ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-06-19 / 71. szám

ü U U1Y1 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. Cö o £.0.111 dl d . vasárnap 1 korona. Egy Főszerkesztő : Homor Imire. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv„könyvnyomdájában. Polgártársak! Esztergom szab. kir. város nemzetgyűlési képviselője Mátéffy Viktor pápai kamarás, plébános úr vasárnap, f. hó 19. én délelőtt fél 11 órakor a Széchenyi-téren (kedvezőtlen idő esetén a vármegyeháza nagytermében) tartja beszámoló bestédét. Ez alkalommal városunkba érkeznek és a gyűlésen felszólalnak Dr. Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Dr. Bemólák Nándor munkaügyi és népjóléti miniszter, Holler István völt miniszter, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának országos ügyvezető elnöke. Kíséretükben lesznek. Csernyus Mihály, D

rexler János, Gerencsér István, Gunda Jenő, Holler József, Legeza Pál, Schieszl Henrik, Szádeczky Lajos, Somogyi Istvőm, Tasszler Béla és Usetty j Ferenc nemzetgyűlési képviselők. Polgártársak! Sok kérdés vár mea; világításra, hogy tisztán lássuk a hely zetet. Legyünk ott mindannyian! Éljen a Keresztény Magyarország ! Pártelnökség. A villamos áram ára. Altalános a panasz a fogyasztó közönség körében, bogy a villamos világítás állítólag igen drága. Tény az, hogy nálunk a világítási áram ára hectowattóránkónt f. é. januárjában 81 fillér volt ós ez júniusra 1 korona 69 fillérre emelkedett. Ezzel szemben állíthatjuk ugyan, hogy még igy is Esztergomban a legolcsóbb a villamos áram, mert más városokban nem simul az ennyire a szén-árhoz. Egész éven át a legolcsóbb helyen, Győrött, 1 korona 50 fillér volt, Miskolcon, Székesfehérváron 1 korona 60 fillér, Nagykanizsán, Sopronban 2 korona, Gyöngyösön 2 korona 40 fillér, Zalaegerszegen, Abonyban 3 korona 50 fillér, mig nálunk az átlag körülbelül 1 korona 20 fillér. Nyilvánvaló, hogy nálunk előny ösebb a helyzete a fogyasztó közönségnek bármely más városénál, azonban, mivel lényegében minden városban más-más a helyzet a villamos áram termelése tekintetében, a fenti adatok csak öszszehasonlitás szempontjából érdekesek. A dorogi bányatársaság, melynek telepétől vásárolja az esztergomi telep a villamos áramot, a szén árának rohamos emelkedésére támaszkodva azon álláspontra helyezkedett, hogy mivel a villamos áram termelésénél a szén a főtónyező, az áram árának a szón árával együtt kell emelkedni ugyanazon arányban. Annyit mégis sikerült keresztülvinni, hogy mig a szén ára több, mint kétszázszorosára ugrott, addig a villamos áram ára a bókeárnak most csak mintegy huszonnyolcszorosa. Az üzem igy is havonként hétszázezer koronán felüli összegeket fizet a vásárolt áramért Dorognak. Ezt természetesen a fogyasztóktól kell beszedni, ezenkívül van még az üzemnek személyzeti, fenntartási stb. kiadása is. Igy alakul ki havonként az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság által hivatalosan megállapított szén-ár és fenti költségek alapján az áram vételi ós eladási ára. Sajnos, a szén árát az üzem mindig több havi késedelemmel tudja csak meg, ennek következménye, liogy pl az idei óv első hónapjában volt szén-ár csak márciusban válván ismeretessé, az első két hónapban még túlolcsón adta az áramot a fogyasztónak, mikor, már drágábban fizette utólagos számlázás alapján a bányának és igy azért is, mert a téli hónapokban természetszerűleg nagyobb a fogyasztás, mint a tavaszi ós nyári hónapokban, az év első felébeyi minden hónapban lényegesen kisebb volt az üzem bevétele, mint az áramért való kiadása, annyira, hogy ezen különbözet már a másfélmillió korona körül jár; annyi az üzem vesztesége. A közönség nem veszi figyelembe azon körülményt, hogy a villamos üzem: üzlet. Attól az vesz világítást, aki akar ós csak természetes, hogy az üzem igyekezete oda kell, hogy irányuljon, hogy az árameladás hasznot hozzon. Ha a fogyasztó drágálja, egyszerűen nem vesz áramot, hanem világit gyertyával, petroleummal vagy mécssel. A villamos világítás azonban még ma is olcsóbb, nem is szólva a kényelemről, biztonságról, tisztaságról, mint bármely más világitás s mindenki inkább azt veszi, de ez nem ad alapot arra, hogy az áramot kénytelen legyen az üzem veszteséggel eladni. A leghangosabb a panasz az átalányfogyasztók részéről. Ily fogyasztóknak csak egész évre szóló szerződós ellenében adható áram és mivel éppen a nyári hónapokra drágult meg legerősebben a szén, úgy esett, hogy az átalánydíj ép nyáron a legmagasabb, mikor a legkevesebb világítás kell. Az persze figyelmen kivül marad, hogy télen a nagy fogyasztás idején túlolcsón kapták a világitást, már pedig a dij