ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-11-13 / 132. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fill., vasárnap 1 kor. A megcsalt ország. Esztergomban, 1921. november 12.-én. Leesett az első hó Csonka-Magyarországra és a magyar nemzetet egyéb súlyos csapások mellett a fűtő- és élelemnélküli hosszú tél gondjai nyomják. Nem kell különösebb közgazdasági szakértelem annak megállapításához, liogy Csonka - Magyarországot a körülöttünk levő államok és az ántánt egyszerűen megcsalták, azaz a liberális gazdaságpolitikai elveknek a magyar kormányzatba való beajánlása és a barátságos gazdasági kapcsolatok jelszavához fűzött ígérgetések útján sikerült megszereznie a csonka ország termésének szine-javát s a mi hiszékeny és bőkezű barátságunkkal szemben a körülöttünk levő államok most a legteljesebb gazdasági elzárkózást és rosszindulatot tanúsítják. Most, amikor a nyomorúságos tél kezdetén legkiválóbb közgazdászainkkal együtt megállapítjuk ezt a nagy csalódást, világosan látja minden gondolkodó magyar ember, hogy az ország gazdasági életének tönkretevésében a gabona szabadforgalmának- hirdetői, a kiviteli hő sokes a liberális apostolok a kis- és nagyántántnak hűséges eszközei voltak. A kormánynak is szomorú tanulságok állanak rendelkezésére. Legfőképpen az, hogy Csonka-Magyarország gazdasági életét nem annyira az európai közgazdasági jelszavak követése, mint inkább a hazai viszonyok komoly mérlegelése és AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A szinház és a destrukció. Irta: Dr. Marcell Árpád. A színházba sokan járnak, az előadás örömeinek teljesen átengedik magukat s annak tetszetős alakban előadott darabjait legjavarészt kritika nélkül szívják magukba. A színházaknak tehát tagadhatatlanul nagy hatásuk van. A legutóbb hangoztatott jelszavak közül talán ép a „destrukció" ós a „destruktiv" volt az, amelyet leggyakrabban hallottunk nemcsak a politika s a közélet, hanem a művészetek terén s a drámairodalomban is. Destrukción egyszerűen azt a felfogást, álláspontot, vagy irányzatot értjük, amely valamikópen az egyén, vagy a közösség egészséges állapotának s fejlődósének a megdöntésére, vagy hátráltatására vezet. Felüthetjük bármely vallás könyveit, vagy lapozgathatunk bármely ethikában, soha olyan tényezőket értékeknek — normáknak — elismerve nem fogunk találni, amely az egyén tulajdonságainak, vagy a különböző egyének egymáshoz való viszonyának egészséges rendszerét bármikópen veszélyeztetné. Nem lehet tehát érték az olyan tényező, amely az egyén erkölcsi romlását idézi elő, vagy amely a közösség szervezetét úgy módositja, hogy abból egyedeinek elsatnyulása, vagy pusztulása következzék. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. mindenekelőtt a hazai éléskamra megtöltése biztosítja. A valutajavitás jelszavával is le kell számolnunk. Tapasztaltuk, hogy amig lábon volt a gabonánk, addig jobb volt a koronánk, mint most, amikor gazdáink a gabona nagy részét kiszállították abban a reményben, hogy jobb lesz a pénzünk. Most aztán se pénz, se posztó. Mihez is fogjon hát az a jóhiszemű ember, aki teli tarisznyával ment be hívogató ismerősei házába és onnan mindenéből kifosztva kidobták a reménytelen éjszakába. Mert igy járt a magyar nemzet, amikor barátságával ós gabonájával Európa mai hatalmainak vásárcsarnokában járt jóindulatot remélve. Azonban a bajok konstatálása úgy sem segít rajtunk. Inkább össze kell szednünk minden lelkierőnket, munkába kell" állítanunk minden hozzáértő elmét és minden nemesen érző szivet, hogy a hosszú tél hidegét s éhségét elviselhessük. November 13.-ára, a trianoni békeszerződés ratifikálásának szomorú évfordulójára bebizonyosodott tehát, hogy a békeszerződés nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is pusztulást jelent Magyarország számára. Azonban amint a szerződés kétoldalú, úgy a válság is kétoldalú ós úgy látszik, hogy Magyarország gazdasági csődje a körülöttünk dölyfösködő szerződés-csinálta államokat is a bukás szélére fogja juttatni. Amikor a megcsalt ország ismét megfeszíti minden életerejét, a trianoni szerződés tanulságos évfordulóján a győDe egy-két példa szemléletesebben beszél. Sok modern darab főhőse a léha, testileg lelkileg gyenge, gerinctelen báb, akit a „Sors" emberfeletti erői mozgatnak, de minden küzdeI lem, minden nagyság s erő nélkül. A sziv és az érzelmek mindenek felett való uralmát tanítják, — ez különben nem uj motívum —- de annak, diadalában nincsen semmi felemelő, — nincsen semmi perspektíva. Ott van mellette a szimpatikus bohém, a vig fiú alakja, a modern epikureista, de minden