ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-10-30 / 126. szám

felelősségérzetével mondom, aki a külföldi országok politikájának boszorkánykonyhájába belenéztem nem egyszer és tudom, hogy a külföld népei és államai is csak az önérzetes nemzeteket becsülik meg. A földalatti összeesküvők. A Morning Post" cikkei a forradalmak okairól. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga kiadása. 1921. Az a világ, amelyet „A földalatti összeesküvők" c. könyv elénk tár, csodálatos ós titkokkal teljes világ. Amidőn a kommün bukása után megjelent nálunk is néhány könyv ós elhangzott néhány előadás, azt hittük, mindent tudunk. A forró augusztus utáni napokban néhány hangzatos frázis között kitomboltuk magunkat a szabadkőműves- ós zsidógyűlöletben; aztán feltámadt bennünk a magyar természet s ha el is röppent ajkainkról egy-két bombaszt, valójában lettünk, akik azelőtt voltunk. Pedig még nem tiszta a levegő! Amikor az egész világon sztrájkok, forrongások vannak a parlamenteken kivül, a törvényhozó termekben pedig állandó az oknólküli széthúzás, amidőn ezek a parlamenti harcosok is mintha nem a saját kezdeményezésükből járnának el, hanem a parlamenti szokásoktól függetlenül, mintha egy külső hatalom utasitása szerint cselekednének, akkor eszünkbe jut, hogy a moszkvai zsidó-bolsevista bizottság szószerint ily utasításokat ad egy kiáltványában híveinek. S hogy a mai lázas állapotok s a szabadkőműves meg egyéb titkos, zsidók irányította mozgalom között valóban van összefüggés, ezt igyekszik bizonyítani a „Morning Post" cikkeiből összeállított könyv s ezt fogom ón most minden izgatásszerű jelleg kizárásával ismertetni. Churchill, a híres államfórfiú, az angol alsóházban 1919. november 5.-én beszédet mondott, melyben az orosz bolsevizmust a világ legfélelmetesebb szektájának nevezi. S igaza van: a bolsevizmus oly veszedelem, mellyel megbirkózni alig lehet s maga Ludendorff is kijelenti könyvében: „kormányunk nagy felelősséget vállalt, midőn Lenint Oroszországba küldte, habár utazása katonai szempontból igazolható volt." A nagy német tábornok balsejtelme valóra vált: Oroszország elbukott, de Németország sein tudott boldogulni a veszedelmes eszközzel s maga is vesztessé lőn. Azonban az oroszbirodalmi felfordulás a földalattiak nem első műve volt. Abbé Barruel XVIII. század végén kiadott művében, „A jakobinizmus memoárjai"-ban nyíltan hirdeti, hogy a nagy francia forradalom a titkos társaságok tevékenységére vezethető vissza s egyúttal azt hirdeti, hogy „a francia forradalom a jakobinusok egy szörnyű és félelmetes szektájának csak első kísérlete volt", amelyet későbbi mozgalmak fognak követni. Egyébként érdekes, hogy a francia titkos társulatok első irányításukat német földön nyerték s maga Mirabeau is Berlinben szivta magába eszméit s mikor onnan hazajött, rajongott a zsidókórt s az u. n. illuminatusokórt. A talaj előkészítését azután a francia szabadkőművesek vállalták magukra s mikor a Nagy Orient a hadsereg tisztikarának jórészét már megfertőzte, lehetetlenné volt téve a fegyveres ellenállás is. Németországban különben Weishaupt Ádám (álnéven Spartacus) volt a mozgalom alapvetője, ki mint ember, az érzékek s a hatalomvágy rabja volt s annak ellenére, hogy mint bajor egyetemi tanár, már fiatal korában elég előkelő állást töltött be, nem átailotta nyíltan hirdetni, hogy „a fejedelmek t ós nemzetek el fognak tűnni a föld szinóről. És eljön az idő, mikor az ember nem ismer el más törvényt, mint a természet nagy könyvét." „Ez — szerinte — a forradalom titkos szervezeteinek munkája lesz és ebben rejlik az ő egyik nagy misztériumuk. " Természetesen, ahol ily nagy dolgokról van szó, ott számos követőre van szükség, de e sok közül csak igen kevésnek szabad sokat tudnia. Ezért a szintén forradalmár Luis Blanc azt mondja e társulatokról, hogy „az izzó lelkek számára titkos páholyokat létesítették, árnyékos j szentélyeket, melyek ajtaja csakis a