ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-04 / 3. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 korona. Egyes s*ám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. i A dorogi kerület politikai vergődéséről, pártközi porhintóseiről, a szociáldemokrata miniszter kortesútjárói, a képviselőjelöltek sokasodásáról és végeszakadatlan körútjairól, az önjelöltek kétségbeesett igehirdetéséről lehetne most krónikázni, ha az idők komolysága az ajkunkra nem fagyasztaná a tereferélő szót és a politikai tréfálkozást. A hazánk jövőjét elboritó komor, villamos felhő beárnyékozza minden gondolatunkat, amely a Magyarország életét befolyásoló eseményekre' vonatkoznak; okunk van tehát reá, hogy a közeli választásokban nem a politikai pártok erőösszemérését és nem a másodrendű, úgynevezett régi jó választási időkből reánk maradt elvekkel való viaskodást tartsuk a politikai dicsőségnek. Nekünk mindenkfölött azt kell tekintenünk, hogy a választási küzdelmek és majdan a választások eredménye menynyiben van hatással a keresztény Magyarország életére. Nekünk az a fontos, hogy az a sokféle szépséges pártprogramm, a sokféle gazdasági elv és az ezekért való küzdelem mennyiben hátráltatja vagy segiti elő Krisztus szellemét és a haza érdekét Marx nemzetközi szociáldemokráciájával szemben, amely romlásba döntötte a nemzetet. Nekünk az a fontos, hogy menynyiben nyomja el, vagy juttatja diadalra a keresztényszocializmus eme llegelső, kardinális tételét, az a fontos, hogy a politikai élet mozgalmai kinek a táborát erősitik: Marxét-e, vagy Krisztusét?! Mert hiába akarja valamely párt szépséges gazdasági programmját megvalósítani, a két szellem küzdelmének eldőlése nélkül hiába akarja a kisgazdapárt a birtokpolitikáját megválósitani: mindaddig, amig a szociáldemokrácia szelleme teljesen kiirtva nincs, Magyarországon veszélyeztetve van minden birtokpolitika, minden gazdasági reform. A nemzetközi szociáldemokráciának ugyanis be nem vallott munkaprogrammja gazdasági életünk aláásása, mert hiszen az ő világuk csak a mi világunk romjain épülhet fel. Mi a dorogi választási mozgalmakat is csak ebből a szempontból Ítélhetjük meg. Ott a politikai porhintés javában folyik, az önjelöltek egymásután ütik fel a fejüket, előre nyargalnak a gazdasági programmpontokon, egy pártnak több jelöltje is van és ezen jelöltek személye körül áldatlan viszályok folynak a falvak és a választók között. Ha a destrukció a dorogi kerületben csak azt akarta elérni, hogy osztálypolitikának felszitásával lehetetlenné tegye a keresztény gondolatokban való egyesülést és elhomályositsa a keresztény magyarság nagy célját, amely felé munkásnak és földmivesnek testvériesen kell együttesen haladnia, hogy azután a felcsigázott szenvedélyeken, viszálykodásokon felburjánozzék a szociáldemokrácia, akkor azt lehet mondani, hogy ezt meglehetős mértékben elérte. Esetleg elérkezhetik az idő, midőn a dorogi kerületet megvetéssel fogja sújtani a keresztény-magyar parlament, amelynek kebelébe szociáldemokrata képviselőt küldött. A dorogi választókerületnek, mint választási testvérkerületünknek sorsa tehát ez irányban érdekel minket. Szeretnénk, ha a dorogi választópolgárok is a haza agyával gondolkoznának ós a haza szivével éreznének ezekben a súlyos napokban. A hideg gondolkodás és a forró érzelem is áldozatot követel a haza minden polgárától, munkástól, a kisgazdától és a tisztviselőtől egyformán, ha rágondolunk, hogy mit akar velünk a világ és milyen aknamunka folyik idehaza. A pártoknak áldozatot kell hozniok a keresztény világnézet érdekében. A keresztényszociális párt már meghozta ezt az áldozatot, feláldozta pártbeli specialitását a választások alkalmára és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjába mindenkit testvéri küzdelemre hiv. A