tartalom s szépség nélkül. Azt a mosolyt az ajkaira nem a csendes rezignáltság s a sokat látott megnyugvás magatehetetlen, megállapodott belátása fakasztotta, hanem egy üres kéjenc, egy közönséges aljas fráter szatír vigyorgása, aki soha semmiféle erkölcsi emelkedettségre s küzdelemre nem volt képes s akinek vonásaira a kiélt roncs koravónsóge fagyasztotta azt oda. S ugyan milyen morált tanul meg az *a közönség, amely ezektől tanul meg minden erőteljes lendületet, minden erőfeszítést, magasba törekvést, egészséges küzdeni vágyást, ezektől, akiknek egész mozdulatuk egy beteg, fáradt, lemondó, blasirt kézlegyintés. S ugyan az egyéni érzelmeknek mely csoportja fog ezek nyomán s ezek hatása alatt kifejlődni! ? Az-e, amely az egészséges szervezet megkívánta erőkifejtéssel járó munkája életérzetét s a velejáró életenergia rugalmas, vidám érzését éli, amely tud lelkesedni, tenni, szeretni, de mindent energiával s lelkesen, mert nem azok az ideálok hevítik, amelynek az érzéki — legtöbbször a nemi s gyakran perverz — kielégülés az abszolutuma. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szent Lőrinc-utca 5. Hirdetések felvétetnek Buzárovits G. könyvnyomdájában Esztergom és Erdős József kiadóhiv. megbízottunknál Budapest, III. Zsigmond-u. 46. zőknek jusson eszükbe végre a szerencsétlen magyar nemzet ma még letiport igazsága, amely azonban egész Európának is igazsága és amelynek feltámadása az eurúpai gazdasági válság egyetlen megoldása lenne. fl társadalmi széttagoltság ellen. Az Esztergomi Kaszinó estéiyei. Hat napi fáradságos munka után tagjainak családias összejövetel keretében lelki felfrissülést nyújtani, szórakoztatva tanítani ós gyönyörködtetve műizlósre nevelni egyrészt, belekapcsolódni másrészt abba a nagy kulturmunkába, amelyet városunkban egyesületek ós intézmények most a tél elején újra felvesznek: ez a kettős cél lebegett a kaszinó vezetősége előtt, amikor az idei téli évadra kéthetenkint szombati estéken összegyűjti tagjait. Van azonban még egy mélyebben fekvő szándék is az estélyek megrendezésében: a társadalmi szóttagoltság idejében összehozni és egymáshoz szoktatni azokat a társadalmi rétegeket, amelyek belsőleg egynivósak lóvén, csak esetleges külső körülmények miatt szigetelődtek el egymástól. Gondolatnak is gyönyörű: a nagy magyar télben szétszórtan, magányosan lebbenő picike tüzek közül legalább néhányat összehozni, hogy legalább időnkint összedobbanjon néhány magyar sziv s a közös tűzhelyen felengedjen derrnetségóből; a nyugatif ököljog újkorában a magyar kultúra oltárán gyújtani egy ujabb szerény mécsest, hogy fényével az is segítsen bevilágítani a lelkek fásultságába . . . Estólyeinek sorozatát kót héttel ezelőtt Beethoven-esttel kezdte. Dr. Marcell Árpád főreáliskolai tanár tartalmas megnyitó ós ismertető előadása után Dr. Raymann János főreáliskolai tanár a nagy zeneszerző egyik szonátáját, Magyajrásznó Kersch Etelka úrnő Beethoven két dalát, az id. Zsolt—

Heil—Berencz—Dr. Raymann vonósnégyes-társaság pedig a zeneóriás egy teljes Vagy a hősnők alakja! Egy minden sarat s szennyet megjárt asszony, vagy leány, aki „a szerelem mindent megtisztító tüzón keresztül" jut el a jól megérdemelt boldogság révébe. Az egész út olyan s annyi, mint amikor valaki átöltözködik. Lényege, énje ugyanaz marad. S ha megjelenésóig véletlenül még nem vétkezett, úgy azt ugyancsak a „mindenható szerelem nevében" siet bőségesen kipótolni. A modern darabok tipikus „szerelmi háromszög"-e mind ekörül mozog s rendesen a férj jár rosszul. A hősnő hisztérikus, beteg teremtés, aki a rendellenes szerelmi kielégülés perverzitásait keresi s ezért a legképtelenebb dolgokra is képes. Természetesen ilyen silány alakokkal a leglehetetlenebb cselekményt bonyolítják. Napirenden van, hogy az álöltözetű hercegnő kalandkeresésre indul valamely éjjeli lebujba, ott egy ugyancsak álöltözetű herceggel találkozik s ott egy orgia közben találják fel ideáljukat s szeretik meg. egymást. Mily képtelen exponálás! Kalauzol a kedves bohém — egy viharrázott kéjenc — rendesen egy festő, vagy muzsikus nem nagyon megnyerő alakja, aki feltárja a lebuj egész obsmányságát, amelyet a közönség nagy élvezettel szemlél. Pedig ezek szoktak a hatásos jelenetek lenni. Megrázó tragédiákat akarnak ott rajzolni, hiszen mindig a részvét megvesztegető érzését keltik fel, de igyekezetük minden erő s szin nélkül csupán a züllöttség undorító képét leplezte le. A szótválasztott szeretők egy ideig külön epekednek — mily ostoba bonyolítás —• mig végre egymásra akadnak s boldogan hullanak egymás karjaiba. Nem mulasztják azonban