ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-11-28 / 215. szám

Most már emígy jár a nóta: „Könnyű a parasztoknak! Yan a parasztnak! Jó élet a pa­raszti élet!" Valahogy visszafordult a gyűlölkö­dés foga. De indokolt-e a földmives nép szidása? Ha kapzsi a nép, honnan a kapzsiság, miért játszák ki a maximáló rendeleteket ? Miért kivan a paraszt ember, egy métermázsa búzáért 1500, 2000 koronát? Azért, mert valamikor egy mé­termázsa búzáért kapott egy pár csizmát, most meg ha a maximált árhoz tartja magát, fólszekór búzát szállithat a csizmadiának, ha lábát egy pár csizmába akarja bújtatni. Ha a földmives munkájától előállított nyerstermónyeket maxi­málják, miért nem maximálják ugyanoly mér­tékben az ipari és a kereskedelmi cikkeket ? Szent igaz, hogy a föld népe láncol, de az ár­drágításra behajtja őt az iparos ós a kereskedő. Az őstermelő, iparos, kereskedő terményeit és cikkeit egyforma kulcs szerint ktllene maxi­málni ós akkor megszűnne a sok vádaskodás ós a még több lelkiismeretlensóg. Mert ha egyik igy, a másik úgy láncol, akkor az árdrágitási versenyben még a bőrét is lenyúzzák annak az úri osztálynak, amelyiknek mindent csak vennie kell, eladni pedig csak egyet tudna: a rongyos szegénységet, ez pedig nem kell senkinek. Tegyük a mérleg egyik serpenyőjébe az egy mázsa búzát, a másikba meg az egy pár csizmát, akkor majd jobban megértjük egymást ós közelebb jutunk az igazsághoz ! —p. HIREK. Krónika. Lesz aprópénz végre nálunk: P ap ír huszfilléres, Nem lesz talán a drágaság Olyannyira rémes. Lehet majd a koronából Visszakapni olykor; Árvizsgáló bizottságunk Tán akkor nem horkol. Még nagyobb lesz majd az öröm Jövő héten, hogyha Ötvenfilléres is lészen Nyomva papirosra. A koronás borravalók Szokásból kimennek; Az átkoktól nem lesz álma A pónzminiszt«rnek! De mit kapunk húsz és ötven Fillérekért, bárha Lesz majd ilyen biztoa bőven A ládafiába ?! Nyugodt vagyok. Ha már ilyen Pénzt nyomat az állam, Gondoskodik arról is, hogy Mire hajigáljam! H. 1. * Haller miniszter Esztergomban. Haller István vallás- ós közoktatásügyi m. kir. miniszter holnap délután autóval városunkba érkezik több nemzetgyűlési képviselő társaságában a kenyér­mezői iskola felszentelósi ünnepélyére. Mint ér­tesülünk, a miniszter ós kisórete Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő vendége lesz. * Hazafias kulturelőadás. A IL hazafias kulturelőadás december hó 3.-án este fél 7 óra­kor lesz a belvárosi olvasókörben. A műsort jövő számunkban közöljük. * Meghalt Magyarország térképe előtt. Meg­rázó eset törtónt Kassán, melyet lefestve gyász­keretben meg kellene küldeni az összes európai rablóállamoknak. Szilágyi János elemi iskolai tanitó földrajzórán a szótmarcangolt Magyar­országról tartott előadást tanulóinak. A beszéd hevében úgy elfogta szivét a keserűség, hogy Csonka-Magyarország térképe előtt holtan ro­gyott össze. * Érkeznek hadifogoly testvéreink! Nap-nap után boldog viszontlátást jelentő leveleket hoz a posta Esztergomba ós régen nem látott ismerős arcok mosolyognak felónk az utcán. Lassan­lassan ugyan, de visszajönnek sorra sokat szen­vedett hadifogoly testvéreink Szibéria bús me­zőiről. Kiállott viszontagságaik elbeszélését meg­hallgatni rövidek az esték, örömüket átérezni szinte gyönge az emberi sziv ós a haza állapo­tán való. szomorúságuk az itthon levők előtt csaknem ismeretlen. A karácsonyi szent estének bókéje ömlik «1 az együttórzők lelkén, mi­dőn a hazatértek és a boldog hozzátartozók örömpirban úszó arcát látják. Legyen eat a bol­dog érzés maradandó a szivben, lelkesítsen bátor munkára, Istenben való bizalomra, hogy az egész Magyarország súlyos rabsága is ily általános boldog érzésben olvadjon fel. majd mindnyájunk bensejében. * IskolaszentelÓS Kenyérmezőn. Az Eszter­gom-Kenyérmezőmajorban újonnan épült iskolát f. hó 28.-án vasárnap d. e. 10 órakor történő megáldás után ünnepélyesen adják át rendel­tetésének. Ezen alkalomból Haller István kul­tuszminiszter is Esztergomba jön. * Munkásnöegyleti gyűlés. Folyó hó 28.