próbatótelek J hosszú sora után nyilt meg olyan beavatottak i számára, kik már tanúságot tettek a forradalmi j tudományokban való előmenetelükről." Legalább 33 foka van a szabadkőművességnek, melyek mindegyike teljes titoktartásban végzi szertartásait. E különböző fokokon oltják bele tagjaikba a fólelemnélküli vakmerőséget s a 9. fokon pl. nyilvánvalóan a boszú lovagjaivá teszik. Fólretóvón ugyanis ékszereiket, bevezetik az avatandót teljesen felfegyverezve egy terembe, hol egy ágyon Abairam alvó alakja fekszik. Erre az avatandó beleszúr tőrével ós héber nyelven boszút kiáltoz. A 18. fokon, a rózsakeresztes lovagok fokán tudja aztán meg, miért kell boszút állnia. Ekkor tanulja meg, hogy azon napon veszett el Jehova neve, melyen Jézus meghalt a kereszten. Ekkor mondja a szertartásmester: „Testvérek, az evangéliumon és az Ember Fián kell megbőszülnünk Jehova főpapjait!" A 30. fokon aztán, mint Kados lovagjai, azt is feladatukká tűzik, hogy megboszulják a templomosok utolsó nagymesterének, Molai Jakabnak megégetésót. E fokon veszik tudomásul, hogy a szabadság és egyenlőség elvének hirdetésével kell törekedniük az oltár ós trón felbontására. Jellemző tehát, hogy az egyes fokok felvételénél zsidó motívumokat, eseményeket és szavakat használnak s eredetüket a templomosokra vezetik vissza, kik félszázados palesztinai tartózkodásuk alatt sötét összeköttetést tartottak fenn az u. n. „Gyilkosok Rendjó"-vel, melynek tagjai Salamon templomának felépítését tűzték ki céljukul. Dr. S. J. (Folyt, köv.) nak nem is kell Magyarország területi integritása, sem azon intézmények konszolidálása, melyek eszközei lehetnének Magyarország területi és gazdasági helyreállításának. Az entente ma ismét hangosan düböröl és ez a széttagolt, sötétben tapogatódzó magyar társadalom nem akarja látni, hogy ismét vermet ásnak neki. — Nemzetünk jövőjére nézve pedig végzetes perceket élünk most! Mi élni akarunk. Aki ma megalkuvásra gondol és azt nyíltan hangoztatja, aki ma nem ragad meg minden tisztességes eszközt, hogy az ország ' ezeréves jogait kifelé erőteljesen megvédhessük, az aláássa nemzetünk jövőjét. Nekünk ma önérzetesen tiltakoznunk kell minden illetéktelen külső beavatkozás ellen! Nekünk proklamálnunk kell a külföldnek, hogy békében akarunk élni minden ország népével és hogy Délnyugat Európa békéjét csak egy kérdés zavarja meg: szomszédaink nagyzási hóbortja és telhetetlensége! Hangoztassuk egyben, hogy nem akarunk vazallus-rabszolga állama lenni a kis-ententének, hanem jogot formuláiunk magunknak szabad önrendelkezésünkhöz! A nemzetközi világszövetségből nem kívánunk, hogyha az örök csonkaságra kárhoztatna és gazdasági függőségünket állandósítaná! Ne féljünk az ultimátumoktól, mert egy ultimátumnak csak akkor van jogalapja, hogy ha egy nemzetközi jog megsértését akarja elhárítani, vagy egy nemzetközi szerződések alapján megállapított jog érvényesítését keresztülvinni. — Mi reánk ez a kót eset nem alkalmazható és igy senki ellenünk ultimátumokat ki nem bocsáthat. Igazságunk tudatában most csupán egy dolog segíthet: önérzetes fellépésünk, meg nem alkuvásunk a külső nyomás által előidézett helyzettel. A ki hazáját igazán szereti, az ne féljen belépni azok táborába, akik ma mindent, gúnyt, üldöztetést is készek elszenvedni, mert törhetetlen a bizalmuk, hogy hazánkra csak akkor virradhatnak szebb napok, hogyha jogainkat fel nem adjuk, a pillanatnyi világhelyzettel meg nem alkuszunk. Ezt egy 46 éves férfiú érett Alighogy megkezdi pályáját, még kisded csermely, mely a völgy ölén csörgedez, partjain máris bársonyos gyepszőnyeget éltet, nefelejtsek és violák fakadnak nyomában. Későbbi útja falvak, városok mellett visz el, hova-tovább, annál j nagyobb környezetére jótékony hatása. Kicsiny, bogárhátú falusi házikók lakói ép úgy élvezik áldásos voltát, mint a nagy palotákkal ékeskedő világvárosok tenger lakossága. Milliók és milliók részére, amerre csak útja tart, mindenütt