ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922
1922-07-02 / 80. szám
örömmel láttuk a hangverseny szép látogatottságán. Az előadók: Klein Dotya, Kulcsár Edit, Láhny Kató, Binder Erzsi, Pathy Katinka, Háber Gabriella, Marosi Marianna, Székely Anna, Szántó Magda ós Berényi Edit mindnyájan mesternőjük szellemében ós virtuóz technikájának észrevehető nyomaival adták elő műsorszámaikat a közönség élénk érdeklődésétől ós tetszésétől kisérve. A gazdag műsor vógón szop csokorral kedveskedtek mesterüknek, akit az összes megjelentek meleg ovációban részesítettek e hangverseny szép sikerének hatása alatt. * Ne feledkezzünk tneg s legyünk megértők a szenttamási szegény gyermekek téli felruházási segélyezése ügyében megindított gyermekakció iránt. A pénzbeli adományokat a vizivárosi plébániára kéljük küldeni. * Heischmann Ferenc és Fia R.-T. megalakulása. Az Esztergom Vidéki Hitelbank legújabb alapitása,a lapunkban már említett „Heischmann Ferenc ós Fia R.-T." alakuló közgyűlése 1922. június 24.-én délután 5 órakor volt, a Hitelbank helyiségében. A közgyűlésen Dr. Fehér Gyula prelátus elnökölt. A szokásos formalitások elintézése után megválasztották az igazgatóságot, melynek elnöke Dr. Fehér Gyula prelátus lett. Tagjai: Heischmann Ferenc ügyvezető igazgató, Bocka Károly intéző, Palkovics László alispán, Mátéffy Viktor prépost-plébános, Holek István magántisztviselő, Moravetz Ignác részvénytársasági igazgató, Dr. Mike Lajos főkáptalani főügyész. A felügyelő bizottság tagjai lettek: Báthy László prelátus-kanonok, a bizottság elnöke, Háber János reáliskolai igazgató és . Dr. Sebők Ferenc igazgató helyettes. A vállalat ügyészóvó Dr. Berényi Zoltán esztergomi ügyvéd választatott meg. Az elnöki zárszóban Dr. Fehér Gyula méltatta a vállalkozás nagy gazdasági jelentőségét, mely egy érdemes régi esztergomi céget van hivatva uj nagy tőke belevonásával, a változott gazdasági viszonyok között versenykópesiteni, amiből nemcsak az újonnan alakított részvénytársaságnak lesznek előnyei, de nyer vele Esztergom városa is és hozzájárul az -ország iparának fejlesztéséhez is. A közgyűlés még köszönetét fejezte ki Mátéffy Viktor, Heischmann Ferenc, Dr. Berényi Zoltán és Dr. Mike Lajosnak, akik a vállalat létrejötte körül fáradoztak. A m. kir. 4. honvéd kerékpáros zászlóalj hivatásos altiszti kara f. é. július hó 2.-án d. u. 3 órakor a katonai lőtéren nyári mulatságot rendez. Belépődíj személyenkint 20 K, gyermekeknek 12 éven alul ingyen. = A szepességi iskolát végzettek szövetségének szervező bizottsága kéri mindazon urakat és hölgyeket, akik a Szepessógen bármely iskolát végeztek, vagy csak egy-két évig is ott jártak iskolába, hogy lakcímüket közöljék a Szepesi Szövetséggel. Budapest, IV. Váci-utca 31. IV. emelet 20. szám. * A Cigánybáró c. nagy operettet adta elő Alapi színtársulata szokatlan nagy közönség előtt fényes sikerrel. A vendégművész, Halmos János mindjárt első jelenetében meghódította a közönséget gyönyörű tenorjával és határozott, temperamentumos játékával. Donath Ilona nagyszerűen iskolázott hangjával nagy sikert aratott ós énekét többször meg is kellett ismételnie. A jellemszerepekben igen .tetszett Demónyné, Sebestyén Irma, Solymossy György és Varga Béla is, akinek sertés nagykereskedő-alakítása azonban kissé erőszakoltnak tünt fel. A darabban előfordult toborzó frenetikus, hatást váltott ki. * Kis hirek Magyarországról és a nagyvilágból. A budapesti villamosjegyek árát f. hó 15-től 10 koronára emelik. — Az Üllői-úti klinika kertjében fel nem robbant bombát találtak. Hir szerint meghiúsult kommunista merényletről van szó. — A keresztény ellenzék elhatározta, hogy a gazdasági kérdésekben támogatni fogja a kormányt. — A-fővárosban több mint 40.000 ember ellen indult eljárás azon a cimen, hogy nem szavaztak le a választáson. —• A Csonka-Magyarország területén lakó oláh nyugdijasoknak július l-ig kell oláh fönhatóság alá tartozó területre optálniok, különben nyugdijuk folyósítását beszüntetik. — A csehek szigorú megfigyelés alatt tartják a felvidéki fürdőkben megforduló magyar vendégeket. — Az osztrák kormány meghiúsította a kommunista puccsot. — A német kommunisták Hamburgban, Drezdában ós más német városokban véres zavargásokat rendeztek. — A cseh irókat az állam fogja fizetni. — Rathenau gyilkosait állítólag elfogták. — Az angol kormány a „ Temps" értesülése szerint a közeiKelet kérdését sürgősen el akarja intézni. — A hágai értekezlet munkájában a franciák, kik eleinte igen tartózkodóan viselkedtek, most már élénkebben rósztvesznek. — A bécsi általános sztrájk ántánt intervencióra véget ért. — A cseh-francia titkos szerződés felhatalmazza Csehországot Ausztria megszállására. — Japánban már hónapok óta nem volt eső. A japán mezőgazdaság katasztrófa előtt áll. — A cseh köztársaság területén, levő 22 nagykohó közül 17 szüntette be üzemét. — Az ausztriai sztrájkotokat fizetett cseh ügynökök bujtogatták. Igy akarták megbuktatni Seipel kancellárt. * Az Esztergomi Polgári Zenekar szigeti táncmulatsága a Porga-fóle szigeti vendéglőben rossz idő esetén is meg lesz tartva. Kezdete d. u. 4 órakor. * Agyonsújtotta a villamáram. Taton csütörtökön este táncmulatság volt, mely közben a villamlámpák kialudtak. Kümmel János iparostanuló a vezetéket meg akarta igazítani, mire a villamáram a hozzá nem értő fiatalembert halálra sújtotta. == Megérkeztek! gazdag választékban az összes nyári újdonságok a női és férfi-ruha anyagokból Vermes Ignác divatüzletóbe. E kitűnő minőségű cikkek megtekintését árszerűségük folytán ajánljuk a t. vásárló közönség figyelmébe. IRODALOM. Laurisin Lajos: Alkonyi mesék. (Költemények.) A szerző sajátja. Árpád r.-t. könyvnyomdája, Kalocsa. Ara 60 K. Lapunk volt kedvelt tollú munkatársa kiadta egy kötetben válogatott verseit. Könyve igen tetszetős nyomdai kiállításban" Kalocsán jelent meg. Laurisin Lajost, a szép versek kedvelőinek sokáig titokzatos Lolly-ját nem kell régebbi olvasóinknak külön bemutatnunk. Mindig finom, művészi versei, megannyi kis remekek, oly jól illettek lapunk régebbi évfolyamainak változatos cikkei közé !... Mostani költeményei között talán egyet sem találunk az akkoriakból, de azok az értékek, amelyek régebbi verseiben megvoltak, ma is teljes tisztaságukban ragyognak a kötet ujabb darabjaiban. Mindegyik verse egy-egy szelid dal, mely megérinti a lelket, de fel nem zavarja. Csöndes sóhajtások az élet hepehupás útján, melynek vógón a ,,didergő Halál 1 ' várakozik. Ezek a sóhajtások lágy zenét fakasztanak az ajkon s mint hárfahangok zsonganak az alkony óráiban. Ahol ódai szárnyalásra lendül is, finom ragyogások — mint egy alumínium-repülőgép csillogásai — verik vissza lelke könnyed sugarait; sehol nem perzselő, nem nehéz, nem sújtó és megdöbbentő. Chopin a kedvenc muzsikusa. Síró zenéjében lelkem búja bágyad, És elcsitítja szivemben a vágyat A száz trilla, ha gyöngyöz egyre jobban... t A kötetben igen sok szép zenei hangulat rezonanciáival találkozunk, melyeket már a versek címei is jellemeznek (Chopin halála, Maestoso, Pizzicato, Intermezzo, Lira, Chanson triste, Notturno, Chopin, Andante amoroso stb.) Egy-egy daltermő alkonyi órán, a zongorán megütött akkord hangjainak elhalása közben olvassunk Laurisin kötetéből és — úgy vélem —• megértjük őt. Homor Imre. Tarka sorok. . Riport a műkedvelő rivalgások kritikájáról. Ez a riport esupa számításból nem a farsangban, hanem az uborkaszezon idején Íródott. — Amikor a kritikus szolgálatban van. Fogadni merek, hogy amikor kedves olvasóm ezt a cimet olva csalhatatlan meggyőződés hangján jelenti ki, hogy ez a Ripi teljesen megbolondult, mert hogy is irna niáskülönben a fürdőszezon, a kánikula idején a műkedvelő-komédiákról? Kénytelen vagyok ezzel szemben kijelenteni, hogy ezúttal nincs igaza kedves olvasómnak, sőt ez egyszer kivételesen egész komoly megfontolás előzte., meg riportom megírását. Mert tessék csak elképzelni, mi történt volna, ha ezek a sorok történetesen a farsangi kornyikálások közepette láttak volna napvilágot. Ha csupa jót irtam volna a műkedvelőkről, bizonyos, hogy mindegyik magára ismert volna a „kiszerkesztett" alakban, de