ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-09-03 / 102. szám

POLITIKAI TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 3 K, vasárnap 5 K. Főszerkesztő : Moxnor* Imre, Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok es előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. , Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. zomoru Esztergomban, 1922. szeptember 2.-án. Esztergom város ellátatlanjainak közszemlére kitett listáján a mult évi hatósági ellátottak csekély hányada, alig pár száz ember szerepel. Az ellátatlanok névsorának ilyen nagyarányú megrövidítése rendeletre történt. A kormány valószínűleg tisztában van azzal, hogy nemcsak azok vannak ebben a csonka országban a trianoni szerződés folytán nyomorúságra Ítélve, akiket a hatósági ellátottak névsorába ebben az évben is felvettek. A. kormány tudja jól, hogy az ország állandó gazdasági és pénzügyi krizisben van és ez a bizonytalan helyzet busás, könnyű sőt fényűző életet nyújthat a spekulánsoknak, de általában az ország népét hónapról-hónapra a legszánalmasabb nyomorúság és életküzdelem elé állítja. Nyilvánvaló, hogy a közeledő télben nem csak azok küzködnek a nyomorral, akiket a hatóság felvett a kitett listába, hanem még sokkal többen azok. akiknek a neve nincs a névsorban. Hogy ennek a ránkzúduló nagy nyomorúságnak külországi ellenségeinken kivül még ki és mi az oka ebben az országban, amelynek még megcsonkított állapotában is elég kenyere terem. — azt most nem kutatjuk. Nyugodtabb viszonyok között majd megítélhetjük, hogy a politika, vagy az ország gazdasági és pénzügyi helyzete volt a" rosszabb. Most csak azt látjuk, hogy segiteni kell sürgősen, még pedig saját magunknak a saját erőnkből, mert kivülről ugyancsak nem várhatunk segítséget. Az ellenséges nemzetek még így csonkán eltipornának bennünket, a barátaink pedig maguk is szenvednek. A kormány mindezeket átlátva szembeszáll a nyomor belső okozóival, a bűnös val utazókkal, az árdrágítókkal ós spekulánsokkal (devizaközpont, a kereskedelem és piac ellenőrzése), majd szembeszáll magával a nyomorral is. Azonban a kormánynak az az intenciója, hogy a polgárság ne várjon mindent az államtól, tegyen valamit a társadalom is. Innen magyarázható a hatósági ellátandók névsorának a tavalyihoz mért megszűkitése annak dacára, hogy az idén még a tavalyinál is inségesebb tél elé nézünk és ezt a kormány is jól tudja. Ámde igazság az, hogy a magyar társadalom legyen segítségére az államnak, amelynek anyagi erejét a megszűkitett listára vettek szegényes ellátása is meghaladja Bizonyos, hogy sokaknak igen jó konjunktúra a bizonytalan gazdasági helyzet és sokak jóléte igen kirí a küzdelmes mindennapi életből. Bizonyos határon túl a nyomorúság társadalmi ellentéteket szít és veszedelmes belső forrongásoknak lehet szülőanyja, ezért nemcsak a szivét, de a józan eszét is követi az, aki a sokból ád annak, akinek semmije sincs. Az ország belbékéje is megköveteli, hogy bizonyos körök fényűzése és tobzódása szociális jótékonysággá alakulI jon át. De megköveteli ezt az állam bizI tonsága is, amely a vagyonnak és jöveI delemnek őre, de a vagyontalanoknak és I a szegényeknek is pártfogója akar lenni ! ebben az országban. Ez végtelenül szo! morú kötelesség a magyar nemzet társaI dalmában, de olyan, amely elől kitérni j nem szabad és nem lehet. Aki szívből j teszi: az Isten áldja meg érte; aki kónyI szerből cselekszi : szigorú kötelességet telI jesit, adót fizet. Úgy tudjuk, hogy a j nyomorenyhitő akciót városunkban a ! polgármester indítja meg, aki ez ügyben j már értekezletet is hivott egybe. I : : *—

