ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-12-05 / 141. szám

XXVI. évfolyam* 141, szám, Keresztény magyar sajté. Vasárnap, 1921. december 4. POLITIKAI TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 kor., vasárnap 2 kor. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok es előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. z érzelmi integritás válsága. Esztergomban, 1921. december 3.-án. Amikor a trianoni békeszerződés teljesen életbelépett és a Felvidék hivatalosan is Csehszlovákia lett, az Erdély Románia, a Délvidék pedig SHS állam jogos (?) tulajdona s amikor ennek betetőzéséül nemrégen még az a rendelet is megjelent, hogy a megszállt területeken élő testvéreinket hivatalosan nekünk is cseh, román, illetve jugoszláv alattvalóknak kell tekintenünk, avval vigasztaltuk magunkat, hogy az érzelmi integritás együtt fog bennünket tartani s egykor majd ez az együvétartozás meghozza boldogitó eredményeit. Az érzelmi integritás ellen nem is tudnak tenni ellenségeink, — erőszakkal legalább is nem, — ellenben mimagunk igen sokat ronthatunk testvéreink hazahas érzelmein rövidlátó intézkedésekkel, betűkhöz való merev ragaszkodással] és velük szemben való szeretettelen viselkedésünkkel. Egyének épp ugy, mint hivatalok, hatóságok vétkeznek, még» pedig igen súlyosan, az érzelmi integritás ellen, úgy hogy maholnap annak válságáról beszélhetünk. Jelen cikkünkben rá akarunk mutatni néhány oly jelenségre, amelyek komoly aggodalmat keltenek bennünk a lelki, érzelmi integritásnak a megszállott párkányi részen való fennmaradását illetőleg. Tudnunk kell, hogy milyen szoros kapcsolat volt Esztergom és a túloldali megszállt területek népe között. Esztergomiak előtt kár erre a szót is pazarolni. És ma, ha a túloldali ember „hazájába", Csonka-Magyarországba jön, mindjárt belépésekor oly nehézségekkel, bizalmatlankodással és bürokratizmussal találkozik, amely kell, hogy elvegye kedvét attól, hogy gyakrabban átjöjjön és megfürössze lelkét a megmaradt magyar földön való tartózkodás jóleső érzésében. Legújabban pl. a nagy hidon átkelőknek oda is, vissza is 20 koronát kell a magyar vámhivatalnál a rendőrségi átkelési igazolványért járó dijon felül flzetniök. A cseh részen ez az intézkedés nem áll fenn, de ugyanolyan okadatolással ott is könnyen életbeléptethetik és akkor egy közönséges, pár órára szóló átkelés 40 magyar és (tegyük fel) 40 cseh koronába kerülne. Hivatalos, üzleti ügyek lebonyolításánál ily kiadásokat be lehet kalkulálni a költségekbe, de mit szóljon az a megszállott területen élő szegényebb testvérünk, aki régen nem látott rokonát akarja meglátogatni ideát, vagy viszont? A megrázó esetek egész sorát Írhatnék le, melyek a mai — csak a magyar részen szedett — uj költségek miatt előállottak éppen azáltal, hogy szegényebb embereknek már ez a költség is jelentékeny. Szülőt gyermekeitől, testvért testvérétől, vőlegényt menyasszonyától szakit el ilyen megokolatlan intézkedés, mely mindenre jó lehet, csak arra nem, hogy az érzelmi integritást erősitse közöttünk és elszakitott véreink között. Hatóságainknak sürgős felterjesztést kell tenniök, hogy ezt az uj díjszedési rendeletet illetékes helyeken visszavonják. Rá akarunk mutatni még egy jelenségre, amely a megszállott területi állapotokat szintén előnyösebben tünteti fel a mi rovásunkra. Ez pedig az, hogy ma gyar könyvek átvitelét a túloldalra éppen a mi vámhivatalunk nem engedi. Nemrég magyar ima- és tankönyveket akart több túloldali tanitó Esztergomból átvinni azon biztos reményben, hogy azokat a magyar vámon átengedik.'Józan magyar lelkük lehetetlennek hitte, hogy eme könyveket, amelyek odaát a magyar gondolatot, a magyar szellemi, érzelmi integritást szolnem megfelelő gáiják, éppen a magyar határ őrei engedik át — természetesen rendeletekre való hivatkozással. — Es megtörtént, amit lehetetlennek véltek. Képzeljük el, micsoda impressziókkal tértek haza, micsoda véleményük alakult ki a magyar állapotokról, a magyar vezetőségek kétbalkezű intézkedéseiről! Nem szólunk még sok más apró jelenségről, amelyek elszakitott véreinket szinte elvadítják mitőlünk a megszállott területen uralkodó rendszer előnyére. A közigazgatási bizottság és az összes illetékes tén}

