ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-12-12 / 221. szám

POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. FcrVPC C755 m SírSl • hétköznap 80 fillér, J OidCLUl CLIO., vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gá,briel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Kik jöjjenek most? Esztergom, 1920. dec. 11. A küszöbön álló kormányalakítással a keresztény irányzatú politika új korszakba érkezett. Addig is sokan elsorolják azokat az országos feladatokat, amelyek kormányra és nemzetgyűlésre felelősséggel teljes munkát rónak. Addig is sokan elmondják, kik következzenek most és a politikai lángész legki valóbb ját, a keresztény irányzat leglelkesebb, legtehetségesebb apostolát, a gazdasági szaktudomány kitűnőségeit, a pénzügy hires kapacitásait szeretnék az ország ólén látni. Messiási hatalmat és erőt várunk odafönn, amely most már be fogja tölteni a keresztény-magyar polititikához fűzött reményeket. Csak egyetlen egyre gondolnak igen kevesen! Arra, hogy most már végre mi is következzünk. Mi magunk — a saját magunk követelte kormányzat mögé, a saját magunk követelte elvek komoly követésére, a keresztény ideálok tüzes, magyar világába! Mi magunk, — akik ne akarjunk politikusok, szaktudósok, kritikusok lenni,- hanem egyedül azok, akik a kötelességüket teljesitik! Mi magunk, — akiket necsak a tánc és a vigalom, az önzés és az elégedetlenség hozzon össze, amikor odafönn a kormánytól és nemzetgyűléstől keresztény, hazafias és áldozatos irányú munkát követelünk, hanem — együtt legyünk ott is, ahol a keresztény elvekért tenni, áldozni kell! Jöjjünk hát végre mi, saját magunk, mindnyájan, keresztény magyarok! Milyen hiábavaló lett volna a Messiás eljövetele kétezer évvel ezelőtt, ha nem lett volna sziv, amely igéit befogadta volna és nem lett volna bátorság és erő, amely az igazságot követni tudta volna. Sötét és vigasztalan lenne a keresztény magyarságnak ez az adventje, ha az egek harmatozásánál kevesen lennénk együtt és tehetetlenül, hideg szivvel várnánk az igazságot felülről. Jöjjünk végre mi magunk is, hogy a sokat hirdetett Ige testté lehessen! HIREK. Krónika. A városban hó esett, Sáros lett a kövezet. Lucskos itt a tiszta hó, Rossz cipőbe nem való. Tiszta hó, ha olvadoz, Nagy nemzeti kárt okoz; Cipők papírtalpa ezt Meg nem tűri és — ereszt. Papírtalpak . . . drága ár . . A. hatóság maximál! Maximálná azt is meg: Utcán mennyi sár lehet! H. 1. * A pápa adománya. Őszentsége XV. Benedek pápa Schioppa Lőrinc pápai nuncius közbenjárására 100.000 Urát küldött magyar kath. gyermekvédelmi célokra Dr Csernoch János bibornok-hercegprimás kezeihez. A hercegprímás ebből az összegből 850 ezer K-t a Keresztény Szeretet Orsz. Gry érmek védő Műve céljaira fordított, a fennmaradó összeg pedig legnagyobbrészt más egyházmegyékben kerül szétosztásra. * WIegyegyülés. A vármegye törvényhatósági bizottsága szombaton tartotta téli közgyűlését Palkovics László alispán elnökletével. Az elnök kegyelettel méltatta Kánter Károly prelátus emlékét, majd indítványozta, hogy Rákosi Jenőt irói jubileuma alkalmából a törvényhatóság üdvözölje. Különböző bizottságok kiegószitóse és a tárgysorozat többi pontjainak letárgyalása után az elnök emelkedett szavakkal boldog ünnepeket kivánt a törvli. bizottság tagjainak, kiknek nevében Fehér Gyula dr. válaszolt. * ismét több ezer hadifogoly érkezik Szibériából. A honvédelmi minisztérium hadifogoly osztályának közlése szerint e hó folyamán ismét több ezer hadifogoly érkezik Szibériából. A Vladivosztokból induló „Mainam" hajó előreláthatólag december közepén érkezik Triesztbe 1850 hadifogollyal. A „

