ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922
1922-07-16 / 86. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 2 K, vasárnap 4 K. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: G-áforiel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. A város kegyúri templomának új harangjai. A képviselőtestület gyűlése. — Az őrhegyaljai téglagyár ügye. — Dr. Gönczy Béla a Kolosés Simor-kórkázak anyagi helyzetéről. A tegnap délután 4 órakor kezdődött városi képviselőtestületi gyűlés este 7 óráig tartott mindvégig élénk érdeklődés közepette. f Elénk vita keletkezett a Kenyérmezőmaj or és a kenyérmezői állomás közötti rósz eladása és a nagylegelő új bérleti szerződése körül. Dr. Brenner Antal h. gazdasági tanácsnok megnyugtatta a közgyűlést, hogy a nagylegelő jókarbantartása biztosítva van a szerződésben. A pénzügyi bizottság ós a tanács javaslatot terjesztett a képviselőtestület elé az őrhegyaljai téglagyárra vonatkozó szerződéses kötelezettségek biztosítása tárgyában ós annak hasznosítására vonatkozólag. A szerződós ugyanis 1923-ban lejár ós a jövőre nézve a szerződéses kötelezettségek megtartását hasznosítania is kell a városnak. A közgyűlés úgy határozott, hogy mint szerződő fél a szerződési köte]ezettségek teljesítéséhez ragaszkodik. A szerződés ugyanis világosan kimondja, hogy a bérlő az összes téglagyári épületeket használható, jó állapotban köteles a városnak visszabocsátani. Helyesléssel fogadta a képviselőtestület Mátéffy Viktor városi képviselő felszólalását, aki azt ajánlotta a városnak, hogy a téglagyárat vegye gondjaiba és alakítsa át modern üzemmé. Az új téglagyár a városnak nagy jövedelmi forrása lenne és nagy szükségünk volna erre, mert hiszen tisztán adóból nem bírja majd fedezni a város azokat az óriási költségeket ós terheket, amelyeket a közeljövő reá ró. \ Szomorú képet tárt fel Dr. ^3-önczy Béla igazgató főorvos a Kolos- j és Simor-kórházak anyagi helyzetéről. A kórházak, mivel az ápolási dijak igen csekélyek voltak ós nem tartottak lépést a növekvő drágasággal, óriási (1921—22.ben egymillió százharmincötezer korona) deficittel voltak kénytelenek dolgozni. A m. kir. népjóléti miniszter 670,000 koronát már megtérített, de á deficit többi részének, a 365,000 K-nak fedezését is kérnünk kell a népjóléti minisztertől. A kórházra nagy szükség van, nemcsak a város, de a megye igényeit van hivatva kielégíteni. Üzemét meg nem szűkítheti a közegészségügy mérhetetlen kára és a kultúra szégyene nélkül. A kórházak anyagi helyzetének javítására vonatkozólag a közgyűlés elfogadta a kórházbizottságnak és a tanácsnak javaslatát, mely szerint a város a fentiek elsorolásával kéri a népjóléti miniszter támogatását, a deficit megtérítését ós hozzájárulását ahhoz, hogy a kórházi ápolási dijak felemeltessenek személyenkint napi 160 koronára. Nagy lelkesedés kisérte a kegyúri templom plébánosának előterjesztését harangok beszerzése iránt. A kegyúri templomnak ugyanis nincs nagyobb harangja a háború óta. Mátéffy Viktor, aki a pénzügyi bizottsági és tanácsi javaslattal kapcsolatban felszólalt, tájékoztatta a képviselőtestületet a harang beszerzésének módjáról és lehetőségéről. A harangok csaknem másfél millióba kerülnak, amely összeg látszatra túlságosan nagy, de számolnunk kell azzal, hogy a harangérc kilogrammja 508 korona, amely ár naprólnapra növekedik. Mátéffynak sikerült a harangöntőgyárban Esztergom számára több mázsa ércet lefoglalni még a régi jutányos áron. A harang megvételére szükséges összeget adakozás útján fogja a város közönségétől maga Mátéffy Viktor összegyűjteni. Örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy 200,000 korona máris összegyűlt a harangra ós többen nagyobb összeget ajánlottak fel a magasztos célra. Mátéffy Viktor reméli, hogy a harang árának nagy részét már ebben az évben elő fogja teremteni a hivek áldozatkészségéből. Jómódú földmives gazdáink bizonyára becsülettel megfelelnek e tekintetben a hozzájuk fűzött várakozásnak! Hiszen kis községek vannak, amelyekben egyetlen gazda fizette ki a harang árát, annál inkább remélhetjük, hogy őszre az öregtemplom tornyában már az új harangok fogják hirdetni a kegyúri város népének áldozatkészségét és vallásos buzgalmát. Dr. Wertner Mór emlékezete. (1843—1921.) Egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratunk, a „Századok" legutóbb megjelent száma a magyar történelemtudomány két nemrégiben elhalt kimagasló alakjának emlékét örökíti meg lapjain: Dr. Wertner Mórét ós Szilády Áronét. A mult év folyamán elhunyt Dr. Wertner Mór párkányi járásorvos haláláról annakidején a magyarországi sajtóban elsőül az Esztergom emlékezett meg kegyeletes szavakkal s most jóleső örömmel állapítjuk meg, hogy egy tudományos munkásságban eredményesen eltelt élet emlékezete nemcsak a legszűkebb környék, hanem