ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-30 / 24. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. A dorogi kerület választóihoz. (G.) Abban a keserű tudatban, hogy ősi szín­magyar megyénket az ántánt szétszakította és a mi csonka megyénknél végződik Magyarország és hogy úgy Ítélkeznek rólunk az úgynevezett békekonferencián, mint erkölcsileg és társadal­milag levitézlett, gyámságra szoruló, jövőtlen állammal szokás: nagyon megvigasztalt volna bennünket az, ka a csonka vármegye minden egyes állampolgára oly eszmékért száll sikra, amelyek az ezeréves Magyarország szuverenitásá­nak, jövő megerősödésének zálogai és amelyek kifelé is, befelé is állandó tiltakozások nemzeti halálraitéltetésünk ellen, amelyek kifelé is, befelé is egységet, erőt és munkát jelentenek. Másként szólva: nemcsak Esztergom városának, hanem a csonka megye megmaradt, árva járásának is be kellett volna a nemzetgyűlési választásokon iga­zolnia, hogy az egyesülés a munkára az ezeréves Magyarországért a keresztény testvériség szelle­mében ott is lehetséges. A Keresztény Nemzeti Egyesülés dorogi győzelme épen úgy a mi ügyünk, mint a mi fényes győzelmünk. A dorogi választás kétes kimenetele tehát uj munkára serkent bennünket, ami egészen ter­mészetes és a Keresztény Nemzeti Egyesülés szelleméből folyó erkölcsi kötelesség. A mi mun­kánk nem fejeződött be akkor, amidőn Mátéffy Viktort a nemzetgyűlésbe küldöttük. A mi mun­kánk folytatódik a városban ós a vármegyében mindenütt, ahol nincs megtántorithatatlan meg­győződés arra nézve, hogy ezt a nemzetet csakis ősi keresztény szellemének és magyarságának lázas tevékenysége támaszthatja fel ellenségei által megásott sírjából; a mi munkánk folytató­dik mindenütt, ahol még mindig homályos a hit a tekintetben, hogy Magyarországot úgy, amint ma van, mai szomorú állapotából csakis a tár­sadalom minden egyes tagjának keresztényi, testvéries munkábaállása, csakis a minden ma­gyar érdekeit felkaroló gazdasági politika emelheti a fejlődés útjára, amely természetesen a magyar földmivelésen alapszik és világos, hogy a magyar föld politikája; világos, hogy agrárpolitika és világos, hogy a kisgazdák, a magyar földműve­sek a jövő nemzetgazdaság alapja. És nem párt­érdek az, hanem a vármegye népének, becsüle­tének ós az egységes, centralizált munkaerővel fellépni akaró keresztény Magyarország érdeke, hogy velünk a Keresztény Nemzeti Egyesülés­hez csatlakozzék a dorogi kerület választópolgár­sága is, hogy Mátéffy Viktorral együtt érkezzék meg a parlamentbe dr. Szilárd Béla is, hogy igy egyesült erővel léphessen akcióba a meg­maradt vármegye minden keresztény-magyar buzgósága, értéke, erkölcse, idealizmusa, mun­kássága ós gazdasági ereje. Mi a sok közül egyenlőre csak két kardi­nális igazságunkat küldjük a még mindig hatá­rozatlan dorogi kerületnek, amelyek bizonyára józan és igazságos gondolkozásra fogják indítani a gazdákat ós a munkásságot. Az egyik, amelyet könnyen be lehet látni, az, hogy a valósággá váló keresztény Magyarország erkölcsi ós gazda­sági szempontból is többet nyer velünk, ha a hazafiságtól megedzett ós a kereszténységtől testvériesitett, jól megalapozott, az egész vár­megye gazdasági erejéből folyó programmal állunk munkába a parlamentben, mintha egy túl­fűtött ós csupán egyes osztályoknak