ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-12-19 / 224. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. PQ C7Qm áí*Q • hétköznap 80 fillér, CD ÖZiCtm did. vasárnap 1 korona. Egy Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lörinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Kenyér és békesség. Esztergom, 1920. dec. 18. E kettő nélkül nincs feltámadás, élet és haladás. E kettő nélkül a népek történelme hanyatlás kora, véres háborúk és gyilkos forradalmak ideje. De a kettő egytestvér is és az egyik pusztulása a másik halálát jelenti: amely nemzetnek nincsen békessége, annak nem lesz kenyere sem. Volt idő, amidőn a kenyér mellé cirkuszt kívánt a nép, de akkor a világ éjszakája volt, hiányzott még a betlehemi csillag fényessége, nemzetek, birodalmak, kultúrák zuhantak a pusztulás sírjába s a feltörő lélek a Megváltó után epedett, aki végre elhozta a kenyér mellé a békességet. De teremhet-e kenyér harcok és forradalmak nyomán, amelyeket Betlehem közel kétezeréves békéjének szentségtörői idéztek fel és eljöhet-e a béke angyala olyan világba, amelynek hatalmasai a háború vérével, a pénz csillogásával, az Istenétől megfosztott ember kétségbeesésével, a világnézeti harcok szenvedélyével homályosították el a nemzetek élete felett reszkető betlehemi csillagot? íme, ma már felébresztette a nemzeteket a bajok tengere, a nyomor hidege, amelybe a keresztény világnézet tüze híján jutottak s érezzük, hogy befagy minden kezdésünk, nélküle nem tudunk dolgozni, nélküle nem lesz kenyerünk és hogy eme csillag irányitó sugarai nélkül egy lépéssel sem jutunk előre a béke országába. Kenyér és békesség! Hány kormányválság volt már rövid egy esztendő alatt azért, mert nem volt meg az állami élet és haladás eme két alapfeltétele! Kormányzati, politikai küzdelmek egész sorozata csak azért, hogy Magyarországon kenyér' és békesség legyen. Államférfi aink is érzik a baj elevenjét. Teleki gróf a gazdasági élet nagy embereit keresi, Vass, Haller a kenyértelenség gyógyító írj át kutatja, Apponyi a társadalmi béke megteremtéséről beszél. Kisgazda és keresztényszocialista kart karba öltött: egyik a kenyér megteremtője, a másik a békesség apostola. De menjünk a keresztény világnézet csillaga után végre Betlehembe a pásztorok mélységes hitével. Ha már éjszaka borult a magyar nemzetre, akkor legyen ez az éj szent és termékeny s a bizonytalanságban gyötrődő lelket ébressze fel az angyal örömhirdetése! Hogyan is kívánhatunk fehér kenyeret békesség nélkül és hogyan akarhatnánk békét Betlehem nélkül?! NŐK rtOl/flT/L Bazár. A Szoc. Missziótársulat játékkészítő tanfolyama, amely f. hó 6.-án nyilt meg, tekintettel a közelgő karácsonyi ünnepekre, a mai napon d. e. 10 órától bazárt nyit. Nem tanfolyam befejező kiállitás lesz ez, hiszen tanfolyamunk január végéig tart, csupán azon dolgokat akarjuk a nagyközönség rendelkezésére bocsátani, amelyek ezen rövid két hét alatt készültek el. Hogy mire képes a női sziv és a megértő lélek, azt kézzel fogható módon tapasztaltuk ezen rövid idő alatt. Hölgyeink, kik a tanfolyamon résztvesznek, szivük egész melegével átérzik a Szoc. Misszió hivatását, tanújelét adták ezen átórzésüknek a jelen alkalommal, midőn a tanfolyam órái alatt közös egyetértő megegyezéssel a Misszió céljaira ajánlották fel ügyességüket, munkájukat. A bazár a Szociális Missziótársulat Nővédelmi hivatalában (Belv. Olvasókör) ma d. e. 10 órától három napon át áll a vásárló közönség rendelkezésére. Tanfolyamunkra, mely karácsony után tervszerűen folytatódik, még mindig lehet jelentkezni. Horváth Sári. HIREK. Krónika. Szemüvegek árát maximálták mostan, Igy volt ez mult héten a pesti lapokban. A jó pápaszemnek felszökött az ára ; Igy ád a sors témát ma a Krónikára. Sorsát mai nap sem kerüli ki ember, Járjon bár jó szemmel, avagy pápaszemmel. Kalaptól—cipőig minden-minden drágább, Nem felejtek íiát ki a szemüveg árát! » Drágább pápaszemmel nézve a vüágot, Látunk-e még abban egy kis boldogságot? Avagy ilyesmit most nem is lehet látni, — líert a boldogságot nem kell maximálni! H. 1. * Személyi hir. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás a „Nyukosz" esztergomi főcsoportjába, mint pártolótag, belépett. * Kinevezések a hercegprimási udvarban. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás Dr. Lepold Antal prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébánost a főegyházmegyei irodaigazgatói tisztAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Tudom, hogy sokan sírua járnak... Tudom, hogy azok mindig félnek, Kiknek szivén mint sejtések ülnek: A rémes képek, tört remények. — Tudom, hogy azok mindig félnek . . . Tudom, hogy sokan sírva járnak S hullatják gyöngyét a fájó könnynek, Látói a zord pusztulásnak. — Tudom, hogy sokan sírva járnak . . . Mikor a Gondok reánk szállnak, Sötét szemén a Bánat-éjnek Tudom, lelkűnkhöz mint titkos árnyak, Eljönnek az ádventi vágyak . . . Porubszky Géza. fl magyar tánc. Irta: Sántha József. (Folytatás.) Mindezen sajátságok összessége a magyar táncnak sajátos jelleget ad, melyet helyesen a „móltóság" szóval illethetünk. Ha a magyar paraszt arról ismeretes, hogy egész valóján elömlik önérzete, valamiképen belevivődik ezen önérzet a táncmódunkba is és sajátos méltóságot ad neki. Ez a móltóság nem engedi, hogy szigorú táncszabályai legyenek, ha a láblendítések száma szorosan szabva van is, „Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, Csak maga szab törvényt s lelkesedése határt" (Berzsenyi D.: A táncok.) Csokonai V. Mihály is kiemeli táncunkról: Benne a rátartás gó'gje Ázsiának Diszt ad Európa csendes módijának ... Csak a magyar tánc az, mely diszesbbé teszi Az embert G-vadányi nótáriusa is megemlíti: Lassú nemes táncot, ahogy vonni kezdték Nagy méltóságosan lépéseket tették. Ez a méltóság első sorban természetesen a férfit jellemezte. Nem hiába voltak a táncosok nagyobbrészt nem férj és feleség, hanem az ifjúság vidám csoportja, nem is illeti meg a táncban a leányt az az egyenjogúság, mely később, a házas életben, mint feleségnek, teljes egyenrangúságot biztosit neki férjével szemben. Még ma is szokásos — el se tudnók egyelőre másként képzelni, — hogy a leányt a legény kéri fel a táncra, tehát az illembeli — alig egykét •— megszorítást nem számítva, maga választja meg táncosnéját. Azonban visszakövetkeztetve abból, hogy a falusi táncnál nincs meg ez a felkérés, hanem a legény csak középről int a leánynak, kivel táncolni akar s elvárja, hogy az karjába fusson, azt kell tartanunk, hogy régebbi táncrendünkben a férfi részéről táncosának ilyetén intéssel való kiválasztása általános volt. Pozitív irodalmi adatunk is van erre nézve; egy régi táncdalunkban igy szól a férfi: „Galambomat táncba rántom." (természetesen a finomság kellók volt: „kemény fogással nem bántom"), amiből méltán következtethetünk a férfibüszkeség nagyobb szerepére. De különben a tánc folyamán is a legényé volt a vezető szerep; világosan kifejezik ezt egy régebbi népdalunknak a leány ajakára adott eme szavai: „Táncosomnak bokájára, Vigyázok dobbantására." Meg kívánom azonban jegyezni, hogy a XVII. századtól kezdve ez a szokás elmarad s mint alább látni fogjuk, a párok kijelölése a táncrendező, a táncmester (akkor a szónak a maitól különböző értelme volt) tiszte volt. Ugyancsak táncmódunk méltóságosságának a következménye, hogy eleink legszívesebben lassút táncoltak s a friss valószinűsóg szerint a faluról vonult be a tánctermekbe. Mig ugyanis manapság is az uri tánc legnagyobb része lassú s csak befejezésül táncolunk frisset; falun van tisztán friss tánc is. Jórészt éppen a lassú s a friss táncok arányára támaszkodunk akkor, midőn régebbi táncmódunkban külön uri-, nemesi-, lassú-táncot s néptáncot különböztetünk meg. Sőt volt a lassú táncnak egy speciális alakja is, mely azonban csak magán (férfi) tánc volt: a