meg magának is vindikálta volna a dicséreteket, aminek következtében két nap alatt összeveszett volna a város minden műkedvelő poétája, pacsirtája, ballerinája, bonvivánja. Hát még ha olyat találtam volna irni, amit nem találnak elég hízelgőnek! Igaz ugyan, hogy senki sem vindikálta volna magának a nem kívánatos jellemzést, no de nem azért vannak a jóakarók, hogy rögtön meg ne állapítsák: „Kórlek, ez csak neked szólhat! Remélem nem hagyod ennyiben." — Hogy erre mi következett volna, arról jobb nem is szólni. Egy bizonyos, hogy t. i. „Az Est" nem járt olyan rosszul, mikor nyomdáját szétszedték, mint a hogy mi jártunk volna, ha a műkedvelő „gárdákat" magunkra haragítjuk. Most már nincs többé veszély. A „színháztermek" bezárultak, az előadások egyelőre megszűntek, nem kell félnem, hogy valaki célzást lát abban, amit irok. Azt ugy sem árulom el, hogy mikor készült e riport. Hogy azonban végre a tárgyra térjek, mindenekelőtt egy balhiedelmet kell eloszlatnom, mely főleg a fiatalságot tartja hatalmában. A fiatal urak, de még inkább a fiatal lányok t. i. azt hiszik, hogy valami csuda nagy élvezet lehet kritikusnak lenni. Persze, mert a kritikus ingyen jeggyel elmehet minden koncertre, kabaróra, színházba, meg ráadásul ki is Írhatja az újságba, hogy mi nem tetszett neki s annak tör borsot az orra alá, akire épen haragszik. — Sajnos, a dolog nem egészen igy van. Ami azt a bizonyos potya-, (pardon, tisztelet-) jegyet illeti, az bizony ritka ajándék, de meg aztán, hogy meg kell szolgálni érte! Majd mindjárt elhiszik, ha elbeszélem, hogy készül a kritika. Az eset ott kezdődik, hogy amikor sok kapacitálás után végül sorshúzás utján rásózzák valamelyik munkatársra a szóbanforgó kritika megírását, akkor az illető sorsüldözött estére tetőtői talpig díszbe vágja magát, azután mikor a tükör előtt kellőképen gyakorolta az elragadtatást, ámulást, megelégedést kifejező grimaszokat, írószerrel felszerelve elindul a művészi produkció színhelyére. Mert ne tessék azt gondolni, hogy manapság rá lehet ijeszteni a műkedvelőkre holmi kritikus pápaszemmel, meg maliciozus „nagy képpel." Ellenkezőleg, elvárják a kritikustól, hogy mindenre tapsoló, hálás publikum legyen, mert ha netán elfelejt kellő időben, megfelelő zajjal tombolni, azonnal megállapítják róla, hogy még a tiszteletjegyet sem szplgálja meg. A helyszínére érve a jól nevelt riporter kötelességének tartja, hogy felmenjen a színpadra ós már előre megdicsérje a díszleteket, ruhákat, maszkokat. A szereplők eközben igyekeznek különböző célzásokkal ráterelni a szót a kritikára. „Ugye nem emlit meg engem az újságban?" — csicsergi egy-egy szereplő tündér. — „Jaj ne tegye, mert úgyis fel fogok sülni!" Hát lehet ezek után rosszra gondolni, vagy pláne még rosszat is irni ? Végül többszöri céltalan csengetés és hosszas függöny-huzási kísérletezés után szótválik a „kárpit" ós megkezdődik az előadás. A kritikus az egész játék alatt mosolyog, könnyezik, tapsol, tombol, jegyezget, amint épen a helyzet megkívánja s mindenekfelett izzad, mint valami football-bajnok. Mikor vége van a cécónak, minden szereplőnek, még a súgónak is gratulál, azután hazasiet s hozzáfog az Íráshoz. Másfélórai tollszárszopás után elkészül a beszámoló. Mit beszámoló — óda, dicshimnusz, tiráda! Minden egészséges kurjantás: temperamentumos szavalat, minden akadozás nélkül elmondott deklamáció: rutinos szereplés. Minden lány „bájos jelenség" ós minden férfi „derekasan megállta helyét a színpadon." Ezekután azt gondolja a kedves olvasó, hogy minden kritika után csőstül hull a hála a kritikus fejére. Pedig, dehogy! „Nohát igy irni! Csak egy jelzőt tudott mondani" — kezdi a főhősnő. „Ez csak nyilvánvaló rosszakarat, még a cipőm aranyos csattját is elhallgatja!" toldja hozzá a táncművósznő. „Ugyan, hagyják kérem, nem ért ez a művészéthez, — mondja a szentenciát a rendező. — Nem is érdemes elolvasni." Ezek után csak azt kérdem: ki irigyli a kritikusok helyzetét? Ha akad valaki, az jelentkezzék gyorsan. Megtesszük „A művészet és irodalom" rovatvezetőjének. Ripi.
