzó előtt, ki legfelsőbb megelégedésének adott kifejezést ós üdvözölte a nevelő-intézet tisztikarát, kik közül hosszasabban StahlenbergHoll Kornéllal, a vaskorona-rend tulajdonosával beszélgetett dekorációi felől. Áthaladva a művészi diszkapu alatt, az intézet kápolnájába ment, hol a növendékek énekkara Szibner Fanny mesteri vezetésével „Ima a hazáért" ós „Magyar Hiszekegy" c. dalokat adta elő. Nagy tetszésének adott kifejezést; hangsúlyozva, hogy ilyen komplet, szép munkát sehol sem látott s azután a növendékek szoborszerű sorfala között elhagyta az intézetet. A magas látogatás alatt két fehérbe öltözött kis növendék egy hatalmas csokrot adott át a kormányzó úr különvonatban tartózkodó nejének, aki feltűnő szeretettel beszélgetett a fiúcskákkal viszonyaik felől ós üdvözletét küldte a senki gyermekeit gondozó intézet nevelő karának. Megérkezés Esztergomba. Á különvonat pontban 11 órakor érkezett meg az esztergomi állomásra, ahol díszszázad várta. Innét az utcák két oldalán felállított sűrű néptömeg ós iskolás gyermekek éljenző sorfala közt kocsikon robogott be a kormányzó és kísérete a vármegyeházára. A vitézek tisztelgése. Csonka-Esztergom vármegye vitézei a pályaudvaron a díszszázadtól balra egy sorba felállítva várták vitéz Főkapitány uruk megérkezését. A díszszázad megszemlélése után a Kormányzó ur a vitézekhez lépett. Ez alkalommal mint megyei vitézi előljáró szervek jelentkeztek: vitéz Szivós-Waldvogel József ezredes, székkaKéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. pitány és vitéz Kasztóry főhadnagy széktartó és járási hadnagy ; a többi tiszti és legénységi vitézek a rövidség kedvéért pusztán nevük mondásával mutatkoztak be. A Kormányzó ur több kórdóst intézett vitézeihez, a Magyar Haza tántoríthatatlan és önzetlen fiaihoz s mindegyikkel kezet fogva legfelsőbb elismerésének adott kifejezést. A vármegyeháza nagytermeben, amely délszaki növényekkel volt Ízlésesen díszítve, a kormányzó egy részére készített diszes emelvényre állott fel kisóretével, a Főméltóságú Asszony pedig a város előkelő hölgyeinek társaságában szemben, a karzaton foglalt helyet. A megyeháza udvarán végig ós a nagyteremben egyenruhás cserkészek sorfala közt vonultak végig a magas vendégek. A nagyterem a benne felsorakozott küldöttségekkel festői látványt nyújtott. Egyik oldalon lilaszin főpapi díszben a fokáptalan tagjai és a helybeli papság, másik oldalon gyönyörű diszmagyarban a főispánnal, alispánnal és polgármesterrel ólén a hatóságok és polgárság képviselői foglaltak helyet. A vármegye zászlaját Mária Terézia-korabeli magyar testőr díszruhájában Reviczky Elemér főszolgabiró tartotta. Amikor a kormányzó a terembe lépett, Palkovics alispán harsány bejelentésére hatalmas éljen hangzott fel. A kormányzó elhelyezkedett a teremben s nyomban megkezdődtek az üdvözlések. Legelsőnek Dr. Walter Gyula c. püspök, főkáptalani nagyprépost lépett elő s a helybeli keresztény felekezetek nevében a következő üdvözlő beszédet mondotta: Főméltóságú Kormányzó Ür ! Büszkén uralja a szerény várost az aranytól és márványtól ragyogó szentély, amely az ádáz viharokkal dacoló magaslat messzire tekintő ormán, pompázik. Árnyában hosszú századokra pillantanak vissza az egyház szolgái. Amióta hónukat lelték a hazában, hivatásuk kívánalmai szerint, a legkülönbözőbb természetű viszonyok között, állhatatosan a lét legmagasztosabb érdekeinek előmozdítása körül buzogtak. Nem feledkeztek meg azonban arról sem soha, hogy — mint a nemzet nagy családjának tagjai — hűen osszák * meg szerencséjének, balsorsának esélyeit. Örvendező tanúi voltak virágzásának, dicsőségének, hatalmának. Szenvedő részesei hanyatlásának, vereségeinek, szolgaságának. A rég porladó elődök kinos, végzetes napjai virradtak újra, midőn a közelmúltban azon borzalmas rázkódtatás félelmes moraja zúgott végig az országon, amelynek észvesztő zajában „megnyílt a sir, hol nemzet sülyed el." Az őrületes rémuralom ós méltó ikertestvére a kegyetlen és igazságtalan béke által okozott emésztő szenvedések és keserű megpróbáltatások tengerének legmerészebb csapkodásai között gondviselésszerűleg emelkedett ki főméltóságod cézári alakja, hogy agyongyötört nemzetét válságos helyzetének Rubiconán átvezesse. Lángoló hazaszeretete és határozottsága, bölcsesóge és erélye irányító fényt árasztott a rémes felfordulás és szívszaggató megaláztatás koromsötét éjszakájába, amely vigasztalanul borult szerencsétlen hazánk szétmarcangolt határai fölé. Damascusi pengéjének váratlanul megvillant csillogása reménysugarakat lövelt az aggódó lelkekbe. Mély barázdákat hasított a szivekben a kíméletlenül száműzött keresztény és nemzeti eszmék, valamint azon isteni eredetű szellemi értékek és erkölcsi javak befogadására, amelyek lelkes kultuszát a végromlás elkerülése, az elrablott területek epedve óhajtott visszaszerzése, a haza tekintélye ós nagysága sürgetve sürgetik. A kormányzói pár Esztergomban. Látogatás a kenyérmezői táborban. — Az állami fiúnevelő Otthon nagy napja. — Diadalkapu a Kossuth Lajos utca elején. — Fogadtatás a megyeházán. Az üdvözlő beszédek. — Díszszemle a Széchenyi-téren. — A főszékesegyház csarnokaiban. — A biboros hercegprímásnál. Mai számunk ára 10 korona.