ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-02-08 / 31. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gabriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Tovább... tovább! A választások megtörténtek. A pótválasztások, amelyek ma és holnap még tartanak, mint tudjuk, lényegesebb változást nem hoznak. A helyzet, amelyet a nemzetgyűlési választások teremtettek, eléggé kialakult ahhoz, hogy a jövőre nézve számításokat lehessen tenni és a parlament működésének kontúrjait — legalább a szűkebb belpolitikát illetőleg — megrajzolhassuk. Győzött a keresztény irányzat, e győzelem azonban még nem volt egyéb egy nagyszerű hódításnál, amelytől még jó távol van a megtartás biztosítottságának megnyugtató érzése. Ha nehéz munka a harc, a küzdelem, nemkevésbbó nehéz a kivívott sikerek gyümölcsöztetóse, amely nemcsak erőt, seregeket, hatalmat igényel, hanem az emberi értelem legértékesebb kincseit, a tapintatot, megfontolást, okosságot. Sajnos, hogy bölcsek mindig kevesen voltak ós tömegeket mindig könnyebb előre futásra vezényelni, mint arra rávenni, hogy lépésrőllépésre haladva biztosítsák a már megszerzett állásokat minden várható, vagy hirtelen jött támadás ellen. Most, hogy kivívott sikereinkre a Friedrich-üggyel megjött az első váratlan ellentámadás, láttuk azt a kapkodást, határozatlanságot, amely új helyzetekben általában jellemzi a harcosokat, de csak addig, míg lélekzethez jutnak s az első meglepetés pillanatain túlvannak. Ha azonban jó a vezér és szervezett, egységes és fegyelmezett a sereg, sem az első, sem az ezt gyors egymásutánban követő nyilt, vagy alattomos támadások nem árthatnak többé a tűzkeresztségen győztesen átjutott csapatoknak. Bölcs vezetők mellett tehát a szervezettség a keresztény Magyarország harcosainak is legfőbb erőssége. Valljuk meg, igazi szervezettséggel még nem rendelkezünk s győzelmünk inkább a helyzet okos kihasználásának következménye, mint erősség jele. Amint vezéreink érdeme volt a keresztény irányzat győzelme, az ő érdemük lesz az is, ha az első ellentámadások visszavetése szerencsésen sikerül. A győzelmek sora azonban nemcsak a vezéreken múlik, hanem a mögöttük álló nagy hadsereg szellemén is. Most tehát minden még meglevő energiát a szervezettség teljes kiépítésére kell fordítanunk. Nem ülhetünk hát most már nyugodtan babórainkon, sőt most kell pótolnunk, amit az első lendület hevében elmulasztottunk, vagy csak félig végeztünk el. A siker megtartásának, biztosításának nagy türelmet ós kitartást igénylő munkájára buzdítson annak a tudata, hogy ellenségeink sem alszanak. Hogy csak egyet említsünk, a győzelem kivívásának utolsó napjaiban hirtelen visszavonult szociáldemokraták — ezek a kipróbált taktikusok — nem minden komoly ok nélkül léptek vissza a küzdőtérről. Lesz még velük sok erős harcunk és ismerjük jól harci eszközeiket is. Nem kell elfelejtenünk, hogy ez a szó: „kereszténység", amióta ismeretes a világtörténelemben, mindig küzdést, harcot, viaskodást, üldözést jelentett és a világtörténelem tanulságainak meghazudtolása volna, ha most, amikor Magyarország jegyezte el vele magát, most az egyszer tenne kivételt az örök tagadás szelleme ós hagyná nyugodtan virulni, győzedelmeskedni Krisztus igazságait! A pihenést, nyugalmat még nem ismerhetjük ; soká nem is fogjuk megismerni. Munkánk nem ért véget a választásokkal, sőt most kezdődik igazán! Esztergom társadalmában is hiven követték eddig a nagy német fejedelem parancsát: „Ruhe ist die erste Bürgerpflicht." Felháborodtak egy-egy erősebb hangon, bátrabb cselekedeten. Gyilkos szemekkel mérték végig azokat, akik vallották, hogy harc nélkül nincs győzelem s a győzelem után nem nyugalom következik. A kereszténységet valami limonádós izű valaminek nézik, nem pedig eleven tűznek, mely az élet kezdetétől utolsó pillanatunkig küzd a világgal, a megromlott természettel s igy a tétlen nyugalommal is. Elfelejtik, hogy a háború előtt és alatt nem keresztény Magyarországban éltünk, elfelejtik, hogy egy sikerült választással még nincs készen a keresztény Magyarország impozáns épülete ! H. Segélykiáltás Nikolsk-Ussuriskból. Egy Szibériában sínylődő esztergomi hadifogolynak 1919. október 14.