ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-02-01 / 26. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes sutám ára 50 fillér. A fővezér parancsa. Budapest, jan. 31. (M. T. 1.) A fővezérség, hogy állásfoglalását mind az alárendelt csapatok, mind a közönség előtt leszö­gezte, a következő parancsot adja ki: „A koncentrációs kormány megalakulását annak idején mint a nemzeti hadsereg fővezére közvetítettem az ántánt megbízottjával és írás­ban vállaltam a felelősséget a jogrend fenntar­tásáért azon határozott kikötéssel, hogy ezen koncentrációs kormány vezesse az ország ügyeit a tiszta választások lesajlása után összeülő nemMetgyűlét megalakulásáig. A megállapodást csak úgy értelmezhetem, hogy « nemzetgyűlés megalakulása után egy ideiglenes államfőt vá­lasztanak, ennek kezébe adja a koncentrációs kormány mandátumát s ezen ideiglenes állam­főtől nyeri azután megbízatását az új minisz­terelnök. Szükségesnek tartom a fővezérség ezen álláspontját a parancsnokságoknak s csa­patoknak kihirdetni és a közönségnek is tudo­mására hozni, — mert feltett szándékom ezen álláspontomnak minden, bárhonnan jövő, az eredeti megállapodással ellenkező törekvéssel szemben érvényt szerezni. Az ország érdekében állónak tartom ugyanis, hogy a koncentrációs kabinet csak a törvényes formák betartása mel­lett adja át helyét az újonnan megalakítandó minisztériumnak, hogy igy minden, az ország külpolitikai helyzetét és gazdasági életét veszé­lyeztető rázkódtatás elkerülhető legyen. A nem­zeti hadsereg és karhatalmak fegyelme és haza­szeretete biztosítékul szolgál nekem arra, hogy feltett szándékomat minden körülmények köwött kereäztülviszem. Nor thy s. k. u Ti mondjátok meg dorogi választókerület derék, magyar, keresztény asszonyai és férfiai, hogy ki legyen a nemzet­gyűlési képviselőtök! Mondjátok meg bátran, hogy dr. Szilárd Béla és jövő vasárnap tegyétek is neve után a keresztet a szavazólapra amúgy ma­gyarosan ! Tinektek, lelkeim, megsúgja a szive­tek, hogy jól tesztek, ha igy csináltok s a ma­gyar haza, — ez a halálos ágyán fekvő szegény beteg, — meggyógyul, ha nem felcserekkel, ha­nem tanult, hozzáértő doktorokkal gyógyíttatjuk. Lám, mindenütt az országban, ahol derék ke­resztény nép lakik, arra szavaztak, aki nemcsak előttetek szónokolva verte mellét, hogy én ke­resztény vagyok, hanem oda is állott amelló a párt mellé, amelyik nem szégyenli kiírni a zászló­jára, hogy „keresztény" és amelyik majd az or­szágházában is a nemzetfenntartó keresztény el­vek bátor harcosa lesz. Azt mondja nektek az ellenjelölt, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja j,papi­párt" és hogy ez csak a főpapság érdekeire vi­gyázott. Azelőtt meg „néppárt"-nak hittak. Nem lehet jó üzlet az, mondja, ahol a cégért meg kell változtatni. No hát először is nem üzletről van most szó, lelkeim, hanem hazamentésről. Ezt a beteg, halálravált szegény hazát kell meg­menteni. Egy orvossága van csak; ha visszatér a kereszténységhez ós otthagyja a zsidó nyava­lyát, amely tavaly, tudjuk, egész testét rút vö­rös kelésékkel lepte el. Az orvosság nagyon ha­Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. tásos volt. De be kellett látnia a nemzetnek, hogy éppen annak a pártnak, amelyet azelőtt mindig kicsúfolt, lenézett, a keresztény voltát mindig bátran megvalló régi „nóppárt"-nak em­berei állanak most mellette segitőszerekkel, tiszta elveikkel. Nincs érzéke a haza rendkívüli súlyos helyzete és a nemzeti felébredés eszméje iránt annak, aki a keresztény pártok egyesülését csak cógórváltozásnak tekinti. A régi orvos­ságos üvegből, amelyik eddig kint állt a kamra sarkában és sokáig nem kelletett, most beöntöttók ugyanazt a medicinát egy másikba, ráragasztották az uj cédulát. íme csuda törtónt, az orvosságtól a magyar haza javulni kezdett s most már csak ki kell tartani a jó medicina mellett ós teljes lesz a gyógyulás. Hát baj az most, mondjátok meg jó felebarátaim, ha olyan medicina segített, amit eddig félreismertetek ? Mert ne higyjótek ám, hogy igaza van Pali ifijúrnak, hogy a mi pártunk nem akar földet a népnek ós mindig a főpapok szekerét tolta. Szó sincs róla, éppen az volt a baj, hogy azok is félreismerték nemes törekvéseinket és nem pár­toltak eléggé ! Most nézzük meg, milyen medicinát hoz Németh Pál ellenjelölt úr ennek a szenvedő ha­zának ? Ezt két patikus