ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-01-01 / 1. szám

RGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. PTrvxmc C7Óm • hétköznap 80 fillér, ^ÖJ

00 öZíCUll dia. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lörinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Újévünk. A szomorú idők nagy temetője Szilveszter napján ujabb sirhalommal gazdagodott. Keresztfáján csak ez az egyszerű epitáfium olvasható : „Ezerkilencszázhusz." Néma betűk! Mégis mennyire átverődik rajtuk egy összetört nemzet tengernyi fájdalma, velőtrázó szenvedése! Keresztülhömpölyög rajtuk a négyesztendős vórtenger minden zuhataga, a szíriai sakálok két piszkos forradalmának perzselő tüze. Értéket, kultúrát, lelkeket pusztitott eh Általa elvesztettünk mindent, amit egy nemzet elveszíthet. El legékesebb fringiánkat, a mindenütt megcsodált magyar kardot, el őseinktől örökölt hirnevünket, becsületünket, nemzetünk géniuszát. Soha királyi nemzet nem rongyolódott le ily koldus condrákra, mint épen a magyar. Ily pőrére vetkőzötten állunk még mindig ma is, újév napján. A másfélóvi programmozások alig lendítettek sorsunkon valamit. Sápadt arccal, kiült szenvedéssel merengünk a mult és jövő e mesgyéjén. Boldogságot kilincselünk jóbarátaink és ismerőseink ajtaján, de hangunkat nem cizellálja az öröm. Fájdalmunk felzokog, mert akaratlanul is halljuk kikorbácsolt testvéreink, bevagonirozott - véreink tetemrehivó százszoros jajszavát. Észak, Dél és Kelet csupa magyar jajoktól visszhangzik. G-ránicunkat nem a Bocskai sapkások posztolják, hanem idegenek hónává lett. Mintha csak felettünk sirta volna el Jeremiás próféta az ő bús énekét: „Miképen ül magában a város, mely néppel volt tele, özveggyé lett a népek asszonya; a tartományok fejedelme adófizetővé lett! Sirván sir éjjel s könnyei folynak orcáin; nincs ki vigasztalja őt minden szerelmesei közül; minden barátai megvetik őt ós ellenségeivé lettek. Sión útjai szomorkodnak, mert nincs, ki az ünnepre jöjjön; kapui mind lerontottak; papjai sirnak; szüzei epekednek s önmaga elnyomatott a keserűségtől. Ellenségei az ő fejóvó lettek, kisdedei fogságra vittettek, gyűlölői meggazdagodtak." Találó rajza ez megcsonkitott hazánknak, hű képe a magyarságnak, ennek az orvgyilokkal megsebesített, napba tekintő sasmadárnak. Megsebesítettek bennünket, de végleg leteríteni nem tudtak. S ez garanciája turáni élniakarásunknak. Tarsolyunkban szent talizmánt őrzünk s ez nem más, mint nagy multunkból meritett fanatikus hitünk feltámadásunkban. Nem frázis ez, hanem- agát-kemény meggyőződésünk, melyet történetünkkel igazolunk. De hogy nagy hitünk megvalósuljon, szükséges most már tettleg is reorganizálni egyéni, politikai, szociális ós gazdasági életünket. A jelszavaktól már megundorodtunk, tettet, pozitívumot akarunk. Valósítsuk meg végre azt az elvet, melyet másfólóvvel ezelőtt lobogónkra irtunk. Kezdjük meg azt a diadalmas életet, melynek ormán Krisztus áll az ő mindenkit s mindent átölelő szeretetével. Magába olvasztja ez a gazdagot ós a szegényt, a hatalmast és a kolj dust, a palota urát s a viskó lakóját egyaránt. j Nem tesz különséget köztük, hanem mindegyikben az Isten képére teremtett embert látja, álljunk erre a szilárd bázisra. Tudjuk magunkat felszabadítani Mamnon karjából s ne kacagjunk cinikus röhejjel mindarra, ami eszmónyiség. Legyünk