ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-02-10 / 32. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉ NY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Félelem és gáncs nélkül ólt hajdan hős Bayard, a trubadúrok lovagkorának eszményi férfia. Azóta századok jöttek, századok mentek. Feledós fátyla borult a bájos lovagi romantikára: letűntek a pajzsos, páncélos vitézek, hősi rege szól híres-nevezetes Toldi Miklósról, sirba dőlt a Dobók, Szondyak, Rákóczyak legendás alakja is. Századok jöttek, századok mentek s kopjás, vasas vitézek fajtájában mintha kiveszett volna a vasjellem, a nyilt tekintet, őszinte szó, egyenes út embereinek magyar nemesi serege. Szemtől-szembe állni, nyilt sisakkal harcolni, elvekórt érdeket áldozva küzdeni kitartóan, feszitett energiákkal : ki mer még ma is ? Letűnt idők ittfeledt alakja, elvakult fanatikus volt még a szebbik jelző, mit emlékül eltehetett, mikor tervektől lázas fejjel, javitani, gyógyitani, menteni, alkotni vágyó keserű nekibuzdulással támadott klikkek, bujkáló konjunktúra-vadászok orv-szövetkezései ellen. Az erőst letörték; hiszen vae solo: jaj az egyedülvalónak ! S az efajta faragású ember hovatovább ritkaság lett a magyar társadalmi élet vadonjában, a politika berkeiben. — A többi? A többit kiforgatta nemzeti mivoltából a feketesárga szoldateszka erőszaka vagy a gomblyuktapasztó bécsi rongy megejtő szinjátóka; leszóditette az egyenes útról a könnyenélés vagyontpusztitó flancolása, a hozzánemórtós pipogya kapkodása, Pénz őfelsége keritő mosolygása, a protekció mindent elfödő szemérmetlensége. Kifogyott az egyenes gerinc, az egész ember a magyar glóbusról. A helyét elfoglalta az alattomos stréber s melléje termett a jámbor álomszuszék. — Melyik a rosszabbik fajta: ki tudná megmondani? Látszatra tán a jámbor volna a jobbik ember. De gondoljuk csak meg: mi mindent akadályoznak meg a begubózott emberek? Hiszen a munkájuk is szinte naplopás. Nehéz ólomsúlyok a haladás szekerén. Tele vannak panasszal s gyerekes nyafogásuk kedvét szegi a komolyan akaróknak is. Várják a sültgalambot s szidják, hogy miért nem jön már, de kezüket sem mozdítják, hogy magukhoz csalogassák. Tunyaságuk kész préda a piócafajta élősdieknek s még ők azok, kik szinte követelik a nélkülözhetetlennek hitt ópium-adagolást, mialatt eleven testükből-vérükből szakitják ki a tizszeres-százszoros árt. S a stréber? — Elvek nélkül, érdem nélkül, tehetség nélkül valami akar lenni. Hogy mi: az majdnem mellékes, mert talán maga sem tudja. Csak valami — persze tekintéllyel, vagyonnal, jóléttel — minden áron. Ezért hizeleg, ahol ezt jónak látja, annak, akit ő nem becsül. Ezért szidja — persze a háta mögött —, akiről azt hiszi, hogy útjában van. Gáncsot vet az előtte állónak, ha még annyi is annak az érdeme s a tehetsége. Akitől ruháját, ebédjét s tanultságát kapta: kész tétova nélkül sárral dobálni, orvul hátba támadni. Fulánkos beszédje szúr ós mérgez, mikor mosolyog; tekintélyt, intézményt nem ismer, ha nem az ő nevét portálja. Követeli a kritika jogát s nincsen előtte senki ós semmi, mit ádáz szavakkal le ne rántana s ne sütné rá a nevetségesség szégyenbélyegét. De viszont teli szájjal zengi önnön dicséretót s magas lóhátra ül, ha állásba jutott vagy nyegleséggel remél sikert aratni. Útjába áll a legjobb ügynek, ha nem neki jó az vagy nem őt dicséri s pajtása lesz az utolsó csirkefogónak, ha tán ezáltal lehetne célját elérnie. Ki stréber, ki az elveknek lelkes munkása, — ki tehetetlen álomszuszék, ki csöndben dolgozó hangya: itt-ott talán nehéz eldönteni. De hogy sokan vannak, akik fertőzve vannak e borzalmas mocsárláztól: nem lehnt tagadni. Talán, ha újra őszinték leszünk egymáshoz, nyiltszemű, egyenesszavú, erősvágású magyarok : jobban megértjük egymás baját. Ősi mondás, hogy aki bottal köszön, annak doronggal felelnek. De tán a köszöntésre nem kell éppen bothoz s doronghoz nyúlnunk. Akik pedig egyáltalán nem köszöntik egymást, akik csak egymás háta mögött suttognak, vagy újjal mutogatnak egymásra: nem fognak soha együtt, egymásért munkálkodni, egymáson egyesült erővel segiteni, de nem is fognak sokra menni sohasem. Pedig ! De itt volna már a föleszmélés ideje, mikor végre megtalálja s megérti egymást a magyar ! A kölcsönös megértés, a