ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-07-10 / 79. szám

GOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. TTrrwoc C7Ó1V1 nviQ • hétköznap 80 fillér, ^ÖJ*

30 OAdlIl did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Vergődés a feltámadás útján. Esztergom, 1921. július 9. A magyar kir. kultuszminisztérium Esztergomból lelkes csapatot indít a magyar jövő művelésének útjára. Abban a régi igazságban bizakodva, hogy a nemzeti kultúrában rejlik a magyar feltámadás minden lehetősége és tényezője, a magyar nép oktatására és nevelésére előadókat képez ki, akik a csonka ország népfőiskoláin keresztül biztosítják a magyar népkultúra magas szinvonalat. Szomorú helyzetünkben egyedül ez a művelődés — amelynek elszakított testvéreink felé ható energiája is van — lehet a nemzetnek tevékeny ereje, csak a bennünket körülvevő népekénél magasabb kultúra lehet a nemzet egyedüli funkciója, amely nyíltan az integrális Magyarországra irányulhat. A magyar nép művelődése tehát tulajdonképpen halad as a feltámadás útján. Ezen a népművelési tanfolyamon, — amelyen a professzorok fanatikus hévvel magyarázzák a magyar földnek szépségeit, csodás vonzó erejét és a magyar néplélek kincsesbányájának természetrajzát, tanulságos történelmét s felfödik azokat a titkos szálakat, amelyek a nemzetet ós az országot egybeiúzik, — meg is mondották a hallgatóknak, hogy: a jövő az önök kezében van, Németországot is az iskolamesterek kötelessége naggyá tenni. Mert ezek a hallgatók: tanárok és tanítók. Az olyannyiszor hallott szép szó hallatára pedig duzzadt a keblük a kopott ruha alatt* és lázas, ünnepies szint öltött az élet gondjaitól elnyűtt arcuk, mert ezek a tanárok és tanítók ideális emberek. Ha a nemzet érdekéről volt szó, ezek mindig hittek, lelkesedtek és dolgoztak. Ha a magyar nemzet érdekéről volt szó és a mindenkori kormányzat a tanitó fülébe zúgta: te népnevelő, a te kezedben van a falu kulturális élete, a te • kezedben van a jövő generációk sorsa, a teste-lelke, fanatikusan hitt, lelkesedett és odaáldozta munkáját a gyönyörű eszményeknek — nem törődve azzal, hogy a kultúra terjesztésében sokszor egyéb eszköz alig állott rendelkezésére, mint egy rozoga szoba, egy tábla és a csupasz lelke. Hirdették, hogy higyjen és ő hitte, hogy az a munka, amit végez, ország-világ előtt tiszteletet szerez számára — nem törődve azzal, hogy kidobva az élet nyomorúsága közé, sokszor a kultúra eszközeinek megszerzésére lehetetlen viszonyok közé, — maga mint az ideális élet harcosa, mint a népműveltség köteles előbbrevivője a magyar társadalom és a magyar kultúra groteszk figurájává válik. Annyira hitt hivatása magaslatában és munkája eredményességében, hogy nem hitte s nem-* hiszi el, hogy népművelésünk hiányosságának és csekély intenzitásának nem ő az oka, hanem a rendesen berendezett iskolaépületeknek, a kulturális taneszközöknek, a tanerőknek az élet nyomorúságaiból való kiemelésének ós ezáltal bőségesebb kultúréletre való képesítésének hiánya, szóval" a magyar tanüggyel szemben való szűkkeblűség és irrealitás. A magyar tanítóság mindazonáltal hisz és dolgozik kitartó lelkesedéssel, mert ez a kötelessége. Sőt amennyiben fizikailag lehetséges, Dr. Vass József kultuszminiszter kívánságának is eleget óhajt tenni, aki falun tanterem hiányában a tanítói szobába is betelepítené a tanulókat. Azonban a magyar kultúra hatalmi intézői ne higyjék többé, hogy ez az ideális lelkesedés és munka elégséges a népműveltség emelésére. Az Istenért, ne higyjék többé ezt, hanem inkább tekintsék Dániát és Németországot és kövessék ezeket az államokat abban is, amit kormánynak, községnek, társadalomnak a népművelés érdekében tenni kötelessége. Mert e kötelességek teljesítése nélkül az a milliószor elmondott: „Népnevelők, az önök kezében van.