hízelgő gazdasági programmal lép a csonka megye egyik kerülete sorompóba. Azt az érvelést ma már senki sem fogadhatja el, hogy mivel valamikor minden magyarnak az őse kisgazda volt, most már gazdagítsuk elsősorban csupán ezt az osz­tályt, vigyük előre csupán ennek az érdekeit ós akkor valamennyi osztály boldog és gazdag lesz. Azt hisszük, hogy először: maguk, az úgyneve­zett kisgazdapolitikusok is zavarba jönnének a koldus hazában e terv keresztülvitelénél, de má­sodszor : kisgazdapolitikának is rossz politika ez, mert ha ez valamiképen ma megtörténnék, elsat­nyulna a többi osztály, amelyekre pedig a kis­gazdáknak is szükségük van, ha azt akarják, hogy igazán agrárállam legyünk. Ahhoz, hogy Magyarország agrárállam legyen ós a kisgazdák érdekei védve legyenek, nem az önzés politikája, hanem a Keresztény Nemzeti Egyesülés szüksé­ges, amelyben a kisgazdákkal minden magyar ember testvériesen küzd az ország gazdasági fel­épüléséért. A másik megszívlelendő igazság, hogy csakis akkor volna jogosult az osztálypolitika, ha a magyar társadalom csak egy osztályból állana. Ahol annyi más osztálybeli ember van, ahol annyi munkásember is van, mint például a do­rogi kerületben, ott az osztálypolitika parlamenti győzelme legalább is igazságtalanság volna. Ta­lán valamikor kívánhatják a kisgazdák — ós adja Isten, hogy minél előbb elkövetkezzék ez az idő — hogy a magyar termőföldre, az intel­ligens kisgazdákra épüljön fel egész gazdasági és társadalmi struktúránk, egész kultúránk, de an­nak az ideje a mai szomorú állapotunkban még sajnos nincs itt. Mindenesetre az az ideálunk, hogy Magyarország magas kultúrájú agrárállam legyen. Azonban ide ismét nem az osztálypolitika vezet, hanem a magyar földért, a magyar földmű­ves boldogulásáért való küzdelem osztálykülömb­ség nélkül, testvéries, egymásról meg nem fe­lejtkező küzdelem a Keresztény Nemzeti Egye­sülésben. Ha ezt akarja az Egyesült Földműves és Kisgazda-párt, akkor ezt mi már több mint két évtizede csináljuk. Nem szabad felednünk, hogy több ezer munkás is van a dorogi kerü­letben, akik ha félrevezetve egyenlőre még nem is gyakorolták választójogukat, mégis érdekeiket védeni kell a parlamentben. Dorogi kerület gazdái, földművesei és mun­kásai ! Lehet, hogy ád még az Isten a magyar­nak olyan boldog időt, amidőn minden társa­dalmi osztály, a gazdák is, a munkások is ráérnek külön pártokat csinálni, de most testvériesen össze kell egyeztetnünk egymás érdekeit, hogy egyikünknek se kelljen elpusztulnia! Elszakított testvéreinkért tesszük ezt, szegény csonka ha­zánkórt. Azokért, akik fűtetlen szobákban, vasúti kocsikban hazátlanul sirnak tönkretett hazájukért! Testvér ! Magyar! Kisgazda ! Munkás ! Tudjuk, hogy mindegyiktek szenved ós jobb életet akar, de könnyes szemmel kiáltunk nektek, hogy csak egy kis áldozatot még, hogy az élet útjára tér­hessünk ! Gyertek velünk! Éljen a Keresztény Nemzeti Fgyesülós! Éljen dr. Szilárd Béla ! Tarka sorok. Orrvérzés a pártonfölüli regiókban. Sokan vannak olyanok is ma, akik az úgy­nevezett határtalan hazafiúi móltóság léghajóján a pártonfölüli régiókba emelkedtek. Itt azon­ban a ritka levegőtől — mint a vigyázatlan lég­hajósokat — szódülés fogja el őket, orrvérzést kapnak és Önkívületi állapotukban szokatlan dol­gokat beszélnek. Hol Pythia-féle jóslásokban