7

ezők figyelmét felhivjuk e jelenségekre, amelyek mellett hiába imádkozzuk aztán a Magyar Hiszekegyet, hiába E

nk népszavazásokban és hiába szónonk érzelmi integritásról, ha hivatalos szerveink intézkedései azt a látszatot keltik elszakitott véreinkben, hogy ők minekünk már nem is kellenek és hogy jobb elbánásban van részük odaát, mintha a régi Magyarországhoz tartoznának. Újra megkísérlik Szenttamás befásitását. Szópitőegyesületi gyűlés. — Veszedelemben a szenttamási kálvária. — Állandó rendőrőrsöt Szenttamásra! Az Esztergomi Szépitőegyesület választ! mánya f. hó 1.-én délután érdekes ós a város j kultúrájának fejlődésére nézve igen fontos tárgysorozatú gyűlést tartott, amelyen a város tanácsa j részéről is többen jelen voltak. A szépitőegylet j memorandumára a város képviselőtestülete által j adott válasz ismertetése során különösen SzentI tamás befásitásának ós megszépítésének kérdése adott élénk eszmecserére okot. Szenttamás befásitását ugyanis, amint ismeretes, a szépitőegyesület Bleszl Ferenc kir. tanácsos takarékpénztári igazgató fáradságos kezdeményezésével ós vezetésével egyszer már megkísérelte, azonban a nemes kísérlet Szenttamás lakói egy részének lelkiismeretlensége miatt kudarcot vallott. A több ezernyi fa- ós bokorcsemetét részint eltüzelték, részint a gyermekek, részint pedig a kecskék tették tönkre. A szépitőegyesület vitéz Szivós-Waldvogel József felszólalására a szomorú tanulság birtokában is elhatározta, hogy a fásitás és szépítés ügyét ismét kezébe veszi és Szenttamás befásitására a várostól erős facsemetéket kér. Bleszl Ferenc kir. tanácscrs pedig a vezetés és irányítás nehéz munkáját ismét magára vállalta. Azonban a nemes munkának csak úgy lehet gyümölcse, ha Szenttamás külön rendőrőrsöt kap, amely a facsemeték és a szépítés egyéb munkálatainak megbecsülését állandóan lelkiismeretesen őrzi ós Szenttamás rakoncátlanait és rendetlenkedőit féken tartja. A külön rendőrőrsnek Szenttamáson való létesítése más oldalról is indokolt. Megdöbbenéssel hallottuk, hogy a szenttamási kálváriát nem becsüli meg a lakosság, a rossz gyermekek a kápolna alatti földrótegeket kiássák és ha ez igy tart tovább, a 200 éves szenttamáshegyi kápolnát az összeomlás veszedelme fenyegeti. Amikor bizva-bizunk Szenttamás jövő kultúrájában, a facsemeték megnövekedésében ós a szép zöld Szenttamásban, amely az ottani lakók testónek-lelkónek is kellemes lenne, egyben nyomatékosan felhivjuk a fentiekre az illetékes hatóságok figyelmét. Krónika. Ha kimegyek most a városszélre, Ráismerek az igazi télre. Látni már jól, hogy itt van az advent, Ha az ember a sorompón átment. Mindenfelé nyájas tüzek égnek, Megölt kocák lába mered égnek. Pörzsölgetik s a gömbölyű jószág Megérdemel egy krónika-nótát. Szine piros, — inkább piros-barna, Nem hiába égett rajta szalma. Hája reng a szekér szürke mélyén, Füstölögve várja már a kémény. Örvendező szók nyílnak az ajkon, Hogy behozzák öt a kapuajtón. Három mázsát nyomhat szemre nézve, Cipelöknek vöröslik a képe. Villan a kés. kibomlik a hája, Feslő bimbót nem néznek így máma. A nagy testben húst alighogy lelnek, A bödönök zsírral mind megtelnek. Szól a gazda f „Az Isten megáldott, Szebb állatot ember rég nem látott. Kukoricánk ugyan ette bőven, Bár nem sok lett ezen esztendőben!" Végignézem, milyen boldog arcok ! Mit most kormány! Mit most elvi harcok! Mit problémák egész raja itten ! Azt rebegik: „Megáldott az Isten!" Hozzá fordul ma itt a szív hangja, Az igaz, hogy csak egy pillanatra. Ily pillanat bár mindenütt volna, Sok nagy kérdés hogy meg lenne oldva ! H. I.