ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-09-25 / 111. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fill., vasárnap 1 kor. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szent Lőrinc-utca 5. Hirdetések felvétetnek Buzárovits G. könyvnyomdájában Esztergom és Erdős József kiadóhiv. megbízottunknál Budapest, III. Zsigmond-u. 46. Ä12 szent tanítvány közé is bekerült egy rongy lélek, a sátán a harminc ezüst pénz csábító erejével oda is bejuttatta Júdást, aki az Eszme árulója lett és Krisztust keresztre juttatta. Nem is csodálkozunk azon, ha a keresztény irányzat több ezer harcosa, sőt igen sok­szor csak gyenge tanítványai közé az el­lenséges irányzat becsúsztatja a maga embereit is, akik aztán a nevezetes 30 ezüst pénzekért a keresztény irányzat Júdásaivá s ördögi szerepléseikkel a bű­nök özöne ellen és a jobb jövő megala­pozásáért küzdő keresztény Magyarország­nak politikai, gazdasági és társadalmi éle­tét valósággal keresztre feszítik. Emlékezzünk csak vissza — hiszen ma sem politikai viszályok felidézése vé­gett mondjuk, amint annak idején is túlsókat áldoztunk fel az agyonemlegetett belső béke miatt a letűnt liberális irány­zat és a destruktiv törekvések javára — Nagyatádi Szabóék sohasem tartoztak a keresztény irányzat határozott emberei közé, a politika berkeiben sokszor haj­lottak ők szociáldemokrata szempontból balfelé és liberális szempontból jobbfelé. S különösen nagyon sokat hittek *ők a liberalizmus azon táborának, amelynek lelkéhez Magyarország bukásának szörnyű bűne tapad és amely ma is a leghango­sabb és legtevékenyebb volt akkor, ami­kor a keresztény nemzeti politika ellen nyilt, vagy leplezett akciót lehetett ki­fejteni. Ez a tábor, amely nem tudott politikai hatalma elvesztésébe belenyu­godni, mindig az ország legválságosabb óráira készítette el ördögi terveit és Jú­dásai mindenkor cselekedtek, valahány­szor a keresztény magyar kormányzatot a külpolitika, vagy a gazdasági válság súlyos gondjai túlontúl lefoglalták. Az elv pedig, amely ezt a liberális irányzatot a háborúig és a forradalma­kon keresztül a rombolás lelketlen mun­kájában vezette és amely ma is a ke­resztény politika és a magyar ideálok ellen sorakoztatja a mult levitézlett lo­vagjait: a pénz mindenhatóságának elve, ugyanazon proíithajhászó, panamista mód­szer érvényesülésének elve, amely az egész magyar gazdasági élet javát 50 esztendő alatt kivette a keresztény ma­gyarság kezéből. Ez az elv inspirálta a liberálisokkal nagy barátságban levő Nagyatádi Szabóókkal együtt a keresz­tény hatalmi tényezők közé befurakodott Júdásokat is. Hiszen az a panama, melyet ma nagy diadalkiáltással a keresztény politikára akarnak kenni, a liberalizmus praxisához tartozott ós amikor a keresz­tény telén sajtó ezzel kapcsolatban oly­annyira szeretné látni a keresztény kor­mányzat bukását, utálattal gondolunk arra a nyughatatlan farizeustársaságra, amely 30 ezüst pénzével a közélet porond­jaira küldi Júdásait az Eszme bemocs­kolására. Azonban eszünkben sincs más poli­tikát és kormányzatot kívánni, mint keresztény-magyart és a keresztény irány­zat mellett híven kitartunk. A befurako­dott panamisták és közéleti bűnösök pe­dig el fognak kotródni úgy, amint a sötét lelkiismeretű Júdás futott Krisztus határozott, tiszta tekintete elől az árulás kínos idejében. A Katholikus Népszövetség. Irta: Borián Ferenc, a Kath. Népszövetség titkára. * A kommün tanulságai után kell, hogy foko­zottan érdekeljen bennünket minden társadalmi ós kulturális szerv, mely a nép életét foglalkoz­tatja. Múltjánál s a hozzákapcsolódó tömegek számarányánál fogva ezek között első a Kath. Népszövetség. A Kath. Népszövetség, jóllehet csak a katholikus tömegeket foglalja össze, mégis meg­érdemli minden magyar ember érdeklődését, mert hovatovább mindannyiunk előtt világosan áll, hogy az egyes felekezetek beléletében a vallási érzés elmélyitése, megőrzése és megerősítése: nemzeti missziót szolgál. A Kath. Népszövetség a katholikus töme­gek közéleti nevelésének iskolája. A katholicizmus erkölcsi tőkéjének befektetése a közéletbe erköl­csi kihatásokat jelent az állami és társadalmi életre, tehát jövőt a nemzeti életben. A Kath. Népszövetség kontstruktiv erő mindenféle de­strukcióval szemben. A Kath. Népszövetség alapitói először vették észre, hogy a feltörekvő destrukcióval, a szociál­demokrácia, szabadkőművesség nemzetbontó mun­kájával szemben tömegmozgalom ébresztése szük­séges. A Kath. Népszövetség 300,000-nyi tagja volt a destruktiv törekvések visszaverésének első kiképzett falanksza. A Kath Népszövetség 15 éves múltra tekint vissza. Alakulása a liberalizmus delelőjébe esik, amikor mindinkább észrevehetővé vált a vallási és nemzeti eszme, elsősorban a katholikus egyház ellen a mindvakmerőbben megújult ellenséges ostrom. