ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-02-27 / 25. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. roc C7á?TÍ áríl • hétköznap 80 fillér, CO OliíXLll <Xl <X • vasárnap 1 korona. Egy Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. A hazai szabadkőművesséoet városunk nemes közönségével megismertetni polgári kötelem. Ezt a kötelmet óhajtja teljesíteni az Esztergomi Katii. Kör akkor, amidőn mai nagyböjti estélyen a hazai szabadkőművességről tartat előadást nekünk, a porig alázott ós meggyalázott magyar nép gyermekeinek, akiknek mindaddig nem lehet igaz örömünk és igaz ünnepünk, mig testvéreink milliói martalócok kegyetlen rabságát szenvedik. A hazai szabadkőművesség hatalmas tényező abban a destrukcióban, amely ezeréves dicső hazánkat, magyar fajunkat, vérrel, könnyel, verejtékkel áztatott édes anyaföldünket: a Kárpátoknak bérceit s a négy folyamnak rónáit évtizedek tudatos munkájával s a hitvány árulásnak gyáva forradalmával idegen rablók prédájává tette; mely több millió magyart: apáinkat, testvéreinket, fiainkat, kedves rokonainkat szolgaságba, nyomorba, keserves szenvedésbe döntötte, mely hontalanná, koldussá tette a magyart! Nem lehet a fájdalomnak, a bánatnak, gyűlöletnek azt a süvítő, égető, megbélyegző hangját, szavát megtalálni — avval ember nem rendelkezhetik — mellyel hűen lehetne kifejezni mindazt az érzést, melyet letiport megalázott nemzetünknek a keblén melengetett hazai szabadkőművességgel szemben éreznie kell; de gyászunkban, szégyenünkben önmagunkkal s fajunkkal szemben kötelességünk megismerni és ismertetni azt a munkát, amint s ahogyan döntötte porba ezer év munkáját, hitét, reményét magyar fajunknak, hogy majd: ha ismét eljövend az idő s nemzetünk fája újra hajt, a szú többé ki ne kezdhesse. Kacziány Géza min. tanácsos erről a szabadkőművességről fog előadást tartani, amelynek kapcsán rámutat összes titkos jeleikre, fényeikre s munkájukra, fel óhajtván nyitni szemeinket, hogy az emberiségnek legszebb, legdrágább jelszavaival élő hazai szabadkőművességnek csábító, hivó szavai meg ne ejtsenek még egyszer bennünket! NŐK ROUflTfl. Az irgalmas szeretet. A Szociális Missziótársulat helyi szervezete összes szakosztályaival f. hó 22.-én, kedden d. u. 5 órakor a főgimnázium fizikai termében impozáns gyűlést tartott. A szervezet áldásos működéséről Szabó Margit szervezeti titkár referált sok szeretetet, melegséget jelentő beszámolójában. Jelenti, hogy az amerikai misszió ajándékából mennyi sok didergő, fázó gyermeket ruháztunk fel. Mennyi könnyet töröltek le ezek, mennyi mosolyt csaltak ki a vékony, sovány arcocskákon. A különböző egyesületek, intézeteknek kiosztott ajándékon kivül, kb. 160—180 család részesült szeretetadományban. A politikai szakosztály gyönyörűen végzi hivatását. Kéthetenként gyűlést tart, amelyeken politikai, etikai, társadalmi, világnézeti kérdéseket fejteget, magyaráz, előre megállapított tervszerű programm alapján. A Leánykör a szegény, elhanyagolt háztartási alkalmazottakat öleli szeretettel keblére és részesiti őket anyagi ós erkölcsi támogatásban^ neveli, irányitja, csiszolja bennük az ember legdrágább kincsét: a lelket ! A közelmúltban egy ujabb szakosztályt állított be a Szociális Missziótársulat városunkban, a Tisztviselőnők szakosztályát, miután az esztergomi tisztviselőnők egyhangúlag kimondották, hogy ide óhajtanak belépni. Az anya- és csecsemővódő szakosztályról jelenti, hogy sok a dolog és kevés a munkás. Különösen a babakelengyók elkészítéséhez kellene munkás segitő kéz, mert sok a „megrendelés" és mindenkit ki akarunk elégíteni, mindenkin akarunk segíteni. A titkári jelentés után Dr. Lepold Antal prelátus-kanonok emelkedett szólásra és belecsepegtette lelkünkbe az irgalmas szeretetnek mézédes cseppjeit. A tudós főpap visszavezette lelkünket az őskeresztény egyházba és elénk állította a régi keresztények nagy szeretetét, irgalmas szivét. Izzó lelke, lángoló szavai gyúrták, formázták a lelkünket és beszéde végén kialakult, kiszínesedett ós meggyőződéssé vált bennük gyönyörű beszédének alapgondolata: csakis az irgalmas szeretet fogja megjavítani a világot. S hogy beszédének alapgondolata jó szivének és nemes lelkének igaz alapvonása, bizonyitja azon 1000 koronás adomány, melyet ezen alkalommal nyújtott át a Szociális Missziótársulatnak. Mi hiába zengünk ezért hálaszavakat, megjutalmazni csak az tudja, aki azt