-a magyar jövő!" ismét belesenyved a magyar kultúrpolitika frazeológiájába és az a sok hit, tüzes lelkesedés és ideális munka nem egyéb, mint vergődés a magyar feltámadás útján. A dorog=sátorkői gyilkosság;. Megállapították az áldozat kilétét. — Egy szökött fegyenc rémtette. — További nyomozások. Lapunk tegnapi számában hirt adtunk azon titokzatos gyilkosságról, amely Dorog és Sátorkőpuszta határában törtónt. A járókelők által az útszélen talált férfihulla, amelynek homlokán súlyos botütésektől származó és feltótlenül halálos sebek voltak, felismeretlenül feküdt eddig a belvárosi temető hullaházában. Az áldozat kilétére vonatkozó ós lapunkban is emiitett nyomok tévesnek bizonyultak, az áldozat nem azonos azzal, akinek őt a Simor-kórház ápolója állította. Gondos kutatás után csendőrségünknek sikerült biztos nyomra találnia a tegnapi nap folyamán. A gyilkosság színhelyétől mintegy 3 kilométernyire a kesztölci erdőrészben megtalálták az áldozat iratait, kalapját és kézitáskájának egy részét. Tovább kutatva a csendőrség egy elvesztett irást is talált, amelyből a gyilkos kilétére nézve is biztos tájékozódást nyerhetett. A nyomozás további folyamatára nézve nagyjelentőségű leletekből kétséget kizárólag kitűnt, hogy az áldozat Pádi János budapesti illetőségű, Üllői-út 5. sz. alatt lakott géplakatos, a tettes pedig Navratil Ferenc országszerte körözött és a budapesti királyi ügyészség fogházából szökött fegyenc. A gyilkos, mint a nyomokból következtetni lehet, valószínűleg együtt utazott Padival, akivel, útközben \ összebarátkozhatott. Igy sikerült elcsalnia őt egy kevésbé forgalmas helyre, ahol útitársát agyonütötte, iratait, kalapját ós kézitáskáját pedig magához véve a távolabbi erdőbe vonult, hol a kézitáskát feltörve az értékeket magához vette. A megmaradt dolgokat, nevezetesen az iratokat el akarta égetni. Erre vall, hogy a helyszínen kiégett ós szerteszórt gyufaszálak voltak. Ugylátszik, a gyufákat nem sikerült meggyújtania, vagy legalább is csak részben és igy a hátrahagyott dolgok megmaradtak. A kalapok hátrahagyása avval magyarázható, hogy a kézitáskában bizonyára volt sport- vagy hálósapka, amely a gyilkosnak megfelelőbb volt, mint az elhagyott kalap s azért azt vitte magával. A csendőrség mig egyrészt a gyilkost keresi, másrészt az után kutat ^ fővárosban, hogy a szerencsétlen Pádi miért hagyta el lakóhelyét, mi késztette arra, hogy a környékre jöjjön ? Az áldozat kiléte a talált iratokból kétségtelenné válván, eltemetése most már lehetségessé vált, ami még a mai napon megtörtént. A római kérdést újra felvetette Franciaországnak a Szentszéknél felállított külügyi képviselete. Olaszország hasonlóan mint Franciaország, keleti politikát folytat, s keleti törekvéseiben ma gyengébbnek érzi magát Franciaországnál azért is, mert a diplomáciai viszonyt felújító Franciaország könnyebben tudja magának biztosítani Keleten a Szentszék hatalmas befolyását. Felmerült tehát újra a rymai kérdés, melyet az olasz liberális és egyházellenes politikusok örökre elintézettnek tartottak az 1871. évi garanciális törvényekkel, melyeket a pápa soha el nem ismert. A legbefolyásosabb olasz politikusok keresik a módozatokat, melyek mellett az ötven év óta ellenségként egymással szembenálló olasz állam ós a Vatikán a kölcsönös megértés útjára léphetnek. Az olasz sajtó élénken foglalkozik ezzel hatalmas politikai horderejű kérdéssel és a liberális sajtóorgánumokból is megállapítható, hogy szakítva a liberális politika dogmáival, a közvélemény két lényeges pontban elfogadta a Vati-i kán mindig hangoztatott álláspontját. Először hogy a garanciális törvények halva születetteknek tekintendők s a két hatalom megegyezése csak kétoldalú szerződós alapján képzelhető. Másodszor a közvéleményt visszatükröző sajtó kezd megbarátkozni a territoriális reparáció gondolatával. Elfogadja, hogy a dolgok mai rendjében, eltekintve elméleti lehetőségektől, igazi szuverenitás nem képzelhető el bizonyos területi függetlenség nélkül. Ha tehát a római kórdóst végleg rendezni akarják az illetékes tényezők, nem szabad elzárkózni a pápaság területi függetlenségének biztosításától. Ami annyit jelentene, hogy alkotni kellene egy új pápai államot; ez lehetne kiterjedésére nézve egészen kicsiny, de föltétlenül az olasz államtól független területtel kellene birnia. Palesztinai mozgalmak. — Saját tudósítónktól. — A teljesen zsidó, szabadkőmives befolyás alatt álló Lloyd George zsidó kézre juttatta Palesztinát s a világ egész zsidósága a legintranzigensebb módon akarja a Szentföldön felépíteni a zionista államot. Nem számítottak azonban a bennszülött keresztények és muzulmánok ellenállására, akik bármennyire nem értik meg egymást a többi kérdésekben, az antiszemitizmus