ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-09-13 / 105. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 3 K, vasárnap 5 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gabriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. fl nemzeti összetartozás érzetének ápolásáról. Irta: Soltész István. Ha szorgos tanulmány tárgyává tesszük a mostani magyar társadalmat alkotó egyes néprétegek lelki világát, faji ós nemzeti szempontból nem épen örvendetes megfigyeléseket tehetünk. Az utóbbi nyolc esztendő mintha alapjában felforgatta volna a lelkeket. A világháború által okozott nagy testi-lelki szenvedések, az emberéletnek olcsó pocsékolása, az államnak a társadalom anyagi megmentésére irányult erőfeszitései (rekvirálások, hadikölcsönök stb.), a háború molochja által fölemésztett roppant érték és vagyon utókövetkezményei: az inség és anyaghiány, a vörös bolsevizmus a maga borzalmaival és még számtalan • kis és nagy tömeglélektani tényező transformáló ereje egyes társadalmi rétegekben és főkép az őstermeléssel foglalkozókban elhomályosította a nemzeti közösséghez való tartozás nemes érzetét és tudatát. Bizonyos fásultság vett erőtt a lelkeken, a „minden mindegy" fatalizmusa. Ez a szellemi tompultság, mint valami falánk szörnyeteg elnyeli a lélek természetes jótulajdonait: a közérdeket szolgáló törekvéseket, a saját előnyéről lemondó önzetlenséget s csak az egyéni önzést juttatja benne teljes érvényhez. Hogy ez nem merőben elméleti értékű levezetés a lelkek egyensúlyi helyzetét megzavaró megrázkódtatásokból, hanem tény és valóság, bizonyítják az uzsorabiróságok által nap-nap után hozott Ítéletek, melyeknek passzív szereplői mind nagyobb tömegben kerülnek ki a föld fiai közül. Bármennyire is kívánatos a falu és város közötti nagy társadalmi és érzésbeli ellentétek harmonizálása, meg kell állapitanunk, hogy a földmivelő nép lelke és gondolkozásmódja óriási módon megváltozott. Kezd megfeledkezni nagyszerű hivatásáról, hogy ő a nemzet kenyéradó atyja s elhagyván az egyszerű és természetes életmódot, megszaporodott szükségleteinek kielégítése szűkre vonta szellemi látókörét. E cikk irója hosszabb ideig élt a mostani viszonyokban a falusi nép körében és látta, mily önző, pénzhajhászó,-uzsorás és fényűző lett a föld népe. Mintha a nagyvárosok spekulánsainak és sibereinek szelleme vidékre rándult volna ki és a nép lelkében szállásolódott volna be. Most már nem atyáik vallásos ós nemzeti hagyományainak tisztelete s az egyszerű élet idillikus szépségének megőrzése a fő ; a fődolog most a profit és nyerészkedés. Nem fáj a fejük attól: milyen politikai rendszer készíti elő a jobb jövőt, hogyan alakul a bel- ós külpolitikai helyzet. Az önös érdekek mellett a nagy nemzeti érdekek eltörpülnek. A legtöbb vidéken már nem él a népben a közösség és összetartozandóság érzete és az állameszme mindent átfogó tudata a legszűkebbkörű otthonra zsugorodott össze. Ezt bizonyítják azon szavak is, melyeket egy irredenta előadásom után egy jómódú gazda ejtett: „Mit bánjuk is mi, akárki alatt vagyunk, a cseh, vagy oláh alatt, csak földjeinket és házunkat ne bántsák!" Most már mi a teendőnk mindezen jelenségekkel szemben ? A társadalomnak épúgy, mint az egyeseknek és főkép a nép vezetőinek minden lehetőt el kell követniök, hogy a faji összetartozandóság, a nemzeti közösség érzete teljesen el ne halványuljon ós ki ne vesszen azok lelkéből, kiknek munkája nem nélkülözhető az állam anyagi jólétének szolgálatában. Minden