a leghivatottabb országos testület, a Magyar Történelmi Társulat részéről is kellő méltánylásban részesül. II „ESZTERGOM" TÄRCÄJ Gróf Széchenyi István. (Vázlat.) I Irta: Dr. Marczell Árpád. Vannak korok, amelyek a haladás uj ideáljait tárják fel s kitűzik azokat a célokat, amelyek felé fejlődni kell; más koroknak kell azokat az anyagban is kifejezni, megvalósítani, a gyakorlatban is keresztül vinni. Széchenyi kora nagy célokat, magasztos eszményeket tűzött ki, a régi feudális állam romjain az újkori modern állam eszményeit; az utána következő kornak kellett volna azt megvalósítani, mint az uj életérdekek feltóteleinek alapformáit. Széchenyi egyrészt tökéletes kifejezője volt kora szellemi tartalmának, másrészt precízen realizálni is tudta az ideálokat s a gyakorlati megvalósítás útjait is ki tudta jelölni. Kora romantikus kor volt. Az idealizmust, mint teremtő tényezőt ekkor fejezték ki először ennyire uralkodó eszménynek. Életfelfogása merész, erőteljes, lendületes, nagyszabású és optimisztikus. Fiatalos hevében az egész mindenséget át akarja szervezni. Magyarországon ennek a sz«llemnek Széchenyi volt egyik legtipikusabb megtestesítője. Kossuth csak lelkesítette nemzetét, Széchenyi azonban megteremtette azt. Igazi romantikus hős : szembe mer szállani a közvéleménnyel, népszerűtlenné mer válni, sőt még a hazafiatlanság vádját is magára meri venni, hogy Magyarország jövőjét a törvénykönyvnél is szilárdabb alapokra helyezze. Vannak korok az egyes nemzetek életében, amelyeknek igazi kifejezőjét nem lehet egy szaktudomány területén keresni, hanem annak képviselői és irányitói az emberi élet értelmi tevékenységének és a kultúrának minden ágára kénytelenek tevékenységüket és hatásukat kiterjeszteni. Széchenyi fegyelmezetlen, polyglott s kulturálatlan hazájában a szabadságnál is szükségesebb az uralom megteremtése, ezen fáradozott s a magyarság elvont, fellengzős eszmevilágát a kor viszonyaihoz szabta. Jelszava szerint: „Nem a szónoklati babérokat szomjazó hév, nem az „éljen" hajhászata, hanem a mindennapi hangyamunka van a teendők során." A magyarság eddig csak a múlton legeltette tekintetét, csak az elmúlt nagyság verőfényében sütkérezett. Széchenyi merte a jövőre irányítani a magyarság tekintetét s bizalmat, erőt tudott önteni a lelkekbe. Nem volt eredeti elme. Ifjúkori levelei — szülei iránti tiszteletteljes ragaszkodásán kivül — a gazdasági élet realitásai iránti intenzív érdeklődését sugározzák. Elméleteket nem alkotott, rendszereket nem állított fel, de mindazt, amit külföldi utazásai közben szerzett gazdag tapasztalataiból jónak talált, azt hazájában is megvalósítani igyekezett. De emellett nem volt szolgai módon utánzó sem. Levelében maga említi, hogy „Anglia utánzása bárhol másutt nagyon ügyetlen vállalkozás volna", mégis számunkra megjegyzi, hogy „Angliában három dolog van, amit meg kell tanulni: az alkotmány, a gépek ós a lótenyésztés." Magyarország egyike volt azon európai államoknak, amelyben a középkori szervezet a legtovább fennmaradt. A régi formák — rendiség, ellenzék — hamis lényeget takartak, minden jóakaratuk mellett is ártottak a haladásnak. A magyar eddig csak a múlton legeltette tekintetét, csak a mult nagyságán merengett; Széchenyi kezdte nálunk a romanticizmus optimizmusával a jobb jövőbe vetett hitet nemcsak kimondani, hanem meg is valósítani. Megállapította a diagnózist: mit, mikor, hogyan kell gyógyítani s nemzetét vezetni is kezdte. O volt a nyugodt, higgadt, reális fő, a magyar romantika fellengős eszmevilágában. Munkássága minden irányba kiterjed. — A Hitel, Világ, Stadium, Kelet Népe, Politikai Programmtöredékek minden apró részletet is gondosan megvitató hatalmas munkák s az Akadémia, a Vaskapu, Lánchíd, Országos Kaszinó, a különböző sport és gazdasági egyesületek és vállalatok alkotó erejének örökbecsű hirdetői. Munkássága a politikai, gazdasági, társadalmi és tudományos élet majd minden 4 ágát felöleli s munkái nem is választhatók teljesen el egymástól. Mindegyikben a magyar haza nagyságát akarja szolgálni; ez egyetemes célja. Magyarország 1711—1825-ig dermedt álomba merült, lankadt kezéből kiesette a fegyver, jövőjétől nem várt már semmi jót. 1825-től kezdődik az ébredés s egész 1840-ig Széchenyi kora ez az idő: 1. a nemzet fajbeli ós nyelvi tekintetben való kifejlesztése ; 2. a fennálló jogi szervezet s 3. közgazdaságunk megreformálása a cél. Széchenyi politikai törekvéseiben Angliát vette mintának. A gazdasági és szellemi partikularizmus és a politikai decentralizáció is középkori maradvány. Az igazi modern állam gazdasági — ós nem túlnyomóan politikai-rendi — egységét központi jelleggel akarta megszerezni. Közgazdasági elveit Smith és Bentham tanaiból merítette, , de itt sem maradt meg a szolgai utánzásnál. Általában jól ismerte a korabeli