közös célokért való odaadó munkálkodás nem lehet jámbor óhajtás, keserű panaszként jajongó vád. Csak ha ezekben egyesülünk : csak akkor szűnik meg a henyék ós stréberek eldorádója. Akkor majd ezek helyett a munkás kapja meg méltó bérét, akkor majd édes lesz a munkának egyébként talán keserű terhe s könnyebb az élet, amely csakugyan nagyon nehéz a becsületes embernek. ML 0. U. E. A Magyar Országos Véderő Egyesület Esztergomi Főosztályának hivatalos rovata. Nyilvános köszönet. Egy nemeslelkű s magát „Nemo"-nak nevező hazafi a MOVE céljainak elősegítésére egy 10000 (tízezer) koronás hadikölcsön-kötvónyt szelvényekkel együtt bocsátott az egyesület rendelkezésére. Ezen nagylelkű adományért ezúton is hálás köszönetet mond az egyesület elnöksége. HIREK. Napirend. Kedden d. u. 5 órakor a Szent Vince Egyesület gyűlése a várplebánián. D. u. 5 órakor sajtóértekezlet. * Választás a dorogi kerületben. A dorogi kerületben hétfőn még egész esti 8 óráig tart a pótválasztás s igy az eredmény még nem ismeretes. Bizonyos, hogy erős a küzdelem s a nyertes csak pár szavazattal lesz előnyben. A bányászsztrájk az eredményt nagyban befolyásolja. * A pénzügyminiszter megcáfolja a devalvációról költött híreket. A vármegye alispánja a következő táviratot kapta: „A belügyminiszterhez f. hó 6.-án intézett telefonjelentésre hivatkozva feljogosítom, hogy a devalvációról elterjedt alaptalan híreket cáfolja meg és ezeket üzleti manővernek minősitse. Pénzügyminiszter." Az alispán a miniszteri távirathoz híven hirdetményt tett közzé. * Esztergom lisztellátásáért. Esztergom város lisztellátást illetőleg oly mostoha sorsban van, amilyenben a megcsonkított Magyarország egyetlen más városa sem. Mult óv december 23.-a óta fejenkint mindössze 80 dkg hatósági liszt osztatott szét s ami liszt, vagy gabonaszállítmányt városunk részére remélhettünk, az mind elmaradt s egyhamar nincs is kilátás nagyobbmennyiségű liszt érkezésére, hacsak a közélelmezési minisztérium nem könyörül rajtunk. Mivel sürgöny, hivatalos irás, alispáni, polgármesteri személyes utánjárás mindeddig nem vezetett eredményre, kedden Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő és dr. Antony Béla polgármester vezetésével küldöttség megy Budapestre s a közélelmezési miniszter előtt föltárja e város ínséges helyzetét. A küldöttség tagjai kimondották, hogy mindaddig, mig érdemleges elintézés alá nem kerül e város lisztellátásának biztosítása a minisztérium illetékes osztályaiban, küldetésüket megszűntnek nem tekintik. * Az Esztergom-Belvárosi Kath. Olvasókör tisztelgése Mátéffy Viktor képviselőnél. Meleg ünneplésben részesítette a belvárosi Olvasókör választmánya vasárnap d. e. 11 órakor Mátéffy Viktort, Esztergom város nemzetgyűlési képviselőjét, aki a körnek elnöke. A küldöttséget Horváth Mihály alelnök vezette és üdvözlő beszédében arra kérte Mátéffy Viktort, hogy ha a választásoknál nem is volt meg a kivánt megértés, a város minden osztályának érdekeit egyformán képviselje a parlamentben. Mátéffy Viktor válaszában megemlítette, hogy amint a választások előtt is folyton a népért dolgozott, éppen úgy a választások után is ugyanazzal a lelkesedéssel fogja folytatni a népért való munkálkodást és abban az esetben is így tett volna, ha a választások nem lettek volna reá nézve sikeresek. A földművesnópnek elsősorban önmagát kell megbecsülnie, hogy az összes társadalmi osztályok becsülését élvezze. Ne a saját érdekeiket hajhászó, magukat vezérekül feltoló, nagyszájú osztálysorsosaikra hallgassanak, hanem a józan gondolkozású, komoly, tapasztalt földművestársaikra. Azután Tátus János szólalt még fel, aki szép beszédben fejtegette a Keresztény Nemzeti Egyesülés érdemeit, munkáját és örömét fejezte ki azon, hogy Esztergom város olyan képviselőt kapott, aki egész életét a népnek szentelte. * A hús árának leszorítása dolgában elméletileg már eleget vitatkoztak a városban, melyről köztudomású, hogy itt minden drágább, mint a fővárosban — igy a hús is. Most már a tettek mezejére kell lépnünk. A Köztisztviselők Beszerzési Csoportjának sürgetésére most komoly lépés történik a hús árának leszorítására is olyképen, hogy a közeli napokban egy hússzóket létesítenek szövetkezeti úton, mely természetesen nemcsak a beszerzési csoport tagjait, hanem a