ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-04-24 / 48. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : E$y hónapra 10 K, vidékre 14 K. TTiTT/QO cram át»Q • hétköznap 80 fillér, "öJ eb ö^ctlll did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. Három halálos ítélet. Esztergom, 1921. április 23. „Halálra . . . halálra . . . halálra ... A kir. l törvényszék ezen Ítélete pedig a következőkön alapszik!", hangzott; Dr. Surgoth elnök kemény szava ós az indokolás koncepciózus tömegén mógegyszef vógighömpölygött a magyarországi proletárdikt atúra szenny es árja s a bűnök súlyos bizonyítékainak megvilágításánál mógegyszer élénkbe tárult Esztergom életének legsötétebb, legszomorúbb időszaka. Azokat a fájdalmas sebeket, amelyeket a kommün borzalmas, lélektelen világának szeren­csétlen eszközei ós gonosztevői az ősi magyar város testén ejtettek, lassan-lassan behegeszti az idő ós egy jobb szellem szivet-lelket ébresztő járása, a sötétlő emlékeket is lassan elfeledteti az uj élet zaja, de az az irányzat, rendszer ós elmélet, amely a magyar államot, a magyar tár­sadalmat, a magyar lelket: a kereszténységet és a magyar kultúrát egykor már csaknem meg­fojtotta, ma is megmaradt ugyanannak, a bűn ma is megmaradt bűnnek, a törvény és igazság pedig, amely az Istennel együtt sem nem felejt, sem nem késik, ma is törvény és igazság. A kommün szerencsétlen, vak eszközeinek könnyen megbocsát a nép, amely már túl van a maga kálváriáján. S noha ma már tisztán áll előttünk, hogy Győriek a proletárdiktatúrának nemcsak vak eszközei, de megfélemlítő ostorai voltak Esztergomban, akiknek a lelkét gyilkos­ság bűne is terheli s akiknek a nevéhez vér, koporsó, jajgató édesanya könnye és a bántal­mak egész sorának keserű emléke tapad, — mégis nem bosszúért liheg a város sokat szen­vedett társadalma ós megnyugszik, hogy a ma­gyar haza szive elé, amelyben Győriek is a nemzeti idálok tagadásának késével vájkáltak, kegyelemre járulhatnak a halálraítéltek, jól esik a népnek, hogy a védelem — egyebek hiányá­ban — az édesapa, a gyermekek, a férj, az asszony omló könnyeit törli. Azonban az apa, a férj, az asszonyi ós gyermeki könnyek egészen idegenek a rettenetes bűnökkel szemben. A királyi törvényszék pedig tisztán a bűnt mórlegeli és a büntetést szabja ki: ez az ő kötelessége. Amikor pedig a törvény j ezt a szigorú kötelességét teljesítette, ezt a ma­j gyar haza szent nevében tette, amely joggal I követel fiaitól bűntelen életet. Ezért Győri éknél is „a büntetlen előélet nem érdem, hanem kö­telesség." Az apaság is az, a gyermekek is azok, az asszony és feleség is az, az adófizető polgár­ság is az ós a hazafiság is az lett volna. Mátéffy Viktor első parlamenti beszéde. Mátóffy Viktor, városunk nemzetgyűlési kép­viselője pénteken mondotta a parlamentben első beszédét, amely a keresztény közgazdaság meg­erősödéséről szólt. A feltűnést keltett beszédről a Nemzeti Újság a következőket irja: „Az előadói beszéd után az első szónok, Mátéffy Viktor mindjárt komoly és szakszerű beszéddel indította meg a vitát. Mátéffy gyakorlatilag sokat működött szö­vetkezeti téren, kitűnő szakember, általános figye­lem kisérte is minden szavát. De nemcsak gya­korlati és jó eszmékkel jött, melyeket módosítás alakjában fog előterjeszteni, de