Steigervald" ós „Frankfurt" megérkezése ugyanannyi magyar hazatérővel december végére várható. Most már csak olyan hadifoglyok maradtak vissza a nikolskuzuriski gyűjtőtáborban, akiket a szovjethatóságok Középszibériából a legutóbbi hetekben szállítottak kelet felé. Egy hajó azonban ezeket is hazahozza. * Népakadémia. A belvárosi kath. földmives ifjúsági egyesület dec. 12.-én, vasárnap este 6 órakor tartja népakadémiáját a belvárosi olvasókörben. Dr. Tóth Kálmán theológiai tanár tart előadást a Szentföldről. * A mozik látogatása elemi iskolai tanulóknak szigorúan megtiltatott. Csakis szülőkkel és kivételes esetekben igazgatói engedéllyel mehetnek moziba, kivéve a tisztán gyermekelőadásokat. * Diákasztal. Esztergom városa nagylelkűen járul a diáknyomor enyhítéséhez. Reviczky Aladár, szemináriumi alkormányzó, az „Esztergomi Diáksegélyző Bizottság" elnöke, a következő levelet kapta: „Örömmel hozom Nagyságod tudomására, hogy Esztergom szabad kir. város résztvevő szivvel szemlélvén az általános nyomort, egyben áthatva annak tudatától, hogy nem tudunk édes hazánk jövendő harcosai sorába igazi, gerinces, jellemes embereket állitani, ha nem tesszük lehetővé még anyagi áldozatok árán Beethoven Lajos. Születésének 150. évfordulója alkalmával irta: Büchner Antal főszékesegyházi karnagy, zeneszerző. Beethoven, egyik legnagyobb német zeneköltő, született Bonnban, 1770. december 16.-án, meghalt Wienben, 1827. március 26.-án. Zenészcsalád sarja; nagybátyja, Lajos, udvari karnagy volt. Atyja, János, mint tenorista működött a választófejedelem énekkarában. Mint zongorista ós rögtönző már fiatalon csodálkozást keltett, 1781-ben már nyilvánosan játszott Németalföldön. 1882 ós 83-ban jelentek meg első zeneművei, 84-ben, alig 13 éves korában udvari másodorgonássá nevezték ki. 87-ben "Wienben időzött, hogy Mozarttól tanulhasson, aki nagy nevet jósolt neki. 1792-ben Bonnba látogatott Haydnhoz, kit akkor Mozartnál többre tartottak. Az ő dicsérete is fokozhatta Beethoven ambícióját, mely végre is 1792. novemberében Wienbe űzte, ahol tartózkodása állandóvá lett. 95-ben mint kész zongoraművész lép fel, előadván I. zongora-verseny művét. Hangversenyezett Prágában, Drezdában és Berlinben; utóbbi helyen erősen marasztalták, de ő Wienhez ragaszkodott, ahol lelke is ki volt elégítve. Művészi körútjának folytatását lehetetlenné tette 98-ban kezdődött fülbaja, mely lassankint teljes süketségbe ment át. Ettől az időtől fogva csak komponálással foglalkozott. Beethoven fejlődésében három korszakot lehet megkülönböztetni. 138 alkotása van jelölve, köztük 9 szimfónia, 7 versenymű, 1 hetes, 2 hatos, 3 ötös, 16 vonósnégyes, 36 zongoraszonáta, 16 hegedűszonáta zongorakísérettel, 8 zongorahármas, 1 dalmű, 2 ünneplőjátók, 1 oratórium, 2 nagy mise ós számtalan egy- vagy többszólamú ének- ós kisebb zongora-darab. Az első korszak 1795-tel kezdődik, végződik 1800—2 körül; keretébe tartoznak zongoraszonátái, szonáták zongorakísérettel, a hetes, az I. szimfónia „C"-durban, 6 első vonósnégyes, Ötös zongora ós fúvó hangszerekre, az első zongora-versenyművek, Prometheus teremtményei ballet, „Ah perfido" jelenet, Adelaide c. dal ós sok kisebb mű. A második korszak 1800—2 táján kezdődik ; mindegyik műve dús érzésvilág s a tartalom és alak legszebb harmóniája. Ide tartozik a szimfóniák imponáló sora: a II. „D"-dúrban, élet-örömtől sugárzik (1802); a III., „Es" dúrban Eroica c. Bonaparte Napóleont dicsőitette; a IV., „B"-dúrban (1806); az V., „C

u-mollban . a sors erős hatalma ellen fellázadt indulatot tolmácsolja (1807); a VI., Pastorale, „F"-dúrban (1812); a VII., „A"-dúrban, az öröm minden fokán, a csendes álmodozástól a ditirambusi lelkesedósig keresztül vezet (1808); a kedves VIII., „F"dúrban. Ép ily tökéletesek a maguk nemében a 3 vonósnégyes, (Rasumovsky grófnak ajánlva, 1806), zongora versenyművei „C"-moll, „Gr"-dúr, „Es"-dúr. Későbbi szonátái, hegedűszonátái 39., 47. számú, (Kreutzer Rudolf hegedűvirtuóznak ajánlott és Tolsztoj regényének motivumul szolgált mű 1803); gordonka szonátái; triók; a hármas versenymű (zongora, hegedű, gordonka) ide tartoznak Beethoven első karónekei; Krisztus az olajfák hegyén oratórium, „C"-dúros kisebb miséje (1807), egyetlen operája Fidelio. Más színpadi művei: Groethe Egmont-jának zenéje (1810) s 2 ünneplő alkalmi darabé: István király (pesti német szinház megnyitására) s Athén romjai. A G-oethe Egmont-jához, Collin Coriolán-jához s Fidelió-hoz irt megnyitó zenéje különösen értékes. 1814—18-ig alig tudott valamit dolgozni. Harmadik korszakának dicsősége a Missa solemnis (1819—23), továbbá a IX. szimfónia „D"-mollban (1823—24), melynek hangja egy sziv küzdelmeit fejezi ki, amint sok gyötrődés közt az öröm sugara után kielégítés nélkül vágyódik ; ide tartozik még: 2 utolsó zongora szonátája (106—111. mű, 1818—22) ós 2 vonósnégyese (127, 135. mű 1824—26), melyeket csak az ujabb kor volt képes megérteni. Vizkórság oltotta ki életét, Wien impozáns menetben temette el. Bonnban ós Wienben bronz szobrok dicsőitik halhatatlan emlékét.