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A kétféle sajtó. Mult vasárnap Kalocsán nagy sajtóestély volt, amelynek ünnepi szónoka, P. Bangha Béla, többek közt a követ­kező megszívlelésre méltó gondolatokat hangoztatta: Azt akarom önök elé tárni, hogy nekünk, a keresztény sajtó munkásainak, olvasóinak, ba­rátainak mennyivel nehezebb a dolgunk, mint a romboló sajtóé. Ezek a nehézségek mindenek előtt tárgyiak. Közismerten nehezebb a keresztény s min­den konstruktiv iránynak helyzete, örökké nehe­zebb, mint a romboló, szabadelvű sajtóé. Régi igazság, sokkal gyorsabban lehet egy házat csákánnyal lerombolni, mint fölépíteni. Kritizálni könnyebb, mint valamit semmiből csinálni. Ez a mi helyzetünk mindenütt az evangelizáció terén. Mi csak az igazságnak abszolút erejében bizha­tunk. Ennek a nehézségnek nem szabad meg­ingatni bennünket az elszánt harcban. A tárgyi nehézségeket illetőleg a távolban állóknak és szemlélőknek halvány sejtelmük sincs a küzdelem egyenlőtlenségéről a keresztény és az antikeresztóny sajtó között. A világsajtó nem irodalmi alkotás, csupán üzleti vállalkozás. Mi egy újság? Egy nagy tudós meghatározása szerint: iparvállalat, kereskedelmi vállalat nyom­tatott papiron, melynek célja hirdetéseket közölni s a hirdetések kedvéért szöveget is adni. Legtöbb újságnak mellékes, hogy milyen állást foglal el főbenjáró kérdésekben, fő az üzleti cél, a többi csak eszköz. Ha keresztény sajtót akarunk, tulaj­donképen fiút akarunk apa előtt. Ha nem áll mögöttünk óriási, kiépített gazdasági erőerdő, előre elvesztettük a csatát. Az újságnak létjogo­sultsága óriási üzleti érdekeltség, mely mögötte áll. A sajtó nagy általánosságban a közgazdasági életnek csápja, mely belenyúl az emberek agyába. Kereskedelem, kereskednek emberek mentalitá­sával, emberek gondolkozásának magyarázásával is foglalkoznak. Ezért dobnak annyi milliót a sajtóba, mennyire szükségük van. Ha sajtójuk nincs, nem tudnak mögötte üzleteket csinálni. Az újság mórhetetlen közgazdasági törekvéseik­nek egyik jól berendezett alkatrésze. Ezt mi nem tudjuk elérni, mikor nincs egyetlen keresztény világbank. A keresztény sajtó itt áll, mint a sánta katona, aki nem tud lábaira állni. Csak a keresztény társadalom áldozatkészsége ós szere­tete tudja ellensúlyozni a tőkehiányt. Sohasem hallottam, hogy a zsidóknak sajtó­páterre van szükségük, hogy sajtógyűlóseket tartani, agitálni kell sajtójuk érdekében. A zsidó nem ad ki keresztény újságra pénzt. Ezt tartom szinte kétségbeejtőnek: az ő intelligenciájukat s a mi közönyünket. Miért je­lennek meg a zsidó újságok sokkal nagyobb példányszámban ? Magából a zsidóságból fentart­hatják lapjaikat, mert a zsidó sokkal többet olvas és jobban érdeklődik a közügyek iránt, mint mi. Akárhány zsidó van, aki naponta 4—5 lapot megvesz és elolvas. A keresztény irtózatos áldozatnak tartja, ha egy lapot megvesz. Nem érdeklik nagy problémák s nem érzi, hogy evvel az ő sorsa is eldől. Keresztények nemhogy nem tartanak össze, hanem valóságos lázbetegség, hogy egymásnak ártsanak. Valóságos rágalmazási lázban élünk s örülünk, ha egymás veséjét kitaposhatjuk. Sajtónkkal szemben rettenetes kritikusok vagyunk. Zsidót még sohasem hallottam kriti­zálni zsidó lapokat, hanem árkon-bokron kitart mellettük. A keresztény lesi az alkalmat, amikor dezertálhat saját lapjától. Az összetartás hiánya tulajdonkópen intelligencia hiánya. A keresztény nem elég intelligens ahhoz, hogy ne olyan újsá­got olvasson, mely karikát húz orrába. Nekünk ezen borzasztó nehézségek, prob­lémák ellenére árkon-bokron keresztül ki kell tartani szent célunk mellett. Nekünk a keresz­tény sajtót megteremtenünk, nagyhatalommá fejlesztenünk kell. Ha ellenségeink nem volná­nának is, akkor is szükségünk volna sajtóra. Millió problémát vet fel az élet. Ha nincs fórum, hol minden nap találkozhat a ker. társadalom, hol kibeszélhetjük magunkat, felvilágosithatjuk egymást, akkor szótvert nyáj, oldott kéve va­gyunk s oda jutunk hamarosan, ahol voltunk a liberális órában. Amikor a 95°/o keresztény ma­gyar népnek az 5°/o idegen nyirta a gyapját, megfosztotta hitétől, ellenszenvet keltett papok­kal, tudósokkal stb. szemben. Ez a minoritás ránk diktálta sajtója révén az erkölcsi nihiliz­must. Az ő felfogását házasságról, gyermekek számáról, tiszta élet lehetőségéről, divatról, női öltözetről, táncról, színházról, moziról. Ez jutott diadalra s a keresztények hiába vallották hitű-

Next

/
Thumbnails
Contents