egész éven át fizetendő, ami most nyáron rosszul esik. A. világítási fogyasztóknál még érthető a felzúdulás, azonban a motorikus fogyasztók olcsóbban kapják az áramot és ezek, mint termelők, kiadásaikat amúgy is áthárítják vevőikre, azért megfontolandó is volna, ne állapittassók-e meg nálunk is a motorikus áram-ár a világításival egyenlően, mint az már több városban törAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA.' Öt évtized távlatából. Az esztergomi főreáliskola mult vasárnapi kegyeletes ünnepélyén, amelyről lapunk szerdai számában részletes tudósítást hoztunk, Bleszl Ferenc királyi tanácsos, takarókpénztári igazgató — mint az intézet egykori növendéke — a következő szép beszédet intézte az egybegyűlt közönséghez: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A boldogtalan, de azért a jövőbe vetett erős hitben élő Csonka-Magyarország néhány hót előtt fényes ünnepélyek keretében ülte meg a magyar haza egyik leghűbb, legérdemesebb és legnagyobb fiának, Apponyi Albert grófnak 75 éves születése és fényes, mocsoktalan politikai pályafutásának 50 éves évfordulóját. Az ez alkalommal elhangzott magas szárnyalású beszédek mindnyájunkat hazafias lelkesedéssel töltöttek el, azonban csekélységemet legjobban az hatotta meg, amidőn az ünnepelt a díszülésen a legnagyobb kegyelettel, illetőleg hálával emlékezett vissza jóságos szülőire, nagyérdemű tanáraira és azokra a tanintézetekre, amelyekben nemes lelke az őt még inkább felemelő magas tudományokat szivta magába. E szivhezszóló beszéd hatása alatt állok én ma is. Őszinte kegyelettel áldonj korán elhunyt jó szüleimet, különösen pedig szerető, gondos édes anyámat, igaz, mély hálával adózom nemeslelkű, nagytudományú tanáraimnak, Obermayer, Bellovits, Nómethy, Kaán ós Nemtsák uraknak, a reáliskola első tanárainak, kik engem, az árva fiúcskát, jóságos sziveikbe fogadtak, de ugyanilyen igaz és örök hálával tekintek ón mindenkor ós igy ma is, az esztergomi reáliskolára, hol ón a pályafutásomhoz szükséges alapvető tanulmányokat elsajátíthatni szerencsés voltam. A véletlen különös összejátszása, hogy ma, amidőn a régi alreáfiskolából főreáliskolává fejlődött tanintézet első maturánsai 10 éves találkozásra gyűltek össze, éppen most van öt évtizede annak, hogy csekélységem a régi alreáliskola IV-ik osztályát elvégezve, egyik kedves tanárom atyai jótanácsára a budapesti kereskedelmi akadémiába lépett át. 50 év nagy idő, egy emberöltő. Azt mondják, hogy 50 óv után már több ismerőse van az embernek a temetőben, mint a városban. Sajnos és szomorú, hogy ezt nekem is tapasztalnom kell. Elhunytak összes kedves tanáraim, de — legjobb emlékezetem szerint — elhaltak időközben összes velem együtt végzett reáliskolai tanulótársaim is. Könnybelábbadt szemekkel gondolok mindnyájukra. Áldott legyen emlékük! Az 50 év előttiekből ilykóp már csak egyedül vagyok és a jó Isten ezen, engemet ért különös kegyóért amidőn szívből köszönetet rebegek, egyben a mai kedves alkalommal mély hálával adózom az esztergomi főreáliskolának, mint olyan városi hasznos intézménynek, mely számos helybeli ifjúnak adja meg élete boldogulásának j aáapjait és a város egészséges fejlődósének ós j virágzásának egyik sarkkövét képezi. Az ezen intézetben nyert alapvető tanulmányoknak köszöni csekélységem is azt a kitüntetést, hogy Esztergom város ós vármegye vezető egyénei közé soroznak, hogy egyik előkelő pénzintézet vezetője lehetek, sőt még a királyi kegy fénysugarai is reám estek. Tisztelt Hölgyeim ós Uraim ! Szerencsétlen, sorsüldözött nemzetünket csak a munka, a kitartó, becsületes, szakavatott munka fogja talpra állithatni. Szilárd meggyőződésem, hogy a magyar haza újraépítésének egyik legfőbb feltétele: a reáltudományok művelése ós igy a reáliskolák gondos fenntartása, szorgos fejlesztése ós minél magasabb színvonalra való emelése. Esztergom sz. kir. város előrelátó,- derék polgárai már 1857. évben, tehát 64 év előtt, ily nézetet vallva, saját elhatározásukból, nemeslelkű áldozatkészséggel állították fel az esztergomi alreáliskolát és azt e hosszú évtizedeken át nemcsak gondosan fenntartották, hanem 14 év előtt a megváltozott viszonyok ós a közszüksógletnek megfelelőleg — mindnyájunk örömére s város ós megye közönségének javára — főreáliskolává fejlesztették. Méltó elismerés ós a tanítványok részéről örökös hála illeti ezért Esztergom város nagyérdemű közönségét, mely az intézményt állandóan magáénak vallja ós bizonyára jövőre is szeretettel fogja gondozni, mert tudja ós biztos abban, hogy a főreáliskola régi tradíciójához híven, a hazafias, valláserkölcsös és gyakorlati munkás szellemnek lesz nevelője a jövőben is.