bo­csátkoznak — ami még hagyján, mert ilyes­mikkel ma már ugyancsak nem lehet az országos dolgokat befolyásolni —, hol meg azonban, amikor kibontakoznak a jóslás gőzéből, messzire elvetik a pártonkivüliség sulykát és vidám fur­csaságokkal lepik meg a közvéleményt. Ilyesmi például az, amidőn a pártonfelüliség magas kegyelmessége azt tanácsolja Esztergom megvá­lasztott képviselőjének, hogy most már „ne is­merjen Esztergomban pártokat." Ez azt is je­lentheti, hogy most már ne pártoskodjon, amit Mátéffy Viktor eddig sem tett, mert hiszen azok az eszmék, amelyek az ő személyében győztek Esztergomban, csak azoknak párteszmék, akik városunkban pártonfölüliek és pártoskodók vol­tak. Azonban a bölcs tanács azt is jelentheti, hogy Mátéffy Viktor, aki a Keresztény Nem­zeti Egyesülés zászlajával győzött, most már dobja el ezt a zászlót. Hát akkor mivel vonul­jon be a parlamentbe? Furcsaságnak tehát elég nagy furcsaság ez! De aztán igazán semmi más. Talán egyedül Apponyi Albert gróf az Magyarországon, aki pártonfölülinek vallhatja magát. De ő sem azért, mintha felemelkedne a pártonfölüliség különös magas régióiba, ahol orrvérzést lehet kapni, de semmit sem lehet csi­nálni, hanem egyedül azért, mert ő a hazán kivül, Parisban küzd az ezeréves keresztény Ma­gyarországért, amiért a Keresztény Nemzeti Egye­sülés idehaza küzd. HIREK. * A Területvódő Liga tiltakozó nagygyűlése Esztergomban. A neuillyi béke-tervezettel halálra­ítélt magyar vidék az önvédelem határozottsá­gával és gyorsaságával áll talpra, hogy ellen­szegülő tiltakozást kiáltson és tömegével tódul a Területvódő Liga táborába, hogy a nagy egység erejével tegye megtörhetetlenné föllépé­sét. Azokban a nagy magyar városokban, ahol eddig a ligának helyi szervezete alakult, a tár­sadalom vezéregyéniségei állottak az élre. Igy Székesfehérvárott Prohászka Ottokár, Sopronban Thurner Mihály polgármester, Vácott Kállay Ubul ny. főispán, Veszprémben és Győrött Rott Nándor és Fetser Antal püspökök a liga elnö­kei. Már meg van állapítva azoknak a tiltakozó nagygyűléseknek a programmja is, melyeken a lelkes egyesülés február hónapban az ország minden városában meg fogja szólaltatni az or­szág lakosságát. A Területvódő Liga elnöksége, Raffay Sándor dr. püspök, Ajtay József dr., Szontagh Tamás dr. ós Okolicsányi László dr. vezetésével Esztergom városába február hó 8.-án készül jönni a tiltakozó nagygyűlés tartására, mely azonban csak akkor lesz megtartható, ha a spanyoljárvány terjedése addigra városunkban annyira megáll, hogy a nagygyűlést aggodalom nélkül engedélyezni lehet. Addig is az ezeréves Magyarország iránti olthatatlan lelkesedésünkkel várjuk a küldöttséget. * Figyelmeztetés. Mindazok, akik a nemzet­gyűlési választásnál választójogukat nem gya­korolták, elmaradásukat február hó 4.-ig igazolni tartoznak orvosi, vagy más elfogadható bizo­nyítvánnyal Vaniss Dezső választási biztos hiva­talában (Járásbíróság 28. ajtó) d. e. 9—1 óráig. * Vakhir Haller miniszterről. Városunkban csütörtökön délelőtt egy budapesti magántelefon­értesitós nyomán gyorsan híre terjedt annak, hogy Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter, — ki spanyolbetegsóget kapott — meghalt. A hir vétele után nyomban telefonon érdeklődtünk a miniszterelnökség sajtóosztálya-

Next

/
Thumbnails
Contents