ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-12-29 / 227. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. AQ CTÓm *3t»Q • hétköznap 80 fillér, CO OLidiiL dl (X • vasárnap 1 korona. Egy Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. A Belvárosi Kath. Olvasókör díszközgyűlése. Az Esztergom-belvárosi Kath.. Olvasókör vasárnap tartotta ez évi rendes közgyűlését, ezt követőleg pedig díszközgyűlés keretében leplezte le fáradhatatlan elnökének, Mátéffy Viktor pápai kamarás, plébánosnak, Esztergom sz. kir. város nemzetgyűlési képviselőjének kitűnően sikerült arcképét, melyet az olvasókör választmányának felkérésére Bayer Ágost festőművész készitett. A közgyűlés, valamint a díszközgyűlés alkalmára az olvasókör hatalmas • tefme egészen megtelt közönséggel. Megjelent Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás is Dr. Lepold Antal prelátus, oldalkanonok kisóretében, megjelentek a helybeli hatóságok fejei, a társ egyesületek kiküldöttjei, a Kath. Legónyegyesület pedig, melyben Mátéffy szociális munkálkodását megkezdette, testületileg, zászlójának elővitele mellett foglalt helyet az ünneplő közönség soraiban. Az évi rendes közgyűlés után, melynek keretében id. Tátus János méltatta szép szavakkal az elnök érdemeit, megkezdődött az arcképleleplezési ünnepség. Előbb Meszes Róza földművesleány szavalta el Dr. Porubszky Gézának ez alkalomra irt kedves köszöntőjót, majd Horváth Mihály, az olvasókör alelnöke mondott lendületes beszédet Mátéffy érdemeiről. A beszéd végén felgördült az egyesületi szinpad függönye ós láthatóvá lett a sikerült arckép. A turista dalárda rázendített az „Éljen soká" kezdetű frappáns énekre. Az éljent a közönség is lelkesülten hangoztatta a kép megpillantásakor. Pifkó János egyesületi tag szavalta el most lapunk főszerkesztőjének alkalmi ódáját s rámutatva a képre, nagy tetszés mellett mondotta: Hirdessen ez egy férfiút, kinek Nevét imákba foglalják sokan S kire irigység, rágalom hada Vak dühhel mégis folyton rárohan. Ki, mint erdőkben a tölgyóriás A gyönge bokrok közt, magasan áll; Ki a sok tétlen szemlélő között Időt pihenni alighogy talál. Hirdesten ez egy férfiút, kinek Minden lépéie egy uj alkotás: Csak néz Esztergom régi szelleme, — Igy dolgozni itt nem volt még szokás! Im, itt e ház is, melybe összegyültünk; Kiről beszélnek itt ez uj falak ? Allnának-e, ha nincs egy jó vezér, Kit munkában lel minden pillanat? A város üdvözletét Dr. Antóny Béla polgármester tolmácsolta az ünnepelt előtt. Elsorolván érdemeit, bátran szembeszállott azokkal, akik Mátéffy munkálkodása elé szüntelen gáncsot vetnek és felhivta őket, hogy mutassanak csak egy kockakövet e városban, amelyet ők együttvéve létesítettek a köz javára, míg Mátéffy az alkotások hosszú sorát létesítette ós ezreket szerzett e sokféle nehézségekkel küzdő városnak, melyek más kézen bizonyára nem a közt, hanem egyéneket gazdagítottak volna. A polgármester hatásos beszéde után Dr. Csernoch. János bibornok-hercegprimás állott fel szólásra s mint Mátéffy hivatali fellebbvalója jelentette ki, hogy állandó figyelemmel kísérve papságának közéleti működését, Mátéffy munkásságát kiválóan nagyra értékeli és buzdította Esztergom földműves népét, hogy őt lelkesen támogassa s emlékezzék meg arról, hogy Mátéffy volt az, aki e várost a háború legínségesebb napjaiban élelemhez segítette s akit a nép javáért való önzetlen munkálkodása közben ért kommunisták részéről a börtön és durva megrágalmazás. A főpásztor közvetlen hangon elmondott szavai után a turista dalárda Büchner Antalnak Takács Gedeon versére irt gyönyörű énekszámát, „Az esti harang"-ot adta elő, melynek szólórészeit Oltósy Rezső énekelte. A zenei finomságokban bővelkedő darab mély hatást keltett ós igen