-án, vasárnap d. u. 5 órakor tartja a kath. munkás­nőegyesület rendes havi gyűlését, melyre a ta­gokat ezúton hivja meg tisztelettel az elnökség. * A városi közgyűlés tárgysorozata. Lapunk tegnapi számában jeleztük, hogy Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete f. hó 29. napján, esetleg folytatólag 30.-án mindenkor d. u. 4 órakor a vármegyeház nagytermében rendes közgyűlést tart, melynek gazdag tárgysorozatá­ból a következőket emeljük ki: Ferdinándy miniszter válasza a tárca vállalása alkalmából hoz­záintézett üdvözlő táviratra. — A vallás- és köz­oktatásügyi miniszter leirata a város által léte­sített I. Ferencz József iskolai alapítvány alapitó levelének módosítása iránt. — A belügyminisz­ter leirata a vásárok ós nyilt piacok tartása tár­gyában alkotott szabályrendelet kiegészítése ügyében. —A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter leirata Obermüller Ferenc főreáliskoiai r. tanárnak igazgatóvá törtónt kinevezése ügyében. — Tanácsi jelentós arról, hogy dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok honti főesperessé történt előló­póse alkalmából üdvözöltetett, mely alkalommal a szegóny tanulók felruházására 1916-ban tett és 1917-ben kiegészített jótékony alapítványának további növelésére 10.000 koronát ajánlott fel. — Pénzügyi bizottsági javaslat az iránt, hogy a város közalkalmazottai a mostoha életviszo­nyokra való tekintettel 50 %-os segélyben ré­szesittessenek. — Am. kir. államrendőrkapi­tányságnak átirata az iránt, hogy a mozgófény­képüzemek száma Esztergom város területére nézve állapittassék meg. — Pénzügyi bizottsági és tanácsi javaslatok a vigalmi adóról, a pezs­gőnek és külföldi bornak megadóztatásáról szóló szabályrendelet megalkotása iránt. — A városi szeszfőző üstök használati dijának módosítása. — Az esztergomi szeszfőző szövetkezet által gyári célokra igényelt' Ripária kerti telek eladása. — A villamos áram vétel- és eladási árának 1921. évre való megállapítása. — A szik- és ásványvizek után fizetendő városi fogyasztási adó jutalók felemelése. — Az esztergomi központi szövetkezet által az iskolák berendezésére és fel­szerelésére sdományozott 20.000 koronának hová­fordítása stb. * Lelkigyakorlat férfiak részére. A Tanult Férfiak Kongregációja, mint halljuk, dec. 8.-a, Szeplőtelen Fogantatás ünnepe előtt lelkigyakor­latokat tart nemcsak tagjai, hanem minden hivő férfi részére. A lelkigyakorlatokat P. Onerovich Tamás, józustársasági atya fogja tartani. Bőveb­bet (az időt és helyet illetőleg) legközelebb közlünk. * Céllövészet. Folyó hó 29.-én — hétfőn — délután 3 órai kezdettel a Szemere Bizottság ipartestületi csoportjának részére előkészítő ok­tatás tartatik az Ipartestület udvarán. * Vörösök által elkobozott vadászfegyverek tulajdonosai igényeiket 1920. évi december hó 15.-ig az elkobozott fegyverek visszaszolgáltatá­sára kiküldött bizottságnál (Budapest, belügy­minisztérium) az e célra szolgáló iv rovatának pontos kitöltése mellett jelentsók be. Ennek el­mulasztása esetén az esetleg előkerülő fegyver az állam tulajdonába megy. * Jótékonyegyesületek bejelentése. A nép­jóléti miniszter elrendelte, hogy a vármegye területén levő jótékonycólú egyesületeket, illetve a megyében működő népjóléti intézmények, inté­zetek ós akciókat, azok célját, szervezetét* és eddig elért eredményét a közigazgatási hatósá­gok részletesen ismertessék vele. Fel kell terjesz­teni a jótékony egyesületek jóváhagyott alap­szabályait és utolsó évi jelentésót, továbbá az intézetek, intézmények és akciók, szervezeti sza­bályzatát. Jövőben minden jótékony egyesület köteles évi jelentésót beküldeni a népjóléti minisz­tériumba. * Száznyolcvan galíciai családot internálnak PitiSCSabán. Néhány nap előtt nagy apparátussal indult meg a háború alatt ós azóta betelepedett alkalmatlan idegenek összeírása és kitoloncolása. A pesti főkapitányság toloncügyosztálya a legna­gyobb energiával végzi feladatát. Külön osztályt szerveztek, amelynek tagjai Kató kapitány irá­nyitása