ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920
1920-02-06 / 29. szám
ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá , küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. A liberalizmus előszelei Esztergomban. (G) Az „Esztergom" f. ó. 24. számának Tarka sorai megmozgatták városunk falai között azokat az eddig érthető okokból szélcsendben levő szellőket is, amelyekbe a liberalizmus akasztja bele vitorláit. Lassacskán, édesen kezdik simogatni ezek a szellők az arcokat és vigyázva, alig észrevehetően emelkednek és dagadnak ezek a vitorlák, nehogy túlságosan felriasszák a kedélyeket, nehogy előre felviharozzék a magyarság méltó haragja s megvetéssel sújtsa s elpusztítsa azokat a liberális vitorlákat, amelyekhez annyi nemzetellenes bűn, a magyarság annyi kárhozata, annyi vér és szenny tapadt. Esztergom városában is finoman, tapintatosan ós ravaszul kezdődik ez a vitorlabontás. A szellők megmozdultak már. A liberalizmus szelleme, amely a legutóbbi időkben Esztergomban is passzivitásra volt ítélve és jelenlétét inkább onnan lehetett megismerni, hogy vádaskodókká, zárkózottakká ós bizalmatlanokká tette az amúgyis folyton ingadozókat és konjuktura-lovagokat a küzködő keresztény magyar irányzattal szemben, most a választások után nyíltan is akcióba akar lépni, bizonyos hírlapi polémiától megmozgatott szellőket a vitorlájába fog és meginspirál egy „Osztályellentót w című cikket, melyben mint a kereszténymagyar pártonkivülisóg a mai — természetesen — „bűnös összetételű" parlamenttel szemben már finoman beleavatkozik a nemzet jövőjébe. Osztályellentót! Ennél súlyosabb váddal igazán nem lehetne elcsúfítani a keresztény pártokat, amelyek az osztálygyülöletes kommün után a magyarság testvéries együtt munkálkodásának eszméjéért áldozták minden erejüket. Es ha a mai parlament a legélénkebben igazolja a kereszténység és magyarság eddig soha nem tapasztalt testvéries egységét, mégis mindenáron ki kell bogozni valahonnan ezt a bizonyos osztályellentétet. S mivel a valóságban nincs meg, theorice meg kell állapítani és az az ismeretes liberális szellem, amely a „kiskorúak és gyámság alatt lévők szótárából kölcsönkért s a politikai szempontból vett idealizmus és önzetlenség"-et ironikusan vonatkoztatja a győzelmes keresztény pártok szellemére, ugyanazon alkalommal aggódik, hogy a keresztény blokk választási harca „osztályellentéteken nyugvó s a gazdasági térre átvitt harc volt, amelyben régebbi keletű veszedelmek (Uram bocsa 1 , csaknem a bolsevizmusban kelt!) fogamzását látja." Azt is sejteti még a cikk, hogy a keresztény magyarság mostani politikáját magánérdekek irányitják. Ha már most mindazok, akik nem ismerik a Keresztény Nemzeti Egyesülés munkáját ós vezérelveit s az ország gazdasági és erkölcsi téren való újjászületéséről fogalmuk sincs, mert nem is érdeklődtek iránta, azt kérdeznék, hogy mit is csináljanak, hová is forduljanak, hogy az osztályellentótektől megszabaduljanak : akkor bizonyára azt kapnák feleletül, hogy az országos érdekek és nézőpontok irányába. S hogy hol van ez? Bizonyára ez a legfontosabb a kedves liberalizmusnak: semmiesetre a Keresztény Nemzeti Egyesülésben. Ha a keresztény irányzat munkája nem elég országos érdekű, nagyon kíváncsiak vagyunk azokra az országos érdekekre, amelyet azok képviselnek, akik a keresztény pártok munkáját még ma is csak kívülről bírálgatják. Annak a különös következtetésnek hamisságát ós tarthatatlanságát ugyan felesleges is bizonyítani, amely azt mondja, hogy amennyiben a kisgazda-párt a kisgazdák gazdasági érdekeit képviseli, a másik keresztény párt okvetlenül csak az intelligencia gazdasági érdekeit segíti elő. Hogy pedig egyik osztály se maradjon ki, megállapitódik az is, hogy az iparos munkásság gazdasági programmja pedig háttérbe szorult, mert ez az iparos munkásságnak sem kellett! Hát hogyan ? Ha Marx gazdasági üdvösségeit kiöljük a magyarságból, akkor nem volna az ipari munkásságnak jövője ? Az ő számukra más boldogulás nincs? Hogy maradtak ki a keresztényszocialista munkások ezrei ós a keresztényszocializmus?! Mi az, ami titokban kalapot emel Marxnak ugyanakkor, amidőn a Ker. Nemzeti Egyesülést gazdasági önzéssel ós osztályellentéttel, épen a marxizmus bűnével vádolja, — azonban az egyesülés hívó, testvéries szavát semmiképen meg nem hallja ?!.... De hiszen a liberalizmusnak ezek a hipotézisek nem is aa igazság szempontjából fontosak. A fő, hogy az után a szégyenletes bukás után, amely a választásokkor érte, egy uj ideológiát teremtsen, a melybe belekapaszkodhassak minden, ami a keresztény magyar irányzatnak ellensége. Nagyon fontos ez most, amikor ez az irányzat végre parlamentáris munkába kezdhet. Az ilyen „Osztályellentót" c. cikk mindenesetre •—• ha jóhiszemüleg íródik is — kedvező szeleket hajt a liberalizmus vitorlája számára. Mi ezt a liberalizmust, amely