gerincesek, szópórt, jóért, szentért lelkesülő életművészek s ne mimelők, ne kontárok! Szomorúan nagy időket élünk, legyünk tehát mi is méltó, nagystílű emberek. Ilyenekre van szüksége megnyomorodott hazánknak, kik azt Hunyadi bátorságával, Zrinyi önzetlenségével, Rákóczy fájdalmával, Széchényi borongásával s Kossuth fanatizmusával tudják szeretni. Ha ily lobogó lánggal fog égni magyar lelkünk, borús újévünk derült évvé változik, feltámadunk, redintegrálódunk s újra piros-fehér-zöld lobogó fogja hirdetni a magyar dicsőséget az egész világnak a Kárpátok ormáról, a Lajta hegyéről, Dráva folyamáról s a csiki havasokról egyaránt. Qr. Meszlényi Antal. NOK ROUflTfl. A Szociális Missziótársulat Helyi Szervezete október végén levélben kérte F. Gr. Pedlow kapitányt, az Amerikai Vöröskereszt kapitányát, hogy segítsen segíteni az egyik legrégibb magyar város szűkölködöm azoknak a magyar aszszonyoknak, leányoknak, akiknek ma — sajnos — kémiöh kell, ha segíteni akarnak testvéreiken. A válasz december 17.-ón jött rá Pedlow kapitány Íróasztalától. Az Isten áldja meg érte! Kaptunk gyermekharisnyákat, szwettereket, flanellt, tej- ós húskonzerveket. Karácsonyra kiosztott a Szervezet a Leánykörben 38 leánynak flanellt blúzokra, a katonák karácsonyára küldött 12 pár flanell férfifehórneműt s ezeken kivül 80 embernek, gyermeknek és felnőttnek vegyesen adott ruhát ós ételneműt. A megmaradt holmit a Nővédelmi hivatal állandóan feldolgozza ós osztja hivatalos óráiban. Budapestről az ideszállittatás fáradságait, ós költségeit Mátéffy Viktor plébános úr viselte, amit a Szociális Missziótársulat Helyi Szervezete őszinte, hálás lélekkel nyilvánosan is megköszön neki. Női konferenciát tart a Szoc. Missziótársulat január hó 2.-án vasárnap d. u. 6 órakor a munkásnőegyesület helyiségében a következő műsorral: 1. Megnyitó. 2. A gyermek testi nevelése. Előadja Dr. Darvas Géza. 3. „Jani" Sik Sándortól. Szavalja Bognár Rózsi. 4. Jelentések. — Dr. Darvas előadására különösen felhívjuk hölgyeink, asszonyaink, leányaink figyelmét, mint egyik rend kivül fontos dologra és tudnivalóra, a jelentésekben pedig a játékbazárról és a karácsonyi szeretetadományokról számolunk be. SzeI retettel várjuk hűséges hallgatóinkat és sok új j vendéget. Még egyszer Sz. Szilveszter estéjén. Boldog vagyok, hogy komoly felszólalá" som mindenfelé figyelmet keltett, sok zsibbadó lelket felrázott. Vannak erre tényleges meglátásaim ós tapasztalataim. Célt értem tehát, mert hiszen azzal, hogy a mulató egyleteket visszatartsa szavam, vagy legalább tompítsa a mulatságok kirívóbb szinót, nem kecsegtettem magam, —o— úrnak válasza nyomán azonban még csekély ösmereteim is meggyarapodának. Eddig csak Potemkin-falvakról tudtam, amelyek hivatva voltak bizonyos diadalmi felvonulások kereteit tölteni ki, most már Potemkin várostromokat is ösmerek. A modern harcászat e találmánya abból áll, hogy ha nem lehet romba dönteni egy erős kövekből összerakott várat, akkor a hadvezér elképzel egy nem létező erődöt s azt franciás szellemességgel és ösmert könnyedséggel alaposan halomra dönti. Ilyen elképzelt vár az, amelyet —o— úr e b. lap keddi számában, szívesen elösmerem, alaposan megostromolt ós megdöntött. De hát, kérném szeretettel, ne arról beszéljünk, amit ón nem irtam, hanem arról, amit irtain. Ami velem még nem igen történt