egész beszéde átgondolt pénzügyi és kereskedelmi tudásra val­lott. Beszédét a Ház minden oldalán honorálták ós nagy elismeréssel fogadták." Ezen beszédében Mátéffy Viktor kifejtette, hogy a keresztény, nemzeti Magyarország meg­erősödéséhez szükségesnek látja a pénzügyi ós gazdasági/alap megteremtését. A nemzetgyűlés­nek már korábban hozzá kellett volna fognia a gazdasági újjáépítéshez. A földreformon kivül a mai napig ilyen irányú törvényjavaslatot nem tárgyalt a Ház ós a földreform sincs még végre­hajtva. Alig hoztunk még törvényt a nép gazda­sági és szociális boldogulására. Bármekkora áldo­zatot kíván is ez a javaslat, meg kell hoznunk a saját érdekünkben. A javaslatot örömmel üd­vözli, mivel a koronát akarja stabilizálni. Kifo­gásolja azonban többek közt, hogy a nagyobb részvénytársaságok vagyonuknak csupán kóthar­madrésze után fizetnek 15 százalékos váltságot, mig "a kisebb részvénytársaságok egész vagyonuk után egyszerre fizetik azt. Kéri, hogy az oly takarékpénztárak ós ban­kok, amelyek vagyonuk egy nagyobb részét hadikölcsönben helyezték el, bizonyos százalékos kulcs szerint a vagyonváltság egy részét hadi­kölcsönnel fizethessék meg. Abból, hogy a szövetkezetek vagyonvált­ságát méltányos kulcs szerint állapította meg a pénzügyminiszter, keresztényi gondolkodásra kö­vetkeztet. A szövetkezeteknek a jövő gazdasági életben nagyon fontos, szerepük lesz. Azokat, amelyek nemzetfentartó eszméket hirdetnek, is­tápolnunk kell, azokat ellenben, amelyek ezeket az eszméket elhomályosítani igyekszenek, nem szabad támogatni. (Elénk helyeslés.) A törvény­javaslatot elfogadja. Az uj lakásrendelet és Esztergom lakásviszonyai. Irta: Dr. Sántha József. Kevés felső hatósági intézkedés megjelené­sét előzi meg oly nagy érdeklődés, mint amilyen­nel közönségünk az új lakásrendeletet várta. És amikor a régjelzett rendelet megjelent, nem kisebb érdeklődésre tarthat számot annak a kö­rülvonalazása, mily eredményt várhatunk annak alkalmazásától. Ezért a következőkben azt sze­retném lapidáris rövidséggel szemléltetni, mily reményekkel lépheti át a lakáskereső közönség a lakásügyi hatóság küszöbét. A lakásra szorulók igényének kielégítésére az új rendelet is két eszközt ad a hatóság ke­zébe: az üres lakásokkal való hatósági rendel­kezés ós az igénybevétel eszközét, melyek mind­ketteje távolról sem ad lehetőséget arra, hogy velük a jogos kórelmek teljes számban kielégí­tést nyerjenek. U „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Dr. Gönczy Béláról. Esztergomi működésének 25 éves jubileuma alkalmából. Rákóczi városából, a gyönyörű Kassáról, ahonnan — ha csehek tartják is megszállva —• szüntelen biztató és bátorító sugarakat lövell felénk a hazaszeretet egének legfényesebb csil­laga, indult el Dr. Gönczy Béla, az esztergomi közkórház igazgató főorvosa arra az útra, amelyet szenvedő emberek szánandó alakjai sze­gélyeznek s amelynek utasai tudással és irga­lommal felszerelve járnak jajokat csitítani, kíno­kat megszüntetni. Atyja néhai Bistei Gönczy Leó honvédezredes, anyja Rozet (Rozó) Kornélia, kapitány árvája volt. Gondos nevelésükre vet fényt gyermekeik szép emelkedése. Dr. Gönczy Gyula királyi ítélőtáblai tanácselnök s a már el­hunyt Gönczy Imre tábornok, a honvédelmi minisztérium volt csoportfőnöke Dr. Gönczy Béla fivérei. Dr. Gönczy Béla 1896. áprilisa óta az esz­tergomi közkórház igazgatója ós sebészeti osztá­lyának műtő orvosa, 1897. óta pedig Esztergom vármegye tb. főorvosa. Orvostudori diplomáját 1892. június 4.