emelte az ünnepi hangulatot. Végül Mátéffy Viktor köszönte meg az ünnepeltetést s azon mottóját hangoztatta: „Inkább legyen száz irigyem, mint egy szánakozom. Mert amíg irigyeim vannak, addig tudom, hogy dolgozom ós vagyok valaki ..." A különben mindvégig szerénységről, de égő munkakedvről tanúskodó beszédet és vele az ünnepélyt a Himnusz eléneklése fejezte be. Tarka sorok. Sz. Szilveszter estéjén, ha az előjelek nem csalnak, családias és kedélyes összejöveteleket tartanak az emberek nemcsak nálunk, Esztergomban, hanem egész Csonka-Magyarországon. Nincsen ebben semmi különös és kivetni való, legalább vezetőf ér fiainknak eddig az volt az érzésük. Az „Esztergom" illusztris cikkírójának mély vallásosságtól és hazafias aggodalomtól eltöltött tárcája — mely egyébként sok igazságot is tartalmaz — olvasása után sem változott meg ez a meggyőződésünk. Azt hallottam, hogy assisi-i sz. Ferenc a búslakodást a legnagyobb bűnnek nevezte és azt állította, hogy Istennek legjobban örök vidámsággal szolgálunk. A tudós cikkíró perbe száll assisi-i sz. Ferenccel s a családiasság és kedélyesség helyett aszkézist és kesergést követel, mert szerinte ez keresztényibb és hazafiasabb. Sehogy sem tudok egyetérteni ezzel a beállítással. Amennyire élvezettel olvastam a hazafiság szülte intelmeket, mégis azt kell a kiindnlópontról mondanom: „Beaucoup de bruit pour une omelette". Megnyugtathatom az illusztris cikkírót, hogy az aposztrofált vezetőférfiak, amikor hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy derék, munkálkodó, ezernyi bajjal küzködő embertársaik pár órára elfelejthessék a nyomasztó gondokat, ősi szokás szerint elbúcsúzva az ó-évtől, felemelt fővel, dagadó reménnyel és kitartó elszántsággal üdvözöljék a beköszöntő újévet, megmaradtak jó keresztényeknek és jó hazafiaknak is. Nem az volt a magyarnak a szerencsétlensége, hogy okkal-móddal szórakozott, családiasán kedélyeskedett, vagy táncolt is, hanem az volt a hibája és bűne, hogy a kötelességeit nem teljesítette úgy, mint ahogy kellett volna. A munka végét meg nem fogni, csak szórakozni, ellentéteket szítani, kritizálni és gyűlölködni, ez volt a hiba a múltban és ez még mindig a mi vétkünk a jelenben is. » Régi természete a magyarnak, hogy sírva szeret vigadni. Még akkor is sír a jámbor, mikor semmi oka sincsen rá; hogyne volna sírásra és búslakodásra hajlandósága most, midőn minden oka megvan hozzá. Ez a sírva-vigadás, ez a hajlandóság a rezignálásra, a keleti tétlenségre, a honfiúi keserűségnek ilyen passziv módon való megnyilvánulása jó lehetett régen, de ma ilyenekre nem érünk rá. Az élni akaró nemzet élni akaró emberekből áll s az életnek is megvannak a követelményei. Hogy mik azok a követelmények, azt mi, emberek között forgó, mindenféle nélkülözést végigszenvedett, szenvedő és a jövőben is a hazáért és nemzetért Örömmel szenvedni akaró vezetőférfiak jobban tudjuk, mint azok, akik ezeket a bajokat — hála Istennek — nem ismerik. De nem ismerik azt sem, hogy a legnemesebb célokért küzdő egyesületek mecénások és megértő gazdagok hiánya miatt a kultúrköltségeket és nemzeti célokat szolgáló kiadásokat (még az irredentizmust sem lehet újság-tárcákkal, csak nyitott tárcákkal megcsinálni) össze kell táncolni, másképen nem lehet előteremteni. Mi tehát — Isten bocsássa ezt meg nekünk — még táncolni is készek vagyunk, ha ezáltal nemzeti ügyünket valamiképen előre vihetjük. Mert dolgoztunk eddig, dolgozni fogunk ezután is, talán nem egészen eredménytelenül, de nem sopánkodva, hanem turáni gőggel és daccal, néha-néha kedélyesen is. Eggyel legyünk valamennyien tisztában: a jóérzésű embereket nekünk össze kell hoznunk, ott ahol, tudjuk s úgy, ahogy tudjuk, hogy mindenki érezze az egymás iránti kötelmeket. Tartanak