fáradságot és munkát megérdemel a faji és nemzeti gondolat ápolása ós megerősítése a lelkekben, mert a nemzet jövője függ tőle. Szent kötelesség annak a tudatnak és érzelemnek virágba fakasztása, hogy: ha szegény vagy gazdag, egészséges vagy tehetetlen, tudós vagy tudatlan vagyok is, nemzetemmel osztanom kell a sorsot: a tavaszt vagy hervadást, az örömet és fájdalmat és amig a halál fejszéje sirba nem dönt, tagja vagyok szivemmel-lelkemmel és minden képességemmel annak a nagy családnak, melyet úgy hívunk, hogy magyar haza! Ne feledjük el sose, hogy amig őseink hagyományos fajszeretete és a nemzeti összetartozandóság szelleme él bennünk, addig nem vagyunk elveszve. Mert hasítsanak is ki országunk földjéből olyan karéjokat, amilyeneket akarnak az éhes haramiák, verjék béklyókba testünket is. de lelkünket szét nem darabolhatják, az irredentizmus tüzes szellemét bennünk bilincsekbe nem szoríthatják! Ezen szellemelőtt nincs demarkáció, nincs országhatár, ez áttör még a szuronyok rengetegén is, átröpül elszakított, üldözött testvéreinkhez s azokkal elválaszthatatlanul kapcsol össze bennünket és velük együtt minoren gonoszság és pokoli boszú dacára is egy nagy közös családba tartozóknak fogjuk magunkat érezni ! Ápoljuk ós fejlesszük a nemzeti közösség ós összetartozás érzését! Ennek az eszmének ereje fogja nevelni azt a generációt, mely a Duna és Tisza habjai fölött á"t fogja kiáltani a rablóknak az „ebura fakót" és meg fogja őket tanítani, hogyan jár az, ki a magyart bántani merészeli! . . . HIREK. * Izabella főhercegnő látogatása a hercegprímásnál. F. hó 11.-én, hétfőn főhercegi vendégek jártak városunk falai között. Ugyanis Izabella főhercegnő leányával, Gabriella főhercegnővel és udvarhölgyével délután fél 4 órakor a hercegprímás meglátogatására autón a primási palotába érkezett. Itt Dr. Csernoch János biboros-hercegprimás kedvesen fogadta a magas vendégeket. Rövid üdvözlés után a főhercegnők a hercegprímás fogatán a bazilikába hajtattak. Az első kocsin a hercegprimás a főhercegnőkkel, a másodikon Dr. Meszlényi Zoltán hercegprimási titkár és az udvarhölgy foglalt helyet. A bazilika bejáratánál a fokáptalan képviseletében Dr. Walter Gyula c. püspök, prépost, továbbá Dr. Klinda Teofi.1 prelátus ós Dr. Trinkl Kálmán várták a főhercegi vendégeket, majd később Dr. Kohl Medárd püspök is hozzájuk csatlakozott. Megtekintették a bazilikát, a kincstárt, majd ismét a palotába jöttek és. futólag megnézték a képtárt is. A főhercegnők még sohasem voltak Esztergomban, csodálkoztak a látottakon és elragadtatással szólottak Esztergomról. Nem is hittük volna, hogy Esztergom ilyen szép, — mondották. Majd a hercegprímás ötórai teát adott tiszteletükre és a főhercegnők autója pontosan fél 6 órakor távozott a primási palotából. * Kis hírek Magyarországról és a nagy világból. Az oláhok Erdélyben numerus clausust készítenek a magyarok ellen. A nemzetközi sajtó ez ellen nem tiltakozik. — A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének utolsó ülését csütörtökön délután Keszthelyen befejezték. — A tartós esőzések következtében az ország minden folyóvize rohamosan árad. — A győri ós soproni keresztényszocialisták a polgárság ós a tisztviselői osztály bevonásával vasárnap tiltakozó népgyűlést tartanak a drágaság ellen. — A magyar nemzetgyűlésben parlamenti csoport alakul a repülés érdekeinek megvédésére. — Oláhország az erdélyi levéltárak kiszolgáltatását követeli Magyarországtól. — Eger vidékén egy