ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-12-25 / 149. szám

Ára 3 korona. XXVI. évfolyam. 149. szám. Keresztény magyar sajtó. Vasárnap, 1921. december 25. POLITIK A í ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 kor., vasárnap 2 kor. Főszerkesztő : Komor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv nyomdájában. Karácsony. Irta : Dr. Lepold Antal. Öntudatra ébredésünk első évétől a karácsony úgy él a lelkünkben, mint az öröm, a nyugalom, a béke ünnepe. Mintha karácsonykor minden azért volna, hogy belénk boldogságot leheljen. A bűbájos téli éjszaka, a titokzatos csend, a légben ' szárnyaló s békét hirdető angyalok, a jászolban mosolygó kis Jézuska, a jólelkű pásztorok, az ajándékok, a meghitt otthon, az emberek szeretete. Megszokjuk a hitet, hogy karácsonykor mindehhez jogunk van, minden öröm és béke önként ajánlkozik, magától ömlik egy titokzatos bőségszaruból, amely karácsonykor természetszerűen megnyilik. Beárnyékol a csábító fogalom, hogy a béke tisztán külső ajándék, valahol a magasságokban szőtt lelki ruha, amelyet karácsonykor iánk terítenek. Később, mikor az élet küzdelmei már megviseltek, mikor nehéz gondok nyomódnak ránk másokért, a karácsonyi örömben és békében súlyos áldozatok, önmégtagadások, önfeláldozó szeretet gyümölcsét látjuk. Úgy fogjuk föl karácsony ünnepét, mint a jótékonyság, a felebaráti szeretet ünnepét, amelyen egyesek hősisége okozza másoknak örömét s megmenti az egyébként szomorú világnak a karácsony rövid boldogságát. Azért van karácsony körül a sok gyűjtés, jótékonykodás. Az adakozó az adásban keres karácsonyi örömöt. A két felfogás mindegyikében van igazság, de önmagában mindegyik egyoldalú, mert a karácsonyi béke" és boldogság igenis külső ajándék. { de tevékeny szeretet is. Dante a Paradicsom-ban figyeli az Isten Anyját. Látja, hogy tekintete belemélyül a végtelen Isten szépségébe, de le is néz a hozzá folyamodók millióira s azoknak irgalmasságot közvetít. Szűz Mária szemének e kettős tekintetében látja Dante a lelki béke és boldogság lényegét megfejtve. A béke nyugalom, megnyugvás és irgalmas tett. Megnyugvás az Istennel való érintkezés folytán és irgalmas tett a mi szenvedő embertársaink javára. A karácsonyi béke abból fakad, hogy a legközvetlenebb érintkezést keressük az Istennel, a béke forrásával. Sohasem érezzük az Istent közelebb, mint amikor mint ember jelenik meg köztünk s mosolygásával kikényszeríti a legkeményebb szívből is a bizalmat. Ami a gyermek arcáról ránk sugárzik, ami az ő végtelen lényéből a lelkünkbe lopózik : az igenis külső ajándék, a karácsonynak kívülünk élő titokzatos varázsa. De ez a varázs csak azokra a szivekre hat békésen, amelyekben szeretet él az emberek iránt, akiket a gyermek szeret. Az önző és üres lelkekre a karácsony varázsa inkább szemrehányás és lelkiismeretfurdalás. Ha megtörnek e szivek és fölmelegednek a szeretet tüzénél, akkor ők is kaput nyitnak a béke előtt. A karácsonyi kis Jézus kegyelme és az ő példája, az ő kedvéért munkálkodó szeretet a karácsonyi béke lényege és egész tartalma. Ezt a békét mindenki megszerezheti, bármily külső bajok, nélkülözések és csalódások gyötrik is egyébként. Karácsonykor felejtsünk minden egyebet s az egy örök karácsonyit élvezzük békében : a gyermek Jézus tekintetét ós a bennünk kelő szeretetet. Aki fogékony a karácsonyi békére, megérdemel minden békességet. Béke, vagy krízis Gseh-Szlovákiában ? Az Alkotó örök bölcsessége a Kis-Kárpátok természetes láncával falként akarta megvédeni a termő Mátyus-földet és a Kis Magyar Alföldet. Amit a természet hazánkhoz csatolt ós a KisKárpátok évezreden át hűséggel védtek: azt az emberi akarat nem tudta megvédeni az emberi gonoszsággal szemben. Három éve már annak, hogy hazánk koronájáról lehullott ez a drága kő; három esztendeje, hogy idegen, gonoszságszülte rabigát hord a magyarság ós a tótság egyaránt viharverte nyakán. Egyik se érdemelte meg! Nem a felvidéki magyarság, amely még ma is tele van tűzzel s várja az alkalmat, hogy megfizessen szenvedéseiért; — nem a tótság, mely néhányak árulásának lett tragikus áldozata. A tragÖn*m pedig épen abban van, hogy amikor tele lármázzák a világot a tótság felszabadulásával, ugyanakkor ezért a szabadságért ott többé senki se lelkesedik, ezt odatúl ma már senki sem hiszi. S érdekes, hogy a tót felszabadulásért csakis a csehek, a csehó fii, megfizetett tisztviselők, a cseh koszton rágódó dögkeselyűk lelkesednek, akiknek szomorú kötelessége a magyarok sanyargatása, elnyomása