a mi egyesületeink tudományos és tudományosan szórakoztató előadásokat is, de sem a jóakaratú kritikusok, sem a gáncsvetők azokon- nem jelennek meg. A jövő Magyarországot csakis olyan emberek fogják tudni megcsinálni, akikben van életkedv, életerő, bizalom, hit, reménység és az emberek kölcsönös megbecsülése. Manapság a trónusokról, de még a vicinális olympusok magaslatairól is le kell szállani az élő, küzködő, vergődő, de meleg sziveket is kereső emberek közé; csak akkor érthetjük meg őket, csak akkor vezethetünk. Amit csak a magasból látunk, jobban mondva hallunk, azokból kiadódhatnak lázálmok, de sohasem az élet igazi képei. Békevággyal van az emberiség tele, mint azt ugyanazon lapszám vezető cikkében egy más előkelő cikkíró magasztos szavakkal megírta. De a békét csináljuk meg legelőször egymás között. Azonban ne feledjük el a nemzetet előkészíteni a harcra sem, harcra és küzdelemre az ekeszarvánál, a műhelyekben, az irodákban és'— a gyakorlótereken! És ha ütni fog az óra, megint ott leszünk, ahová a kötelesség bennünket szólítani fog. Addig pedig mit tehetünk egyebet, mivel nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy jól fűtött lakásban, jól teritett asztal mellett, mások bajával nem törődve keseregjünk, rá visz bennünket a nyomorúság, hogy egyérzésű és egysorsú felebarátaink körébe menjünk magunkat jól érezni és a keresztény nemzeti érzésben is megerősödni. A más meggyöződésűek otthon maradnak — amit élénken sajnálunk, — de annál inkább hisszük, hogy a közös munkánál a jövőben azokkal is találkozunk. Szóból ért az ember és én hálásan köszönöm a nagyrabecsült tudós cikkírónak, hogy alkalmat adott ezeknek elmondására. Engedje meg, hogy belőle idézzek: Akinek nem inge, ne vegye magára. Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek ! —0— HIREK. * Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete f. hó 30.-án délután 4 órakor a városháza nagytermében rendes közgyűlést tart. * Jótékonykodás. Magurányi József főkápt. ügyész újévi gratulációk megváltása cimón 300 koronát juttatott jótékony célokra és pedig a városi óvodának, a Szent Anna és szentgyörgymezői árvaháznak, a Movenak, a szegény isKolás gyermekeknek és a Kolos-kórháznak 50—50 koronát. * Hadifogságból karácsony estéjére laptársunk által már emiitett Dr. Kőműves' László, Erős Imre, Erős András, Majtónyi János, Erlich Imre ós Modróczky Szilveszteren kivül megérkezett Wanitsek László tanitó is, aki társaival együtt 5 óv előtt került orosz fogságba. * Halálozások. Keményfy Lajos dunagőzhajózási főkapitány, városunk fia f. hó 25.-én 67 éves korában Budapesten meghalt. Az utóbbi években a helyi hajónak ő volt a parancsnoka. Az elhunytban Keményfy Kálmán vizivárosi plébános fivérét gyászolja. — Romanek Frigyes kőműves mester, Dr. Radványi Kálmán fővárosi tanárnak, a „Zászlónk" szerkesztőjének édes atyja, vasárnap reggel életének 56. évében elhunyt. Temetése f. hó 28.-án d. u. 3 órakor folyt le meleg részvét mellett a belvárosi temetőben. * A Move-kaszinó Szilveszter-estje a Move sokszor kipróbált műkedvelő gárdáját mozgósította hosszabb szünetelés után s e gárda nagy ambícióval dolgozik azon, hogy az egyesület tagjait változatos ós gazdag műsorral búcsúztassa el a szomorú ó-óvtől. A rendezőség nem árulja el a programm részleteit, de garantálja, hogy teritett asztalok mellett víg hangulatot és szilveszteri örömöket varázsol a megjelenők lelkébe. — Minthogy külön meghívók nem adatnak ki, a rendezőség ezúton hivja meg a Move-kaszinó tagjait ós az általuk bevezetett vendégeket és kéri, hogy f. hó 31.-én este fél 9 órakor a kaszinó helyiségében minél számosabban jelenjenek meg. Személyjegy 20 K, család jegy 40 K. Előre megválthatók Brutsy Gyula díszműárukereskedósóben.