meg, •—o— úr válasza után kétszer is újra átolvastam a saját magam irta cikket ós valahogy sehogy sem tudtam kiböngészni belőle, hogy ón elitéltem volna minden vigasságot, minden jó kedvet, derűt, óletvidorságot ós csupa merő besavanyodást, szomorúságot, fejlógatást s többeffélóket ajánlgattam volna, mint a leendő boldogulás egyedül helyes útját. Ám az ilyen elkanyarodás egy válaszban mindig igen hasznos dolog, mert azok, akik nem olvasták cikkemet, úgy sem tudják, mit irtam, azoknak emlékezetében meg, akik olvasták, egyes kevésbé aláfestett részletek már elhomályosodhattak s igy — a válaszolónak csaknem nyert ügye van. De éppen, mert nem irtam ezeket, nem is szállhattam perbe assisi-i sz. Ferenccel, a világtörténelem e legbájosabb, legkedvesebb alakjával, akit különben nem is tartottam volna ildomosnak ebbe a mi kis vitánkba belevonni. Egyébként arról egészen nyugodt lehet —o— úr, hogy vagy ő nem hallotta jól, vagy akitől hallotta, az nem tudta jól, de sz. Ferenc a mélabút sohasem mondta a legnagyobb bűnnek. Mondott ugyan valamit. Hogy mit ? azt elolvashatja a regulák 7-ik szakaszában és látni fogja, hogy assisi-i sz. Ferenc víg kedélye —o— úr felfogásától kissé nagyon is távol áll. Azt, hogy a trianoni béke becikkelyezésének évét nem való kabarékkal és tánccal búcsúztatni, hogy „emelt fővel, dagadó reménnyel és kitartó elszántsággal" csak igy lehet az új esztendőt köszönteni, komoly gondolkozású ember nem hiheti el. Ezt nem lehet ezzel a franciás szellemességgel elütni : Tant (mert igy hangzik eredetiben) de bruit pour une omelette. De igaza, nagyon és sokszorosan igaza van —o— úrnak, mikor mondja: a jóérzésű embereket nekünk össze kell hoznunk, ott, ahol tudjuk s úgy, ahogy tudjuk .... És most én köszönöm, hogy válaszával alkalmat adott erre a dologra is kitérnem. Igaza van és ezt abban az egyesületben, amely —o— úr szívéhez legközelebb áll, helyes irányban, sok tapintattal és körültekintéssel az egyesület elnöke meg is indította. De súgok —o—• úrnak valamit. Idők folyamában valamiféle kisiklás történhetett, valami kis szépség-, vagy miféle hibának kell a kréta körül lennie, mert sok jóérzésű ember elmaradozik s a központ összejövetelei néha féltucatokra zsugorodnak össze. Én —o— urat igen kiváló, képzett, széleslátókörű, tisztán itélő embernek gondolom. Ugyan kérem, tartson önmagával egy kis bizalmas konferenciát. Azt hiszem, meg fogja találni megint azt az utat, amelyen haladva még belépőjegyek nélkül is szép jövedelmeket látott az egylet. Talán jobban el kell találni a jóérzésű emberek jóizlését, talán valamit mérsékelni, talán valamin jobban uralkodni, talán itt-ott valamit vissza kell szorítani, jobban megválogatni, vagy tudom is én mit. De ő bizonyosan tudni fogja, reá fog jönni a dolog nyitjára és hatalmas befolyásával uj irányba tereli, uj lendületbe hozza az egyesületet. És ha akkor sem szállanak le a „vicinális Olympusról", ha akkor sem találkoznak mecénások, akkor sem jelentkeznek uj ós buzgó munkatársak, akkor lesz joga minket korholni ós leckéztetni. Legyen meggyőződve, hogy ha igaz keresztény gondolat, mély nemzeti érzés és kifogástalan derű fog az egyesületben felbuzogni, akkor az fel fog virágozni, akkor —o— úr büszke lehet alkotására. Ilyen megújhodás reményében igaz szívből kivan —o— úrnak és egyletének boldogabb uj esztendőt d. C. I.