—

—' I Csonk Esztergom vármegyét kikerekítik. Augusztus hó 31.-én, szerdán délelőtt 10 ; órakor a vármegye törvényhatósági bizottsága j Dr. Czobor Imre főispán elnöklésével közgyű\ lést tartott. Tárgysorozat előtt kegyelettel emlóI keztek meg a tragikus véget ért Dr. Zsiross j Jenő szolgabiróról ós a nemrég elhunyt Hoffmann Ferencről, mint a törvényhatósági bizottság volt tagjairól. Palkovics László alispán ugyancsak napirend előtt szólott a vármegyék területváltozásaival kapcsolatban Esztergom csonka vármegyéről elterjedt hírekről is. j — Ugyanis azt híresztelték, hogy Esztergom j vármegyét részben vagy egészben más vármeI gyekbe fogják beolvasztani. Az alispán kijelenI tette, hogy ez a híresztelés teljesen alaptalan, j sőt ellenkezőleg, mint a vártnegye alispánja azon ' fáradozik, hogy Csonka Esztergom vármegye ; területe kellő módon kikerekittessék. Az erre ; irányuló tervek megbeszélésére már bizottságot j is küldött ki. A közgyűlés tárgysorozatának legnagyobb részét községi számadások ós költségvetések előI terjesztése, illetőleg jóváhagyása töltötte ki. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Noe szorgalmával... Látogatás a budapesti szőlő és borgazdasági kiállításon. A fővárosban nemrég megnyílt szőlő- és borgazdasági kiállításon sétáltam e hét folyamán. A kiállitás a városligeti iparcsarnokban van ós a vidékiek különösen sűrűn látogatják. A gondos megszemlélést igen megérdemli. Az ember sok tanulsággal gazdagodik itt sétálás közben, a szőlősgazda meg különösen sok érdekes dolgot vesz észre, amiből tanulhat. A kiállitás bejáratánál mindjárt egy hatalmas, üveggel bélelt cementhordó köszönti a közeledőt. A 30 korona belépődíj lefizetése után azonban már a borkedvelők valóságos Eldoradójában vagyunk. A kiállitás nagy részét Magyarország legkitűnőbb borvidékeinek nagyobb termelői foglalják le. Palackokban és hordókban a legkitűnőbb borok állanak itt művészi keretekben. A borokat kóstolni is lehet poharankint 10—15 koronáért. Mosolygószemű leánykák nyújtják a gyöngyöző italt. A nap besüt az óriási csarnok erősen rongált tetőzetén és sugaraiban a haragos vörös, aranysárga, átlátszó kristálytiszta borok csillannak a kóstolók kezében. A kiállitás külön specialitásai a hordók. Vannak szobanagyságúak is, de legszebbek ama művésziesen faragottak, amelyeket ambiciózus hordógyártók készítettek szebbnél szebb rajzokkal, k|faragásokkal. A fővárosi sajtóban már reklámozott Göre-hordók mellett kiválnak művészi kivitelükkel az egyik állami kádármesteri iskola készítményei Márton Ferenc művészi rajzai után készült faragásukkal. Igen eredeti ezek közül a „Legyen úgy, mint régen volt'"feliratú, amelyen a magyart a német, tót és oláh süvegelik, az ismert régi nóta szövege szerint. Legtanulságosabb része a kiállításnak a szőlőtermelés tudnivalóit természetben bemutató, igen nagy gondossággal összeállított gyűjtemény. A különböző talajnemeket és szőlőfajtákat, a metszési módokat, a szőlő betegségeit ós ellenségeit, azonkívül a szakszerű műveléshez szükséges ezerféle apró-cseprő szerszámokat látjuk itt sorra. A falakon térképek, statisztikai tabellák, grafikonok, nagyitások és különféle szőlőszakmába vágó rajzok gazdag sora tájékoztat itt minden felmerülő tudnivalóról. Ennek a résznek megtekintése maga is megérdemli az ideutazással iáró költséget és fáradságot. A szőlő- és borkezelés tudományának ma már jelentékeny technikai vívmányai is vannak. A prések, permetezők ezerféle fajtája látható itt szellemesebbnél szellemesebb megoldásokkal. Igen érdeklődtek a jelenvolt gazdák a kis kézi permetezőgép iránt. Amily egyszerű és könnyen kezelhető, hihetőleg hamar ki fogja szorítani a drága, nagyfajta, háton hordozható permetező gépeket a használatból. Nagyüzemek részére kitűnő találmány a palackokat vignettázó gép is, amellyel egy bécsi cég csinál jó reklámot a kiállításon. Legjobban megragad azonban mindenkit a kiállitás történelmi ós néprajzi [csoportja. Belépéskor a régi prések hatalmas gerendái fogadják a szemlélőt. Többnyire már száz esztendőt meghaladottak, mint a rajtuk levő felírások mondják. Legtöbbje a mult század első évtizedéből való. A faragott hordók, ugylátszik, akkor még nagyobb divatban lehettek, mint ma. Vannak, amelyekre a jámbor pintérek kezdetleges technikával a Szűz Máriát, másokra Szent Orbán pápát, a szőlőművesek patrónusai, vagy Szent Donátot, a földművesek védőszentjét faragták megfelelő ájtatos felírásokkal. Vannak azonban tréfásabb faragások ós feliratok is egyik másik kiállított régi hordófenéken. Ezek között bizonyára az az öreg hordófenók viszi el a pálmát, amelyre művésze az Ararát hegyét faragta a Noe fennakadt bárkájával, a hegy alatt pedig a jókedvű Noe heverész kezében az elmaradhatatI lan kulaccsal. A felirat régi német szövege eredeti helyesírással: Des Noe Arebe Erbilte Uns Das Leben Des Noe FJeis Ersan die Süssen Reben. (Noe bárkája fenntartotta az életet, szorgalma pedig kitalálta a venyige édességét.) Az egyik sarokban egy tipikus falusi csapszék látható búsuló juhásszal ós kutyájával. Ügylátszik, a néprajzi múzeumból való. A csapszók falán Ferenc József ós Erzsébet királyné képe, meg a hatósági rendeletek. A körül felállított üvegszekrényekben a szőlőművelés régi emlékei. Régi szakkönyvek, köztük kegyelettel Őrizett eredeti kéziratok a pincekezelés titkairól. Egyik ily kézirat az „Etzet Készítés módjá"-ról szól felnyitott lapjain. Itt látjuk a hatalmas régi cóhkancsókat is, a XVII. századbeli brassói bormérőket, a világhíres nagyszentmiklósi lelet kincseinek hű másolatát (Attila kincse), amelyek szintén ivóedények le-