ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-02-20 / 22. szám

ERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. T?rr\roe C7Ó m ó *>q • hétköznap 80 fillér, ^öJ

CÖ DACllIl dl d m vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. • * Hajsza az ideálok után. Esztergom, 1921. február 20. Ha a keresztény kurzus is megtartja a maga böjti lelkiismeretvizsgálatát, akkor rá fog akadni erre a jellemző hibás jelenségre, amely annyi sok bajnak a szülőanyja. Bár hálás lehet a nemzedék annak a politikai és társadalmi mozgalomnak, amelynek a történelem Ítélőszéke előtt az lesz a legnagyobb bűne, hogy nemzete talpraállitását biztosító ideálok elérésében nagyobb volt a buzgósága, mint a gyakorlati ereje és az úti felszerelése. A politika keresztény Magyarországot hirdetett ós a fellelkesült tömeg ma azt hiszi, hogy csalódott, mert ugyancsak messze vagyunk még a keresztény Magyarországtól. A rengeteg társadalmi egyesület mind külön akarta bevezetni a népet az Ígéret földjére és úgy mozgósította a magyarságot a legszentebb ideálokhoz vezető útra, mintha már holnap oda is érkezhetnénk. Nem kisebbet soroztak napi programmjukba, mint a nagy Magyarország viiszaszerzósét, mint a társadalom krisztusi bókéjót, mint a keresztény nép gazdasági uralmát stb., stb. De sikerülhetett-e ezeket a mennyei messzeségben fénylő ideálokat a pokoli kárhozatból csonkán, koldussá téve szabadult Magyarországnak elérnie még akkor is, ha összes politikusai és társadalmi vezetői angyalok lettek volna ?'! . . . Tehát ismét csalódás, csalódás. Azaz inkább elcsüggedós a ma még elérhetetlen ideálok utáni hajszában, amely elcsüggedóst csalódássá ós elkeseredéssé növel a kereszténytelen sajtó és fegyvert kovácsol belőle a keresztény Magyarország ellenségei kezébe. Szeretnénk, ha meghallanák a magyar politika berkeiben ós a társadalmi egyesületek vezetőségeiben a mi szerény vidéki sajtónk hangját, amely már évtizedekkel ezelőtt ugyanígy ós ugyanezt hirdette a keresztény magyar hazáról, mint most! A keresztény világnézet komoly harcosai tudják, hogy küzdelmük ideáljai nem hasonlíthatók a változó napi politika délibábjaihoz. A keresztény világnézet látja a viszonyok nehézségét, a könyes nyomorúságot ós tudja, hogy a nagy nemzeti célokhoz az ezek ellen való kitartó küzdelem vezet. Tűzzünk ki közelebbi stációkat, oldjunk meg a körülöttünk égő szociális problémák közül egy-egyet, állapítsunk meg szűkebb, határozottabb munkaköröket, ma is keresztülvihető programmokat és akkor a kicsinylelkűek sem fognak csüggedni. Nem tehetünk róla, de az ideálok utáni hajszára gondolunk minden olyan esetben, mint Wolf Károlynak a liberális sajtó elleni akciója is. Ha már elkezdte, súlyos felelősség terhe mellett követeljük, hogy vigye is keresztül. Csalódni nem akarunk többé. Mert ha azt mondom, hogy adok az éhes, nyomorgó kis magyar gyereknek egy darabka kenyeret és azt Krisztus nevében meg is teszem, akkor többet tettem a jövő Magyarország ér de' kében, mint az, aki nagyokat szónokol a keresztény ideálokról, de egyebet nem tesz. Tarka sorok. Mottó: Beteg lett a politika, Kéne néki a klinika! Ha a dolgoskezü ember ma két napon át elfelejt újságot venni a kezébe, hát ugy eltéved bizony a hirtelen alakult uj, ujabb, meg legújabb vezető politikai pártok labirinthusaiban, mint az egyszeri szegény ember a gazdag város utcatömkelegében. Van már, hál

1 Isten, párt, amely pártatlan. És van már pártatlan párt, amely még pártoskodik ugyan, de pártja már nincs. És van pártatlan párt, amelyet ugy odahagytak a körülötte és érette pártoskodók, mint Szent Pál ... a keleti franciákat. Van itt, hál