munkásoknak és a kisgazdáknak is áldozatot kell most hozniok. Azért jelölte a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja dr Szilárd Bélát a dorogi kerület hivatalos jelöltjéül, hogy a munkások is, a kisgazdák is mondják el neki követeléseiket és az egyesülés létrejöhessen. Amikor azután a hazát egyesült erővel talpra állítottuk és megvédelmeztük a békekonferencia igazságtalanságaival szemben és kiirtottuk a szociáldemokrácia nemzetietlen és gazdasági életünket állandóan veszélyeztető mételyét, akkor azután jöÁZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Csillagvárók. A népek várvavárt karácsony éj szakáján Egek tüzes nyitását lessük bús hazánk felett, Mely bűnös éjek kárhozatján hűs halottá dermedett. Mikor szólal meg majd az ének Betlehemből? Hol támad újra csillagunk az égen ? Hol örvendezhetünk a dicsőségen, Ha majd az ezredévnek forró, tüzes lelke A szenvedő hazában, siró magyaroknak: Rongyos istállóban újjászületett ? ! Ha ismeretlen is az ég felettünk, Amig a virrasztókra hull a hó S a csillagokra várnak ott a végeken: A régi tűz lobog még mindenütt az éjben, A lángját el nem oltja tél hidegje sem; Mellette pásztrok regélnek könnyesen. A tűzregóket ősi napkeletről És visszajönnek mind az ezredéves álmok S várják ködös karácsony éjen át A másik ezredévnek Jézusát. Csak szítsátok a tüzet pásztorok, Hogy az éjszakában meg ne fagyjatok. Ha újra hull a tűz és újra gyújt az ének S a Hadak Utja lángra gyulladott: Követhessétek majd a csillagot!! G. I. Egy űt az égbe. Németből szabadon fordította: Horváth Sarolta. Gyönyörű tavaszi nap volt. Az ég azúrkékjén egy parányi felhőcske sem látszott és a napsugár úgy ragyogott, hogy szinte öröm volt az élet. Egy nagy kertnek magas fala mellett a kicsike muskátli is kidugta fejecskéjét, hogy széjjelnézzen a ragyogó világban. Ez a kert egy gazdag emberé volt, ki jólétben ós örömben ólt. A magas falon túl nagy poros út húzódott, amelyen napról-napra, télen is nyáron is egyaránt emberek ezrei jártak. Fáradtan, gondterhetlen, örömtelenül. Némelyek nagy terhet vittek fejükön, mások hátukon, ismét mások nyikorgó taligán maguk előtt tolva cipelték azt. A nagy tömegben voltak azonban olyanok is, kiknél semmiféle terhet nem lehetett látni és mégis görnyedve járták az utat. Ok vitték a legsúlyosabb terhet, mert a nehéz kő, mit cipelniök kellett, el volt rejtve a ruha alatt, — a szivén. Forró ós poros volt az utca; a finom fehér por felszállott a meleg levegőben s befedett mindent. A fallal védett kertbe azonban nem tudott behatolni, itt kellemes és illatos volt a levegő. A fák, bokrok és virágok minden akadály nélkül élvezhették a tiszta levegőt, a napsugarat ós enyelegve, imbolyogtak a langyos szellőben. Magas pálmák szépségük tudatában büszkélkedtek, komoly ciprusok méltóságteljes tartással nyúltak fel s néztek az ég felé. A muskátli közvetlen a fal mellett bujt ki. Oly kicsike volt, hogy a mellette levő pálmának mélyen meg kellett hajolnia, hogy észrevegye. A kis muskátli annyira megremegett ettől a leereszkedéstől, hogy vérpiros esik szaladt végig gyenge levélkéin. „Lám, lám — szólt a pálma — te, úgy látszik, már virágozni akarsz. Ez sok törekvésre vall; te még sokra viheted". Lejjebb hajolt, hogy közelebbről szemügyre vegye s látta, hogy a kis muskátli erőteljes szárat ereszt, csinos levélkéket hajt. És a kis virág növekedett, erős, szép leveleket hajtott, úgy, hogy a kert fái érdeklődéssel fordultak feléje. — Belőled még valami nagy lesz, ha megfelelő kezekbe kerülsz, — szólt ismét a pálma. Nézz csak jól a szemembe és ha egy kicsikét magasabbra nősz, kapaszkodj törzsembe s igy majd velem együtt a magasba jutsz. — Hová kell jutnom ? — kérdé a kis muskátli félénken. — Ahová mi valamennyien jutni akarunk, — válaszolt a pálma. — Mi itt a kertben mind-