ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-04-05 / 40. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. Emlékezés Ili. Károly királyról. A bibornok-hercegprimás gyászkörlevele. IV. Károly apostoli királyunk f. hó l.-ón ellenséges erőszaktól száműzetve, messze földön elszenderült a Urban egész nemzetünk bánatára ós fáidalmára. Midőn élettelen testét idegenben temetik, emlékezzünk meg kegyelettel elhunyt királyunkról. Jámbor anyától született: növekedett az egyház ós az állam reménységére, kiváló jeleit adván hazaszeretetének és egyháza iránt való ragaszkodásának. Ezek alapján mindannyiunkban, akik a vészes háború közepette őt a királyi szent koronával ókesiteni láttuk, erősödött a remény­ség, hogy uralkodása áldásos lesz és hogy a há­ború sújtotta népének a békés idők boldogságát visszaadja. S valóban uralkodásának első pilla­natától fogva azon volt, hogy elhárítsa boldo­gulásunk legnagyobb akadályát, kivezesse nem­zetünket az átkos háborúból ós visszaadja neki azt a békét, amely az emberies gondolkodásnak, a vallásosságnak ós a nemzeti boldogulásnak egyaránt kedvez. Köztudomású már mindenki előtt, hogy ha emberi szenvedélyek nem hiúsit­ják meg törekvéseit, Szent István országát a végső veszélytől megóvta volna. Azonban a, gondviselő Isten, kinek útjai kifürkészhetetlenek ós kikutathatatlanok, másként határozott rólunk. A dicső uralkodónak, aki or­szágának sorsát állandóan a szivén viselte, látnia kellett, hogy miként szenvednek hajótörést ne­mes szándékai, mint dől romba az ország és mint ragadja magához a hatalmat a csőcselék. Nagy fájdalmára az ország kormányzásától is kénytelen volt visszavonulni. Csodálatos lelki erővel és Istenbe vetett törhetetlen bizalommal tűrte el a balsorsot. Meg­rendült egészséggel viselte élete megpróbáltatá­sait, csodálandó volt inkább a balsorsban, mint a szerencsében. Erősségének forrása a hit volt ós a vallás, melyben kora ifjúságától fogva tündöklött. Min­dennap jelen volt a szentmisén s erősitette ma­gát a legfölsógesebb Oltáriszentsóggel. Mint a ke­resztény uralkodók példaképe, mindenben, amihez kezdett, az isteni Gondviselésre bizta magát. Amint betegsége súlyosbodni kezdett, megemlé­kezve az örökkévalóságról, az- Egyház szentsé­geivel erősitette magát. Rövid ideig élt, mégis nagy időt töltött be. Tetszett Istennek őt elszólitani az igazságtalan­ság köréből ós rövid idő alatt elviselt annyi szen­vedés után az örökkévalósággal vigasztalta meg. Az emberi élet keserűségeitől sújtottan elköltö­zött felséges királyunk. Nekünk az utána való vágyakozás maradt meg, melyet az idők folyása sohasem fog elcsitíthatni. Isten veled dicső lélek, az ország és Szent István koronájának mártyrja, élj örökké Krisztus békéjében. HIREK. Esztergom szab. kir. város nemes közönségéhez! Az ezer éves nemzeti igazság megtagadá­sának, a történeti mult és hivatás megcsúfolásá­nak, a magyar alkotmány ós törvényes rend elvetésének, a beteges és a magyar lélektől ide­gen nemzeti önérzet lármájának gyászos napjai­ban, amely az egységes Magyarország feldara­bolását, ellenségeinek uralmát ós a magyar szen­vedésnek tengerét zúditotta reánk: hitünknek, reményünknek erős vára, feltámadásunknak tör­ténelmi alapja, a koronás magyar király is itt hagyott bennünket. Esztergom mélységes gyászban. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás a csütörtöki rekviemre visszajön székvárosába. A gyászhír megérkezése. A király haláláról az első hírt Esztergomba Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás kapta szombaton este fél .7 órakor, amidőn a Buda­pestre érkezett Reuter-ügynökségi távirat tartal­mát tudatták vele telefonon. A gyászhír még az est folyamán gyorsan terjedt s reggel a főszé­kesegyházi első plébániai misén a hivők mái­könnyes szemekkel imádkoztak a mólyen meg­hatott Dr. Lepold prelátus, főszékesegyházi plé­bános felszólítására engesztelő imájukat az el­hunyt királyért. Gyászlobogók a városban. Délelőtt 9 óra tájban jelentek meg az első gyászlobogók a városban. A posta ós a város­háza ormára tűzték ki legelsőbben a fekete zász­lót, de csakhamar ott láttuk az Összes középüle­teken ós pénzintézeteken. Fenn a Várhegyen a kanonoki házakon, hétfőn pedig már a Várhegy árbocán is lengett a gyászlobogó. E nap folya­mán igen sok magánházon is megjelent a mély­séges gyász hirdetőjeként. A királyné távirata. Vasárnap délelőtt 10 órakor érkezett meg Zita királyné távirata Oeminenciájához, amely­nek szövegéből a királyi pár ideálisan vallásos lelkülete tündöklik elénk. A távirat teljes szövege a következő: Sürgős. Csernoch biboros Magyarország. Funchal, ápr. 1. 