keverte. Az egyik nagy­atádi Szabó István, a másik sokorópátkai Szabó István. Nagyatádiról tudjuk, hogy tavaly már­ciusban annak a kormánynak volt tagja, ame­lyik a hatalmat átadta a kommunistáknak. Mi­nisztertársa volt Kunfinak, Böhmnek ós kitartott mellettük az utolsó pillanatig. Magyar ember létére egy szava se volt akkor, amikor Pogány József nyíltan lázított a kisgazdák ellen ós a földreformot „kisgazdák tenyésztésének" nevezte el. Mikor a proletárdiktatúra beütött, Nagyatádi azonnal behódolt a somogyi direktóriumnak és utasította a kisgazdákat, hogy támogassák azt a pártot, amelyből később a kisgattdák hóhérai kerültek ki. A „Népszava" április 22.-én boldo­gan irta, hogy „Szabó István a volt kisgazda­párt elnöke ós vele együtt a régi kisgazda-párt összes tagjai beléptek a szocialista pártbS^ Most nézzük a másik patikust. Sokorópátkai Szabó föld birtokreformja szórul-szóra egyezik a keresz­tény szocialistákéval. Aki az ellenkező jót állítja, az egyiket sem ismeri. Sokorópátkai és hivei mindig hangoztatták, hogy ők keresztények és igaz javát akarják a Keresztény Magyarország­nak, de a világért sem akarták pártjuk cimébe félvenni a „keresztény" jelzőt. Pedig talán nem volna szégyen egy pártra sem, ha bátran, or­szág-világ előtt bevallja, hogy ő „keresztény." A két Szabó által összeöntögetett orvossá­got a dorogi kerületben Németh Pál tartja a kezében ós szól tinektek édeseim: „Engem vá­lasszatok meg, én ezt az orvosságot fogom be­adni a beteg hazának!" Az orvosságos üvegen védjegy is van, egy tízéves kisfiú szépen kisu­bickolt csizmában. Utánzás tilos. Ha valaki azt hiszi, hogy a védjegy segit a betegen, nem pedig maga az orvos és az or­vosság, az nagyon téved. Gyerekkori csizmákkal értelmes magyar népet ma már nem lehet elszé­Kóziratok és előfizetések Lőrlnc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyr­nyomdájában. díteni. A kalendárjomok csodaszerei törvényesen védett védjegyeikkel nem olyan komoly időkben való alkalmazásra valók, mint a magyar hazának mostani súlyos állapota. Ezek a patentos csizmák is csak most, direkt választásra kerültek elŐ, Volt idő, hogy a jelölt úr ezeket szégyenlette és le­tagadta az esztergomi rokonság előtt. De magatokra is gondoljatok csak jó fele­barátaim. Ugy-e éhínség előtt állunk? Olyan ember kell a gátra, aki tudásánál, Összekötteté­seinél fogva eljárhat a ti ügyeitekben, aki okos gazdasági politikát hirdet és akinek a személyét egész vármegyében mindenki tiszteli ós nagyra­becsüli. Dr. Szilárd Béla nem gyerekcsizmákat len­get előttetek, hanem lengeti a keresztény magyar­ság tiszta lobogóját, nem jelszavakkal ós üres ígéretekkel közeledik felétek, hanem közismert munkásságával, tudásával ós kísérői n«m nagy­hangú frázisok hordozói, hanem a keresztény Magyarország nagy fiai, világszerte ismert meg­mentői. Vigyázzatok felebarátaim! Ézsau egy tál lencséért odaadta jogát, — ti oda ne adjátok egy pár gyerekcsizma kedvéért! Vasi. A közönséghez! Hadifogságban szenvedő véreink haza­szállítása érdekében hónapok előtt gyűjtő­akciót indítottunk a nagyközönség köró^ ben is, de sajnos az eddigi eredmény azt igazolja, hogy a nagyközönség tekintélyes része még mindig nem tudja vagy nem akarja ezen magasztos és emberbaráti mentő-akció fontosságát átérezni. Elte­kintve egyesek dicséretet és elismerést érdemlő nagyobb áldozatkészségétől, a te­hetségesebb társadalom, közte a gazda­társadalom egy része közönyös s amig a szórakoztató mulatságokra és öncéljaira sokat költ, addig csak csekély összegek­kel iparkodik hazafias kötelezettségének a hadifoglyok iránt eleget tenni, vagy egyáltalában ezen akciótól távolmaradá­sával tüntet. Ismételten felhívjuk tehát a magyar társadalom minden rétegének figyelmét ezen nemes akcióra és kérjük, hogy min­denki vegye ki részét ezen akcióból, s nem csak az, kinek valamely hozzátar­tozója vagy rokona sínylődik a gyötrel­mes és életet őrlő nehéz hadifogságban, hanem siessen az egész áldozatkész ma­gyar közönség ki-ki tehetsége szerint a magyar kormánynak hathatós anyagi támogatására, hogy szerencsétlen hadi­foglyaink hazaszállítására irányuló szán­dékát és törekvését mielőbbi siker ko­ronázza. Mindenki nyugtassa meg saját lelki­ismeretét azzal, hogy ő is hozzájárult fil­léreivel-koronáival sokat szenvedő véreink gyors hazaszállításához.

Next

/
Thumbnails
Contents