r Isten, párt, amilyen csak tetszik . . . Na, miért ne, pajtás? Tehetjük. Jogász nemzet vagyunk, vagy mi? — Futja az időből. Ez idők szerint mi vezetünk, a politikai újdonságokat sorra mi, magyarok kreáljuk. Elvégre ez is valami! —• Van már pártunk miniszterelnök nélkül, de van miniszterelnökünk párt nélkül. Van már pártos pártatlankodó párt és vannak pártatlankodóan pártosok, — de ők pártonkivüliek. Van párt, hogy csak ketten vannak benne. Es vannak ketten, hogy már egyik pártban sincsenek benne, i Van páros párt. Van páratlan. Van párosan páratlan. Van páratlanul páros. Igaz, hogy ez aztán káros! — SŐt, vannak rég letűnt politikai hazardőrök, akik azt merik állítani, hogy a mai politika nálunk nem csak pártos, páros, káros, de egyenesen — sáros. Homok. HÍREK. * Palkovics László a Független Nemzeti Királyság Párt/ának országos alelnöke,. A Független Nemzeti Királyság Pártja csütörtökön gyűlést tartott Budapesten, melyen a lemondott ideiglenes elnökök (Lukasich, Haller, Pékár) helyébe megválasztotta a párt új orsz. elnökségét. Elnök lett Pékár Gyula, orsz. alelnökök pedig Palkovics László Esztergom vármegye alispánja és Maylott Nándor. A párt más politikai pártokkal karöltve kivan dolgozni azon, hogy Magyarországnak majdan más országoktól független nemzeti királya legyen. * Főegyházmegyei hir. Stampf Rezső esztergom-főegyházmegyei áldozópap budapesti hitoktatóvá neveztetett ki. * Női konferencia. A főgimnázium fizikai előadó termében ma, vasárnap este 6 órakor (a legónyegyleti kulturelőadás után) női konferencia AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A sajtó. Néhány nap óta a sajtókérdós ismét aktuálissá vált. Azzá tette a destrukció lovagjainak kirohanása, akiknek semmiként sem tetszik, hogy ez az (ország keresztény ós nemzeti alapon mer konszolidálódni. Fáj nekik, hogy ítélőszéke elé citálja őket a közvélemény s rásüti homlokukra az ország meggyilkolásának Káin-bélyegét. Hogy romok és roncsok vagyunk, abban kétségtelenül oroszlánrésze van a liberális sajtónak. Hatalmát szemérmetlen módon aknázta ki. Ahelyett, hogy épített volna, rombolt. Először is vallásos meggyőződésünk ellen indított irtó háborút s mi evvel mit sem törődve, tűrtük parfőmös szalonjainkban. Kigyót melengettünk benne, pedig elég hangosan sziszegte: „Jézus csak egy fanatikus forradalmár volt, egy ideális szocialista, demokrata, amilyen nincs Budapesten. Nagyobb Bokányinál, nagyobb Vázsonyinál és mindenkinél. Jézus Őszinte, szegény, mezitlábos forradalmár volt. .. Jézus naiv volt, bátor ós előre nem látó . . (Pesti Hírlap 1913. márc. 23.) Ha ez a sajtó ily leplezetlenül káromolta Istenünket, mi' sem természetesebb, hogy tüzet okádott az Egyházra s papjaira is. Hasábos cikkekben koncolgatta a jezsuitákat, dühösen tajtékzott a legutolsó káplántól a legdíszesebb egyházi méltóságig. Sötét tudatlansággal s pokoli gonoszsággal hazudta a dogmák államveszólyes voltát. Vórbajos aggyal boncolgatta a cölibátus kérdését. Káros és avult intézménynek minősítette a szerzetességet. Állandó ós örök témája volt az egyházi birtok, de arról nem vett tudomást, mint csúsztak ki a latifundiumok a magyarság alól s ültek be a nemesi kúriákba az egykori csont- és ószeresek fajrokonai. Édes csemegeként s vigyorgó ábrázattal tálalta olvasói elé egy-egy megtévedt pap ballépését, de ugyanakkor nem volt szava fajtájának légiónyi bűneiről. Léptennyomon dobálta Egyházunkat sárral, de nem vett tudomást a bankok ós trösztök bűnös üzelmeiről, a posztó- és bakancsszállitók gyönyörű társaságáról. Megásta minden nép alapját, a tiszta erkölcsöt s a maga mocsárgőzű etikáját akarta ránk erőszakolni. Az apróhirdetések két-három oldalán árulta a szabadszerelmet. Kultuszt csinált a trágárságból, tapsolt a perverzitásnak. Magánügyek rágásával bontotta meg sokak családi békességét. Kulisszatitkok után böngészett, pletykált, mint hat más. Ezek a sajtópribékek kitűnően értettek ahhoz is, hogyan kell tönkretenni magyarságunkat. Örökös testvérharcot szítottak (ós szitának még ma is) közöttünk s mig mi fenegyerekeskeutünk, addig ők mind mélyebbre vájták testünkbe méregfogaikat. Kihasználták hazafiságunkat, mikor háborúról volt szó s a vesztett háború után egy lecsúszott, degenerált grófot tettek meg a nemzet bálványává s a megmentés ürügye alatt az ország hóhérává. A szabadság ós önállóság leplei alatt forradalmositották a lelkeket. Céljukat elérték, a forradalom meglett s az ország elveszett. Most már csak a szennycsatornák, a kloakák patkányait kellett ránk zúditaniok, hogy ami érték még megmaradt, az is elpusztuljon. A bolsevizmussal ez is sikerült nekik, í Nyíltan tobzódhatott ez a sajtó most már a magyar vérben, ebbe mártva tollát, dicsőitette a sok magyar élet átkos emlékű kioltóját: Szamuellyt. Tetszése szerint rúghatott most már mindazon, ami magyar és keresztény; nem kellett félnie, mert a nemzet gúzsbakötve, némán tűrt abban a reményben, hogy az Isten majd csak ezt a keserű poharat is elveszi tőle. Reménye négy hónapi sötét rémuralom után végre teljesedett is. A zsidó uralmat ismét a magyar váltotta fel. A sok szenvedés öntudatra ébresztette. Belátta, hogy elkeresztónytelenedése, elmagyartalanodása vitte a pusztulás örvényébe. Ezért megindult a nagy mozgalom, melynek lobogóját e két szó ékesítette: keresztény és magyar! E jegyben indult meg sajtónk is. A szomorú események meggyőztek bennünket, hogy valóban nagy hatalom a sajtó, mely ronthat ós teremthet országokat. Ezért felkaroltuk keresztény sajtó vállalatunkat, nehogy ismét zsidó firkancsok nőjenek nyakunkra s elveiket kategorikus imperatívuszként diktálják ránk. S ezek mintha egy ideig vissza is vonultak volna. Szürke Írásaikban elég színtelenül viselkedtek s bár nem támogattak bennünket, de legalább nem is támadtak. Odvaikat azonban most ismét elhagyták s mert nem bántottuk őket, hát kezdték elfeledni, mennyi bűn terheli ótvaros lelküket, melyért még nem számoltak. Sőt még nekik áll föllebby Ők kezdenek fölényeskedni, vádaskodni. Ug