19 óra 10 perc. „Szentáldozás után a király délben csen­desen elhunyt. Kérem sürgősen intézkedni, hogy érte az egész országban minél több szent­misét mondjanak. Zita." A primás körlevele. A hir vétele után a hercegprímás klasszikus latinságú körlevelet fogalmazott meg, amelynek magyar fordítását az ESZTERGOM mai számá­nak ólén közöljük. E körlevélben a főpásztor intézkedéseit is közli a gyászesettel kapcsolatban. Ezek szerint a plébániatemplomokban a király lelkiüdveórt ünnepélyes gyászmisét kell tartani, amelyre a hatóságok is meghívandók. A temetés napján reggel, délben ós este külön harangozást is ren­del el a főpásztor és kéri papságát, hogy szent­miséikben és imáikban emlékezzenek meg IV. Károlyról. Rekviem a főszékesegyházban. A főszékesegyházban az eredeti intézke­déstől ertérően nem szerdán, hanem csütörtökön d. e. 9 órakor lesz az ünnepi rekviem a király lelkiüdveért, amelyet Dr. Csernoch János bibornok­hercegprimás személyesen fog mondani. Mise után ötszörös absolutio lesz. E rekviemre az összes helyi hatóságok meghivattak. A főszékesegyházi ének- ós zenekar ez alka­lommal a gyönyörű „Pius-requemet" fogja elő­adni, amelyet Büchner Antal karnagy ?X. Pius pápa emlékének komponált 4—6 szólamú vegyes­karra. A mise korális részei és az absolutiók orgonakisérettel adatnak elő. A hercegprímás elutazása. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás hétfőn reggel Dr. Lepold Antal prelátus kísére­tében Budapestre utazott. Déltájban megjelent a helybeli primási palotában Góvay-Wolff Nándor vall. ós közoktatásügyi államtitkár, hogy a kor­mányzó ós a kormány nevében hivatalosan is közölje Oeminenciájával a gyászhírt s egyben felkérje őt a budapesti koronázó-fotemplomban tartandó ünnepélyes rekviem elmondására. Az elutazott főpásztor helyett Dr. Drahos János p. kamarás főegyházmegyei irodaigazgató fogadta a magas küldetésben járó vendéget, aki a szükséges felvilágosítások után aztán visszauta­zott a fővárosba. Rövid hirek a nagy eseményről. Károly király halála április 1.-én délelőtt 11 óra 30 perckor következett be. Végső szavai: „Uram történj ók meg a Te akaratod. A Te kezedbe teszem le a magam életét, feleségemét ós gyermekeimét. Felajánlom Neked váltságul az ón életemet népem boldogulásáért." Ideiglenes temetése kedden folyt le Funchalban. Ö, akinek Szent István koronájával felkent apostoli személye élő tiltakozás volt a reánk kónyszeritett béke ellen, aki nemcsak az eltöröl­hetetlen történelmi múltnak, hanem a jövőnek is, a nagy és független Magyarországnak volt hordozója, a mai kortól meg nem értve ós ellen­ségeitől kényszerítve, szomorú száműzetésben élt. Mig itthon mulatság, dobzódás, pártoskodás és gyűlölködés űzi végzetes uralmát, addig ő a távolban, a száműzetés keserű kenyerén, királyi családjával együtt imádkozott a megalázott s meghasonlott nemzetért, nélkülözött ós áldozott a magyar feltámadásért. O császári ós apostoli királyi Felsége IV. Károly, Magyarország koronás királya 1922. évi április hó l.-ón Funchalban az Urban csendesen elszenderült. Dobogó szive, imádkozó lelke itt hagyott bennünket, felszállt az Urnák trónusához, hogy ott is szószólója legyen nemzetünk igazságos ügyének s kérjen, könyörögjön bocsánatot e bűnös nemzedéknek, feltámadást a nemzetnek ós ünnepet a magyarnak. A nemzeti gyásznak e szomorú napjaiban, mellyel a kérlelhetetlen sors oly kegyetlenül sújtott bennünket, kérem Esztergom város nemes közönségét, hogy O Felsége temetését követő napig tartózkodjék minden hangos szórakozástól ós vigalomtól. Ha már Üdvözítőnknek szava ós parancsa nem elég arra, hogy a nagyböjtben Isten tör­vényei szerint éljünk, most a reánk szakadt, ujabb nemzeti mBgpróbáltatás figyelmeztessen a magunkbaszállás nagy ós szent kötelességére, melyből egyúttal erőt meríthetünk ez ujabb súlyos csapás elviselésére. Szent István koronájának varázsa s ebből a varázsból született szent korona tana, az orom­ról reánk tekintő Szent István várának falai és az égbe törő bazilika Esztergom város közön­ségének megmásíthatatlan kötelességévé teszik, hogy a koronás királynak halála folytán támadt fájdalmat imádságos szellemmel, történelmi meg­\ értéssel, a magyar nemzethez méltóan érezze ós annak komolyan kifejezést is adjon. Esztergom, 1922. évi április hó 3.-án. Dr. Antóny Béla polgármester.

Next

/
Thumbnails
Contents