mondotta: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem cselekedtétek." Ezek után Dr. Mattyasovszky Kasszián, a szervezet egyházi tanácsadója megköszönve a bőkezű főpap szellemi ós anyagi ajándékait, a jelenlevő missziós tagokat a további szerény munkára buzdította s Reviczky Gáborné elnöknő zárószavaival ért véget a tartalmas gyűlés. Mi, akik ott voltunk, gyarapodtunk, gazdagodtunk abban, amiből sohasem elég nagy az adag a szeretetben. Horváth Sári. ÄZ „ESZTERGOM" TARGAJA. Mi vagyok én itt? (Tiroli front, 1918. április 4.) Mi vagyok én itt? Csendes ütközőpontja a rossznak? Tilalomfa? Küzdve az árral, Gáncsok ezer viharával ? Tilalomfa? Kivetve az útra, Krisztus-tagadóktól leszúrva ? Tilalomfa, mely ellen lopva sorakoznak Bórencei az örök pokolnak ?! Mi vagyok ón itt? Véres siralmak bús szemfedője? Hóhér? Aki a Halállal nevet, «. Amikor hősöket temet; Sírba téve, mit a hős el nem ért: Almot s annyi földi szép reményt . . . Hóhér az, aki ember ? S jaj, a szive Ölője: Sírva térdel a temető-kőre . . . Mi vagyok ón itt? Fénysugár? Melyből hull Isten fénye Halott lelkek — s fájó szivekre, Szegény reményvesztettekre ? Fénysugár! A Gyűlölet mezejón, Hol a Szeretet csak lidércfény . . . — Fénysugár! A Golgoták keresztje tövébe Isten szerelmétől őrnek téve . . .! Porubszky Géza. Cseh fuvolán szlovák nóta. — Az „Esztergom" eredeti tudósítása. — A csehek által megszállt területen lakó tót véreink gyönyörű pólfláját adják a régi hazához való meleg ragaszkodásnak ós az elszakítás gondolatába való bele nem nyugvásnak. Minden alkalmat megragadnak, hogy demonstrálják magyar érzelmeiket. Különösen azon tót anyanyelvű testvéreink, akiket a magyar iskolák neveltek színmagyar szellemben, még a tősgyökeres magyarokat is megszégyenítő lelkesedéssel hirdetik, hogy ők igenis magyarok ós nem engedik, hogy őket bestatisztikázzák a csehszlovák állam törzsébe. Különösen a népszámlálás alkalmával nyilvánul meg ez a nagyarányú lelkesedós úgy, hogy a csehek jónak látták bennünket rágalmazó röpiratokkal árasztani el a Felvidéket, hogy a tótok magyar szimpátiáját minél alacsonyabbra süllyeszszék s hogy igy a népszámlálási statisztika minél kedvezőbb képet mutasson a csehek szájíze szerint. Ez magyarázza meg a következő szövegű röpirat hangját is, melyet érdekességénél fogva ós sok tanulságul a következőkben közlünk: „Testvéreink! Megszűnt már a magyar uralom Slovenskó területén és azzal együtt a slovák nép ezeréves elnyomatása ós rabszolgasága is. A slovákot eddig lenézték és csúfolták : „Tót nem ember", „büdös tót" és hasonló csúfnevekkel csak azért, hogy a r slovák szógyelje magát slovák mivoltáért. Es ha ennek dacára is megmaradt slováknak, elkezdték üldözni ós mint pánszlávot bebörtönözték. Aki félt, az engedett a magyar erőszakosságnak és átvedlett lassankint magyarnak. Novézámki utcáin 50 évvel ezelőtt csakis slovák szó hangzott s az itteni magyarok vagy ide telepedtek vagy a slovákokból átvedlett magyarokból származnak. De letűnt már a magyarok csillaga! Slovenskóban ismét slovák az úr s nem kell szógyelni magát slovák mivoltáért sőt ellenkezőleg, büszke lehet erre, mert a slovák népre nagy és fényes jövő vár. A csehslovák állam nem akar hasonlókkal mérni a magyarságnak, nem akarja megbőszülni a sok jogtalanságot ós igazságtalanságot, a sok égbekiáltó bűnt, amit a magyar a slovákon elkövetett. Csak vissza akarja kapni az ő fiait, akiket erőszakkal megmagyarositottak. S éppen azért ezekhez akarunk szólni, hogy öntudatra ébredjenek s vallják magukat annak, aminek születtek. Ma már az itt élő magyarok is látják, hogy a körülöttünk fekvő országok közül mi állunk legjobban. A mi egy koronánkért kapunk 8 magyar, 10 osztrák koronát s lengyel pénzt már egyáltalában nem fogadunk el. íme I Ez a legfényesebb bizonyítéka a szebb jővőnknek s minél többen leszünk, annál fényesebb jövő vár reánk. Kérdjük azért: slovák vagy ? Akkor slováknak valld magadat! Slovák vér kering ereidben! Slovák volt apád, anyád, téged csak az iskola magyarosított meg! Ne szegyeid magadat slovák eredetedért, légy büszke őseidre! Slováknak valljad magadat s gyermekeidet slováknak neveljed. Az igazi szinmagyar maradjon meg magyarnak, ahhoz joga van, mi tiszteljük az ő jogaikat s tiszteljük az igazságszerető magyarjainkat, de ti slovákok térjetek vissza büszke öntudattal ahhoz a nemzethez, amelyből származtok s igy segítsétek elő úgy a saját

3 mint gyermekeitek^szebb és jobb jövőjét."