-én a budapesti kir. tudomány­egyetemen kapta. Ezenkívül 1892—1896. közt megszerezte a műtői oklevelet, tiszti orvosi ké­pesítést, középiskolai közegészségtani tanári ok­levelet ós a törvényszéki orvosi képesítést. Esz­tergomba a kir. tudományegyetem törvényszéki orvostani intézetéből jött, ahol Ajtay professzor első tanársegéde volt. Alig foglalta el esztergomi állását, máris akciót indít új kórház létesítésére. Az akció fényesen sikerült. 1902-ben adták át forga­lomnak a szép Kolos-kórházat, mely elért töké­letesedését Gönczy dr. párját ritkító ügybuzgal­mának, lelkesedésének köszöni. Az uj kórház felszerelését minden irányban iparkodott gyara­pítani, igy a többi közt abban Röntgen- és Zander-intózet'et is berendeztetett. A háború alatt a Kolos-kórház közelében levő Ivanovits­féle telken egy fiókkórház létesítését eszközölte ki, hogy a Kolos-kórház harctéri sérülteket is gyógykezelhessen. Négy óv alatt, mig e fiók­kórház fennállott, számtalan harctéri sebet gyó­gyított be itt Gönczy nagy szakértelme ós ember­szeretete. Közvetlenül a háború előtt létesült városunk­ban egy vöröskeresztes ápolónői tanfolyam, ame­lyet a helybeli orvosokkal együttesen Gönczy tartott. A Kolos-kórház betegei mellett tanulták meg ez alkalommal lelkes ápolónőink mindazon tudnivalókat, amelyeknek a háború alatt a hely­beli tartalékkórházakban oly szép hasznát vették. A kommunizmus vörös réme a kórházakra is ráfeküdt. Dr. Gönczynek minden energiáját latba kellett vetnie, hogy a Kolos-kórházat a bomlasztó törekvések ellen megvédje, ami sike­rült is. A diktatúra bukása után minden ráz­kódtatás nélkül adta vissza a kórházat tulajdo­nosának. Amikor a kommün helybeli faktorai a volt egészségügyi megb ízottra bizták a kórház forradalmositásat'"~es hajsza indult meg az "o ki­buktatására, erélyes fellépéssel kivédte az elren­delt vizsgálatot ós hajszát s ezzel a kórházról is elhárította a fenyegető veszedelmet. A kommu­nizmus kitörése után azonnal parancsot kapott arra, hogy a kórház apácáit szakszervezeti ápoló­nőkkel cserélje ki. Ha e parancsot teljesiti, az egész kórház szótzüllik. A kórház apácáit, bár ezek mindvégig állhatatosan ellenszegültek azon parancsnak, hogy a tanácsköztársaságnak foga­dalmat tegyenek, a körülmények kedvező ki­használásával sikerült megtartania a betegek er­dekében ós a keresztény szellem védelmére. A kórház kápolnája sem szenvedett. A kommunizmus bukása után, a bibornok­hercegprimás beleegyezését megszerezve, felet­tes hatóságoknál kieszközölte, hogy a Kolos­közkórház az érsekség tulajdonát képező volt Vöröskereszt-kórházzal (jelenleg Simor-kórház) egyesittessók. Ezáltal helyet nyert a Kolos­kórházban egy szülészeti osztály létesítésére, amelynek munkálatai már a befejezéshez köze­lednek, de hely jut most már a fertőző betegek elhelyezésére is, akiket eddig megfelelő intéz­mény hiányában a házi ápolásból kiemelni ós elkülöníteni nem lehetett. Dr. Gönczyt kartársainak osztatlan bizal­mából az Országos Orvos Szövetség Esztergom­megyei Fiókja 1906-ban elnökóvó választotta.

Next

/
Thumbnails
Contents