-ről keltezett levele érkezett meg e héten, amelyből közöljük a következő megrendítő sorokat: „. . . Kitéve minden elképzelhetetlen nyomornak ós szenvedésnek igazi temetőtöltelékek lettünk. Rongyokba takargatva fagyoskodunk és éhezünk, a betegségek rettenetes módon pusztítanak köztünk és bennünk — akik e pillanatban még szerencsésen az élők között vagyunk — a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A davosi magyar kolónia gyermekvédő akciója. Az utóbbi évek folyamán Svájc nemcsak a letört politikusoknak, de a beteg gyermekeknek is Eldorádójává lett. Ezrével hozták a vonatok a kiéhezett, sápadt gyermeksereget s a hatheti üdülés ismét visszavarázsolta sápadt fiatal arcukra az egészség piros rózsáit. A Comité internacional de secours aux enfants delegátusainak ottani gyűlése eddig 60.000 gyermek üdüléséről tesz jelentést. A magyar gyermekek ügye is megértő lelkekre talált. Már megvoltak az ingyenes helyek a családok körében, már várták a kedves kis jövevényeket a Duna és Tisza vidékéről, midőn a magyar Vöröskereszt berni kirendeltsége jelentette a szomorú hirt: „Ruha ós cipő hiányában nem kelhetnek útra a magyar gyermekek." Ehhez a hírhez csakhamar egy újabb és még lesújtóbb kommüniké járult. Borzadva olvasta mindenki abban a rettenetes gyermekhalandóságot ós a budapesti kórházak leirhatlan nyomorát. Ezen szomorú hirek hatása alatt a davosi magyar kolónia önelhatározásból vegyes segélyző bizottságot alakított, melynek elnöke dr. Kollarits Jenő egyet. m. tanár lett. Tagjai lettek a svájciak részéről: dr. Marzer kath. plébános, Hirzel ev. lelkész, Birt reáliskolai tanár és dr. Laely szerkesztő; a magyarok részéről: Szalay István dr., Spitzer Adolf, Herzka Árpád, Breuernó és utólag Szávay Zoltán dr. A komitó munkája nem volt könnyű. Újságokban közzétett felhívásokkal nem sokra ment volna. Személyes propagandával, házról-házra való járással ós kéregetéssel kellett gyűjteni. Svájcnak talán bármely más helyén könnyebb lett volna gyűjteni, mint épen Davosban. Az idegenforgalomból élő davosiak sok háborús Szezont éltek át s az idei tél is szomorú kilátásokkal kecsegtetett. A külföldi valuták alacsony volta miatt feleannyi vendég jött, mint más években. Tucat számra álltak a hotelek üresen. A szanatóriumok deficittel zárták le számadásaikat. Attól a kevésszámú idegentől pedig, akik a megélhetés gondjaival küzdöttek, a szimpátián kivül érdemlegesebb jótékonyságot alig lehetett remónyleni. Kedvezőtlen auspiciumok mellett kezdte meg tehát a komitó a munkát. A szerzők leleményessége és buzgósága azonban még a leküzdhetetlennek látszó akadályokon is győzött. A komité első műve egy mozielőadás rendezése volt. A mozgószinház tulajdonosa ingyenesen rendelkezésre bocsátotta mindkét helyiségét. Maga a bizottság vitte a filmeket egyik moziból a másikba. A tiszta jövedelem 680 frank volt. Ez az első kísérlet azonban, bár ily örvendetes eredménnyel végződött, minden kevósbbó buzgó bizottságnak elvette volna a kedvét a további fáradozástól. Rezignáltán küldötte volna be ez összeget a Vöröskereszt berni osztályának s felhagyott volna a további gyűjtéssel. Léptennyomon kellemetlenségekbe ütköztek ugyanis a mozijegyek eladói. A kifogások egész özöne fogadta őket és sok ember nemcsak a pénztárcáját, de a szivét is elzárta a magyar gyermekek segélyezése előtt. Soknak nem tetszett az időpont, melyre hirdetve volt az előadás, mások a mozi esküdt ellenségeinek szerepót játszották, ismét mások a drágaságról lamentáltak. Sőt egyik-másik hazánkfia kellemetlen helyzetbe is került ilyen gyűjtő körútján. Egy oroszt sikerült pl. az egyiknek épen rábeszélni a mozijegy megvételére, midőn az is belenyúl zsebébe s az orosz gyermekek segélyezésére szintén gyüjtőivet tart meglepődött honfitársunk orra alá. Hogy milyen keserves lehetett ez, azt elgondolhatjuk, ha figyelembe vezszük, hogy a Deviza Központ 1919. márciusa óta nem engedélyezett már pénzátutalást. A legtöbb magyar hitelbe ólt tehát. Voltak olyanok is, akik bútoraikat, ruháikat, ékszereiket adták el, hogy éhen ne vesszenek. Igazán felemelő látvány volt ilyen körülmények között a nehéz napokat élő magyar kolónia részéről az éhező magyar gyermekek javára való gyűjtés. A komitó egyik lelkes svájci tagja, Birt reáliskolai tanár, megkezdte az iskolás gyermekek között a gyűjtést. A tanítók magukóvá tették az eszmét és megható szavakkal ecsetelték növendékeik előtt kis magyar kollégáik nyomorát. Szinte vetélkedve hozták össze megtakarított filléreiket. Sok szegény ós maga is szükséget szenvedő gyermek tette le igy pár fillérét tanítója kezeibe. Davos Platzon 423 frank ós sok házi cikk gyűlt igy össze. Példájukat hamarosan követte Davosdorf iskolája is ós 156 frankot adott át a komiténak. Az üzletek kirakataiban lépten-nyomon láthatók voltak a Vörös-kereszt felhívásai ós figyelmessé tették a járókelőket a segélyakcióra. Adakozásra bőségesen nyilt alkalom.