áldást, életet, virányt, boldogságot hint, osztogat. Mintha látnám papi pályafutásod kezdetén, Te, az Urnák szive szerint való szolgája, miként bilincselted magadhoz Isten iránt hevülő lelkeddel, vonzó egyéniségeddel a falu egyszerű, de becsületes népét. Hogy leste hallgatóid tömege Kőhidgyarmat községben, hova az Ur először szólított, a lelkedből fakadt malasztdús szózatot. S azután midőn az oltárhoz léptél, hogy onnan hitet, az Ur Jézus iránt lángbuzgalmat plántálj a lelkedbe, szived isteni szeretettel forrott össze népeddel, az Ur akarata szerint ^kincse, mindene voltál a reád bizott lelkeknek. Munkás, isteni tűzzel, lelkesedéssel teli életeddel párvonalosan az idő is haladt visszatarthatatlanul előre. Óra, óra után pergett le az idő homokóráján. Letűnt évek után újak jöttek, kedves falucskád egyszerű népe egyszer csak szomorú szivvel, könnytelt szemekkel búcsúzott tőled. Az Ur nagyobb, jóval nagyobb hatáskört szabott eléd, hogy nemes tehetségeid, erényeid kellemes illatát necsak a kisded faluk egyszerű népe, de a városok magasabb műveltségű lakossága is élvezze s szíjjá tiszta, kegyelmekkel ékeskedő lelked virágkelyhóből a mézédes nedűt. Igy jöttél a jó Isten szent intézkedése folytán Léva városába, továbbá Budapesten töltött néhány óvi működésed után, a magyar^Sionba, Szent István városába. Bár csöndben, de annál áldásosabban végzett ténykedésed, lelkedből fakadott remek szentbeszédeid már akkor tájban mindjárt magára vonták úgy kegyelmes főpásztorunk, valamint városunk közönségének figyelmét. Alighogy itt megszoktál közöttünk, nemes, ambiciózus lelkedet korántsem elégíttette ki az a szép hivatásos hatáskör, melyben papi lelkeket Istenhez vezetni, őket szent önnállóságra nevelve, mint nemes életfádnak uj, erőteljes hajtásait apostolokként kiküldeni a világba volt akkor szent feladatod, hogy azok a te nemes példád útján ismét sok, sok leiket nyerjenek" meg az Úristennek. Nem ! Istent szerető, a Szűzanyát tisztelő e felelősségteljes és egymagában is egy életet betöltő hivatás nem elégítette ki, élted minden percének leszakítani kívántad úgy munka-, mint erény virágit. Az Üdvözítő nemes felhívása reszkette meg lelked húrjait: „Kimenvén, tanítsatok minden nemzeteket." Vágyaid szárnyain tovább, messzebb elkalandoztál e felelősségteljes ós fáradságos hatáskör határain túl is. És ime főpásztorunk nemes vágyaid kielégítendő, tényleg más, szélesebb munkakört szemelt ki számodra. Virágos kertet bizott rád. Virágos kertet, mint Te mondád, 1916. jan. 16.-ki első, általad vezetett kongregációi gyűlésünkön, mely közepén a „Titkos értelmű rózsával" egy jó kertész gongozása mellett az erények legszebb, legillatosabb virágit tudja növelni, termelni, létesíteni. Igy lettél ami jó kertészünk, vezetőnk, mesterünk, tanítónk, a lelkünk lelke, ami Prózesünk. Ugy vagyunk veled, miként a gyermek, ki még járatlan az Isten háza felé vezető úton, kit édes anyja kézen vezet a templomba. S mi, miként a gyermek, rád bizzuk magunkat, a te vezető kezedbe helyezzük a miénket. Oh nyisd ki számunkra az Isten házának — kicsiségünk által még el nem érhető — kilincsét. Vezess kézen fogva az Ur Jézushoz, égi Szűz Anyánkhoz, óh vezess az Isten utjain s mi föltétlen bizalommal reád bizzuk magunkat. S te, ki miként a pacsirta, mely könnyű szárnyaival felszáll a magasba, hogy a kék légben dicsőítő énekével magasztalja az Úristent, te nemes lélek, ki otthonos vagy ebben, taníts meg minket ez Istent dicsőítő fönséges énekre. S bár áhítatunk gyönge szárnyai nem bírnak követni fel az Isten felé, kicsiny voltunkból mégis hozzád folyamodunk, tanits meg Istent imádni, tanits meg Szűz Anyánkat hű szivvel szeretni, vezess bennünket gyöngéd kezeiddel hozzá, kongregáI ciós kertünk középpontjához, a „Titkos értelmű rózsához!" Örülünk, hogy miénknek nevezhetünk s kérünk maradj tovább is sokáig, nagyon sokáig a miénk, ami szerető édes, jó atyánk. Tudjuk, érezzük, hogy szived melegét, reánk