japán iró tartózkodik, hogy a magyar népéletet ós népszokásokat tanulmányozza. — A kisázsiai harc végleg eldőlt a törökök javára, kik már Szmírnát is bevették. — Romániában részleges kormányválság van. — Németország bankjegyforgalma 251 ós fél milliárd márka. Az elmúlt héten 23 milliárddal emelkedett a kibocsátott bankjegyek száma. — A szerb királyi pár október elején Bukarestbe utazik s ott valószínűleg találkozni fog a görög trónörökössel. — A cseh kormány a prágai árumintavásár alkalmából előkészületeket tesz egy Prágában tartandó magyarosén gazdasági tárgyalásra. — Corki híradás szerint De Valera ir felkelő vezér angol fogságba esett. — Az olasz-szerb egyezmény, melyet Santa-Margerithában kötöttek, a ratifikáló okmányok kicserélése után életbe lépett. — A bécsi nyomdászsztrájk megszűnését vasárnapra várták. — A lengyel posta és távíró személyzet sztrájkba lépett. — Az osztrák nagynémet politikusok még mindig nem adták föl a Németországhoz való csatlakozás tervét. * Ki a szlovák ? A cseh kormány elrendelte, hogy a folyó tanévtől kezdve szlovák gyermekek csak szlovák iskolába járhatnak. Hogy ki szlovák, azt is megállapítja a kiváló kulturférfiak rendelete. Nyugateurópai kultúrfölény re valló biztossággal kimondják, hogy akinek a haja szőke, a szeme kék, az szlovák. — Ez pedig nem tréfa. Komoly valóság. Annyira komoly, hogy nemcsak a magyarok, a tótok is mind gyakrabban emlegetik az 1848—49-iki tótmozgalmak vezérének, Hurbannak jelszavát: „Ki választaná szót, amit Isten összeadott. Ki választaná szét a tótot és a magyart." * Szekeres Borcsa romantikus története. Nemrég törtónt meg Tabon, mint annak idején a „Somogyi Újság" részletesen megírta, hogy egy kaposvári szabóinas női ruhában teljesített szolgálatot egy ottani uri családnál. Most vagy 30 kilométerrel lejebb épp az ellenkezője történt meg Mernyén, amennyiben egy ottani gazda leánya férfiruhában élt közel hét évig. A két eset között csupán annyi a különbség, hogy amig a tabi szabóinas vállalkozása a komikumba fúlt, addig a mernyei ifjú amazon regénye mindvégig megőrizte a romantika mázát. Hét évvel ezelőtt eltűnt Mernyéről Szekeres Gábor Borcsa nevű 13 éves szépséges leánya. Hogy mi késztette távozásra a gyermekleányt, azt csak a gyermekek lelkében végbemenő lelki folyamatok ismerői, vagy maga az ifjúvá serdült és ismét leánnyá lett amazon mondhatná meg. Lehet, hogy valami apróbb büntetéstől való félelem késztette szökésre, ami elég gyakori a gyermektörténetekben, vagy pedig a kalandvágy, ami azonban a falusi és •— holmi Bőrharisnya és Nick Carter könyvek befolyása alatt nem álló gyermekeknél kevésbé valószínű. A kis Borcsa, mint a mesék szépséges Juliskája, „világgá ment", nyomtalanul eltűnt szülei fájdalmára, akik mindenütt keresték, de nem sikerült feltalálni. Végül is beletörődtek a sors csapásába, elsiratták kislányukat abban a hitben, hogy gyermeküket valami szerencsétlenség érte. A kis Borcsa egy évig csavargott férfi ruhában, szerteszét a megye nyugati járásaiban, majd a tolnamegyei Szokoly községben Horváth* Pál álnéven egy ottani jómódú parasztgazdához beszegődött cselédnek. Állandóan férfiruhában járt, a legnehezebb férfimunkát végezte. Habár mindenkinek feltűnt, a csinos, hamvasarcú legény, különösen a leányoknak — akik bizony szivesen „szemeztek" vele, — de azt azért senki sem . gondolta, hogy a munkabíró „legény" a szépnemhez tartozik. Mult az idő, Borcsa, mint Horváth Pál derék legénnyé serdült ós talán kevésbé figyel-