annak idején a radikalizmust, az istentelenséget és a szabadgondolkodást melengette karjaiban, amely rászabadította az országra a zsidó bankokráciát és a destruktivizmust ós megérlelte ezt a nemzetet a bolsevizmusra és ugyanezt a liberalizmust, amely most a keresztény-magyar irányzat munkájából nem magyaráz ki mást, mint osztályellentétet, nincs más gondja, mint valami rút, riasztó cégért akasztani a munkába fogó parlamentre, hogy a magyarságot újra hatalmába keríthesse és a maga számára kamatoztathassa, — a keresztény magyarság legnagyobb ellenségének tartjuk. Es Esztergom város minden polgárát, aki az uj keresztény Magyarország életéért reszket, mellettünk érezzük, a midőn ezt a szellemet visszaűzzük a mult bűneinek a sírjába, ahonnét előmerészkedett és minden próbálkozását csirájában elfojtjuk. Tarka sorok. A nagy viharban a „keresztény" jelző mindenki számára oltalmat adó eresznek bizonyult. Es ugyancsak éltek a vendégjoggal. A vész elmultával sokan odahagyják az ereszt, hacsak lehet, rúgnak is rajta, mert kényelmetlen volt és csak a szükség hajtott alá némelyeket. Kivillanóban ismét a liberalizmus hazugfényű napja. * Mi nem a lelkek harmóniáját akarjuk újból felkorbácsolni, mi a lelkeknek vissza akarjuk adni azt, amit eddig nélkülöztek: a hitet a jobb jövőben. Aki ezt megakadályozza, az ellenségünk és azzal szemben, bármilyen jól fest is az alkalmilag magára vett farsangi „keresztény" kosztümben, kérlelhetetlenül, irgalom nélkül kell eljárni! A keresztény sajtó a keresztény társadalom harangszava. Az a harang, mely mindig csak békét, áldást zokog le a földre, néha föl is riasztja a mitsem sejtő s már lepihent embert s kongása elvegyül a pusztító tűzvész sercegésével, ropogásával s a lángok suhogásával. A harang mindenütt életet ment, lelket s jólétet félt, azért cseng, bong, kong, azért ébreszt, sir, buzdit: emberek segítsétek egymást, egyesült erővel siessetek megmentésére a legutolsó veszendő javatoknak is. Hallgassatok a harang szavára! HIREK. * Huszár Károly a dorogi kerületben. Örömmel értesülünk, hogy Huszár Károly miniszterelnök szombaton, f. hó 7.-én dr. Szilárd Béla támogatására a dorogi kerületbe jön. Reggel Va9 órakor érkezik Nyergesujfalura, onnan 10 órakor Bajnára megy. * Uj katonai körletparancsnok. A fővezérség Muoillard Győző altábornagyot székesfehérvári katonai körletparancsnokká nevezte ki Sréter István alezredes helyébe, ki ebbeli tisztét hat hónapon keresztül viselte s most a székesfehérvári hadosztályparancsnokságot vette át. Az új körletparancsnok fogadóórái: naponta délelőtt Vs Ifc— Va l-ig. * Az iskolák bezárása, amennyiben újabb intézkedés nem történik, február 15. -ig tart az egész vármegyében. * Lehet levelezni a „túloldal"-lal. A katonai hatóság és az államrendőrség karöltve újabb szigorú intézkedéseket léptetett életbe a csempészet és az elharapódzott cseh kémkedés ellen. Ezen intézkedéseket legközelebb részletesen ismertetjük. A sok szigorú rendszabály között örvendetesen vesszük tudomásul, hogy a cseh megszállt területekre ezentúl lehet leveleket küldeni és viszont. E levelek természetesen cenzúra alá esnek és hetenként egyszer továbbittatnak. A héten megjelenő rendelet intézkedéseire eleve felhívjuk olvasóink figyelmét. * Elmaradt kongregációi gyűlés. Az esztergomi szentbenedekrendi kath. főgimnázium MáriaKongregációjának legfelsőbb szakasza, „A Tanult Férfiak Kongregációja" a spanyol járvány miatt nem tartja meg rendes gyűlését. * Hová tegyük a pénzt, kérdi sok ember, aki nem használja a maga eszét, hanem mások tanácsára akar támaszkodni a legfontosabb gazdasági kérdésben. Akik fürgén gondolkoznak, már megtalálták a módot: a keresztény magyarság nagybankjának, a Magyar Nemzeti Gazdasági Bank-TLdik. 105 K-ás részvényeiből jegyeznek minél többet az Esztergomi Takarókpénztárnál, vagy a Fogyasztási Szövetkezetnél a (Hitelbank házában). Ha valahol nem lenne hozzáférhető gyüjtőiv, úgy legcélszerűbb egyenesen az alapitókhoz, Budapest, IV., Grerlóczy-utca 11. sz., fordulni. * Rendbehozzák az állomáshoz vezető utat. Értesülünk, hogy az állomáshoz vezető utat rövidesen rendbehozzák. Nemcsak ideiglenesen széntörmelékkel javítják meg, hanem ki is fogják kockakövekkel rakni és igy az út végre állandóan jó lesz. Megnyugtatásul szolgál ez az esztergomiaknak, akik bizony sokat szenvedtek a sáros úton, amely a városnak is szégyenére volt. * A magyar hadifoglyok ügye. Az öt világrészben szótszórt, sokat szenvedett magyar hadifoglyok ügye nehezen bir rendes vágányba terelődni. A semleges államok uralkodói, a pápa, a genfi vörös kereszt, továbbá a magyar kormány arra hivatott szervei minden lehetőt elkövettek, hogy hazahozathassák azt a több százezer magyart, aki még most is idegenben viseli a háború súlyát. Apponyi Albert gróf most adta át azt a jegyzéket az ántánt képviselőinek, amelyben a