ós a középosztály sistematikus tönkretétele, azok a senkik, akiket csak a forradalom, a szükség, az árulás vetett felszínre és a basáskodás tart fenn az élet színvonalán. Tessék végig nézni a falusi újsütetű jegyzőktől kezdve fel Szlovenszkó „teljhatalmú" miniszteréig, minAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Nincs semmi uj a nap alatt. Irta: Szvoboda Román. Mikor azon az emlékezetes szomorú, csendes augusztusvégi estén az oláhok betörtek Erdélybe, hogy segítsenek a többi hóhérnak a már legyengült magyar nemzet letiprásában, a halálos rémülettől megremegett az ősi erdélyi nemesi kúriák galambdúcos eresze s a cifratornácos székely házikók faragott kapubálványa. Jött a düh tajtékjától szennyes szájú oláh kecskepásztorok féktelen hada, rabolva, pusztítva, feldúlva mindent, mit évszázadokon át nemes urak ós tisztes nagyasszonyok szent kegyelettel gyűjtöttek össze családi kincseskamráikban. Ami értékeset találtak, azt ellopták, elhordották, amit fölöslegesnek tartottak, azt szétszórták. Régi családi könyvtárak, levéltárak lettek ádáz dühük martalékaivá, áldozataivá. Mikor aztán futniok kellett a szövetséges csapatok kemény ökölcsapásai elől, a visszatérő erdélyi menekültek felszedegették a sárból ezeket a szent ereklyéket, reliquiákat, mig nem egyszer újból menekülniök kellett ezeknek a szegény földönfutóknak. Igy került hozzám valami erdélyi menekült révén valahonnan egy nemesi könyvtárból három kicsi kalendárium. Ujjnyi vastag, 8—10 cm. nagyságú könyvecskék. „Uj ós 0 kalendáriom Krisztus Urunk Születése után — 1762. 1773. és 1775. — Esztendőre, a Pólusnak 4S Gradusig való magassága szerint, mely Magyar-országra, Erdélyre és*más Tartományokra is alkalmaztatott Hanckens Bálint Continuatiója szerint, Kolosváratt, Nyomt. S. Pataki Jósef által." — Igy, ilyen körülményesen ós szubtórosan." Kezdjük az 1762-esen. Ennek címlapjáról tudjuk meg, hogy a naptárak tulajdonosa Greorgius Orbók volt, ki: N. b : Ego nat. (született) Anno 1733 in Tasnád (Szilágy megye) s Nagy Iklodon lakott Szolnok-Doboka megyében. A naptárban található, részint magyarul, részint latinul irt feljegyzésekből tudom, hogy Orbók G-yörgy ur nemes ember volt, kinek a jobbágyok Túrból, Szilvásról, Kis-Petriből hol törökbuzát, hol meg bort és szénát hoztak, hol meg robotot szolgáltak. Orbók G-yörgy urnák, ki „hivatalos" ember is volt, mert az erdőből fát lopott jobbágyok fölött Ítélkező szókben is többször résztvett s ki ott volt 1762. január 26.-tól febr. 8.-ig in expeditionem Illmi I). Comitis Ladislai Senioris de Bethlen, nem lehetett túlságosan nagy birtoka, mert hol 5—8 véka törökbuzát, hol meg 10—15 véka rosot vetett, de mindig azzal a bejegyzéssel, hogy-: Ur Isten, áld meg jó voltodból első munkám zsengójit. . . Orbók György ur pietikus leikű református ur volt, ki 1773. nov. 9.-én ezt jegyezte be a naptárba: Ma viszem be Kolosvárra a Collegiumba legelőbb edgyetlen egy fiacskámat Orbók Lászlót. En Istenem, neked ajállom eötet; adgyad a te kegyelmedet nókie, légy Gondviselője, oktatója, tanitója, ruházzad fel eötet értelemmel, tudománynyal és böltsességgel, ted Úr böltsó eötet s ad tudgya böltsen follytatni az eö életit és kedves legyen mind előtted mind emberek előtt Amen..." Ilyen melegszívű ember volt Orbók G-yörgy ur, ki „kedves feleségéről" is többször tesz említést, de annak családi nevét nem birom kibetűzni a tömérdek, furcsa öreges betűkkel irt feljegyzések közül, de megemlékezik Krisztina nővéréről Szabó Ferencnéről, ki 1773. május 5.-én halálozott el Gyekében s G-ábor nevű eötsóről, ki Kalotsán volt — valószínűleg diákember. Többször emliti „inasát", kit „betsülettel elbotsátott". Feljegyzéseiből azt kell következtetnem, hogy Orbók György ur vagy nótárius, vagy ref. tiszteletes lehetett. De térjünk át a naptárak nyomtatott, kultúrtörténeti szempontból kétségtelenül érdekesebb részére. Igy például az 1762. óvi naptárban még húsvét keddje is pirosbetűs ünnepnek van jegyezve. Régente ugyanis a húsvétvasárnap utáni egész hét ünnepként tartatott s Mária Terézia országaira nézve XIV. Kelemen pápa 1771-ben úgy intézkedett, hogy húsvét ünnepe csak kót napig tartássók. Fel vannak sorolva a naptárakban a „sokadalmas helyek" (vásárok) is, melyből kitűnik, hogy Esztergomnak négy vásárja volt, úgymint Gyertyaszenteléskor, Orbánkor, Mária-Magdolnakor és Mindszentekkor. A „pósta-táblátska" szerint Bétstől Budán át Nagyszebenig postaállomások voltak itt környékünkön Nyergesújfalu, Esztergom, Veresvár, Buda stb.