alapján napok óta sorra járják a gyanús lakásokat. A nyomozás a bejelentőhivatal adatai alapján történik, de sok esetben nem jár siker­rel, mert az alkalmatlan idegenek, akik legtöbb esetben galíciaiak, idejekorán neszét veszik a készülődésnek és lakásaikat cserbenhagyva, isme­retlen helyeken bujdokolnak. Mindennek ellenére idáig több mint háromszáz gyanús egyént vittek be a toloncházba ós legnagyobb részükről — száznyolcvan galíciai családról — megállapítot­ták, hogy megérett a kitoloncolásra. Lakásaikat rövid uton elrekvirálták és a menekült vagon­lakók között osztották ki. Az összefogott galí­ciaiakat szombaton délelőtt a piliscsabai katonai táborba vitték ki. A tábor néhány barakját most alakították át, hogy a kiutasítottak emberi ott­hont találjanak. Arról még nem történt intéz­kedés, hogy az összefogdosott galíciaiakat mikor viszik a határon túlra. * A pénzlebólyegzés alkalmával az állam által visszatartott pénzeket a hadirokkantak, hadiözvegyek ós hadisególyben részesülők a minisztertanács határozatából visszakapják. A népjóléti miniszter most arra figyelmezteti az ősi nyolcast a lassú csárdással, a verssor 8—8 szótagjának 2—2 lépés (tánclépós) jobbra, illetve balra, tehát minden versütemnek 1—1 tánclépós felel meg. Minthogy azonban minden versütem ] maga is két részre oszlik, egy arsisra s egy the­sisre, egy emelkedő s egy süllyedő részre, kell, hogy az ütemnek megfelelő tánclépós is meg­felelően két részre tagozódjék; és valóban, min­den tánclépós nem egyéb két láblenditósnól: a jobb (illetve bal) láb egyet kilép, mire a bal (illetve jobb) láb utána csatlakozik. Minden egyes láblenditós tehát egy-egy versbeli emelkedés, illetve süllyedés megfelelője. Eddigi elmélkedéseink során azt tapasztal­tuk, hogy áz ősi nyolcas elemeiből elvonható sajátságok a csárdásban megtalálhatók. Azonban van verselésmódunknak egy oly tulajdonsága, melyet a mai csárdásropásban sokan nem tarta­nak meg s ez az, hogy mivel minden magyar verssorban a,z értelmi iktusnak, értelmi hang­súlynak az első ütem ereszkedő részén kell len­nie, valamikóp ezen nagyobb nyomatéknak a táncban is ki kell fejeződnie oly kép, hogy az első tánclépés első láblenditését nyomatékosab­ban, hevesebben kell kilépnünk, mint a többi láblenditéseket. Olvasóim becses figyelmét erre különösen felhívom, mert ez a magyar tánc­módnak, mely ezek szerint ép úgy, mint a ma­gyar vers, ereszkedő, rendkívül lényeges jellem­vonása, úgy hogy mellőzésével sokat veszít tán­cunk speciális magyar jellegéből. Ami már most a láblendítések módját illeti, forrásaink nyomán kettőre kell ügyelnünk: 1. a lábemelós magasságára; 2. az ildomos tórdtar­tásra. Amidőn Cserei Mihály Thököly Imréről, mint mesteri táncosról emlékezik meg, a többi között igy ir róla: „Magyar módon . . . táncolt; alig láthatta valaki a lábait mint emeli fel a táncban." Bálint Tánc nótájában viszont azt ol­vassuk : „Csudálatos szép térdednek ékesen hajlása." Vagyis a lábfejek alig észrevehető emelin­tóse a térdnek szögletességtől ment hajlitásával kapcsolatban — az a két fő követelmény, mely a magyar tánc szépségéhez elengedhetlen. Csakhogy az eddig emiitett lábmozdulatok­kal még nincs kimerítve mindaz, aminek összes­sége a magyar táncot adja. Táncunk nemcsak a lábak, de az egész test, tehát a törzs, a kezek s a fej ritmikus mozgása is. Nem csupán a boká­zásra, a szökellésre s a toppantásra cólzunk itt (ezek ma is ismeretesek), hanem a forrásaink emiitette, „gyökkentésre" (a térddel libbenés, bukkantás), lelippegós (biccentós), a kurjantás, stb.-re. Hozzászámítva még ehhez a táncban nél­külözhetlen arcjátékot, mesterinek tarthatjuk az első magyar szerelmi költő Balassa Bálintnak a táncról festett képét: Táncban orcád pirulása, mint rózsa nyilasa: Ajkaidnak mosolygása, mint ég villanása Tagjaidnak hordozása Mint vizeknek szép folyása, Csendes elmúlása .... Kézhez magad szép adása, Nyárban, mint szellő fúvása, Neki újulása. (Tánc nóta.) (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents